Tegnap sikerült megnéznem a harmadik részt is, jelentem, az is szinkronos, viszont semmi extrát nem tartalmaz, így csak szigorúan azoknak, akiknek az első két rész is bejövős volt.
Sleepaway Camp (1983)
Rendezte: Robert Hiltzik
Szegény rendező nem vitte sokra, jóformán egész munkássága ebből a filmből és a folytatások utáni jogdíjakból áll, számomra érthetetlen okokból. Mert ez egy igazi gyöngyszem a slasher tengerben.
1983... Az említett műfaj a fénykorát éli: A Péntek 13 már 3 részt is megélt, aztán ott volt Az erdei fantom is, ami ugyan másolatnak tűnik, de ettől függetlenül egy élvezhető darab. Közös vonás, hogy a helyszín mindig egy tóparti tábor, ahogy itt is. Ez pedig abszolút tudatos. Látszólag nem akar különb lenni, mint egy akkori átlagos slasher, pedig nagyon is az.
Végig furcsa kettőség jelzi a filmet: ugyan nem látjuk a gyilkost "munka" közben, de mégis tudjuk, hogy ki az. A rendező abszolút nem akar csapdát állítani a nézőknek, hogy a végén a képükbe röhögve közölje azt, hogy "háhá, nem is Ő volt az!". Teszi ezt minden joggal, hiszen a végén akkor is lesz egy akkora fordulat, hogy még jómagam is ledöbbentem. Nagyon nagy ötlet, semmiképpen se szeretném lelőni a poént, remélem a kommentelők se fogják (különben szankcionálok).
A történet rém egyszerű: van egy csendes, zárkózott lány (14 éves), aki az unokatestvérével együtt elmegy táborozni, hiszen az milyen "mókás". Zárkózottságát abszolút megértjük, mivel szegényke még a film elején elveszítette a családját, sajnos elég röhejes kivitelezés közepette, de megmerem kockáztatni, hogy ez is szándékos volt. Aztán persze mindenki, fiúk és lányok egyaránt őt szívatják. Ismerős, nem? Mármint ilyen helyeken mindig van 1-2 különc, aki a közös játékokból szereti kivonni magát, ezért inkább csendben elüldögél. Így a szimpátiánk megvan, pláne úgy, hogy ezt megfejelték egy tüneményes románccal, ami közte és egy vele egyidős fiú között jött létre. Ez a motívum, na meg az alapötlet, hogy a főszereplők szinte még gyerekek, ad egy sajátos bájt az egész alkotásnak.
Azért nem marad el az öldöklés sem, melyek igen látványosak és igen változatosak is. Ez mellesleg minden részre igaz lesz. Van itt leforrázás, vízbe fojtás, késelés, stb. A sok vér mellett a másik, már-már kötelező elem, a csöcsök, pedig sajnos még nem kapnak akkora teret, mint a folytatásokban, de nem is érezzük ennek hiányát. Inkább tele vannak finom poénokkal és apróbb kikacsintásokkal a nézők felé, hogy ne vegyük túl komolyan a filmet. És bejött! Iszonyatosan nagy hangulata van, annak ellenére, hogy kissé elnyújtott a történet, ami szigorúan nem más, mint állandó önismétlés. Ofkorsz, ez a legtöbb sorozatgyilkosos filmre is igaz.
Az áldozatokat csak részben sajnáljuk: a pedofil szakácsot abszolút nem tudjuk, de a gonoszkodó ribit, vagy az erőszakos srácot sem. Apropó: azt is egész jól megoldották, hogy hogy tud sokáig észrevétlenül öldökölni a tettes: az első pár esetben egyszerűen balesetnek tekintik a szerencsétlenségeket. Ez elég prózai, de még mindig jobb, mintha egyszerűen "eltűnnének".
Egyébként a szereplők remek korképet is mutatnak: a srácokon a "top" és a sortnadrág ma már elég b*zis lenne, de akkoriban ez volt a trendi. Ahogy a frizurákat is ma már megmosolyojuk. Aztán ott van a szinti pop zene, elmaradhatatlan kellék, továbbá egy nagy adag szexuális túlfűtöttség is, ami már a kamaszoknál is jelentkezik.
Technikailag semmi kivetnivalóm sincs, ahogy a folytatásokban sem. A sminkek és a művégtagok kellően hitelesek. Az operatőri munka is korrekt. Ezért ilyen részletekre engedelmetekkel nem térnék ki.
A befejezés, mint ahogy már írtam, eléggé epikus és megdöbbentő. Zseniális.
A lényeg, hogy ez egy kiváló slasher, mondhatni alapmű.
