Tegnap sikerült megnéznem a harmadik részt is, jelentem, az is szinkronos, viszont semmi extrát nem tartalmaz, így csak szigorúan azoknak, akiknek az első két rész is bejövős volt.

Sleepaway Camp (1983)

Rendezte: Robert Hiltzik

Szegény rendező nem vitte sokra, jóformán egész munkássága ebből a filmből és a folytatások utáni jogdíjakból áll, számomra érthetetlen okokból. Mert ez egy igazi gyöngyszem a slasher tengerben.

1983... Az említett műfaj a fénykorát éli: A Péntek 13 már 3 részt is megélt, aztán ott volt Az erdei fantom is, ami ugyan másolatnak tűnik, de ettől függetlenül egy élvezhető darab. Közös vonás, hogy a helyszín mindig egy tóparti tábor, ahogy itt is. Ez pedig abszolút tudatos. Látszólag nem akar különb lenni, mint egy akkori átlagos slasher, pedig nagyon is az.

Végig furcsa kettőség jelzi a filmet: ugyan nem látjuk a gyilkost "munka" közben, de mégis tudjuk, hogy ki az. A rendező abszolút nem akar csapdát állítani a nézőknek, hogy a végén a képükbe röhögve közölje azt, hogy "háhá, nem is Ő volt az!". Teszi ezt minden joggal, hiszen a végén akkor is lesz egy akkora fordulat, hogy még jómagam is ledöbbentem. Nagyon nagy ötlet, semmiképpen se szeretném lelőni a poént, remélem a kommentelők se fogják (különben szankcionálok).

Akkor íme a "nyeremény" első fele. Aki rendszeres olvasóm, annak valószínűleg nem fog túl sok meglepetést okozni a lista, de azért néha jó összegezni a kiemelkedő alkotásokat egy nagyobb koncepció keretében.

Szóval itt mindenki láthatja a horror filmtörténelem leggonoszabb gyermekeit. A határvonalat a 14 éves kornál húztam meg, az afölöttiek már nem igazán számítanak bele. A sorrendet kegyetlenségi fokozat szerint állítottam össze. Persze lehet, hogy így is hiányozni fog 1-2 darab, ezeknek a hiányát majd lehet reklamálni:) Mindenesetre ezzel a bejegyzéssel is régóta készülök, tehát nem egy nap alatt csaptam össze.

Azt előre leszögezném, hogy halottak, illetve szellemek nem kerültek fel, mert az nem lenne "fair" a többi kis gengszterrel szemben. Meg amúgy is. Továbbá kivettem azokat az alkotásokat is, melyekben a gyermek maga az Antikrisztus (Omen, Babysitter Wanted, stb.), megszállta valamilyen démon (Védtelen gyermek) vagy nemes egyszerűséggel a Sátán lakozik benne (Ördögűző).

Most szólok, hogy a lista erősen befolyásolhatja a gyermekvállalási kedvet:)

A bejegyzés nyomokban SPOILER-t tartalmaz!

Ne tessék megijedni, a szavazás még nem zárult le. Ez csak egy köztes kritika, hogy addig se unatkozzatok. Igaz, az már világos, hogy a többség az ázsiai filmművészetért nem igazán van oda.

Darah / Macabre (2009)

Rendezte: Kimo Stamboel és Timo Tjahjanto (nevükből ugyan nem igazán derűl ki, de testvérek, ja és mindkettő férfi)

Szingapúrról töredelmesen bevallom, nem sokat tudtam eddig, csak kb. annyit, hogy létezik. Ezért utánanéztem wikin és találtam egy-két okosságot, de lényegében egyik infó se befolyásolja a film élvezeti értékét.

A filmen nagyon sok külföldi behatást lehet érezni, látszik, hogy a tesók nagy horror rajongók. Ha röviden akarnám jellemezni, akkor azt mondanám, hogy ez az ázsiai Texasi láncfűrészes mészárlás. Persze ha úgy vesszük, már lassan minden nemzetnek lesz egy ikonikus "családi filmje": angoloknak ott a Mum & Dad, a franciáknak a Frontier(s), nekünk meg Győzikéék. Mindenesetre érdekes, hogy ezt a címet nem egy hongkongi vagy egy japán produkció érdemelte ki, mert azért lássuk be, ebből az országból nem sok műalkotás jut el a nagy világba.

Szóval van egy csapat fiatal, köztük egy olyan párral, amiben az anyuka 8 hónapos terhes. Nem tévednek el, nem robban le a kocsijuk, egyszerűen csak felvesznek egy esőben álldogáló lányt, akit jó szándékból hazavisznek. Ő ezt igyekszik meghálálni, ezért a kis családjával vendégül látják őket egy finom vacsival. Aztán mire feleszmélnek a többség megkötözve tér magához, míg az egyik társukat nemes egyszerűséggel lefejezik, majd kicsontozzák, ahogy a henteseknél szokás.

