A naptár szerint már tél van, mi pedig folytatjuk a hagyományt, felkészülve a karácsonyra. Az ünneppel kapcsolatos horrorfilmekről lesznek kritikák. Íme idén az első, ami ráadásul 2012-es is egyben.
Barricade (2012)
Rendezte: Andrew Currie
Apuka elviszi a gyermekeit a távoli vadonba, majd bekattan és elkezd rémeket látni. Jajde ismerős… egy szintén 2012-es film, a The Barrens is nagyjából erről szólt! Hollywood kreativitása mindig meg tud lepni… De tegyük félre előítéleteinket, mert azért ez azért mégis más.
Egyrészt mert jelen esetben apu egyszerűen kurva jó fej. Épp hogy túl vannak anyuci elvesztésén, de ő mindent megtesz, hogy természetes depressziójának ne a gyermekei legyenek az elszenvedői. Meg nem parancsol, hanem mindent megtárgyal velük, pedig egyikük sincs még a pubertás közelében se. Nagy kár, hogy a flashbackekből ítélve nem mindig volt ez így. Mármint anno még sokkal jobban lekötötte a munkája, mintsem a családjával törődjön. Hiába, a tragédiák mindig serkentő hatásúak.
Mindemellett a kölykök is szimpik és aranyosak. Ami úgy érzem, hogy manapság kész csoda. Nem hisztiznek, csak annyira, amennyire a kor fiataljai („Lesz tévé apuuuuu?”). Mondjuk a kissrác kissé parára sikeredett, mint utóbb kiderült, teljesen alaptalanul.
Most, hogy jobban megismertük őket, akár bele is kezdhetnénk a sztoriba. Mint említettem, erdőbe mennek, még hozzá egy takaros faházikóba. Szép nagy, kétszintesbe. Karácsony van és esik a hó. Van feldíszített fa, ajándékok és rengeteg kaja, vagyis ha anyu még élne, tökéletes ünnepi vakáció lehetne. Ja és ha nem nézne ki úgy, hogy valaki vagy valami zargatja őket.
Itt is ugyanabban a csapdában vagyunk, mint az említett The Burrowernél: teljesen mindegy, hogy mi lesz a csattanó. Hiszen ha apuka képzelődik, akkor azon már nem lepődünk meg, ha meg valami szellem van a dologban, akkor meg pláne nem. Csakhogy! Ennek ellenére mégis sikerült feszült légkört teremteni, ami csak úgy magába szippantja az embert. Például a faterból nem jön ki a mindentudó és bátor csillagharcos, hanem ő is retteg. Így sokkal közelebb hozza magát a nézőhöz, együtt tudunk vele lélegezni.
Sajnos a film utolsó harmada kissé elkapkodott lett. Nehéz követni az eseményeket, ráadásul a végén a „csavar” nem tökéletes, valahogy nem tudtam összerakni a fejemben. Hovatovább nem is nagyon akartam.
A kivitelezés egyszerűen pazar. Egyedül a lassítások nem tetszettek. Ráadásul ezúttal sem értem, hogy mi a fenének kell a múltbéli eseményt feldarabolva állandóan flashbackeltetni. Mármint nem csak ebben a filmben, hanem úgy általában. Kiváltképp, ha jelen esetben nem tesz hozzá semmi pluszt.
A rendező egyébként ismerős, hiszen meglepő módon neki köszönhetjük a Fido - Hasznos a zombi a háznál c. horror-szatírát is. A családfőt pedig az ötszörös Golden Globe-díjra jelölt Eric McCornack (a Will és Grace c. sorozatból ő volt Will) alakítja, mint már említettem, nagyon is meggyőzően.
Igazából nagyon nem tudnék hozzá még mit tenni. Egyszer simán nézhető, egész hangulatos. Karácsonyra, bevackolva az ágyban egy kis kakaóval ideális választás.
Friss kommentek