The Tortured (2010)
Rendezte: Robert Lieberman
Gondolom már mindenki látott olyan filmet, amiben van egy nagyon szemét karakter. Egy olyan, amelyik puszta kedvtelésből belez ki cserkészkislányokat, majd tömi ki őket kölyök kutyusokkal. Aztán a végén a főhős lelövi, mi meg azon gondolkozunk, hogy ez bizony túl enyhe büntetés volt egy ilyen féregnek. Lelki szemeink előtt pedig már meg is jelennek a különböző kínzási módszerek: a spanyolcsizmától kezdve a Barátok Közt-maraton kényszernézéséig. Ismerős, nem? De a való életben is egyszer-egyszer csak előfordult már mindenkivel, hogy ezt, meg ezt az embert hogy megbüntetném. Senki se jöjjön nekem az álszerénységével, több tudományos kutatás is bizonyítja, hogy azért erre az emberek többsége hajlamos.
A film pedig nyíltan erre épül; egy fiatal házaspár tragédiájára, akiknek egy szem kisfiúkat elrabolja egy perverz, szadista állat, ő természetesen végez is szegénykével. Ugyan a fickót elkapják, de az elkeseredett szülők valahogy nem érzik kellően kemény büntetésnek a 25 év börtönt. Szegények biztos nem néztek utána, hogy a sitten az ilyen gyermekgyilkosoknak annyi esélyük sincs, mint vaknak az öttusán. Akár hogy is, a rabot megszöktetik, majd szépen egy kis vidéki kunyhóban változatos módszerekkel megkínozzák. Nyam-nyam.
Igen, ez egy abszolút torture porn, a horror minden részét a kínzás teszi ki. Csak amíg a Grotesque-ban az áldozatokat sajnáltuk, addig itt csak részben. Hiszen akárhogy is, akit kiszolgáltatva látunk, az egy mocsadék. Így viszont pont a feszültség megy el a filmből, mert ez nem más, mint a néző alantas ösztöneinek kielégítése, ahogy egy exploation filmben lenne elvárás. Azonban vannak bonyodalmak, mi több, fordulatok.
A történet felépítése elég felemás: az egyik énünk bánkódik, hogy hogy lehet 20 perc (!) alatt lezavarni a kisfiú elrablását, megölését, a tettes elfogását, a tárgyalást és a szülői drámát?! Viszont a gonoszabbik felünk meg már alig várja a trancsírt, amit már maga a film címe is sugall. Az anyuka és apuka lelki viaskodását flashbackekkel próbálják megmutatni nekünk, melyekben az örömteli, családi pillanatokat láthatjuk. Nem jött át. Erőltetett. Aho
gy az sem, hogy mennyire volt gonosz a gyilkosunk, egy kicsit kiabál a gyerekkel, majd olyanokat hallunk vissza, hogy "18 csontját törte el". Már bocsánat, de nekem ez kevés.
Pedig nem kellett volna sok, hogy egy kicsit beleéljük magunkat a gyerek helyzetébe: egy színpadi pofon, az idő múlásának az érzékeltetése (azt se tudjuk, hogy mennyi ideig tartotta életben), vagy bármi ilyesmi, amivel együtt tudnánk érezni a szülőkkel. Így viszont csak azt látjuk, hogy ebben a két emberben mindig is megvolt erre a vágy, hiába próbálják az alkotók ezt a képet árnyalni.
Technikailag közepes a kivitelezés: az operatőri munka elég gyengus, a színészek közepesek. A kínzások nem rosszak, de lehettek volna kreatívabbak is, vagy legalább látványosabbak. Miket láthatunk? Elég abba belegondolni, hogy az apuka orvos... Szóval injekciós tűk, satu, forrasztó páka és egy gázmaszk. A részletekre nem terjednék ki, az maradjon meg annak, aki megnézi. Mindenesetre nekem kissé vérszegény...:)
Akárhogy is, azért ez egy egész jó film, aminek az ereje a fordulatokban rejlik, na meg abban, hogy azt nyújt, amit elvár az átlagnéző: egy jogos tortúrát. A végén mondjuk ledöbbentem a csavaron, és így egy keserű szájíz maradt, de ezt most vegyétek pozitívumnak, ezzel csak jobb lett az összhatás.
Egyébként a Fűrész producereinek a keze nyomai is észrevehetőek, döntéstek el Ti, hogy ez most jó vagy rossz.
Értékelés: 6/10
Friss kommentek