Új, ideiglenes rovat, melynek keretében karácsonyi témájú horror filmekről olvashattok kritikákat.

Véres Karácsony - The Children (2008)

Rendezte: Tom Shankland

A franciák és a spanyolok mellett Európában az angolok is igen előkelő helyen szerepelnek, ha a jó horror filmekről van szó. Most sincs ez másképp.

Rögtön be kell vallanom, hogy itt maga a Karácsony, mint olyan,  csak másodlagos tényező, nincs közvetett jelentősége, a történet ugyan így játszódhatna pl. július közepén is. Mert miről is van szó? Ahogy az sok helyen szokás, ezen az ünnepnapon összejön a család, hogy együtt ünnepeljenek a gyerekekkel egy meghitt vidéki házban. Itt máris van egy érdekes tényező: nagyszülők nincsenek. Egyrészt gondolom fiatalosra akarták venni a figurát (a legtöbb szülő még 30-nak se néz ki), másrészt pedig nem igazán szokás idős embereket felaprítani, mert bizony itt hatalmas vérengzések vannak. Mindenesetre a való életben ott lennének ők is, hogy ügyeljenek az unokákra, amíg a többiek leisszák magukat meg ilyesmik.

Tehát, a család megvan: a gyerekek játszanak, a felnőttek meg persze a saját problémáikkal vannak leginkább elfoglalva. Kettejük között pedig van egy lázadó tini lány, aki a pokolba kívánja az egészet, legszívesebben a barátnőjével bulizna. Ez abszolút érthető, hiszen nem igazán van vele egykorú személy a jelenlévők között, a pesztrálás meg csak púp az ember hátán ilyen idős korban. Bingó, ő a főszereplő.

Ugyan az évből még van egy szűk hónap, de szerintem már most szemezgethetünk, listázgathatunk az év legjobbjaiból. Ide ér belerakni azokat is, amik csak hazánkban voltak újdonságok, mint pl. az Antikrisztus. Tehát tessék nyilatkozni!

Nem szeretnék esetlegesen senkit sem befolyásolni, de gondolom sokatokat érdekelhet a személyes véleményem. Ezért a "tovább" gomb után megláthatjátok az én TOP listámat az idei év legjobbjairól. Előre szólok, hogy sajnos még nem volt módomban minden idei alkotást megtekinteni, ezért a foghíjjasság miatt előre is elnézést kérek.

The Tortured (2010)

Rendezte: Robert Lieberman

Gondolom már mindenki látott olyan filmet, amiben van egy nagyon szemét karakter. Egy olyan, amelyik puszta kedvtelésből belez ki cserkészkislányokat, majd tömi ki őket kölyök kutyusokkal. Aztán a végén a főhős lelövi, mi meg azon gondolkozunk, hogy ez bizony túl enyhe büntetés volt egy ilyen féregnek. Lelki szemeink előtt pedig már meg is jelennek a különböző kínzási módszerek: a spanyolcsizmától kezdve a Barátok Közt-maraton kényszernézéséig. Ismerős, nem? De a való életben is egyszer-egyszer csak előfordult már mindenkivel, hogy ezt, meg ezt az embert hogy megbüntetném. Senki se jöjjön nekem az álszerénységével, több tudományos kutatás is bizonyítja, hogy azért erre az emberek többsége hajlamos.

A film pedig nyíltan erre épül; egy fiatal házaspár tragédiájára, akiknek egy szem kisfiúkat elrabolja egy perverz, szadista állat, ő természetesen végez is szegénykével. Ugyan a fickót elkapják, de az elkeseredett szülők valahogy nem érzik kellően kemény büntetésnek a 25 év börtönt. Szegények biztos nem néztek utána, hogy a sitten az ilyen gyermekgyilkosoknak annyi esélyük sincs, mint vaknak az öttusán. Akár hogy is, a rabot megszöktetik, majd szépen egy kis vidéki kunyhóban változatos módszerekkel megkínozzák. Nyam-nyam.

Ismét egy premierfilm, sajnos ismételten több hónapos késéssel. Lehetne egyszer az, hogy ne ilyen kaliberű filmeket halogassanak, hanem valami béna romantikus vígjátékot, amit amúgy is kéthetente bemutatnak a mozik? Egyetlen örömünk az lehet, hogy a cím eredeti, nem fordították le és nem kapott valami röhejes alcímet sem. Ámen.

