Véget ért hát a mozi-maratonunk. Az utolsó napra akár fásultak is lehettünk volna, ha nem azokat a filmeket pakolják a legvégére, amelyek a legjobban érdekeltek minket. Sajnos kissé csalódnunk kellett, ugyanakkor megtaláltuk a fesztivál legjobbját is.
Ezúttal se ért minket túl sok újdonság, csak annyi, hogy a Stake Land előtt a a közönség tagjai között sorsoltak ki egy-egy koktélt. Pontosabban a főszervező, Vízer Balázs tett fel két mozis kvízkérdést, a helyes válaszolók pedig még helyben megihatták az itókát. Mi hoppon maradtunk.
No, akkor lássuk a maradék hármat!
1. Suttogás a sötétben - The Whisperer in Darkness (2011)
Rendezte: Sean Branney
Albert egy szkeptikus professzor, akit felkeresnek, hogy nézzen utána egy farmnak, ahol állítólag eddig még soha nem látott rákszerű lények élnek. Mivel sem a lábnyomokat mutató fényképek, sem a rejtélyes rituálét megörökítő hangszalag nem győzi meg, így beleegyezik. A helyszínen természetesen furcsábbnál furcsább dolgokat tapasztal.
A Cthulhu hívása alkotóinak újabb filmje, ami szintén egy H.P. Lovecraft adaptáció. A '30-as évek stílusában forgatva.
Mi Amore Cadenza:
Számomra ez a film jelentette a fesztivál vakfoltját. Egyszerűen annyira semmitmondóra sikeredett, hogy még véleményt is lehetetlen megfogalmazni róla. Szinte hallom, ahogy felszakadnak belőletek a sóhajok, hogy "Jaj, ennek semmi se tetszik!". Pedig nem erről van szó. 45-50 percbe összesűrítve még akár jó is lehetett volna, de a 105 perc több mint túlzás. Arról nem is beszélve, hogy hiába akar réginek látszódni az alkotás, ahhoz sok szempontból túl modern, míg modern értelemben túl "gagyi". Nem tudom hová tenni, na.
A szövegkönyv írójának meg kóros szófosása lehetett, ugyanis annyit beszélnek benne, hogy azt magyar agy nem tudja kellő sebességgel feldolgozni! Az ilyen miért nem ír inkább regényt? Ez még hagyján, de a Lovecraft-i nyelvezetet is ránk erőltetik, amiről pedig tudjuk, hogy magyar fordításban is elég velős. Hát még angolul! Igazából a végén már nem is akartam érteni az egészet, a porcicák tánca jobban lekötött a vetítő fényében.
A karakterek közül sem tudok kiemelni senkit, a színészi alakítás címszó nem szerepelt a film szótárában. Néha ellőnek egy-egy poént, de a rossz szájízen az sem javít semmit. Az úgynevezett "csattanón" pedig lehetetlen meglepődni. Annyira tipizálni akartak, hogy ezzel átestek a ló másik oldalára. Egy szó mint száz, nem tetszett. Kikapcsolta az agyam, de sajnos nem a jó értelemben. Kár érte.
Értékelés: 3/10
purga:
A Cthulhu hívása láttán én baromira várta ezt a filmet. Sajnos feleslegesen, ugyanis nagyon vontatott és meglehetősen unalmas. Az első egy órában konkrétan megállás nélkül pofáznak. Ez még egy magyar nyelvű alkotásnál is bosszantó és fárasztó lenne, de így meg végképp betett. Itt kifejezetten megsajnáltam a szinkrontolmácsot.
A végére azért csak előbújt az a báj, ami az alkotók előző művénél annyira tetszett. Hozták a kor díszleteit, jelmezeit, hangulatát. Ugyanis eddig még ezt is mesterkéltnek éreztem. Hovatovább, ha nem lenne az utolsó 20 perc, akkor jogos lenne a kérdés, hogy miért nem egy hangoskönyvet csináltak inkább? Mert semmi pluszt nem tudtak képileg hozzátenni.
A lezárás viszont kifejezetten tetszett. Ettől függetlenül nagyon csalódtam. Ezt így ebben a formában felesleges volt elkészíteni.
Értékelés: 4/10
2. Stake Land (2010-2011)
Rendezte: Jim Mickle
Poszt-apokaliptikus vámpíros road movie. A nem olyan távoli jövőben a vámpírlét vírusként terjedve megtizedeli a Föld lakosságát. Mi pedig egy profi vadász és a tanítványául fogadott srác életét követjük, akik Kanadába igyekeznek, ahol állítólag békére lehet lelni. Útjuk során találkoznak barátokkal és egy eszelős szekta tagjaival is.
Mi Amore Cadenza:
Ez volt maga a FILM. Így, csupa nagybetűvel. Elvitte a hátán az egész fesztivált, pedig nem fűztem hozzá különösebb reményeket. Gyönyörű volt a fényképezés, az operatőri munka. Nagyon jó volt a forgatókönyv, ugyanis egyetlen percre sem ült le a történet. Már maga a kezdés is nagyon erősre sikerült, bevallom fel is ugrottam egyszer a székemből, pedig nem vagyok az az ijedős típus.
Külön tetszett, hogy nem a klasszikus vámpírokkal dolgoztak. Kicsit olyan "found footage-beli elmegyógyintézetből megszökött szellem-zombi" külsejük volt, de lényeg a lényeg: ütött. A szereplők egytől-egyig hitelesek és szerethetők: a fiú, akinek a szeme előtt tépték szét a családját, végig megmarad kamasznak, nem akar egyik pillanatról a másikra felnőni. Hirtelen és gyorsan lesz szerelmes szinte minden fiatal női karakterbe, a meztelen nős pókerkártyát viszont csak sutyiban meri nézegetni. Süt róla az ártatlanság, igazi telitalálat. Másik nagy kedvencem az idős apáca, akiből olyan mértékben árad a jóság, hogy fizikai fájdalomként ért (rendkívül epikus) halála. A gonoszok kellő mértékben gonoszok voltak, bár a "villás" szekta lényegét nem sikerült felfognom. Végig együtt izgultam a karakterekkel a sikerért (purga szerint ez látszódott is), alig bírtam a fenekemen maradni.
Kiemelném még a romantikus szál hiányát. Pozitív értelemben, ugyanis nálam sokszor ott bukik el egy horrorfilm, hogy a főhős mindenáron szerelmes lovagot akar játszani. Itt meg még az illető nevét se kérdezik meg, akivel kufircolnak. Nincs mit szépíteni, a Stake Land engem kilóra megvett. Véres volt, minőségi kellékekkel dolgozott, eredeti maradt, mégsem erőltetett. Kötelező darab.
Értékelés: 9/10
purga:
Látszólag nem tűnik ki a többi poszt-apokaliptikus műtől, hiszen a vámpírok lehetnének akár zombik is. De tényleg, a szemfogakat leszámítva és a napfény érzékenységet nem igazán érezni a különbséget. Nem használták ki rendesen ez utóbbit, hiszen engem marhára érdekelt, hogy a lények hova bújnak pirkadatkor.
Ennyit a negatívumokról. Amúgy nagyon ott van, laza, igazi tökös film. Pont annyi moralizálás van, amennyi kell. Nincsenek felesleges szájtépések, ellenben akció annál inkább. Külön tetszett, hogy a tanítványból nem lesz Rambo egy látványos montázs után, hanem végig tanul és fejlődik. A "mester" ugyan kissé túlságosan is legyőzhetetlen lett, de legalább nem egy Kevin Costner-féle ájtatos szentfazék. Nem, ő kurvázik ha kell, racionális, mégse egy szívtelen seggfej.
Látványos, pörgős. Igaz, egy idő után úgy éreztem, hogy sosem lesz vége, azonban még így is az eddigi legjobb vámpíros akció-horror, amit valaha láttam.
Értékelés: 8/10
3. Emberhús - Sawney: Flesh of Man (2012)
Rendezte: Ricky Wood
500 éve élt egy belterjes, kannibál skót család, akiket végül a környékbeliek lemészároltak. Azonban egy valaki túlélte és az tovább vitte ezt a beteges vérvonalat. A leszármazottak jelenlegi, XXI. századi életébe csöppenünk, akik embereket rabolnak el és esznek meg. Mindeközben egy újságíró próbál az eltűnt személyek nyomára bukkanni.
