Szokatlan dolog Mikulás napjára horrort vinni a mozikba, de kit érdekel? Örüljünk annak, hogy egyáltalán van. Mielőtt neki kezdenénk, hamut szórok a fejemre, amiért nyáron úgy kalkuláltam, hogy az alábbi filmet nem fogják nálunk bemutatni. Erre tessék. Több ilyen meglepetés is érhetne. Ráadásul még egy béna magyar címet sem fabrikáltak neki, pedig a forgalmazó ugyanaz a Big Bang Média, akik a Red Lights-ból kreáltak A gyilkos médiumot... Na de megérte ennyire lelkesülni? Mindjárt kiderül.

Sinister (2012)

Rendezte: Scott Derrickson

Adott egy család, akik új házba költöznek, majd apuci elkezd dolgokat látni. Nagyon kreatív! Na jó, igyekszek nem annyira kőszívű lenni. Mert annyi újítás van, hogy a családfő egy kriminalisztikával foglalkozó író (vagy mi ennek a pontos neve?) aki deklaráltan egy olyan helyre viszi a famíliát, aminek a kertjében négy embert akasztottak fel egyszerre. Persze erről a többiek nem tudnak. Széééép. Mintaszülő az ilyen bazzmeg.

Aztán "hősünk" rögtön talál a padláson egy doboz 8mm-es filmszalagot, hozzá lejátszóval. Amin, mint kiderül, rituális halálesetek láthatóak, amelyek valamilyen módon összekapcsolódnak egymással. Az egyébként egy percre sem gondolkodtatja el, hogy hogy a francban lehet ott ez a bizonyítéknak minősülő csomag... Igazából ez a fickó a tökéletes "anti-apa": mindent és mindenkit leszar maga körül. Egyedül saját maga és a könyve, majd az ebből fakadó siker izgatja.

A naptár szerint már tél van, mi pedig folytatjuk a hagyományt, felkészülve a karácsonyra. Az ünneppel kapcsolatos horrorfilmekről lesznek kritikák. Íme idén az első, ami ráadásul 2012-es is egyben.

Barricade (2012)

Rendezte: Andrew Currie

Apuka elviszi a gyermekeit a távoli vadonba, majd bekattan és elkezd rémeket látni. Jajde ismerős… egy szintén 2012-es film, a The Barrens is nagyjából erről szólt! Hollywood kreativitása mindig meg tud lepni… De tegyük félre előítéleteinket, mert azért ez azért mégis más.

Egyrészt mert jelen esetben apu egyszerűen kurva jó fej. Épp hogy túl vannak anyuci elvesztésén, de ő mindent megtesz, hogy természetes depressziójának ne a gyermekei legyenek az elszenvedői. Meg nem parancsol, hanem mindent megtárgyal velük, pedig egyikük sincs még a pubertás közelében se. Nagy kár, hogy a flashbackekből ítélve nem mindig volt ez így. Mármint anno még sokkal jobban lekötötte a munkája, mintsem a családjával törődjön. Hiába, a tragédiák mindig serkentő hatásúak.

Mindemellett a kölykök is szimpik és aranyosak. Ami úgy érzem, hogy manapság kész csoda. Nem hisztiznek, csak annyira, amennyire a kor fiataljai („Lesz tévé apuuuuu?”). Mondjuk a kissrác kissé parára sikeredett, mint utóbb kiderült, teljesen alaptalanul.

Ismét itt van a szokásos név nélküli rovatunk, amiben a világ minden tájáról és korából lapátoltam össze nektek a rossz filmeket. Lehet gyönyörködni.

1. Kórház a pokolban - Sublime (2007)

Rendezte: Tony Krantz

Ez is az a fajta film, ami többnek gondolja magát egy horrornál. Azt hiszi magáról, hogy művészi, meg hogy egyedi. Egyik sem. Cserébe viszont borzasztóan unalmas és vontatott.

Főhősünk egy mezei végbéltükrözésre fekszik be, helyette egy olyan műtétet végeznek el rajta, ami meggátolja a tenyerén való izzadást. Természetesen kiakad, de kissé túlságosan is: úgy viselkedik, mintha minimum kasztrálást hajtottak volna végre rajta. Mindegy, a baj nem jár egyedül, és mint kiderül, műhibát vétettek, minek következtében állapota egyre rosszabbá válik. Mindeközben a családja is egyfolytában meglepi valami bosszantó dologgal. Ja és valamiért folyton folyvást visszaemlékezik a legutóbbi születésnapjának minden egyes elemére.

