Eljött az ideje, hogy idén is beszámoljunk egy olyan karácsonyi filmről, amit a magyar nagyközönség is láthatott, hiszen az alábbi alkotást nálunk is kiadták DVD-n.

P2 - A rettegés új szintje (2007)

Rendezte: Franck Khalfoun

Karácsony van, a Nagyon Fontos Üzletasszony pedig még az irodájában dolgozik, miközben a családja epekedve várja. Itt már rögtön kiderül, hogy főszereplőnknek a karrier az első, aztán pedig minden más.Igen ám, de olyan sokáig benn maradt, hogy végül ott is rekedt, ráadásképpen a kocsija is bemondta az unalmast. Az egyetlen még ott dolgozó ember a garázs biztonsági őre, és annak méretes rottweilere. Aki egy kis huzavona után csak foglyul ejti a nőt, hogy eltölthesse vele az estét, meghitten vacsorázva. legalábbis ez a terve. Aztán persze jól sejthető módon a hölgy kiszabadul és kezdetét veszi egy órányi macska-egér játék. Vagyis hol sikerül a derék pszichopatánknak elkapnia áldozatát, hol nem.

Hogy ne legyen egyhangú, időközben egy-két külső személy is belekeveredik a műsorba. De lényegében ez egy elég erős pszicho-thriller, mert ahogy haladnak előre a történések, kiderül, hogy a biztonsági őr barátunk már régóta kiszemelte magának a nőt. Egyébként szerencsére akadnak kifejezetten véres jelenetek is, szóval a film horror része is rendben van.

A mű legnagyobb baja az elhibázott két kulcskarakter. Ugyanis a szerencsétlen nőért kellene izgulnunk, de annyira ellenszenves, hogy ez lehetetlenné válik. Míg az üldöző nekem kifejezetten szimpatikus volt, akinek a helyzetét abszolút meg tudom érteni. Mondhatni valahol szántam is a fickót. Vagy lehet, hogy ez direkt rendezői szándék volt? De minek? Görbe tükör a műfaj felé? Nem hiszem, hogy a készítők ennyire kifinomultak lennének.

A másik fájó pont a kiszámíthatósága. Az íve nagyjából megegyezik a legtöbb bosszú filmével. Továbbá olyan elemeket is bepakoltak, amik feszültséget voltak hívatottak generálni, szintén kevés eredménnyel. Vegyük például a megjelenő rendőröket; mindenki tudja, hogy csak két kimenete lehet a jelenetnek: vagy meghalnak, vagy tovább mennek. Mert egyszerűen naivitás lenne azt gondolni, hogy majd rátalálnak a személyre és hurrá, mindenki örül. Ez kérem már nem a '60-as évek.

Az olyan apróságokról pedig már ne is beszéljünk, amikről a magyar szinkron tehet, Konkrétan a liftes jelenet csavarját vágta tönkre. Innen is gratulálok a gyártónak.

A hibái ellenére azért élvezhető, hiszen sikerül lekötnie másfél órára úgy, hogy voltaképpen csak két emberrel operálnak végig. Akik egyébként Rachel Nichols (A Rettegés háza) és Wes Bentley (Amerikai szépség). Mindketten jól hozzák a karakterüket, már ha tényleg az volt a cél, hogy a szimpátiánk felcserélődjön. Aztán kiemelném még a remekül eltalált zenét, ami ad a filmnek egy bizarr karácsonyi hangulatot is.

A forgatókönyvet egyébként a rendezővel együtt hárman dobták össze: közreműködött még Alexandre Aja és közös haverjuk Grégory Levasseur. Ajáról már nem egyszer volt szó a blogon (Magasfeszültség, Sziklák szeme), aki egyszerűen képtelen saját ötlettel előállni. Abban se vagyok biztos, hogy ennek a műnek a sztorija nem lehet-e ismerős máshonnan...

Értékelés: 6/10