A Halál angyala- Sleepaway Camp II: Unhappy Campers (1988)
Rendezte: Michael A. Simpson
5 évet kellett várni, míg valaki vette a bátorságot ahhoz, hogy elkészítse a mesterműnek a folytatását. Nagy feladat volt ez, mert mégis, hogy lehetne kivitelezni? Főleg az előzmények fényében. Ráadásul addigra már gőzerővel ment a Rémálom az Elm utcában széria, nehéz volt újat mutatni. Jelentem, sikerült helyt állni. A legtöbb folytatás erőltetett és izzadtságszagú, nagyon sok nyíltan a profitra ment. Itt ezt abszolút nem lehet érezni.
Ha már az előző epizódban se vették túl komolyan a "titkolózást", akkor itt erről már szó sincs. Kedves kis pszichopatánk, Angela (tudom, ez így az első rész tekintetében spoiler, de mint mondtam, ezen senki se lepődne meg) már a cím kiírása előtt megöl egy táborozót. De ha úgy vesszük, a többi "nagynak" a kiléte se volt soha titok: Michael Myers, Jason Voorhees, stb. Csak itt az a furcsa, hogy egyrészt az elkövető egy ifjú "hölgy", másrészt pedig, nem visel maszkot, mármint igazit. De képleteset sem, hiszen ő mindvégig nyílt és őszinte, továbbá erkölcsös. Ez utóbbi tulajdonsága pedig jócskán kihat a személyiségére. Ha már itt tartunk: maradjunk a karakterénél, hiszen ő már sokkal több, mint egy visszahúzódó, szeretetre vágyó gyermek. Ő most már furcsa mód egy táborvezető, tele vidámsággal, aki csak szeretne egy tökéletes tábort, telis tele vidám arcokkal. Akinek meg ez nem tetszik, annak egyszerűen széthasítja a fejét egy baltával.
A film, mint folytatás, abszolút szabálykövető: sokkal több áldozat és 110%-al több csöcs. Ez utóbbin nyíltan látszik a fricska a néző felé, hogy "itt a cici, amire úgy vágysz, tetszik?". Legtöbb esetben abszolút funkcionálatlanul láthatjuk a fedetlen kebleket, de pont ez a vicc az egészben: tudja azt A. Simpson, hogy hogy is van ez a műfaj zsánerfilmjeinél.
A kikacsintás itt is elég erőteljes, mi több, megjelenik a tisztelet, a már említett klasszikusok felé. Pl. külön kiemelném azt, amikor Angela, "tréfából" beöltözik Bőrpofának (Texasi láncfűrészes mészárlás), hogy egy sthilfűrésszel tegyen "igazságot". De számtalan egyéb apró utalás van még: én belelátom pl. Hitchcock Psychoját is, vagy akár a Fúrógépes gyilkost is (The Driller Killer, 1979), ez utóbbit pedig nem csak a fúrógép sajátos használata miatt.
A karakterek most sem változtak, csak épp érettebbek, ezért is van a sok meztelenkedés, na meg a rengeteg szexualitás is. Ja és persze a jó öreg pia, fű, rock 'n' roll. Ez mellesleg remek kontraszt a főszereplőnk világképével kapcsolatban, ami persze enyhén szólva nem tetszik neki. Egyébként ebben az ábrázolásmódban nekünk se tetszhet annyira, ezt a hatást nagyon szépen kivitelezték. Az más kérdés, hogy hétvégén meg irány a kocsma.
Itt is egyszerűen megoldották a "hogy nem vették észre, hogy ennyien meghaltak" kérdéskört: Angela, mint táborvezető a felettesének egyszerűen csak annyit mond, hogy már "haza küldte" őket. Amúgy, a kivégzések (mert voltaképpen azok) még kegyetlenebbek, még véresebbek és még kreatívabbak. Ráadásul az áldozatok többségét nem is tudjuk sajnálni, újfent.
A folytatás ugyan elvesztette a sajátos báját, de helyette kaptunk egy remekbe szabott tiszteletadást a kor nagyjai számára. Akár vehetnénk egyfajta szatírának is, mely tele van olyan fergeteges beszólásokkal, hogy "cuki maszk, de a véren látszik, hogy ketchup". Röviden: méltó az elődjéhez, sőt, önállóan is megállja a helyét. Ez kérem egy tökéletes lezárása a műfaj "hőskorának".
A Halál Angyala visszatér - Sleepaway Camp III.: Teenage Wasteland (1990)
Rendezte: Michael A. Simpson
A magyar cím teljesen komoly, képesek voltak ugyanazt adni, mint az előzőnek, na kösz...
