Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy népes horror-rajongó táborunk a The Walking Dead szezonpremierje mellett bizony az október 18-át írta be piros betűs ünnepnek a naptárjába. Ezen a napon kezdődött el ugyanis egy újabb évadnyi zseniális borzongás és körömrágás az FX csatornának hála. Bizony, nem kell tovább várnunk, visszatért az American Horror Story!

Az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetését produkálta az American Horror Story első évada, amely rétegsorozat létére igen jó nézettségi adatokat produkált. Az Egyesült Államokban is részről részre egyre többen fedezték fel maguknak az eleinte még kevésbé ismert sorozatot és itthon is egyre több embertől hallottam a bűvös október 18-ai dátumot, amikor is visszatér otthonunkba a Ryan Murphy és Brad Falchuk fémjelezte műsor. És annyit már elöljáróban elmondhatok, ha az évad egésze olyan lesz, mint a szezonnyitó, akkor keríthetek magamnak egy szuperlatívusz szótárat. Spoileres írás következik.

Úgy tűnik, hogy a sorozat a Dexterrel nagyon egy rúgóra jár, mivel ahogy ott, itt is egy gyatra második epizód után egy tisztességes folytatást kaptunk. Sok izgalomban lett részünk, végre. Ráadásul Jane ezúttal csak minden harmadik jelenetben szerepel.

A kezdés baromi hangulatos lehetett volna, ha készítenek hozzá egy tisztességes felvezetést. Mert Jane-re rácsukódik a titkos ajtó, majd egy kislány hangját hallja, aki még a lábát is megfogja. Egyszóval para helyzetben volt, sajnos az átlagnézőnek nincs igazán ideje ráhangolódnia, így vélhetően a várt hatás sokaknál elmaradhatott. Természetesen hősnőnk kiszabadul és a szellem kislányt sem most látta utoljára.

A legutóbbi töty-lötyi után egy újabb izgalmas és élvezetes részt kaptunk. Remélhetőleg nem párosával készültek a jó epizódok.

Már maga a kezdés megadja az alaphangot: Dexter idegesen áll sorban a postánál, majd elképzeli, ahogy az ellenszenves alkalmazottat nyakon szúrja... Hmm... azért valljuk be, itthon is gyakran ábrándozunk ilyesmiről. Később ugyanezt elképzeli Masukával is, ami elsőre furcsa lehet, hiszen jóban vannak. De tegyük a szívünkre a kezünket: biztos mindenki életében volt olyan, amikor közeli ismerősét a pokolba kívánta, pusztán azért, mert abban a helyzetben egyszerűen idegesítette. Meg amúgy is egy sorozatgyilkosról beszélünk, szóval rajta a normalitást számon kérni oktondiság lenne.

A mai nagy csúszást ellensúlyozzuk egy exkluzív epizódismertetővel, ugyanis a The Walking Dead harmadik évadának első részét még csak tegnap este adták le Amerikában, de mi már most beszámolunk róla!

Mielőtt nekikezdenénk, íme egy becenév kiskáté, mivel anno sok panasz érkezett a beazonosítatlanságot illetően:

• Marlboro Man = Rick
• Szimultán = Lori
• Bear Grylls = Deryl
• Mini Cowboy = Carl
• 50 Cent = T-Dog
• Gyalogkakukk = Glenn
• Csillagszem = Maggie
• Keresztapa = Hershel
• Sinead O'Connor = Carol
• Szöszke = Andrea
• Beth = Beth (mivel szegényke eddig annyira jelentéktelen volt, hogy még becenevet se tudtam neki találni, na majd az olvasók)

A többiek meg majd menet közben. Készen álltok? (Előre szólok, hogy ezúttal is spoileres leszek!)

Egy hét késéssel ugyan, de akkor is megemlékezünk a sorozat második részéről. Amely felett egyébként Damoklész kardja lebeg, ugyanis már mindenki az elkaszálásról csiripel. Amit ennek a lapos epizód láttán meg is tudok érteni. De lássuk, hogy konkrétan mi is történt.

