Eljött az ideje a tavalyi év értékelésének. Ezúttal egész sok művet sikerült rohamtempóban letudnom, így most egy sokkal korrektebb listát állítottam össze. Ezzel feledtetve a tavalyi malőrt.

Miről is szólt 2011? Feldolgozások, folytatások és ál-doku. Nagyjából e három tényező köré lehetne sorolni a filmek többségét, szerencsére azért akadtak üdítő kivételek is. Azonban szomorú tény, hogy a legjobbakat nálunk még semmilyen formában sem mutatták be.

Még valami: a listába csak azok kerültek be, amiknek a nemzetközi premiere 2011-ben történt. Így nem került bele a hazai késlekedések, mint pl. a Piranha 3D és a Fekete Hattyú.

Akkor következzenek a legjobbak, természetesen hátulról:

Tegnap a P2 kapcsán láttam, hogy a Maniac c. klasszikusról a rendező (Franck Khalfoun) és társai (ismételten Alexandre Aja és Grégory Levasseur) feldolgozást fog készíteni. Ez 2013-ban érkezik majd a mozikba. Már eleve nem értem, hogy egy ilyen műhöz minek kellene bárkinek is hozzányúlnia, de a szereposztástól el fogtok ájulni:

A főszereplő (vagyis a "mániákus", azaz a gyilkos) Elijah Wood (aka Frodó úrfi) lesz! Jó, az egy dolog, hogy a Sin City-ben remekül hozta a szerepét, de szerintem ezt a karaktert rohadtul nem neki találták ki, de ne nekem legyen igazam.

Ráadásképpen már a stáblistán is látszik, hogy próbálnak valami újdonságot beleerőltetni a sztoriba: ugyanis láthatjuk Frank sokat emlegetett anyukáját! Minden bizonnyal visszaemlékezések formájában. Akit mellesleg America Olivo fog alakítani (új Péntek 13).

Vélhetően ismételten gyalázat készül majd.

A Dry Country Entertainment égisze alatt formálódik az 1986-ban bemutatott Chopping Mall sci-fi horror remake-je. Robert Hall a Laid to Rest első és második részének a rendezője fogja levezényelni az új változatot, a forgatókönyvön Kevin Bocarde fog dolgozni.

Az eredeti verzió egy high-tech bevásárlóközpontban ragad nyolc tini, akikre az előzőleg vásárolt három őrrobot kezd vadászni. Hallék előtérbe helyeznék a horrort, a sci-fi elemeket pedig a háttérbe szorítanák.

Csabi nem tétlenkedik, és egy újabb interjú lefordítását küldte el nekünk, amit köszönünk neki. Ráadásképpen még bevezetőt is kapunk. Ezúttal érdekesebb lesz, az interjúalanyok és maga a film is.

Aztán lassan már nekiállok végre egy kritikát is összepakolni:)

Akkor át is adom a szót:

Az elmúlt hetekben kezdték el játszani a mozik a Frászkarika (Fright Night) című film újráját. Az 1985-ös darab Tom Holland (Sorvadj el, Langolierek, Gyerekjáték) kezéből került ki, a főszerepet pedig Chris Sarandon kapta. A film nem volt egy kirobbanó siker, de azért 3 év múlva leforgattak egy második részt is Tommy Lee Wallace (Az/A Gonosz, Halloween 3) irányítása mellett, már szolidabb összegből, no hát ennek a résznek a bevételei is igencsak szolidak voltak.

A Frászkarika története egyébként egy fiúról szól, aki kénytelen-kelletlen de rájön, hogy a szomszédja egy vámpír, ám de senki sem hisz neki, főhősünknek pedig nincs más választása, mint, hogy szembeszáll a misztikus teremtménnyel. A második részben pedig tinédzser barátunk és segítője ismét vámpírt agyabugyálnak. Röviden összefoglalva.

Aztán 25 év elteltével Hollywood, de egész konkrétan a DreamWorks úgy döntött, hogy leporolja a Frászkarikát, jól megfürdeti és ad neki egy új köntöst is, hogy majd a fiatalok zabálják, elvégre úgyis vámpír őrület van szerte a világban. Más kérdés, hogy az Alkonyat révén, amibe nincsenek is vámpírok, csak hegyes fogú bohócok. De ebbe most ne menjünk bele.

Az újra Amerikaországban elég nagy hype-ot kapott, illetve 30 millió amerikai zsetonból készült, 3D-ben, tehát meg voltak az elvárások, ehelyett viszont egy fasza kis buktát könyvelhettek el a készítők (augusztus 21-ig, picit több, mint 8 millió volt a bevételük).

