Snuff 102 (2007)

Rendezte: Mariano Peralta

Igen, Argentínának is vannak beteg horror filmjei, nem csak szappanoperáik. A kérdőjel pedig azért jogos, mert van még egy-két figyelemfelkeltő darabjuk, mint pl. a hangzatos című Sadomaster. Szóval egyértelműen nem tudnám megítélni neki az "első helyezést". Azért az ominózus TOP 10-be beleférhetne.

A "snuff" kifejezést mi, a műfaj szerelmesei ismerjük, de azért a laikusok számára íme a definíció, bár ez elhangzik magában a filmben is: "Egy emberi lény meggyilkolását örökítik meg, s a kegyetlen aktus célja a filmek terjesztésén keresztüli profitszerzés." Az Urbanlegends oldalon egyébként van erről egy remek cikk, érdemes elolvasni. Már csak azért is, mert így nekem nem kell megemlítenem a legelső snuff-filmnek titulált Snuff c. '76-os filmet, vagy kitérni az olyan "finomságokra", mint a Halál 1000 arca sorozat. A lényeg, hogy ilyen felvétel, amiben bizonyítottan embert ölnek, kifejezetten haszonszerzés céljából, ilyen még nem került napvilágra. Egyébként hasonlóan a pedofil-filmekhez, ezeknek a pusztán megtekintése is börtönbüntetést von maga után. Azonban kivételt képeznek a kivégzés videók, ezek a Közel-Keletről csak úgy áradnak. Persze "szakavatottak" tudnának még olyan neten terjengő felvételeket mutatni, amelyikben feltehetően tényleges gyilkosság történt. Ilyenekre most had ne mondjak egy példát se, erre van a világháló, akit ez érdekel, az nézzen utána.

Folytassuk sorozatunkat azokról a filmekről, amelyekről az (magyar) emberek többsége nem is gondolná, hogy remake. Ráadásul kicsit eleget teszek azoknak is, akik kivannak már éhezve a retro-rovatra is. Akik nem követnék rendszeresen a blogot, azoknak itt az első rész, itt pedig a második.

Ház a Kísértet-hegyen  - House on Haunted Hill (1959 William Castle - 1999 William Malone)

Igen, a kellemes kis kísértethistória sem egy túlzottan eredeti forgatókönyvvel rendelkező film, ám nagyon sok a különbség közöttük. Sajnos kissé spoileres lesz, de muszáj így megírnom, különben nem lenne értelme az összehasonlításnak.

Kezdjük a hasonlóságokkal: mindkét esetben az alaptörténet ugyanaz: egy gazdag milliomos embereket hív meg a frissen megvásárolt kísértetházába, hogy rávegye őket egy kis "mókára". Ez annyiban merül ki, hogy a résztvevőknek egy teljes éjszakát ki kell bírniuk a helyszínen, aki ezt teljesíti az busás összeget kap pirkadatkor. Értelemszerűen  az infláció meglátszik a két alkotáson, mert míg az előbbiben elég volt 10 ezer zöldhasú, addig a későbbiben már 1 millió kell ahhoz, hogy meggyőző erővel hassanak. A játékosok mindkét esetben felülmotíváltak, hiszen a többségüknek még a töredékével is beérné, annyira nagy kaksiban úszkál. Na de most jön a lényeg: a "ház" mindent elkövet majd, hogy a többségnek még az élettől is elmenjen a kedve, nem hogy a reménybeli gazdagságtól. Vagyis a paranormális jelenségek elszabadulnak.

Mostanában akaratom kívül elég sok kanadai produkcióval találkozok, és a közeljövőben sem lesz másként, mivel akad még 1-2 gyöngyszem. Ez is egy, mondjuk úgy; kivételes darab.