Ez utóbbi elem borzasztóan fárasztó. Miért nem lehetett lineárisan egybevágni? Semmi pluszt nem ad a filmélményhez, sőt, csak elvesz. Ráadásul közel egy órát kell várnunk ahhoz, hogy bármiféle horrorisztikus dolog történjen. Itt gyorsan teszem hozzá, hogy a játékidő két óra, amit valami eszméletlenül fájdalmas végig szenvedni. Ha nem írják különböző fórumokon, hogy a "végén lévő csavar miatt megéri", akkor már húsz perc után feladtam volna. Egyébként nem éri meg, rutinos horrorfilmesnek ez semmi, teljesen kiszámítható.

Bár a végével kapcsolatban hozzá kell tennem, hogy akár morális kérdéseket is felvetethetne, de ahhoz nem elég bátor. Sőt, a film meg is könnyíti a szerencsétlen néző dolgát, hogy ne kelljen ezen gondolkoznia. Méghozzá meglehetősen gusztustalan módon. Ha bevállalósabb és képes a kérdés körül állást foglalni, akkor jobban tudnám értékelni. Így viszont úgy rossz, ahogy van.

A Fórum Hungary-nak köszönhetően nem csak két szerencsés olvasónk, hanem én is ingyen megtekinthettem a filmet. Hogy a várakozásaimat felülmúlta-e, vagy éppen hogy alul, az mindjárt kiderül.

Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D - Silent Hill: Revelation 3D (2012)

Rendezte: Michael J. Bassett

Ennek a filmnek rengeteg elvárásnak kellett megfelelnie. Először is, mint folytatásnak, hiszen az első részt sokan (köztük én is) szerették. Bár tény, hogy hat év sok idő, azért nem volt annyira egy felejthető darab, hogy a múlt homályába vesszen az emléke, sőt.

Másrészt elődjéhez hasonlóan, a videójáték rajongóinak is megvoltak a maguk fenntartásaik. Szerintem elődje hangulatilag abszolút hozta az elvárhatót, szóval e téren is megállta a helyét. A készítők egyébként ezúttal a harmadik részt vették alapul.

Végül, mint 3D-s horrorként is meg kellett állnia a helyét. Hogy a harmadik dimenzió ezúttal is csak moziba csalogató parasztvakítás lesz-e, vagy tényleg bele adnak-e apait-anyait.

A felsorolt elvárásoknak csak félig-meddig tudott megfelelni. Kezdjük rögtön a film leggyengébb elemével, magával a történettel. Siralmas. Eleve nem értem, hogy miért kellett ugyanazt a családot erőltetni? Ráadásul szó szerint erőltetni. Mert ugye a Silent Hill-nek az lett a vége, hogy anyuka és lánya örökre a szellemvárosban ragadtak. Sőt, én még azt is hozzáfűztem magamnak, hogy voltaképpen meghaltak a balesetben, igaz a (holt)testük így is eltűnt... Mindegy, a lényeg, hogy volt egy szép, drámai lezárása. Ebbe fosott most bele a folytatás.

Egy üzletember thai származású feleségével és közös kisfiukkal szörnyű balesetet szenved Bangkokba vezető útjukon. Következményképp megtapasztalják, hogy létezik egy árnyékvilág az élet és a halál között, ahol a végtelen sötétség lakozik.

A filmben szerepelni fog az Oscar-díjas William Hurt (Erőszakos múlt, Dark City) és Cary Elwes (Fűrész 1 és 7)

Már lassan heti szinten számolunk be egy-egy közelgő found footage filmről. Azonban ezeknek a folytatásairól már kevésbé. Egyszerűen azért, mert ilyenek ritkán fordulnak elő, és nem véletlen. Mert ezeknek az alkotásoknak abban rejlik az ereje, hogy el akarják hitetni a nézővel a felvételek valóságtartalmát. Ugyan manapság tényleg retardáltnak kell ennek a benyeléséhez, de az embernek szüksége van az illúzióra. Vagy legalábbis kell lennie valamiféle oknak arra, hogy miért készül annyi belőlük. Persze túl azon, hogy baromi kevés pénzből lehet sokat szakítani.

Egy esetleges folytatással azonban sikerül a "varázslatot" végképp tönkre tenni. Vannak persze kivételek, a legismertebb egyértelműen az Ideglelés 2 esete. Ami egy "rendes" film lett, ráadásul sikerült megtartani az elsőnek az "erejét" is. (A Karantén 2 meg lényegében egy mezei zombifilm lett, bár még így is eredetibb, mint az elődje.)