A horrorsociety.com készített egy interjút a vámpír főszereplővel Colin Farrellel (Fülke, London Boulevard), illetve a rendezővel Craig Gillespie úrral (Anyámon a tanárom, Plasztik szerelem, Tara alteregói). Az interjút egyébként DrGore készítette és itt lehet elolvasni angélusul: http://www.horrorsociety.com/2011/08/25/fright-nights-colin-farrell-and-craig-gillespie-interviews/

Végre! Egy emberként lélegzenek fel azok, akik már a listát várják lassan egy éve. No igen, jó munkához idő kell. Azonban végig nézve a címeket, sajnos meg kell állapítanom, hogy teljesen felesleges volt ennyit várnom, kutakodnom és megnéznem mindenféle jött-ment hulladékot. Ugyanis már tavaly is ezeket választottam volna, ha akkor megírom. Így jártam. Nosza.

Mielőtt bárki belekezdene a felsoroltak mustrálásába, kérem, előbb olvassa el a kvázi "használati utasítást":

1. Ez egy szubjektív lista, jobb ha ezt rögtön tisztázzuk. Nekem ezek voltak a legmeghatározóbb filmélménjeim, már ami a félelemkeltést illeti. Másképpen nem is lehetne megírni, tekintve, hogy nem lehet semmiféle faktort felállítani, mint pl. a tudjuk melyik listám kapcsán a "brutalitásmérőt".

2. Törekedtem arra, hogy ne a saját félelmeim miatt legyenek egyes művek a listán, illetve általánosságban ne a fóbiák kihasználása kerüljön előtérbe. Ezért olyanokat ne is várjatok, mint pl. az 1990-es Arachnafóbia - Pókiszony c. klasszikust (mondjuk ennek eleve van egy komikus beütése).

3. A lista még így sem tökéletes, vagy végleges. Ugyanis be kellett látnom, hogy rengeteg filmet kell megnézni az ilyesmihez, én meg egyszerűen feladtam. Ha egy év alatt nem találtam semmi újat, akkor most mire várok? Kérdeztem magamtól, és hát tessék...

4. Az 1-es ponthoz kapcsolódóan: nagyon sok klasszikus (amikre lentebb kitérek) azért nem lesz rajta, mert egyszerűen eljárt felettük az idő. Mert elhiszem a kedves 30-as, 40-es kommentelőknek, hogy ők anno, hogy megijedtek a moziban, ami valószínűleg nyomot is hagyott bennük. De mai szemmel nézve bizony sok remekmű egyszerűen nem képes megborzongatni, csak kellemes filmélményt nyújtani.

5. Próbáltam változatosra készíteni, így nem feltétlen a legfélelmetesebbeket láthatjátok majd, hanem esetleg az alműfajon belül a legmeghatározóbbat. Már amelyik kategória képes erre, pl. meggyőződésem, hogy a farkasemberes alkotásokon egyáltalán nem lehet parázni.

6. A félreértések megelőzése végett: nem ezek a legjobb horrorok, sőt. Csak a SZERINTEM leg-félelemkeltőbbek. Így a sorrendet is csak a paráztatási szint szerint kell értelmezni.

Egyébként nyugodtan írjátok le Ti is a saját listátokat, érdekel:)

Továbbá nem elfelejteni, hogy még ma éjfélig lehet ránk voksolni a Kult-Szórakozás kategóriában!

Jó mulatást! Aztán ne nekem panaszkodjatok, ha majd nem tudtok aludni:)

A North Bank Entertainment bejelentette, hogy el fogják készíteni a Night of the Living Dead: Resurrection horrort, amely az 1968-as Az élőhalottak éjszakája remake-je lesz. A rendezői teendőket az újonc James Plumbra bízták, aki a forgatókönyvet társíróként jegyzi.

2012-ben játszódik a cselekmény, a halottak kikelnek a sírjukból és csupán egyetlen vágyuk van: az élőket szeretnék elfogyasztani. A civilizáció hamarosan összeomlik, a városokat ellepik a zombik. Egy családra fókuszál a sztori, akik Nyugat Wales-ben próbálják átvészelni ezeket a nehéz időket. Szeptember 24-én indul a forgatás.

purga: Azt azért ne felejtsük el, hogy a film már 1990-ben megélt egy feldolgozást, noha az bűnrosszra sikeredett. Viszont a főszereplő Tony Todd (alias Kampókéz) volt.

A következő sorokban ismételten összeeresztünk egy eredeti és egy remake-t, ezúttal azonban a két film között óriási különbség van, mondhatni két, teljesen más alkotásról lesz szó. Azt viszont előre elárulom, hogy szorosan egyik sem kapcsolódik az Ányák napjához.

Mother's Day (1980)

Rendezte: Charles Kaufman

Ez egy minimalista grindhouse film. Ami nem csoda, tekintve, hogy mindössze 150 ezer dollárra rúgott a büdzsé. Így  az sem meglepő, hogy túl sok helyszín nincs, a szöveggel rendelkező színészek száma pedig nem túl nagy. A technikai kivitelezés meg olyan, amilyen: túl élénk színek és kissé homályos kép. Azonban ez sokat dob a hangulaton, tekintve a legfőbb színtér egy vidéki, a külvilágtól eldugott kis erdei családi ház. A lakói pedig egy idős néni és a két, kissé degenerált fia (akik már elég idősek, szóval ne gyerekekre vagy tinikre tessék gondolni). Az életvitelükre mindjárt bővebben is kitérek, de előbb lássuk a többi főszereplőt.

