Amikor anyagot gyűjtöttem a toplistához, természetes volt, hogy a 2010-es év győztesének a folytatását is megnézem. Azonban -mint azt a cím is elárulja- hatalmasat kellett csalódnom, így gondoltam, hogy egyrészt ez megér egy külön posztot, másrészt nem rondítom el az abszolút pozitív hatos fogatot. Most pedig kénytelen leszek beállni a sorba és szapulni a művet, pedig Isten a tanúm, szerettem volna szeretni.
Machete gyilkol - Machete Kills (2013)
Rendezte: Robert Rodriguez
Az első részt minden hibája ellenére imádtam, most nem ecsetelném, hogy miért, hiszen egyszer már bővebben kifejtettem. A folytatás iránti izgatottságomat pedig tovább fokozta a parádés szereposztás és az olyan belengetett finomságok, mint a cici-golyószóró vagy maga a tény, hogy Charlie Sheen fogja az amerikai elnököt alakítani. Valóságos megváltást vártam. Helyette mi jutott? Egy nagy kupac SZAR!
Amikor felröppentek az első (hazai) kritikák, hogy ez most mennyire mellé ment, egyszerűen nem akartam elhinni. Az se ingatott meg, hogy hazájában anyagilag csúfosan megbukott. Sajnos azonban most nincs árral szemben úszás purga módra, mert tényleg rossz lett.
A történet szerint Machetét átdobják Mexikóba, hogy megöljön egy helyi kartell-főnököt, aki rakétatámadással fenyegeti Amerikát. Az illető egy őrült, mármint nem elég, hogy tudathasadásos, de az egyik énje valóban őrült. Képes volt a szívére köttetni a rakéta indítóját, vagyis ha az megáll, akkor Wassinghton eltűnik a térképről. Bónuszként beindult egy időzítő is, vagyis a hatástalanítást 24 óra alatt kell elvégezni. Így Machete magával hurcolja és mindenféle bérgyilkos ellen menti meg az életét. Aztán a végén szembe találkozik egy James Bond-féle klasszikus főgonosszal, akit nem más, mint Mel Gibson alakít!
A 2012-es év igen termékeny volt horror terén. Idehaza jóval több ért el a mozikba, mint 2011-ben. Csak sajnos nem feltétlenül a legjobbak... Ráadásul a legtöbb bukásnak is bizonyult, anyagi sikert egyedül az 
"Írta és rendezte az öt (!) Oscar-díjas Francis Ford Coppola (Keresztapa trilógia, Apokalipszis most!, Drakula), a főszerepben pedig Val Kilmer (Mindörökké Batman, A vörös bolygó, Durr, durr és csók)." - Pusztán ennyivel úgy 10-15 éve hatalmasat lehetett volna robbantani a mozi pénztárakban, legyen szó bármilyen filmről. Sajnos azonban míg a főszereplő meghízott és sorban vállalja el a gyenge, B-kategóriás filmeket (khm... Gyilkos paraziták), addig a rendezőzseni legutóbbi munkáira nem igazán kapja fel az ember a fejét. Most komolyan, a fekete-fehér művészfilmjét, a Tetro-t hányan nézte meg közületek? Emlékeztek rá egyáltalán arra, amikor két éve bemutatták nálunk? Mert én nem. De mindegy, Coppola már megteheti, hogy forgasson egy önkifejezésre alkalmas europér alkotást. Ugyanakkor mégis mi a búbánatért készítene el egy ilyen silány vackot, mint a Twixt?
A sorozat első részét szinte mindenki szerette. Képes volt olyat tenni, ami zombis filmnek már évtizedek óta nem sikerült: félelmet kelteni a nézőben. A folytatás sokakkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett, sőt, jobban találtam elődjénél. Hova tovább, engem egyáltalán nem zavart a "cseppfolyós démon fordulat" se. Így különösen nagy reményeket fűztem a harmadik epizódhoz, mert az 
Adott egy meghatározatlan korú csajszi, aki elmegy egy folyóhoz, hogy apuci hamvait beleszórja. Arra sétál egy kedves, idősebb faszi, aki felhívja rá a figyelmet, hogy ez itten kérem tilos. Beszélgetnek egy jót, aztán hopp, a kislány autóját ellopják a semmi közepén, amihez azért már tehetség kell. A bácsi persze felajánlja, hogy magához viszi a bajba jutott hölgyet, aztán majd együtt kitervelnek valamit. Természetesen a házikó egy eldugott helyen van, a legközelebbi lakott település meg fényévekre. Rutinos horror-kedvelő már tudja, hogy mi fog következni. Úgy van, szopás a köbön.
Fogd két, nálad jobban elhíresült haverodat a 
Kétségtelen tény, hogy a The Descent az utóbbi évek egyik legjobb horrorja, amit kivételesen a kritikusok és a nézők is egyaránt szerettek. Nem véletlen, hogy a rendező, Neil Marshall neve mellé a mai napig ezt a filmcímet biggyesztik, hogy az átlagember be tudja azonosítani. Egyedi darab, jól eltalált klausztrofóbikus helyszínnel, és azzal az újítással, hogy a szereplők mind nők voltak. A szörnyek megjelenítéséről meg már nem is beszélve.
Alapból már megvan egy minimális siker, ha úgy harangozzák be, hogy a Fűrész és a Paranormal Activity alkotóitól. Nos, ami számomra érdekesebb, az James Wan, akinek nem csak Jigsaw-ot, de a szerintem nagyon ütősre sikeredett 
Carpenter az a rendező, akitől mindenki látott már legalább egy filmet, még ha nem is tud róla. Igazi ikon, részletesebben nem is mutatnám be, mert aki nem ismeri munkásságának 1-2 kiemeltebb művét, az rossz blogot olvas. A lényeg, hogy 2001 óta nem forgatott egész estés filmet. Legutóbbi alkotása az a film - A Mars szelleme -, amibe valljuk be, kár volt egyáltalán belekezdeni. Így kijelenthetjük, hogy a rajongók már jócskán ki voltak éhezve egy igazi Carpenter-műre. Sajnos azonban erre még várhatnak, várhatunk.
Friss kommentek