Továbbá már ideje volt egy sokkolóbb, undort keltő filmnek is,  hiszen a többség ezt szereti. Ne is tagadjátok pupákok;)

Tudatalatti erőszak - Subconscious Cruelty (2001)

Rendezte: Karim Hussain

Valamit rögtön tisztáznunk kell: ez nem horror, hanem sokkal inkább művészfilm, ám azt a rendszeres olvasók tudják, hogy ebben a műfajban is vannak olyan darabok, amelyek képesek elborzasztani. Egyébként sok tekintetben az Antikrisztushoz tudnám hasonlítani a SC-t, a különbségek pedig nyílvánvalóak lesznek.

A film első fele lineárisan halad, van története: egy férfi narrációját halljuk, ahogy a terhes húgával való viszonyáról beszél. Igaz, előtte már az ötödik percben láthatunk egy meztelen nőt teljes valójában, ahogy a méhéből (?) kivesznek egy szemgolyót. Szóval a srác kissé kattant, a saját filozofikus képzelgéseit próbálja tettekkel igazolni. Hogy konkrétan miken tűnődik, azt most hagyjuk. Egyébként "ki szokta csapni" a testvérére, amikor az valami férfival hetyeg. Az igazi töréspont kb. fél óra múltán következik, ugyanis megindul a szülés, amit nem egy Geréb Ágnes vezet le, hanem a mi kis filozófusunk. Aminek az lesz a végkifejlettje hogy - hatásszünet, ha nem bírod a durvaságot, most ugorj egy bekezdést!!! - megöli az újszülöttet egy sniccerrel. Úgy, hogy a feje még benn van!! Aztán egyszerűen a baba vérével megfullasztja a kismamát. Egyébként abszolút hiteles az egész folyamat, itt is MINDENT látunk. Kissé bizarr tudom, de le a kalappal a stáb előtt. Na ugorjunk.

Rémes egy éjszaka - Night of the Creeps (1986)

Rendezte: Fred Dekker

Dekker íróként mindig is a vígjáték-horror-sci-fi tengelyen dolgozott, többnyire ezeknek a kombinációjával. Mely közismert filmek forgatókönyveit köszönhetjük neki? Például A ház, Spionfióka és a Robotzsaru 3, a rendezést azonban ez utóbbi filmmel abba is hagyta, amit ismerjünk el, megértünk. Ez - az első általa dirigált filmje - viszont egy valóságos gyöngyszem.

Nem elég, hogy a fenti "háromszöget" remekül sikerült összehangolnia, de emellett tiszteletét teszi több más mű előtt is. Minden hibája ellenére ez egy mestermunka. Most akkor lássuk, hogy miért is.

A kezdést nem lehet kibírni röhögés nélkül: annyira gagyi, hogy az már aranyos. Két "gumiruhás" földönkívüli üldöz egy harmadikat, akinél valami fura kísérleti anyag van, amit nemes egyszerűséggel kilő a világűrbe. Sajnos többet nem is hallunk róluk. Na és hova fog ez a valami landolni? Igen, kitaláltátok, a mi kis bolygónkra, ahol jelenleg még csak az '59-et írunk. Emiatt a színezés fekete-fehér, ami egy dolog, de a becsapódás egy az egyben az 1958-as Masszát idézi. Minden részletében ugyanazt a hangulatot kapjuk vissza: a párbeszédekben és a fiatalok attitűdjeiben is. Aztán hirtelen belerepül egy "űrpióca" az egyikük szájába, majd vágás és a "jelenben" ('86-ban) találjuk magunkat egy (hol máshol) amerikai egyetemi kollégiumnál.

Sok egyetemista/főiskolás fellélegezhet, hiszen (legalábbis tudtommal) már a vizsgaidőszaknak nagyjából vége van, így nincs más hátra, mint azt a sok stresszt levezetni három olyan filmmel, amiben mások, másképp izzadnak helyettük. A lényeg, hogy nekik is meg kell felelniük. Külön csemege, hogy mindegyik különböző kontinensről származik.

A vizsga - Exam (2009)

Rendezte: Stuart Hazeldine

Ez a film is bizonyíték arra, hogy az angolok horror/thriller terén a XXI. században valódi mesterekké váltak. Előre leszögezném, hogy ez egy eléggé vér nélküli alkotás, ráadásul abszolút egyhelyszínes, mégis lesz miért izgulni.