Ahogy jósoltam, sajnos Jane van az abszolút középpontban. Mondhatni csak minden harmadik jelenetben nincs benne. Először is, egy elköltöző után számolja a cuccos dobozokat, majd a falból egy irdatlan mennyiségű seregély raj tör ki és viharzik el az ablakon keresztül. Mint felelős gondnok, természetesen hív egy irtót, aki végig vizsgál mindent, majd elkezdi kiütni a falat ott, ahol korábban az a bizonyos, rejtélyes ajtó volt. Közben a kleptomániás Nona megmondja neki, hogy ne bántsa a madarakat, mert pórul jár. Emberünk persze leszarja. Aztán egy csodás rendezői ügyetlenkedés következtében a fickót már az utcán látjuk és láss csodát: megtámadja egy csapat madár, majd elgázolja egy taxi. Vélhetően meghalt, vagy ha nem, az tuti, hogy többet nem jön vissza. Később Gavin azt parancsolja, hogy hagyják békén a seregélyeket, ott vannak már ötven éve, nem ártanak ezek senkinek se. Nahát, nahát...

Tudjátok, így az évad vége felé kezdek rájönni, miért is jó ez a sorozat. Minden epizódban tanulunk valamit: empátiát, hazaszeretetet, beletörődést, vagy szimplán csak azt, hogy igen, az emberi hülyeség határtalan, a horror műfaja pedig kimeríthetetlen. Eheti epizódunkat látva bőszen vakartam a fejem, hogy na, ezt hogy adjam be nektek... Ugyanis ez tipikusan az a rész, ahol nagyon is számít, hogy az illető néző (vagy kritikus) férfi vagy nőnemű. És hogy áll a bogarakhoz. Tudjátok mit? További szószaporítás helyett hallgassátok meg az én véleményemet, aztán majd vitatkozunk! Durván spoiler-üzemmódba kapcsolok, szóval akit érdekel, gyorsan nézze meg, és utána csüccsenjen vissza a gép elé! Következzék a:

Sick Girl

Ha emlékeztek, szinte minden kritikám azzal kezdődik, milyen fantáziadús főhősünk van: elvált, lúzer harmincas férfi. Búúúú. Hát most nem! Ida Teeter (Angela Bettis – Áldott a gyermek, Carrie (a tévéfilm), Frankenstein játékai, Scar, The Woman) ugyanis egy leszbikus entomológus. Tipikusan az az ember, aki hazaviszi a munkáját, ugyanis annyira elkötelezett bogárimádó, hogy az egész lakása ízeltlábúaktól hemzseg. Képzelhetitek, mennyire megközelíti ez a csajozást... Persze roppanós szárnyakból és szaruhártyából sosem elég, ezért hát rögtön a sztori elején Ida kap egy újabb, felettébb különös és agresszív példányt postán. Elárulom, csak a baj lesz vele. Azonban hamar kiderül, hogy minden zsáknak van egy foltja, és IGEN, kedves férfi olvasóim, készülhettek a leszbi csókokra, csöcsökre, satöbbire orrba-szájba, ugyanis képbe kerül egy fura tündérmániás „nemhippi” lány, Misty, akivel főhősünk gyorsan össze is bútorozik, táptalajt adva munkatársa, Max perverz gondolatainak.

Mivel az előző rész zárójelenete akkora cliffhanger volt, mint ide Lacháza, már tűkön ülve vártam a folytatást. Sajnos a várakozásaimat kissé alulmúlta, közepesen lapos lett az epizód, de semmiképpen sem eseménytelen!

Debra természetesen olyan szinten kiborult, mintha egyszerre jelentenék be az UFÓ-inváziót, a Harmadik Világháborút és egy újabb Matolcsy-csomagot. Még el is hányja magát. Meglepő módon Dexter nem próbálkozik mentegetőzéssel (hasztalan is lenne), így szépen bevall mindent. Vagyis, hogy 20 éves kora óta űzi sajátos hobbiját és hogy apuci segített neki kitalálnia a saját szabályrendszerét. Mi több, még a "Sötét Útitársat" is megemlíti. Ezzel persze csak még jobban felzaklatja szerencsétlen testvérét, már ha ez lehetséges.

A végeredmény kissé furcsa is lenne, ha nem egy fiktív sorozatról beszélnénk. Ugyanis Debra nem csak hogy nem csukatja le hősünket, de elhatározza, hogy segít neki meggyógyulni! Ez azt jelenti, hogy szó szerint 24 órás "személyes őrizet alatt áll", ami már csak azért is érdekes, mert eközben teljesen megfeledkezik mindenki szegény Harrisonról... Egyébként ne feledjük, hogy Dexter már a második évadban próbált khm... szenvedélyéről leszokni, csak persze az teljesen más volt. Akkor egy vadidegen pártfogolta, aki azt hitte, hogy címszereplőnk drogproblémákkal küzd. Akár hogy is, megegyeznek a teljes őszinteségben, amit a gyógyulni akaró fél meglepő módon be is tart. Túl azon, hogy a tőle megszokott módon rezzenéstelen és érzelemmentes arckifejezéssel meséli el, hogy milyen az, amikor úgy érzi, hogy ölnie kell, még egy "melót" is félbehagy.

Újabb hét, újabb kriptamese. Az e heti rész, a maga 20 percével igen rövid, ám ebbe a kis időbe belepréseltek egy zseniálisan szórakoztató epizódot. Reno (Lance Henriksen) afféle modern cowboy és nagy szerencsejátékos, éppen most tért vissza a városba Vegas-ból. Elmegy régi törzshelyére, ahol letol egy whiskey-t, majd beszélget kicsit a csapossal, aki elmondja neki, - ahogy a felszolgálólány is – hogy még mindig régi nagy riválisa, Sam (Kevin Tighe – Kutyám, Jerry Lee, A rózsa vére, Véres Valentin 3D) az ász, ha komoly játékra vágyik.

Pár pillanattal később Reno meg is látja egykori ellenfelét egy asztalnál. Odamegy hozzá és nem túl szívélyesen üdvözlik egymást, ugyanis mindkettő gyűlöli a másikat. Mivel mindketten jobb játékosnak gondolják magukat a másiknál. Sam szerint a cowboy egy vesztes ripacs, Reno pedig ócska csalóként tartja számon az előbbit. Nem tudják elviselni egymást. Valakinek el kell hagynia a várost! Ezt milyen más módon dönthetnék el, mint kedvenc szenvedélyükkel, a szerencsejátékkal. Nekiállnak kockázni. Reno kezd, a kockák zörögnek a kis dobozban és végül két 6-ost dob. Sam, persze nem hagyja annyiban, jól megrázza ő is a cuccot és lám, 12-t dob ő is. Megelégelik ezt az egyszerű játékot és kicsit súlyosabbat választanak; az orosz rulettet.

Az ABC új sorozata már majd' egy hete debütált, így ideje már nekünk is beszámolni róla. Egy páran jeleztétek, hogy csak akkor fogtok Ti is belekezdeni, ha nekünk (jelen esetben nekem) tetszik. Nos, a pilot eddig egész biztató. Persze a sorozatjunkie-k már jól tudják, hogy a készítők egy új sorozat esetében mindig a bemutatkozó részre helyezik a legnagyobb hangsúlyt, hiszen ha azzal nem fogják meg a nézőt, akkor legközelebb már bukó van. Azt előjáróban már elmondhatom, hogy a következő epizódhoz is meghozta a kedvemet, szóval bekerült a "követendőek" közé.

A szokásostól eltérően most még nem leszek annyira spoileres, a fentebb említett ok miatt, inkább csak vázolnám az alaphelyzet és a szereplőket. Legyen ez amolyan kedvcsináló. De kezdjük is.

Az évad második részének nyitójelenetében a Kriptaőr serényen emeli a súlyokat. De ennek semmi köze a sztorihoz. Ám a rendezőhöz annál inkább, aki pár pillanat múlva meg is jelenik egy cameo erejéig, ő pedig Arnold Schwarzenegger. Nem hiszem, hogy be kéne őt mutatni, horror blog ide, vagy oda. Aki mégsem tudná, hogy kiről van szó, arra rá lesz küldve egy T-800-as.

A csere főszereplője az idős, ám vagyonos Carlton Webster, (William Hickey – Bábjátékos/Gyilkos bábok, A rózsa neve) aki mindent megtenne a fiatal Linda (Kelly Preston – Christine, Ikrek, Jerry Maguire – A nagy hátraarc) szerelméért. A lány azonban érthető módon nem szeretne egy olyan emberhez hozzámenni, aki a nagyapja lehetne. Mr. Webster ezért plasztikai sebészhez fordul, de neki nem elég, amit a doki nyújtani tud. Ezért kap egy tippet egy orvosról, aki állítólag szinte csodákra képes. Fel is keresi a szakembert, (Roy Brocksmith – Az emlékmás [1990], Arachnophobia – Pókiszony) aki egy kastély-szerűségben él, tiszta Frankenstein. Az ajtót is egy "Igor-szerű" alak nyitja ki. A doktor biztosítja a férfit, hogy a műtét nem okoz problémát, viszont 1 000 000 $-ba kerül. Ugyanis Carlton egy teljesen új arcot fog kapni, amit egy élő emberről, Hans-ról (Rick Rossovich – Terminator – A halálosztó, Top Gun) kell eltávolítani, aki 900 000 $-ért be is vállalja ezt. A dolog úgy néz ki, hogy a doki átoperálja az arcbőrt, izmokat stb. Pontosabban kicseréli.