Következzen három film az idei évből, amelyek a found footage szellemében készültek. Ráadásul mindegyik rendelkezik spanyol részvétellel. Igaz, az utolsó enyhén szólva is kilóg a sorból. Egyébként úgy tűnik, hogy 2011 ennek a technikának az évében telt, elég, ha csak a korábban általam beszámolt Grave Encounters-re, vagy a norvég Trolljegeren-re gondolunk. És akkor még a Paranormal Activity 3-ról (Parajelenségek 3) még nem is beszéltünk...
Ezek közül kettőről még volt szó az év elején, és nagy várakozás övezte őket, legalábbis részemről biztos. Csalódtunk? Az mindjárt kiderül.
Apollo 18 (2011)
Rendezte: Gonzalo López-Gallego
Egy found footage filmnél sarkalatos pont, hogy mennyire akarja magát komolyan venni, vagyis hogy mennyire akarja elhitetni a nézővel, hogy EZ BIZONY A VALÓSÁG. Az Apollo 18 sajnos nagyon. Most komolyan, abban a korban, amikor a célközönség jelentős hányada rendelkezik internet kapcsolattal, kit akarnak ezzel beetetni? Hiszen elég, ha felmegyünk a film imdb oldalára, és hoppá, az "eltűnt asztronauták" hirtelen tapasztalt színészekké változnak át! Elképesztő.
De lássuk a történetet: az alapsztori, hogy az amerikaiak elég hamar leálltak a holdra szállás túrákkal, és hivatalosan nem is létezett olyan projekt, hogy "Apollo 18". Eleve titkos akciónak szánták, hiszen most egy különleges adóvevő berendezést vittek magukkal, amivel átpásztázhatják a Hold felszínét. Természetesen minden be volt kamerázva, sőt még a derék úrhajósok is kaptak egy-egy kézikamerát. Itt már eleve nehéz helyzetben van a film, hiszen a három fős legénység rögtön kettőre redukálódik, amint leszálltak a célzónára. Éppen ezért, valami nagyon ütőset kell ilyenkor produkálni, hogy ne fulladjon unalomba a film. Ez többé-kevésbé bejött.
A film íve a szokásos: először csak sejtetnek valamit a nézővel, aztán jön a feszültségkeltő "bomba": az elhagyott szovjet űrkomp. Majd folyamatosan fokozódnak az izgalmak, mihelyst az egyik szereplő meg nem fertőződik valamivel. Sajnos nagyon sok ütőkártyát nem használtak ki: a legalapvetőbb lett volna, hogy egyikük "elkapja a kabinlázt", ami tudom egy asztronautánál eleve kizárt, de ebben a szituációban jól jött volna.
Egyébként a körülményekhez képest meglepően gyors tempójú, magával a felszállással se pöcsölnek sokat. Végül is van egy sajátos hangulata, de azért valahogy mégsem működik az összkép. Olyan íztelen, szagtalan. Hiányzik belőle az a plusz, amitől kapkodnánk a fejünket. Az alapötlettől eltekintve nem több egy szokványos, kézi kamerás horrortól. Egyszer érdemes megnézni, mert tény, hogy a témaválasztás ütős, de ebből sokkal, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni.
Technikailag nincs sok kivetnivalóm, hatásosan kopottasak a felvételek, mondhatni ebből a szempontból "hiteles". Bár tény, hogy itt is beleesnek abba a hibába, hogy képesek akkor is kamerázni, amikor a való életben ez nem történne meg. A színészek korrekt munkát végeztek, persze két szereplő esetében ez maximálisan elvárható. A nagy kérdés pedig: a végét elnézve, mégis, hogy a búbánatba kerültek volna elő ezek a felvételek?! Erre miért nem gondoltak, ha már annyira beakarják etetni az embereket?
Egyébként érdekes egy koprodukció: amerikai-kanadai film, spanyol rendezővel.
Atrocious (2010-2011)
Rendezte: Fernando Barreda Luna
Ez is az az eset, amikor technikailag 2010-es, de csak idén láthatta a nagyközönség. Akárhogy is, ez egy nagy rakás szar, hiába az erős spanyol-mexikói kombó.