A sztori nem szokványos: adott egy tucatnyi ember, aki felvételizik egy óriási vállalatnál, amiről ugyan nagyon sok sötét pletyka kering, de attól még az állásajánlat több mint csábító. Magyarul szólván, aki megkapja, annak lesz miből félretennie a gyerekkorára. Az sem mellékes, hogy gyógyszer gyártók lévén az ott dolgozók simán kapnak a méregdrága ellenanyagra. Ja igen, elfelejtettem közölni, hogy ez egy alternatív valóság (vagy közeljövő?), amiben egy elég veszélyes vírus pusztítja a Föld lakosságát. A lényeg, hogy van bőven motívácíó arra, hogy minden résztvevő maximálisan komolyan gondolja a felvételit.

Lássuk, hogy a zseniális írónak, Clive Barker-nek melyik novellájából készült mostanság jobb film. Előre szólok, hogy sajnos egyik sem tudja kenterbe verni a Dread-et. Egyébként mindkét novella kapható nálunk a Vérkönyvek első kötetének keretében. Itt pl. meg is lehet vásárolni.

Éjféli etetés - The Midnight Meat Train (2008)

Rendezte: Ryuhei Kitamura

Mint az a névből is sejthető, a rendező japán, ráadásul tudtommal ez az egyetlen olyan filmje, ami nem hazájában készült. Voltaképpen rajta kívül szinte mindenki amerikai. Így eddigi munkásságát nem is firtatnám, kivéve a nálunk is kaphatót, a kultikus Versus-t. Egyébként készített már egy Godzilla-filmet is, ezt csak úgy érdekességképpen írom le.

A történet elég érdekes elsőre: van egy fotóművész, aki nagyon szeretne már egy saját kiállítást, csak épp annyira azért még nem tehetséges. Így mást nem tud tenni, mint hogy elmegy az éjszakába és várja, hogy történjen valami olyasmi, amit érdemes lekapni. Valami olyat, ami magával ragadja az embert. Így fut bele a tehetséges kőarcú Vinnie Jones-ba, aki a Fog és köröm című, enyhén gyengére sikeredett horrorban megismert csendes karaktert hozza vissza. Na jó, most még inkább szűkszavú, de cserébe keményebb. Mondanom se kell, ő a "rosszfiú", aki a legutolsó időpontban induló metróban ülőket aprítja fel. Most lehetne mondani, hogy ez hogy nem tűnik fel senkinek, ám az írót nem arról ismerjük, hogy minden fekete és fehér lenne. Szóval a fotósunk a megszállottja lesz annak, hogy kövesse mindenhova az ürgét. Közben meg összebalhézik minden ismerősével.

Elnézést a kissé Blikkes címadásért, de manapság muszáj az embernek figyelemfelkeltőnek lennie.

Maniac (1980)

Rendezte: William Lustig

Ez az a film, amit a hozzáértő horror-fanatikus első látásra meg nem mondana, hogy nem egy olasz giallo, hanem egy amerikai slasher. Igazából jobban megnézve, tiszteletadás a kor itallo-horror filmjei előtt, annak pedig tökéletes.

A rendező nem ismeretlen, hiszen ő dirigálta le mind a három Mániákus zsarut, amiről már nem is tudom hányszor ígérgettem, hogy majd írok. Azonban az írók közül az egyiknek ez az egyetlen filmiparhoz köthető motívum  az életében. A másik pedig egyben a főszereplő is; az abszolút hiteles Joe Spinell, aki olyan nagy formátumú filmekben volt mellékszereplő, mint a Rocky-sorozat, vagy a Keresztapa 2. Ahogy Danny Trejonak, így neki is kijárt már egy főszereplős alkotás, amiben kedvére gyilkolhatja az ártatlan lánykákat.