Ugyan most is egyezett a véleményünk, de mindkettőnknek annyi mondanivalója volt, hogy inkább ketté vágtuk.
Mi Amore Cadenza:
Na kérem szépen, témánál vagyunk. Ugyanis én ezekért a filmekért élek: legyen torture porn vagy splatter, legyenek benne belek, hullák, boncolás, nekrofília és egyéb finomságok. Szóval nem túlzás azt állítani, hogy erre vártam négy napon keresztül, erre ez okozta a legnagyobb csalódást, illetve szívfájdalmat a "hálátlanságával". Nagyon erős kezdés után gyorsan lagymataggá válik. Őszintén szólva nem is tudom, mit írjak róla, mert az, hogy én hatalmas kiábrándulásként éltem meg, nem jelenti feltétlenül, hogy rossz film.
Sőt, a kivitelezésre nem nagyon lehet panasz. A belső szerveken látszik a munka, pazar látványt nyújtanak. Ugyanakkor ez a testekről, illetve a csonkolmányaikról már nem mondható el. Csontkukacok ülnek a gumibábukon. Hűha. Ezt még meg tudnám bocsátani, de a rémes kerettörténetet nem. Gyorsan rájövünk, hogy itt biza nem a kaszaboláson meg a belezésen lesz a hangsúly, hanem a rendőrségi nyomozáson meg a balfasz újságírón. Aki egyébként skót létére vodkázik, és annyira szánalmas figura, hogy péklapáttal ütném, míg mozog. Ugyanez érvényes a többiekre is. Továbbá fizikai lehetetlenségek vannak benne, ami lehet, hogy csak kukacoskodás, de engem felidegesített: áruljátok el nekem, hogy tud egy szétharapott combú nő 10 cm-s tűsarkú kurvacsizmában egy hosszútávfutó sebességével, mindenféle megbotlás nélkül sziklás terepen szaladni?! Hát ez az, sehogy.
Azt meg már csak félve merem megemlíteni, hogy elég erős Texasi láncfűrészes és Sziklák szeme érzetű az egész alkotás. Egyes jelenetek már-már kísértetiesen hasonlóak. Csak ami ott működött, itt már valahogy izzadtságszagú. A családi mutáció szintén fekete folt, ugyanis nem egyforma mértékben retardált mindenki, Ja, a csavaron itt sem fogtok meglepődni.
Ez a film úgy ahogy van, hülyének nézi a nézőt. A címszereplő Sawney-nak ugyan van egy-két jobb jelenete, de végig olyan érzésem volt, hogy én ezt már láttam valahol. Sokkal több vért vártam, több kínzást, fájdalmat, szenvedést... Fáj a szívem érte. Nagyon. Zárójeles megjegyzés tényleg már a végére, hogy a "szörny" teljesen úgy néz ki, mint Hófehérke mostohája a Disney verzióban. Röhej.
Értékelés: 5/10
purga:
Cadenzához hasonlóan nekem is ez volt a titkos favoritom, gondolom az se véletlen, hogy ezt rakták utoljára. Nekem is kissé csalódást okozott. Igazából a gyönyörű operatőri munkán és az elképesztő tájon kívül semmi újat nem tudott felmutatni. Belterjes kannibál család? Nem egy zsánerfilmből ismerős. A főgenya vallási fanatikus? Az se. Azonban nem csak maga a főszál ötlettelen, de még lop is. Az akrobata, csuklyás ikrek egy az egyben a Left 4 Dead c. zombis játék "hunter"-ei. Vagy ott van a "emberi húsdarab megdugása" is, amit már a Mum & Dad-ben is láthattunk.
A legnagyobb baj pedig, hogy minden olyan jelenet, amiben nem az egyik családtagot látjuk, unalmas. A nyomozás totál érdektelen. Meg úgy minden, ami nem a családdal kapcsolatos. Ennek köszönhetően a film ritmusa meglehetősen hullámzó. Azért vannak jó pillanatai, meg alapjában véve van azért egy sajátos atmoszférája. Viszont több poén is lehetett volna, ezt eléggé keveselltem.
Egyszer talán érdemes megnézni, bár nem okozhat álmatlanságot ennek a kihagyása.
Friss kommentek