Megelőzvén a fröcsögéseket: TUDOM BAZZMEG, HOGY EZ NEM HORROR! De ez egy Grindhouse movie, ilyenről pedig itt megemlékeztem már. Másrészt pedig simán exploation film, csak épp nemi erőszak nélküli, de az nem is hiányzik. Akkor kezdjük.

Machete (2010)

Rendezte: Robert Rodriguez

A rendező közismert, ez tény. A Tarantinoval való egykori közös projektjükre, a Grindhouse-ra se térnék ki, ahogy arra se, hogy ez a produkció egy ál-előzetesből született meg. Ezt úgyis tudja mindenki. Egyébként Rodrigueznek bírom a filmjeit, de a Kémkölykök trilógiát és a Cápasrác és Lávalány borzadályokat soha nem fogom neki megbocsájtani. Azt a magyarázatot sem fogadom el, hogy ezeket a gyerekei miatt forgatta le.

Akkor térjünk rá végre magára a filmre. Röviden: k*rva jó. Lájkolom ezerrel. Az utóbbi időben divat lett a régi, '70-es, '80-as évekbeli filmek hangulatának a vászonravarázsolása, többnyire sikeresen. Elég, ha csak Stallone nagydurranására, a The Expendables-ra gondolunk, vagy a horror műfajnál maradva a Baltára, aminek a második részét nem rég mutatták be. A tökéletes "csalásra" pedig a legjobb példa a House of the Devil. Nekem ezek a kezdeményezések nagyon tetszenek, főleg, ha magas színvonalú a kivitelezés. Meg nyugodhattok, a Machete profi munka.

Slaughtered Vomit Dolls (2006)

Rendezte: Lucifer Valentine

Ugye mindenki emlékszik a trilógia második részére, ami talán minden idők legbetegebb és leggusztustalanabb filmje. No, az előd se semmi.

Itt végre van kerettörténet, csak éppen ez sincs túlbonyolítva: egy férfi call-girl-öket hív fel, közösül velük, majd megöli őket. Persze mindegyiküket változatos és elég gyomorforgató módon. A lányok meg időnként mesélnek magukról, mindezt lelassítva, így olyan, mintha egy mélyhangú férfi beszélne helyettük, igen hátborzongató.

A megvalósítás most "amatőrebb", mivel nagyrészt kézi kamerát használtak. Mindezt szándékosan, nem pedig költségkímélés miatt. Ezzel azt a hatást próbálta a rendező elérni, mintha maga a gyilkos készítette volna a mészárlások felvételeit.  Persze szó sincs áldokumentarizmusról. Egyébként időközönként megjelenik egy VHS kamerával felvett, vagyis eléggé szemcsés képű videó egy kislányról, aki mindenfélét csacsog. Különösebb funkcióját nem véltem felfedezni. (Nem mintha a töbi jelenetben túl sok mögöttes tartalom lenne.)

Three... extremes - Sam Gang yi (2004)

A film, mint azt a cím is sejteti, három kisfilmből áll, melyet különböző nemzetiségű, ázsiai rendezőmesterek készítettek el. Amúgy érdekes, hogy a második részt már 2 évvel korábban bemutatták, persze más (kevésbé ismert) rendezőkkel és történetekkel.  További említeni való, hogy az egész a LionsGate-nek köszönhető, szóval megvolt az amcsi hátszél. Haladjunk levetítési sorrendben, és derítsük ki, hogy jó-e ha több nagyágyút egy filmbe tuszkolunk.

Úgy gondolom, hogy néhanapján fel kell hívnom a figyelmeteket olyan alkotásokra, amiket jobb elkerülni, hogy ha már én végig szenvedtem őket, akkor nektek már ne kelljen. Tudom, egy valóságos szent vagyok :D

Akkor most következzen két okádék:

1. Hit and Run (2009)

Rendezte: Enda McCallion

A rendezőnek ez az első és egyetlen filmje, ami látszik is. A történet több, mint sablonos: részeg fiatal picsa hazafelé autókázik, majd hazaérvén azzal szembesül, hogy bizony elgázolt valakit. Ami hagyján, de a szerencsétlent végig vonszolta magával, ráadásul még csak meg sem halt. A szülők persze nincsenek otthon, így a lány bepánikol és nemes egyszerűséggel agyonveri egy golfütővel, majd elássa a közeli erdőben.

Persze nem egy pszichopatáról van szó, így hamar előkerülnek a lelki szorongások és a tettenérés félelme. Aztán persze az elgázolt férfiról kiderül, hogy még él, majd persze bosszút áll. Ismerős történet, nem? Jaj csak nem láttunk már ilyet a Tudom mit tettél tavaly nyáron-ban is? Vagy pl. a Rémmesékben is volt egy hasonló történet. Mindenesetre nem az ötlettelenség a legnagyobb baj a filmmel.