Na most végre sikerült megtekintenem egy igazi 2012-es művet, mert ugye a The Innkeepers esetében rezgett a léc. Kár, hogy rögtön egy csalódással kell kezdenem az évet, de hát tavaly is így volt a Vanishing on 7th street c. borzalomnál. A film előzetesét már mutattuk és én eléggé vártam, de már akkor is féltem, hogy sablonosra fog sikeredni. Igazam is lett. A csudimudiba.

Rogue River (2012)

Rendezte: Jourdan McClure

Adott egy meghatározatlan korú csajszi, aki elmegy egy folyóhoz, hogy apuci hamvait beleszórja. Arra sétál egy kedves, idősebb faszi, aki felhívja rá a figyelmet, hogy ez itten kérem tilos. Beszélgetnek egy jót, aztán hopp, a kislány autóját ellopják a semmi közepén, amihez azért már tehetség kell. A bácsi persze felajánlja, hogy magához viszi a bajba jutott hölgyet, aztán majd együtt kitervelnek valamit. Természetesen a házikó egy eldugott helyen van, a legközelebbi lakott település meg fényévekre. Rutinos horror-kedvelő már tudja, hogy mi fog következni. Úgy van, szopás a köbön.

Igen, a "feleség" kedves, rendezett otthon. Szépen megkajálnak, nevetgélnek, minden idilli. Azonban még az éjjel csak történnek furcsaságok. Hamar kiderül, hogy a vendéglátók pszichopaták, meg hogy egy agyonvert fickó van egy ládába zárva. Meg a szokásos elfojtott szexualitások, kínzások, zavaros monológok. A végére a csaj kiszabadul, bosszút áll stb. Uncsiiiiiiiii!

Az, hogy maga az alapszituáció mennyire unalmas már, gondolom nem kell ragoznom. Nem kezdek bele felsorolásba, inkább csak emlékeztetek mindenkit egy 2008-as, kisköltségvetésű kanadai műre, a Scarce-ra. Ugyanis a lényegen nem változtat, hogy az adott esetben a gazdák kannibálok, szervkereskedők vagy csak valamiféle saját családra áhítoznak. .Mert a képlet mindig ugyanaz, amit már az előbb is felvázoltam. Ennél fogva abszolút kiszámítható. Főleg, ha jelen esetünkben ezt meg is fejelik egy spoileres kezdéssel is, amit komolyan nem értek. A leghülyébb filmes trend evör. Hiányoznak a meglepetések, de még a hiteles dráma is. Az egész üresen hat.

Rendesen ledöbbentem. Csak erős idegzetűek nyomjanak a továbbra.

Figyelem! A tartalom szigorúan 18+! Kéretik kulturáltan kommentelni!

Még a múlt héten lehetőségem volt ingyen megtekinteni Cronenberg legújabb filmjét, a Veszélyes vágyat. Abban a hiszemben ültem be rá, hogy egy olyan thrillert fogok kapni, amiről esetleg írhatnék is. Ez sajnos nem így lett, ugyanis ez egy dráma, rengeteg szövegeléssel és elfojtott szexualitással. Nem egy rossz darab, de semmi köze a mester korai munkáihoz. Lássunk is egyet abból az időszakából, amikor a párbeszédek helyett a gusztustalan effekteket helyezte előtérbe.

Agyfürkészők - Scanners (1981)

Rendezte: David Cronenberg

A cselekményekbe rögtön bekapcsolódunk, ahogy egy csapat ballonkabátos gyanús alak leteper egy szerencsétlen hajléktalant, aki egyszerűen rosszul lett, mert ránézett egy nőre. Aki még rosszabbul lett. Kiderül róla (amit még ő maga sem tudott), hogy ő az emberiség egy ritka csoportjába tartozik, a "fürkészők" közé. Nekik amolyan telepatikus képességeik vannak, akik tudják irányítani az emberek akaratát, pusztán gondolatokkal. Most pedig a kormány szeretné felhasználni egy megoldandó probléma orvoslására, ugyanis...

Ezzel párhuzamosan egy "über-fürkész" beférkőzik a szupertitkos központba, majd megöl néhány ügynököt, ezzel demonstrálva hatalmát. Az illetőt egyébként nem más alakítja, mint Michael Ironside (Emlékmás, Gyilkos felvonó), akinek elég a nevét kiírni, és máris tudjuk, hogy ő lesz az aktuális rosszfiú. Szegényke nem tehet róla, hogy ilyen zord fizimiskával áldotta meg az ég. Külön érdekesség, hogy itt még volt haja, amivel engem Jack Nicholsonra emlékeztetett.

Kísérletképpen most úgy posztolok ki egy vendégkritikát, hogy hozzáfűzöm egy sajátomat. Fő a változatosság ugye. Ezúttal Lucio Fulci két filmjéről lesz szó, a rendszeres olvasók tudják, hogy nem igazán szimpatizálok a munkásságával, vagy legalábbis a személyi kultuszával. Az írás egy nagyon régi törzskommentelőnk, hErpEsz (újabban dr. hErpEsz) küldte be, ezúton is köszönjük! Kezdjük is talán az övével. Előre szólok, hogy eléggé spoileresre sikeredett (egy bekezdést utólagos engedelemmel ki is vágtam emiatt)!

The Sweet House of Horrors - La dolce casa degli orrori (1989)

Fulci művészete eddig is fényévnyi távolságban volt tőlem, de ehhez a borzalomhoz képest még egy zs++os óriáskroki vs szuperboa-típusú trágya is szuperprodukció! A sokkot Fulci 1989-es "A horror édes háza" című műve (?) okozta. Átkozom a napot, amikor időt pocsékoltam az életemből erre a szemétre.

Bevallom: a film végéig fel sem tűnt, hogy a rendező úr produkciójához van szerencsém, mert már maga a főcím is olyan unalmas és vontatott az idegtépő főcímzenével együtt, hogy elegánsan áttekertem. Már pedig a szóban forgó szörnyűséget Fulci nemcsak rendezte, hanem írta is. Aki jót akar magának, az SOHA-SOHA ne nézze meg, max az ellenségének mutassa meg, ha kínozni vagy vallatni akarja.

Adott egy romantikus olasz (?) kúria, és egy maszkos betörő. Konkrétan nem derül ki, hogy miért alakult így, úgyhogy feltételezem: ki akarja rabolni a házat. Lényeg a lényeg, hogy a betörő és a háziak időben és térben összefussanak, hogy aztán kibontakozhasson a cselekmény. Pechére hazajönnek burzsujék, akiket megöl: a fickónak egy oszlopnál ripityára töri a koponyáját a kötelező dulakodást követően, az asszonynak pedig valami klopfoló alkalmatossággal kiugrasztja a szemgolyóit és betöri a homlokát (majd autóbalesetnek rendezi meg).

Ezúttal Ralome rövid kritikáját olvashatjátok egy klasszikus slasher-ről. Ezúton is köszönjük!

Cheerleader Camp (1988)

Rendezte: John Quinn

Táborozni jó, ezt tudja mindenki. Aki nem, kérdezze meg Angelát! Ez azonban még a szokásosnál is mókásabb lesz, mert ez egy szurkolótábor! (Ez a szó így béna, de a filmhez pont passzol.) Klassz társaság, garantált vidámság, izgalmas versenyek! Kik hajráznak a legjobban? Ki a legjobb kabalafigura? Ki lesz Miss Hajrátábor '88?

Csupa-csupa fontos kérdés. Ezt a főszereplő társaság is így gondolja, akik határtalan lelkesedéssel várják a tábort. Illetve... Van, aki előzőleg a szüleivel álmodott, akik nem igazán értékelték az üres stadionban idegesen előadott produkciót. Amikor ébren van, akkor meg gyógyszert szed (nyilván idegesség ellen). Ja igen, ő a főszereplő lány, Alison. Aki egyik pillanatban mosolyog, másik pillanatban meg azon aggódik, hogy az ő kisebbségi komplexusa nem olyan jó, mint a többieké. Szerencsére nincs egyedül a bajban, legjobb barátnője igyekszik tartani benne a lelket, illetve a pasija is mellette van. Már amikor éppen nem a dögös szöszivel flörtöl a másik csoportból. Aki később felvágja a csuklóit. Aztán a srác rámozdul egy másik lányra, aki meg "eltűnik" (legalábbis a csoport így gondolja, amíg meg nem találják ollóval a nyakában). Alison előzőleg két gyógyszerbevétel közt azt álmodta, hogy ő kaszabolta szét a gaz csábítót fémpomponokkal, így kezdi azt hinni, hogy ő ölte meg mindkettőt. Aztán egyre többen halnak meg...