A film visszakanyarodik a found footage egyik őséhez, az Idegleléshez, csak éppen sokkal, de sokkal unalmasabb formában. Szóval adott egy testvérpár, akik a szüleikkel (és a kis öcsivel) kiruccannak a nyaralóba. Fognak két kamerát, és lefilmezik a környéket, mivel a legenda szerint a mellettük lévő erdőben egy lánynak a szelleme kísért. Aki az egyik elmélet szerint segít az eltévedt embereken. Most azon ne morfondírozzunk, hogy egy kísértet honnan tudhatja egy adott személyről, hogy az most történetesen elveszett vagy sem. Aztán a végén persze ráfáznak.
No, a legnagyobb probléma a filmmel, hogy iszonyatosan, de nagyon-nagyon unalmas. A 70%-a teljesen érdektelen; nem történik az ég világon semmi! Olyan ostoba és a valóságtól elrugaszkodott jeleneteket láthatunk, hogy ajvé. Most komolyan: melyik barom az, aki felveszi, ahogy megnéz egy filmet?! Vagy mégis, hogy képzelte a rendező, hogy az majd izgalmas lesz, ha fényes nappal sétálgatnak egy labirintusban? Egy Való Világ párbajban nagyobb a feszültség, mint itt. A maradék pedig 20% rohangálás a sötétben (nagyon izgalmas, ahogy alig látunk bármit is), és jut kb. 10% izgalom, aminek viszont se füle, se farka. Teszem hozzá, hogy csak 70 perc hosszú, de vagy három órásnak fog tűnni.
Elismerem, hogy a befejezést tekintve kapunk egy baromi nagy csavart, de annak meg egyszerűen nincs értelme. Ráadásul azokat a pillanatokat jobban is ki lehetett volna nyújtani, és akkor már egy fokkal nézhetőbb lenne a végeredmény. Továbbá igen, ez is "megtörtént", de ugye a fentebb említettek fényében ez nem túl valószínű. Na nem mintha érdekelne.
Kerüljétek messzire!
Hellraiser: Revelations (2011)
Rendezte: Victor Garcia
Sok mindent elmond egy filmről, ha egy sikeresnek mondható franchise következő darabja:
1. Direkt videóra készül
2. Az alapötlet kitalálója (jelen esetben Clive Barker) elhatárolódik a műtől
Ennek fényében kissé rossz szájízzel ültem neki, de meg kell mondanom, hogy nem kellett csalódnom, ugyanis ez tényleg egy bűn rossz produkció, ami valóban méltatlan az elődökhöz.
Most tisztázzuk, hogy a film csak részletekben tartalmaz found footage elemeket, pedig az még az előnyére is válhatna. Viszont erről a trágyáról nem szeretnék külön posztban megemlékezni. Azt pedig nem érdemli meg a mű, hogy egy nagy Hellraiser összefoglaló darabja lehessen.
A történet szerint két nyikhaj elszökik Mexikóba, hogy kirúgjanak a hámból. A vége az lesz, hogy megkapják A dobozt, amit persze ki is nyitnak, a többi meg már sejthető. Voltaképpen az első, eredeti résznek egy bizarr és ócska feldolgozása, még ha így leírás alapján nem is tűnik annak. Mindenesetre a film borzasztóan lapos és fárasztó. Képtelen bármiféle atmoszféra megteremtésre, de az igazi fájópont Pinhead megformálása. Baromi nevetségesen néz ki, tiszta röhej. Majdnem egy könnycseppet is ejtettem érte, hogy hogy tehették ezt az egyik kedvenc horror szereplőmmel?! Gyalázat. Miért másra bízták? Miért nem volt jó Doug Bradley, aki minden filmben elvállalta? Vagy miért egy (szerintem vak) sminkesre bízták a maszk megvalósítását? Ocsmány bazmeg, tessék megnézni. Emlékeztetőül az eredeti.
A végén ugyan itt is kapunk fordulatot, de azon is csak legyint az ember. Érdektelen egy film, kár volt megcsinálni. A trancsír pedig kevés, és az se valami nagy szám. Még csak azt sem mondhatom, hogy "nagy csalódás", mert már a trailer alapján le voltam sújtva.
Az pedig sokat elmond egy rendezőről, hogy ha az előző két nagy filmje a Tükrök 2 és a Visszatérés a Kísértet hegyre volt... Lehet, hogy abba kéne hagyni kedves Garcia?
"Az év gyalázata a filmiparban" nem hivatalos díj győztese a szememben.
Egyébként érdekes, hogy mindhárom kb. 70 perc hosszú, de talán még ez a szerencse.
Friss kommentek