Velük kontrasztként ott van három lány, akik a főiskola óta elválaszthatatlanok, pontosabban minden évben egyszer kiruccannak egy hétvégére. Ők hárman teljesen különböznek egymástól: a szőke egy gazdag picsa, a szemüvegest terrorban tartja a magatehetetlen anyja, a harmadikuk pedig egy léhűtőbe szerelmes. Szóval mindegyiküknek jól esik időnként elszakadni a gondjaiktól és együtt tartani a "Patkány Falkával", ez a kis bandájuk neve. Az ő, illetve a barátságuk bemutatása elég sok időt vesz el a történetből, de jogosan, mivel így lehetőségünk akad ténylegesen megismerni őket, amire ritkán van lehetőség egy (grindhouse) horrorban. Így amikor bajba kerülnek, mert nyilván fognak, aggódhatunk értük. Szerencsére ez a felvezetőt nem éreztem olyan unalmasnak.

Chris Columbus produkciós cége a CJ Entertainment & Mediaval közösen megszerezte Andre Ovredal 2010-es Troll Hunter filmjének a jogait. A norvég rendező már korábban is megpendítette, hogy el fog készülni az amerikai remake. A forgatókönyvet Marc Haimes írja, bár sokat nem kell izzadnia, hiszen előtte van az alapanyag.

Az eredeti filmben egy forgatócsoport rádöbben léteznek trollok és egy norvég kormány által foglalkoztatott férfi nyomába szegődnek, aki sok mindent elárul a lényekről.  Columbus szerint az eredeti film olyan, mintha a néző felülne egy élménydús, izgalmas hullámvasútra. "Van néhány jelenet ebben a produkcióban, amit az amerikai közönség még soha nem látott. Be szeretnénk mutatni a nemzetközi közönség számára ezt a csodálatos filmélményt."

Sajnos nem kizárt, hogy egy családi kalandfilmet fognak készíteni, mivel Columbus inkább ezen a területen érzi otthonosan magát. Gondoljunk csak a Reszkessetek betörőkre vagy a Villámtolvajra.

Nem olyan rég többen is említették, hogy kíváncsiak lennének arra, hogy mik az én személyes kedvenceim, hát íme. Az összeállítás kissé nehéz volt, egy jó pár film ki is maradt. Így igyekeztem úgy összerakni, hogy melyeket nézem meg a mai napig a legszívesebben és leggyakrabban.

Azonban szeretném előre leszögezni, hogy ez lista NEM azt mutatja, hogy szerintem mely horror filmek a legjobbak, hanem hogy NEKEM mik a favoritjaim. Szóval számonkérést nem szeretnék kapni.

Igen, ezek nálam mind 10/10-es (na jó egy nem, de azt majd megmagyarázom).

Folytassuk sorozatunkat azokról a filmekről, amelyekről az (magyar) emberek többsége nem is gondolná, hogy remake. Ráadásul kicsit eleget teszek azoknak is, akik kivannak már éhezve a retro-rovatra is. Akik nem követnék rendszeresen a blogot, azoknak itt az első rész, itt pedig a második.

Ház a Kísértet-hegyen  - House on Haunted Hill (1959 William Castle - 1999 William Malone)

Igen, a kellemes kis kísértethistória sem egy túlzottan eredeti forgatókönyvvel rendelkező film, ám nagyon sok a különbség közöttük. Sajnos kissé spoileres lesz, de muszáj így megírnom, különben nem lenne értelme az összehasonlításnak.

Kezdjük a hasonlóságokkal: mindkét esetben az alaptörténet ugyanaz: egy gazdag milliomos embereket hív meg a frissen megvásárolt kísértetházába, hogy rávegye őket egy kis "mókára". Ez annyiban merül ki, hogy a résztvevőknek egy teljes éjszakát ki kell bírniuk a helyszínen, aki ezt teljesíti az busás összeget kap pirkadatkor. Értelemszerűen  az infláció meglátszik a két alkotáson, mert míg az előbbiben elég volt 10 ezer zöldhasú, addig a későbbiben már 1 millió kell ahhoz, hogy meggyőző erővel hassanak. A játékosok mindkét esetben felülmotíváltak, hiszen a többségüknek még a töredékével is beérné, annyira nagy kaksiban úszkál. Na de most jön a lényeg: a "ház" mindent elkövet majd, hogy a többségnek még az élettől is elmenjen a kedve, nem hogy a reménybeli gazdagságtól. Vagyis a paranormális jelenségek elszabadulnak.