Most már csak két évet kellett várni egy újabb epizódra, ráadásul a rendező ugyanaz maradt, szóval megvoltak az elvárások. Sajnos most ezt annyira nem sikerült teljesíteni.
Egyik legnagyobb hiba, hogy már semmi újdonságot nem tudott nyújtani. Igazából ugyan arra a sémára épül, mint a második rész. Azzal a különbséggel, hogy Angela ismét csak egy táborozó, akinek érthető okokból kifolyólag, másnak kell kiadnia magát. Mondjuk az jópofa ötlet volt, hogy a film elején nagyvárosi képet kapunk, egy pillanatra meg is ijedtem, hogy most mi a pék van. Aztán persze előkerült a jól ismert helyszín. Most gazdagok és szegények kerültek egy akolba, hogy jobban megismerjék egymást. A legnagyobb probléma pont a karakterekben van: egyazon sémára épült a két-két csapat: az alsóbb osztálybeliek voltaképpen nem mások, mint kvázi utcakölyök, csupa rosszarcú., keménykedő és kötekedő. Míg a burzsujék pedig jóformán vidéki, "rácsodálkozok a nagyvilágra, mert eddig a szüleimen kívűl mást nem is ismertem" típusok. Nincsenek igazi, "háromdimenziós" figurák, akikben benne lenne egy korrekt jellemábrázolás. Mindkét csoport abszolút antipatikus az átlagembernek, pláne a főszerplőnek. Ezúttal is elmarad az irgalom.
Angela azonban sokkal cinikusabb lett, kiveszett belőle a vidámság, a maradék báj is. Elég hamar feladja, ha a másik ember megismeréséről van szó. Mondjuk eddig se volt valami toleráns, de legalább próbálkozott. Mindazonáltal egy pillanatra betekintést nyerhetünk a lelki világába, az álmaiba.
Azért az önirónia most sem marad el, remek példa erre az, mikor az egyik szereplőt a kedvenc filmje felől faggatnak, és a válasz? "Mindegy, csak tele legyen csöcsökkel és vérrel". Mondanom se kell, hogy ebből a kettőből ezúttal sem szenvedünk hiányt, mi több, az öldöklések kreativitási foka most éri el csak a csúcsát! A kokós ajándékba drog helyett súrolószert (vagy patkánymérget?) kap, valakit felhúznak a zászlórúdra, hogy aztán zuhanhasson egyet, vagy a kedvencem: a nyakig beásás + fűnyíró kombó. Nice.
Az is tetszett, hogy sok mindenben kötődtek a készítők az eddigi fejezetekhez, így megmaradt azért valamennyi a sajátos, már-már, kellemes hangulatából.
Mindazonáltal itt nincs másról szó, mint egy tematikus folytatásról, ami már nem akart semmiben se újítani. Más kérdés, hogy valakinek pont emiatt tetszhet.
A végére pedig egy kis szösszenet tőlem, hogy szegény Angela valószínűleg miért nem lett olyan népszerű, mint teszem azt, Freddy Krueger. Egyrészt mert nincs sajátossága a karakternek, nincsenek egyedi jellemzői. Pontosítok: nem köthető hozzá egy maszk, egy ruhadarab, vagy akár egy fegyver. Ráadásul nincs meg az az érzetünk, hogy ő egy kívülálló lenne, akitől mindenki rettegne. Eleve, hogyan is félhetnének, hiszen aki rájön a titkára, az szinte rögtön meghal. Nincsenek macska-egér játékok, az üldözések meg inkább jó értelemben véve komikusak. Mindezek ellenére természetesen egyéniség, de semmi maradandót nem tud adni. Még a neve sem olyan karakteres. Kár érte, pedig bekerülhetett volna a legnagyobbak közé.
Érdekesség: '92-ben akartak egy folytatást, aztán nem lett belőle semmi, itt Angela-nak amnéziája lett volna a történet szerint. Viszont 2002-ben előkerültek a már felvett kópiák, amik ugyan elég szegényesek, ezért ezt csak hardcore fanoknak ajánlják, bővebben itt lehet erről olvasni.
Végül 2008-ban készült egy "folytatás" (Return to Sleepawy camp), amint én még ugyan nem láttam, de a trailer alapján inkább tűnik egy sajátos remakenek.
Mindazonáltal készületben van egy újabb epizód, Sleepaway camp reunion néven, amit a legendát megteremtő Robert Hiltzik vezényel le. Valószínűleg 3D-ben fog megjelenni. Várós. Bővebben itt.
Első rész: 9/10
Második rész: 9/10
Harmadik rész: 7/10
Most pedig énekeljünk együtt a jól ismert nótát, Angela közreműködésével:
Friss kommentek