Rég volt már összefoglaló rossz filmekről, pedig elhihetitek, hogy még mindig találkozok ilyenekkel. Ha már én megszenvedtem velük, legalább Ti, drága olvasók megmeneküljetek.

1. A végzet őrei - Deathwatch (2002)

Rendezte: Michael J. Bassett

Egyszer mindenkinek el kell valahol kezdenie, így van ez Bassett-tel is, aki azóta már letette az asztalra A vadászt és a Solomon Kane-t, azonban ez a filmje kritikán aluli. Egyébként egy közös angol-német produkcióról van szó.

Az alaptörténet még egész érdekes is lenne: az I. világháború csataterén találjuk magunkat, amikor egy maroknyi angol katona bevesz egy ellenséges lövészárkot. Foglyul ejtik a megmaradt német katonát, akit kérdőre vonnak, hogy mi ez a temérdek hulla. Egész ötletesen elkerülik a tipikus "minden osztagban van egy olyan személy, aki tud az ellenség nyelvén" szituációt, így e helyett az egyikük franciául beszél vele. Hamar kiderül, hogy a helyszín elátkozott és hogy embereink majd egymás torkának fognak esni. Így is lesz.

Ugyan dicsértem a sztorit, de ez leginkább annak tudható be, hogy nagyon kevés film foglalkozik az első világégéssel, így minden ilyen alkotásnak tudok örülni. Azonban szögezzük le, hogy a mű többi része egy az egyben a német A bunker c. horrorból való. Ami szintén egy felejthető darab, de az legalább rendesen ki volt dolgozva. Ez viszont összecsapott és zavaros. Itt végül is nem a saját belső démonaik manifesztálódnak a vitézekben, hanem valami "gonosz", amire igazi magyarázatot nem is kapunk. Tetten érhetőek még ugyan más filmek hatásai is (pl. a Hellraiser-ből ismert kiláncolás), de nem is ez a legnagyobb bajom A végzet őreivel.

El jorobado de la Morgue / Hunchback of the Morgue (1973)

Rendezte: Javier Aguirre

Gotho egy szerencsétlen púpos, aki a helyi egyetem hullaházban dolgozik amolyan mindenesként.  Tekintve, hogy akkoriban még korántsem volt divat a polkorrektség, így szegény naponta atrocitásoknak van kitéve az őt gúnyoló rezidensek által. Figurája abszolút át lett emelve Victor Hugo klasszikusából, hiszen túl a kitaszítottságán, még egy reménytelen szerelmi szállal is felvértezték jellemét. Arról nem is beszélve, hogy karjai akár a gorilláé, és azért képes jól megagyalni azt, aki beszól neki. Vagy akár tovább is megy.

Rajongása azonban egyáltalán nem abból fakad, hogy szíve hölgye nem kedvelné (sőt), csak éppen szegény haldoklik, majd később be is végzi. Gotho "nagy szerencséjére" ráakad az egyetem professzorára, kinek a mesterséges sejtlétrehozási kísérleteit felfüggeszti a kamara, ezt viszont nem hagyná annyiban. Így megszületik az alku: a lányt feltámasztja az orvos, a púpos meg mindenben segít, amiben csak lehet.

Szerkesztőtársakat továbbra is keresünk, viszont önző módon lestoppoltam magamnak a The Walking Dead-et, mert annyira leköt, hogy ihaj. Több sorozatra nem teszem a mancsomat:)

Spoileres írással összegzem a második évad eddig látott eseményeit, hogy aztán rendszeresen írhassak az egyes epizódokról. Ami immáron 13 részes lett, köszönhetően a sikeres fogadtatásnak. Azonban a költségeket csökkenteni kellett, én egy olyan cirka 250 millió dollár mínuszról tudok (Barátok Közt összes részének költségvetése kb.). Ez pedig sajnos meg is látszik. Eddig jóformán egy helyszínen történtek az események, amikből elég kevés volt, de legalább több idő jutott így a drámára, és a karakterek kibontakozására.