A történet voltaképpen ennyi is: szegény, azóta már elhunyt Spinell barátunk egy őrültet alakít, aki különböző lányokat hajkurászik. Eleinte csak kettyinteni akar, de aztán amint elborul az elméje, előkerül az a tipikus borotva, vagy a vadászpuska, vagy ami a kezébe akad (esetleg pont a puszta keze). Elméjének bomlottságának az mi sem jelzi még jobban, hogy szerény kis lakhelyét próbababákkal rakja ki, amiknek a csupasz fejére a levadászott nők véres skalpját szögeli. Na meg beszél is hozzá (mindig csak egy bizonyoshoz, aki kvázi a feleség szerepet tölti be), ami hagyján, de sokszor még össze is vesznek!

A dzsungel árnyékában - Welcome to the jungle (2007)

Rendezte: Jonathan Hensleigh

Hensleigh-nek ez a második rendezése, ez már direkt DVD-re készült, ami nem meglepő, hogy az első filmje a csúfosan megbukott 2004-es Megtorló... Egyébként íróként nagyon sok, nálunk is híres produkcióban részt vállalt, elég, ha példaként említem a Die Hard 3-at. De horrorhoz eddig nem sok köze volt, és ez sajnos ezen a filmen is meglátszik. A poszt címe nem véletlen: az ürgének valószínűleg megtetszett Ruggero Deodato klasszikusa, aztán gondolta, hogy egy ilyet ő is simán le tudna forgatni.  Hát nem. Még a látszat kedvéért belekevert egy valódi háttértörténetet, egész pontosan Michael Rockefeller rejtélyes eltűnését.

Azért a tisztánlátás végett szögezzük le, hogy nem ez volt az első eset, hogy valaki egyszerűen megakarta lovagolni az "emberevős-őserdős" hullámot az olasz rendező sikerét látván. Csak persze meg kellett húzniuk a határt, hogy ne tiltsák be. Első a profit ugyebár. Így született meg pl. a '80-as Cannibal Apocalypse, a szintén '80-as Mangiati vivi! (ezt több helyen egyszerűen átkeresztelték Cannibal Holocausto 2-re, pofátlanság), a '81-es Cannibal Ferox, de egyébként külön irodalmat lehetne szentelni a Cannibal Holocaust 2 néven (is) futó horror-filmekről. Továbbá a már nálunk is kapható '85-ös Cannibal Inferno (eredetileg Nude e selvaggio). A lényeg, hogy szinte külön műfajjá nőtte már ki magát. Ez pedig ennek a legkorcsabb változata.

Aftermath (1994)

Rendezte: Nacho Cerdá

A spanyolok mindig tudnak meglepetést okozni. Azt ugye tisztáztuk, hogy a horror terén ők az istenek. Ez a film viszont kissé megosztja az érzéseimet. Eléggé beteg, viszont mondhatni nagyon szépen kivitelezve.

Mivel mindössze egy félórás alkotásról beszélünk, én is rövid leszek. A történeten nincs nagyon mit ragozni: a patológián az egyik korboncnok felvág, majd megdug egy halott nőt. Igen, lényegében ennyi. Nekrofília.

Ami érdekessé teszi az összhatást, hogy mindezt emberi beszéd nélkül láthatjuk, mert azért elárulom, az illető eleinte nem magányosan boncolgat. Zene sincs, csak azok a hangok, amik gyanítom mindennaposak a proszektúrán, persze leszámítva a szexualitást. Ebből adódóan eléggé kitárulkozó, hímtagon kívül minden a szemünk elé tárul, mondjuk a blog szempontjából maga az anatómiai rész érdekes. E téren maximálisan meg lehetünk elégedve, abszolút hitelesek a khm... kellékek.

A legutóbbi hír, hogy az Eden Lake kijön nálunk korongra, annyira felcsigázott, hogy azóta azon kattogok, hogy vajon még miknek örülnék, illetve örülnénk, ha behoznának hozzánk. Ehhez szorosan kapcsolódik az a hír is, hogy a 100 feet is megjelent, 100 halálos lépés néven, mondanom se kell, 990 Ft-os áron. Ami hamar le fog menni, amint az emberek meglátják a gagyi CGI szellemet:)

Tehát az én kis listám, elsősorban miket várok: