Míg meg nem találjuk új szerkesztőtársainkat, addig is gondoltam írok egy jó kis összefoglalót ennek a remek sorozatnak az első évadáról. Bevallom, hogy én csak most hétvégén kezdtem el nézni, de annyira rabul ejtett, hogy rögtön behoztam a lemaradásomat, és már tűkön ülve várom a következő epizódot. Az írás nem kicsit spoileres lesz, szóval aki még nem látta, az lehet, hogy jobban jár, ha máris elkezdi nézni. Nem fog csalódni.

Elöljáróban néhány szó magáról a sorozatról.

A The Walking Dead egy, azóta már a hazánkban is megjelent képregény adaptációja. Ennek a képernyőre viteléért Frank Darabont (Stephen King mesterhármas: A remény rabjai, Halálsoron és A köd) öt évig harcolt. Ez a huzavona érthető, hiszen merész vállalkozásnak tűnik egy olyan sorozat, amiben zombik vannak. Tessék csak abba belegondolni, hogy a mai napig az anyagilag legsikeresebb élőholtakkal foglalkozó film a Zombieland a maga 75 milliójával... Mindenesetre sikerült véghez vinni, a pilot (=bevezető epizód) 2010. október 31.-én debütált az AMC nevű amerikai kábelcsatornán. Ami (szemben mondjuk az HBO-val) nem fizetős, így nem kevés pénzt áldoztak rá, hogy sikeres legyen a vállalkozás.

Ez szerencsére az eredményen meg is látszik. Túl azon, hogy hatalmas közönségsiker lett -a nyitányt mintegy 5,3 millióan nézték meg, azóta pedig egy masszív 7 milliós tömeg várja hetente a történéseket-, a sorozatot Emmy díjjal és Golden Globe-bal is jutalmazták.

Az első évad hat részes, ami kevésnek tűnhet, de vegyük figyelembe, hogy odakint ez egy bevett gyakorlat. Ha ugyanis a sorozat bukás, akkor legalább nem fektettek bele túl sok pénzt. Erre nem rég itthon is volt példa, amikor is az egyik kereskedelmi tévé műsora csak három epizódot élt meg... Szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a már legyártott részeket se adják le, ha mondjuk már a pilotot se nézte senki. A sorozat showrunnere (=aki jóformán mindenért felel) itt még Darabont volt, és nem csak producerkedett, de több epizód forgatókönyvét is írta. Mi több, a pilotot is ő maga rendezte. A második évadra azonban máig tisztázatlan körülmények miatt lemondott tisztségéről, de producerként továbbra is részt vesz a munkálatokban.

Akkor most rátérhetünk magára a cselekményre is.

A főszereplőnk a derék Rick, a seriff-helyettes, akit egy akció során meglőnek, ezáltal kómába (?) esik. Mire felébred, ráeszmél, hogy piciny városkája kihalt, mi több, az élőket zombik terrorizálják. Most ne menjünk bele, hogy mennyi a hasonlóság a 28 nappal később c. klasszikussal...

Természetesen első dolga az, hogy megkeresse feleségét és a fiát. Kiket ugyan nem talál otthon, de a jelekből kikövetkezteti, hogy ők még bizonyára élnek, vélhetően valami menekült táborba mentek. Véletlenül se egy árokban hevernek megcsonkított testtel. Szerencséjére akad segítsége, egy fekete apa és fia személyében, kik felkészítik arra, hogy mire számítson, hogyan kell bánni a "járkálókkal".

Ha már itt tartunk: a sorozat érdekessége, hogy a "zombi" szó egyszer se hangzik el. Sőt, horror blog lévén elemezzük egy kicsit az itt látható lényeket. Járásuk "klasszikus" csoszogó, ám ha vérszemet kapnak, nagyobb sebességre kapcsolnak. Igaz, futni még így se nagyon tudnak, de attól még a franc se akarná, hogy egy ilyen izé kövesse az embert. Csak élő húst esznek és képesek szag alapján kiszúrni a nem-fertőzötteket. Ezzel vissza is lehet élni. Csak fejlövéssel, konkrétan az agy elpusztításával lehet megölni őket. Tanulékonyak, néha képesek egyszerű tárgyak (pl. tégladarab) használatára. Hordában legyőzhetetlenek. A fertőzés ugyanúgy harapás, illetve vér útján terjed. A lappangási idő egyénenként eltérő.

Tehát: Rick végül nekivág az útnak, egyenesen a nagyvárosba, Atlantába. Ahol ugyan semmiféle katonai erő nincs, de cserébe több ezernyi élőholt társaságát élvezheti. Itt találkozik egy csapat túlélővel, akik a közeli erdőben húzódtak meg, a városba csak portyázni jöttek. A többiek meg e közben vigyáznak a táborukra. De kik is? Csak nem az asszony a gyerekkel? Hogy a helyzet bonyolódjon, hősünk volt kollégája, a köcsög Shane is ott van, aki rámászott anyucira. Mindenféle értelemben. A nőt meg annyira nem lehet hibáztatni, hiszen ő tudja, hogy férje halott, ergo "míg a halál el nem választ" passzus érvénybe léphetett. Az már más kérdés, hogy elég hamar hagyja, hogy "más öntözze a termőföldjét". De az is igaz, hogy egy zombikkal teli világban bizony minden alkalmat meg kell ragadni a dugványozáshoz. Egyébként ennek kapcsán szembesülhetünk a hihetetlen álszent amerikai prüdériával is. Az mehet a képernyőre, hogy egy holttestet szó szerint szarrá trancsíroznak, de egy pár cici már kicsapná a biztosítékot! Hihetetlen.

A csapat egyik tagja egy tipikus "redneck white trash" figura (magyarul erőszakos rasszista suttyó), aki egy kis niggerverés nézeteltérés miatt valami hihetetlen módon rábaszik, konkrétan ott hagyják szerencsétlent a tetőre bilincselve. Akiért később ugyan utána mennek -élükön a redneck hasonszőrű öccsével-, de az addigra levágta az egyik kezét és elmenekült. Azóta se került elő, én meg rendületlenül várom, hogy mikor fog ismét feltűnni bosszúra éhezve.

Egyébként e mentőakció kapcsán rögtön ki kell emelnünk a sorozat legnagyobb mozgatórugóját, Rick szentként való kezelését. De komolyan, ez a fickó maga az emberi eszmei ideál, sajnos már giccsbe hajlóan. Képes bárkiért visszamenni, megmenteni, keresni, soha egy percig nem áll le. Mondhatni szabályosan szenved, ha valakiért nem tehet meg valamit. Vele szemben tökéletes ellentétként ott van Shane, aki meg egy igazi szemétláda. Ugyan ez még annyira nem érződik az első évadban, az viszont már igen, hogy mennyire erőszakos tud lenni. Hihetetlenül gyűlölöm. Az asszony (Lori) meg olyan semmilyen (legalábbis még itt), mondhatni két tűz közé keveredett.

De folytassuk a történetet. A tábort megtámadja egy horda, sokan meghalnak, köztük egy Amy nevű lány is, amit a nővére (Andrea) nem tud feldolgozni. Az ő karaktere a "hülye picsa", egyszerűen idegesítő. Bár az is igaz, hogy szegényt folyamatosan istápolja az "öreg", Dale Horvath (hohó, az utolsó magyar?), akiről még a mai napig nem tisztázódott, hogy most szerelmes belé, vagy ez csak amolyan "benned látom a sosem született gyermekemet" szitu. Szegényke egyébként szimpatikus, csak szerencsétlen állandóan hülye, illetve vicces képeket vág.

A többiek csak említés szintjén:

• T-Bone - aki egy amolyan 50 Cent karikatúra, igazából túl sok vizet nem zavar.
• Glenn - a fürge lábú fiatal koreai. Ő majd a második évadban kap nagyobb szerepet.
• Daryl - a már említett redneck öcsi. Talán a legnagyobb arc, igazi túlélő. Bear Grylls büszke lenne rá.
• Carol - az a tipikus elnyomott feleség, borzasztó frizurával. A férje szerencsére csúnyán végzi.
• Jacqui - a "fekete nő", kábé ennyi a szerepe.
• Carl - a gyerek. Rick és Lori szeme fénye. Talpraesett egy kis fickó, azt meg kell hagyni.
• Sophia  - Carol lánya, kinek a megkeresésével telik majd el a fél második évad.
• Morales - van felesége és egy rakat kölke, ennyi nagyjából a személyisége.
• Jim - benne volt potenciál, csak hát...

Akkor folytassuk. Mivel a terep már nem biztonságos, így a csapat útra kell, hogy megkeressék a kutatóközpontot, ahol a gyógymódon kísérleteznek, hátha ott még akadnak túlélőkre. Akadnak is, egy darab emberre, akinél reményvesztettebb karakter azóta se tűnt fel. A hely megsemmisül, hőseink pedig folytatják útjukat, bele a második évadba.

No, a történet nagyjából ennyi lenne, de azért még essen pár szó magáról a sorozatról, mint olyanról. A legfontosabb, hogy ez sokkal inkább dráma, mint horror. Ezt nem árt tisztázni. Mert ugyan elég sok akciónak és izgalomnak lehetünk tanúi, de a főszerepet mégis a szereplők lelki vívódásai kapják. Ami viszont remekül működik. Nem véletlen, hogy ebben a kategóriában nyert Golden Globe-ot. Magyarul itt rengeteg érzelem és (sajnos gyakran visszaköszönő) párbeszédeknek lehetünk tanúi. A szerelmi szál meg már-már egy ízlésesebb szappanopera hangulatát idézi.

A technikai kivitelezés meg pazar. Tényleg az az érzése az embernek, mintha egy hosszúra elnyújtott filmet néznénk. Látszik, hogy a pénz jó helyre ment. A zombik nagyon pofásan és változatosan néznek ki, az effektek előtt meg le a kalappal. De ugyanez igaz az operatőri munkára, vagy a hangra is. De még maguk a színészek is meggyőzőek, a legtöbbjük elég tapasztalt és ismerős is lehet. Külön kiemelném a félkarú rednecket alakító Michael Rooker-t, aki igazi karakterszínész, körünkben talán a legismertebb műve a Henry - Egy sorozatgyilkos portréja c. felkavaró mű, amiről majd igyekszek írni. De ott van még Laurie Holden (Andrea) a Silent Hill-ből és A ködből, Jeffery DeMunn (Dale), ki szinte minden Darabont műben szerepelt már és Norman Reedus (Daryl) a Penge 2-ből és a Pandorumból. Egy-egy epizódot egyébként kb. 45 perces, kivéve a pilotot, ami több mint egy órásra sikeredett.

A lényeg, hogy én személy szerint nagyon rácuppantam, szerintem egy próbát megér. Érdemes legalább a bevezetőt megnézni, ha az nem tetszik, akkor kár is folytatni.

Hozzánk egyébként sohanapján kiskedden fog elérkezni, semmilyen formában. Ezt pedig nem a pesszimista énem mondatja velem, hanem a rideg valóság. Mivel tudtommal arra itthon még nem volt példa, hogy egy sorozatot direkt DVD-n adnának ki. Az pedig, hogy valaha is adásba kerüljön, szinte elképzelhetetlen. Hiszen még cenzúrával együtt is csak valami késő esti sávban lehetne mutatni, ami viszont nem éri meg, tekintve, hogy a The Walking Dead sugárzási díja elég tekintélyes lehet + a kötelező szinkron, ami nélkül bele se érdemes vágni. Arról nem is beszélve, hogy hány magyar ember kapcsolna el abban a percben, amint Rick fejbe lő egy zombi kislányt... Ez van.