Következzen a rövid első évad utolsó epizódja, mely egy idős házaspárról szól, és a nyugdíjas évek rejtelmeibe vezeti be a nézőt.

Jonas-t (M. Emmet Walsh – Rémecskék, Szárnyas fejvadász, Trónok harca) partival várja haza felesége, Anita, (a kétszeres Golden Globe jelölt Audra Lindley – A bestia, Hirtelen halál) ugyanis az idős férfit 47 évnyi munka után, amit a szerszámgyárban húzott le, nyugdíjba küldték. Jutalma pedig egy csodálatos aranyozott kalapács. Hát, igen. Megéri gürizni. Az öreg, miután belép az ajtón, rögtön meg is borul, mert rálép a felesége egyik macskájára. Fel is merül benne, hogy Anita miért nem dobja ki az állatkerti mennyiséget elérő háziállat falkát a francba, a játékaikkal együtt, amire folyton ráül, mint most is. De ez nem ilyen egyszerű, a feleségének ugyanis az állatok a barátai. Erre a házsártos öregember felmegy lefeküdni. Anita szomorúan közli a konyhában váró kutyákkal, macskákkal, madarakkal, hogy a mulatság sajna elmarad.

Másnap az idős párnak szembesülnie kell azzal, hogy nem is olyan egyszerű ez az együttélés dolog, ha mind a ketten otthon vannak egész nap. Kezdődik reggel a fürdőben, ahol Jonas szeret egyedül eltölteni néhány percet. Biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk ezzel ugyanígy. A közös fogmosás sem kényelmes. Aztán a reggeli sem különb, az ínycsiklandó sült marhaszelet ugyanis nem Jonas tányérján, hanem Skippy-kutya táljában landol, míg a férfi kap valami olcsó konzervet. Durván ki is akad, hogy azért melózott annyit, hogy az állatok felzabálják a pénzét? Érti ő, hogy Anitának kellett a társaság, míg ő dolgozott, de az állatsereg kiborítja. Nem segít ezen se az új hobbija, a kertészkedés, se a szomszéd Roy, (Martin Garner – Homályzóna – A film) aki a modellezést ajánlja neki.

Szó, mi szó, a nő azért kissé kattant lehet, mert úgy beszél az állatokhoz, mint más az embertársaihoz, de ez még csak hagyján. Amikor azonban Jonas macskakajás szendvicset kap, az aszpirint pedig kekszbe rejti neki a felesége, mint ahogy a kutyáknak szokás, az már sok. Nem beszélve arról, hogy mikor fürdeni szeretne, miután egy cicus kergetése után a kerti tóba esett, a lábai közt halak fickándoznak. Hősünknél betelik a pohár és új hobbi után néz…

Anita egy nap nem találja a másik Jonas-t, - a bulldogot, akit a férjéről nevezett el – és kétségbeesve szólongatja. Végül megtalálja a kutyát az ajtó előtt. De valahogy megváltozott. Világító szemei lettek és csak távirányítással tudja mozgatni a fejét. Jonas ugyanis nagyon belejött új hobbijába, az állatpreparálásba. Az idős hölgy ekkor bekattan és fejvesztve keresni kezdi a kedvenc cicáját. Az ágy alatt azonban csak egy mozdulatlan mókust talál. A pincébe érve pedig egy egész hordányi kitömött állattal nézhet szembe, amiket a férje eufórikus állapotban ölelget, majd büszkén mutatja Anitának a komplett kollekcióját. Előkerül a hiányzó macska is. De preparátorunknak tervei vannak vele is, ezt azonban a felesége nem kultiválja. Így lekerül a falról az aranyozott kalapács, sok-sok év munkájának az érdeme…

Ezt a részt Mary Lambert rendezte, aki olyan remek filmeket mutathat fel, mint a Kedvencek temetője 1-2, éééééés a Megapiton kontra óriásaligátor. A humor és a poénok viszik ezt az epizódot. Igazán vicces és szerintem abszolút életszerű, ahogy az öreg házastársak nem tudnak megbirkózni az arany éveikkel és egymással. Az, hogy a férj a fiatalságát a munkára pazarolta, hogy legyen egy házuk, teljesen elhidegítette, vagy inkább elszoktatta őket egymástól. Nem is igazán ismered azt, akivel együtt élsz le egy életet. Nem egy fiktív jelenség. A horror itt igen könnyedén van jelen, amolyan laza kriptamesés stílusban. Érzékeny állatbarátoknak nem ajánlott! Ennek ellenére csak javasolni tudom a megtekintését, piszok szórakoztató és szerintem kicsit elgondolkodtató is. Jövő héten pedig jön az 1990-es év és a jóval hosszabb második évad, kedvenc Kriptaőrünk pedig továbbra is keretet ad a Meséknek a kriptából.