Tehát: legutóbb ott tartottunk, hogy a megfogyatkozott csapat útnak indult egy erőd felé, hátha ott még lesz valami megmaradt darab a civilizációból. Mondjuk egy működő Burger King. Azonban az országút egy pontján elakadnak a felhalmozódott, magára hagyott autók tömkelegétől. Indulhat a zsákmányszerzés. Az idilli hangulatot ekkor egy több száz fős, csoszogó zombi horda zavarja meg. Mindenki lapít, 50 Cent csúnyán megvágja magát, tetanusz van a kilátásban. A Szőke Picsa eközben egy járkálóval birkózik a lakókocsi vécéjében, Tata megmenti egy csavarhúzóval.

Hoze blogján olvastam, hogy a Youtube-on már magyar szinkronos filmek is tetten érhetőek, köztük nem egy horror is. Így szombatonként mi is bemutatunk ezek közül párat. Fontos megjegyeznem, hogy ezeket bármikor levehetik, hiszen a szinkron miatt akár a hazai forgalmazó is szólhat az oldalnak. Példának okáért a Hetedik-et a Warner már le is szedette.

Kezdjük is a sort két kötelező klasszikussal. Korábban már írtam róluk. Ugyan már a tévében is láthattuk, de nem lehet megunni, főleg az első részt. Enjoy!

Míg meg nem találjuk új szerkesztőtársainkat, addig is gondoltam írok egy jó kis összefoglalót ennek a remek sorozatnak az első évadáról. Bevallom, hogy én csak most hétvégén kezdtem el nézni, de annyira rabul ejtett, hogy rögtön behoztam a lemaradásomat, és már tűkön ülve várom a következő epizódot. Az írás nem kicsit spoileres lesz, szóval aki még nem látta, az lehet, hogy jobban jár, ha máris elkezdi nézni. Nem fog csalódni.

Elöljáróban néhány szó magáról a sorozatról.

A The Walking Dead egy, azóta már a hazánkban is megjelent képregény adaptációja. Ennek a képernyőre viteléért Frank Darabont (Stephen King mesterhármas: A remény rabjai, Halálsoron és A köd) öt évig harcolt. Ez a huzavona érthető, hiszen merész vállalkozásnak tűnik egy olyan sorozat, amiben zombik vannak. Tessék csak abba belegondolni, hogy a mai napig az anyagilag legsikeresebb élőholtakkal foglalkozó film a Zombieland a maga 75 milliójával... Mindenesetre sikerült véghez vinni, a pilot (=bevezető epizód) 2010. október 31.-én debütált az AMC nevű amerikai kábelcsatornán. Ami (szemben mondjuk az HBO-val) nem fizetős, így nem kevés pénzt áldoztak rá, hogy sikeres legyen a vállalkozás.

Ez szerencsére az eredményen meg is látszik. Túl azon, hogy hatalmas közönségsiker lett -a nyitányt mintegy 5,3 millióan nézték meg, azóta pedig egy masszív 7 milliós tömeg várja hetente a történéseket-, a sorozatot Emmy díjjal és Golden Globe-bal is jutalmazták.

Az első évad hat részes, ami kevésnek tűnhet, de vegyük figyelembe, hogy odakint ez egy bevett gyakorlat. Ha ugyanis a sorozat bukás, akkor legalább nem fektettek bele túl sok pénzt. Erre nem rég itthon is volt példa, amikor is az egyik kereskedelmi tévé műsora csak három epizódot élt meg... Szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a már legyártott részeket se adják le, ha mondjuk már a pilotot se nézte senki. A sorozat showrunnere (=aki jóformán mindenért felel) itt még Darabont volt, és nem csak producerkedett, de több epizód forgatókönyvét is írta. Mi több, a pilotot is ő maga rendezte. A második évadra azonban máig tisztázatlan körülmények miatt lemondott tisztségéről, de producerként továbbra is részt vesz a munkálatokban.

Akkor most rátérhetünk magára a cselekményre is.