Az viszont még ritkább, hogy megtartsák a kézikamerás jelleget. A [REC] 2 felemás megítélést kapott (én ugyan imádtam), és talán nem véletlen a harmadik rész szakítása a hagyományokkal (olyan is lett). Azonban a legismertebb zászlóshajója a műfajnak egyértelműen a Paranormal Activity széria. Azt ne kérdezzétek, hogy miért képesek a nézők negyedszerre is beülni rá. Főleg úgy, hogy már a harmadik is egy előzménynek az előzménye volt. A stúdiónak persze megéri, hiszen rengeteget kaszálnak. Vagyis ez a brand lett a kivétel, hiszen végig (anyagilag) sikeresen megtartották a found footage jelleget.

Miire fel ez a hosszúra nyújtott bevezető? Mert most egy olyan műről lesz kritika, amelyik egyértelműen a Paranormal Activity babérjai akar törni. Nem fog menni, ennek okait maga a produktum fogja megmutatni. Ez pedig (már biztosan tudjátok) nem más, mint a:

Öt évvel ezelőtt Laura Price 11 másik esküdt kíséretében bűnösnek találta a hírhedt sorozatgyilkost, Simon Bourdiast, és halálra ítélték. Most azonban titokzatos esetek történnek a bírálóbizottság tagjaival, és tragédiák egész sora követeli életüket. Laura felismeri, hogy a gyilkosságok nem a véletlen művei, mikor nyomozni kezd az ügyben Fletcher és Callendar nyomozó segítségével. Hamarosan veszélyes igazságra derít fényt - mint előtte minden esküdtet, őt magát is "BEIDÉZIK".

Vagyis még egy kísértetes horror, ami jövőre ígérkezik. A  szereplők között olyan nevek vannak, mint az Oscar-díjas Cuba Gooding Jr. (Jerry Maguire - A nagy hátraarc, Üldözési mánia, Vírus), Ashley Scott (A királyság, Útvesztő, a Jericho c. sorozat) és Bailey Chase (Patkányok, Dark Metropolis).

Az író-rendező meglepő módon Peter Sullivan, aki eddig jóformán csak kutyás, karácsonyos és ezeknek a keverékével foglalkozó filmekkel foglalkozott. Ja meg volt egy Game Over nevű akció-drámája is.

Az előzetes a "tovább" mögött tekinthető meg.

Amikor egy felújított filmstúdió személyzete egyik reggel halott munkatársukra lel, egy 40 évvel ezelőtti esemény elevenedik fel: egy dühös szellem ezúttal az utolsó embereket engedte be az otthonába. De vajon kijutnak élve?

Kis költségvetésű kísértetes horror jobb sorsa érdemes színészekkel. Közülük én most csak a horror-színésznő (szerintem már hívhatjuk így) Danielle Harris-t (A balta 2, Stake Land, új Halloween) és Billy Zane-t emelném ki. Aki a Titanic és A fantom után már olyan mélyre süllyedt, hogy az S.O.S. Love-ban is szerepet vállalt. Mondjuk így már ezen a mostanin se csodálkozunk.

A rendező Alin Bijan, aki korábban az itthon is ismert Démoni harangokat rendezte.

Az előzetes kissé hosszú. Világító szemű játékbaba jöhet, röhejes papnő mehet.

Több mint egy hét késéssel ugyan, de itt az újabb hogyvolt. Mentségem csak annyi, hogy a múlt heti Budapest Horror Show maraton minden energiámat lekötötte. Ez a kimaradás csak abból a szempontból sajnálatos, hogy az American Horror Story-hoz hasonlóan itt is egy halloween-i epizódot láthattunk. Maga a rész izgalmas is lehetett volna, ha nem lenne tele ostobasággal. Mindenesetre történtek érdekességek. Káromkodós poszt következik, mivel mindegyik szereplő sikeresen felkúrta az agyamat.

A nyitány valamiért nem ott folytatódik, ahol legutóbb abbahagytuk. A titokzatos bőröndből előbukkanó jól szituált szellem ugyanis úriemberhez illően nem öli meg álmában a hőseinket. Mert csak. Ellenben megtudjuk, hogy 1929-ben ő volt a felelős a Nagy Gazdasági Világválságért, mert egy okkult rituálé keretében ő és a társai sok pénzt reméltek. Nem jött össze. Ellenben sikeresen megölte a nejét egy kalapáccsal.