A dzsungel árnyékában - Welcome to the jungle (2007)
Rendezte: Jonathan Hensleigh
Hensleigh-nek ez a második rendezése, ez már direkt DVD-re készült, ami nem meglepő, hogy az első filmje a csúfosan megbukott 2004-es Megtorló... Egyébként íróként nagyon sok, nálunk is híres produkcióban részt vállalt, elég, ha példaként említem a Die Hard 3-at. De horrorhoz eddig nem sok köze volt, és ez sajnos ezen a filmen is meglátszik. A poszt címe nem véletlen: az ürgének valószínűleg megtetszett Ruggero Deodato klasszikusa, aztán gondolta, hogy egy ilyet ő is simán le tudna forgatni. Hát nem. Még a látszat kedvéért belekevert egy valódi háttértörténetet, egész pontosan Michael Rockefeller rejtélyes eltűnését.
Azért a tisztánlátás végett szögezzük le, hogy nem ez volt az első eset, hogy valaki egyszerűen megakarta lovagolni az "emberevős-őserdős" hullámot az olasz rendező sikerét látván. Csak persze meg kellett húzniuk a határt, hogy ne tiltsák be. Első a profit ugyebár. Így született meg pl. a '80-as Cannibal Apocalypse, a szintén '80-as Mangiati vivi! (ezt több helyen egyszerűen átkeresztelték Cannibal Holocausto 2-re, pofátlanság), a '81-es Cannibal Ferox, de egyébként külön irodalmat lehetne szentelni a Cannibal Holocaust 2 néven (is) futó horror-filmekről. Továbbá a már nálunk is kapható '85-ös Cannibal Inferno (eredetileg Nude e selvaggio). A lényeg, hogy szinte külön műfajjá nőtte már ki magát. Ez pedig ennek a legkorcsabb változata.
A történet egyébként pont erre a mai napig megoldatlan ügyre épül: négy fiatal úgy dönt, hogy felkutatja a kannibáloktól nyüzsgő dzsungelben az illetőt, mert valaki látni vélte egy repülőből. De hogy értsétek, hogy mire akarok kilyukadni: egy csapat 23 év körüli fiatal, segítség nélkül, csupán egy pisztollyal felfegyverkezve neki vágnak egy olyan útnak, ahol TUDJÁK, hogy olyan törzsek élnek, ahol egyszerűen megeszik az oda tévedőket.
A párhuzam a CH-val még szembetűnőbb lesz, ha elárulom a technikai csapásirányt is: kézikamerás megoldás. Hűha. Sajnos a legósdibb, leghihetetlenebb kivitelezéssel, ugyanis ők képesek minden veszélyes dolgot pontosan felvenni. A készítők meg se próbáltak a realitás talaján mozogni e téren.
A legnagyobb baj, hogy a filmben legalább 50(!) percet kell várni (a 80-ból teszem hozzá), míg elérünk a horror részhez, ugyanis addig csak egy elfuserált szappanoperát láthatunk csupa ellenszenves szereplővel. Oké, hogy a nagy elődnél is szemétládák voltak, de annak meg is volt a funkciója, ott egy társadalomkritikát kaptunk, itt semmit se. Mert még érdekes is lenne az, hogy a tábor két frakcióra szakad, de nem az. Egyikkel sem tudtam azonosulni, egyiket sem tudtam sajnálni. Itt nem katasztrófa túlélők vannak, vagy bármi, ami "ártatlanságra" utalna. Nem, ezek egyszerűen megakarnak gazdagodni. ÍAkkor viszont így jártak.
A zene sem nyomasztó, meg egyáltalán, nem érzem azt, hogy itt hű de nagy veszélyben lennének. Sehol egy kígyó, egy mérges pók, semmi! Mintha csak a Central Parkban sétálnának kb. Ebbe aztán bele tudja magát élni az ember! Ráadásul még egy valamire való cickó sem villan ki! A végén már van egy kis trancsír, de az már nem vígasztal. A párbeszédek szegényesek, primitívek és önismétlőek. Igaz, jellemfejlődés azért valamennyire van, de csak annyi, amennyi az ilyen helyzetben elvárható a legtöbb embertől.
Azt hiszem, hogy erről a moslékról ennyi elég is. A cipész maradjon a kaptafánál, több rendezést nem akar tőle látni. Írónak még elmegy, már ha nem egyedül dolgozik. Egyébként a film címe alapján ki ne asszociálni erre a dalra? Inkább ezt hallgassátok orrvérzésig, mint hogy ezt megnézitek.
Értékelés: 2/10
(Legközelebb megpróbálok valami pozitív kritikát összehozni, tudom, mostanság nem írtam túl sok jóról.)
Friss kommentek