Ördögűzés, ribanckodás és Zachary Quinto jegyében telt kedvenc sorozatunk halloween-i része. Kicsit talán latymatagabb volt az iram, de nem lehet minden rész olyan ütős, mint a szezonnyitó.

Ugyan én már beharangoztam az első rész ismertetőjében a perverz kis párocskánk elhalálozását, de úgy látszik, még kitart legalább egy rész erejéig a kishölgy szenvedése. Leo (akit nem mellesleg Adam Levine énekes, dalszerző játszik) már a második rész első perceiben megköszöni a részvételt és elhalálozik a csúnya maszkos barátunk által, aki később a leszbikus újságírónőnk barátnőjét Clea DuVall-t is átküldi a túlvilágra. Ennyit erre a részre a külső helyszínekről és a jelenről, visszakapjuk 1964-et és az elmegyógyintézetet.

Kifejezetten szeretem, ha egy ilyen stílusú beteg sorozatba vegyül egy kis szarkasztikus humor. Úgyhogy szerintem mindenki kellemesen mosolygott a szobaellenőrzéskor, amikor a végletekig perverz Shelley azt ecsetelte, hogy az uborkát kár elpazarolni az ételbe, mert van annak jobb felhasználási módja is. Mivel szegény, hányattatott sorsú újságírónőnk szobájában jegyzeteket találnak a bentlakása élményeiről, viszik is azonnal egy kis elektrosokkra, hogy új életet kezdhessen, új emlékekkel.

A szereposztás ismertetésekor bizonyára sokan vártunk már Dr. Olivier Thredson pszichomókus (Zachary Quinto – 24, Hősök) megjelenését, aki nem is okozott csalódást. Makulátlan megjelenésével, ép elméjével, aranyos kis szemüvegével igyekezett a józanság és a racionalitás szerepét beköltöztetni az épületbe. Az ő szerepe egyelőre annyi, hogy segít megállapítani Kit épelméjűségét, vagy épp őrültségét.

Egyből bele is veti magát a jóba a dokink, felkérik ugyanis egy ördögűzés asszisztálásához, amit az éves marhaszív-evő verseny győztesén kell elvégezni. A rituálét John Aylward (Vészhelyzet) hivatott vezetni. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az ördögűzés és megszállt gyerek karaktere kifejezetten elnyerte a tetszésemet, pedig nem vagyok egy „távozz tőlem, sátán”-fan. De valahogy tényleg rémisztő és erőteljes dolgokat produkált a megszállt lélek. Arra már kissé húztam a számat, hogy a gonosz lélek tovább vándorolt és valószínűleg a kis aranyos Mary-re csapott le. Lesz még itt probléma a kis szöszivel.

Sátán bácsi pletykásságának hála még azt is megtudhattuk, hogy Jude nővér sem jobb a lakóknál, mivel az előélete szerint ő is egy gyilkos lotyó, aki megölt egy kislányt és tengerészek egész sorának okozott örömet a korábbiakban.

Ha már ördögűzés, akkor egy kis áramkimaradás, ami egy ilyen helyen nyilván nem sejtet sok jót. Már-már azt hihetjük, hogy a Kit-Lana-Grace trió összefog és megalakítja a gyogyósok triumvirátusát, majd kiszökve az épületből boldogan gyilkolnak, míg meg nem halnak, de akkor kicsit más mederben folyna a sorozat. Lana érthető módon nem bízik a srácban, így ahelyett, hogy megmenekülnének mindhárman, beköpi a másik kettőt, megmentve ezzel a lakosságot egy nem éppen a női emancipációt hirdető rosszfiútól. Ez kifejezetten konzekvens, indokolt lépés is volt Lana részéről. Tetszett.

Érdemes még megemlíteni a kopasz Arthur Arden dokinkat, aki valahogy mindig valami rosszban sántikál. Én egyre kíváncsibb vagyok, hogyha nem tyúkokat, vagy disznókat etet kint az erdőben, akkor vajon egy alien, egy T-Rex, vagy csak egy matek tanár van-e a fogságában. Amúgy sem teljesen százas a doki, mert előbb melegebb éghajlatra küldi a nimfomán Shelley-t, mondván, hogy ő biza megveti a kurvákat. Majd később láthatjuk, hogy igénybe venné egynek a szolgáltatásait és bizony elég beteg dolgokat csinálna vele. Nagyon rá lehet gerjedve az apácákra, úgyhogy a legjobb helyen dolgozik.

A végén még egy kis fenekelés, mert az soha nem maradhat ki. Kit lovagiasan bevállalja Grace adagját is, mert ő akkora lovag. Lana jutalma pedig az lesz, hogy kiválaszthatja a büntetés eszközét. Ejj, Lana, nem kéne ujjat húzni egy családirtóval és egy nőgyűlölővel. Állítólag nem tesz jót az egészségnek.