Gőzerővel darálom az idei termést, amibe óhatatlanul is becsúszik 1-2 silányabb darab. Jelen felsorolásból akadnak nézhetőbbek is, de az már biztos, hogy egyik se lesz benne az év végi TOP 10-ben. Meglátjátok, hogy miért.

1. Vérfarkas: A szörny köztünk van - Werewolf: The Beast Among Us

Rendezte: Louis Morneau

Az előzményeket gondolom mindenki ismeri. Az Universal stúdió leforgatta a Farkasembert, ami megérdemelten lett bukás, tekintve, hogy semmi újat nem tudott felmutatni. Azonban valamiért nem adták fel és készítettek egy reboot-ot, ezúttal direkt DVD-re. Csak a korelhelyezés egyezik, minden másban teljesen más. A végeredmény azonban így is siralmas.

Adott egy nagyobb falu (vagy kisebb város?), ahol egy farkasember zaklatja a jónépet. Ami pozitívum, hogy ezt mindenki elfogadja, senki se kezeli úgy a történteket, hogy "már pedig ilyen nincs". Az viszont abszurd, hogy még a hivatalos rémvadászok is kiröhögik azt a feltételezést, hogy vannak vérfarkasok, akik akármikor átalakulhatnak, nem csak teliholdkor. MERT AZ KÉPTELENSÉG BAZZMEG! Ez olyan, mintha valaki nem hinne az alkoholmentes sörben, vagy nem is tudom mihez hasonlítani.

A V/H/S horrorantológia ugyan nem sikerült valami fényesre, de hátha a következő rész jobb lesz. Ó igen, mert érkezik az újabb felvonás.

Nézzük, hogy mely rendezőket nyerték meg egy-egy szegmenshez. Gareth Evans, a The Raid direktora Timo Tjahjtantoval közösen vezényelnek le pár percet. Eduardo Sanchez, az Ideglelés egyik alkotója produkciós partnerével, Gregg Hale-lel veszi kezelésbe saját történetét. A fedélzeten van Jason Eisner is, akinek a Hobo With A Shotgunt köszönhetjük és Simon Barrett forgatókönyvíró is kipróbálja magát a kamera mögött. Eddig úgy néz ki, hogy az első részből egyedül Adam Wingard marad az újabb filmre.

Sajnos az egyes szegmensek történeteiről nem tudok beszámolni, de annyi biztos, hogy ugyanazt a sémát fogja követni, mint a V/H/S. Azaz lesz keretsztori és lesz videólejátszó, ahol szépen megnézünk pár ijesztő eseményt.

Az idei év egyik nagy várományosa, amihez számtalan poszter készült. Ráadásul a Ház az erdő mélyén-hez hasonlóan már napok óta kapom a levélbombákat leveleket, hogy ugyan írjak már róla. Ami egyébként roppant hízelgő, jól is esik. Megérte rá várni? Rögtön kiderül!

V/H/S (2012)

Rendezte: Matt-Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glen McQuaid, Joe Swanberg, Chad Villella, Ti West, Adam Wingard

Igazi underground filmesek a rendezők, szóval senki ne legyen zavarban, hogy ha egyikük neve sem cseng ismerősen. Kivételt képez persze Ti West, akinek már vagy három művéről is megemlékeztünk a blogon (Kabinláz 2, The House of the Devil és a The Innkeepers). Kissé ki is lóg a sorból, ahogyan az ő szegmense is.

Szóval ez a lelkes csapat összefogott, hogy közösen reflektáljanak a kor hívószavára, a found footage horrorokra. Maga az elképzelés egyébként pazar ötlet, ahogyan az is, hogy mindegyik résztörténet más-más alműfajt próbál megidézni.

Természetesen van kerettörténet, bár talán jogos a kérdés, hogy mégis minek? Pláne, ha ilyen a kivitelezése... Ugyanis egy csapat "videó-huligánt" (WTF?) látunk, akik sportot űznek a balfasz felvételek készítéséből. Kezdéskor meg is csodálhatjuk a munkáikat (na jó, a csöcs-mutogatóst meg lehet bocsájtani). Aztán jó pénzért felbérelik őket, hogy törjenek be egy öregemberhez és lopjanak el tőle egy VHS kazettát. Amin ugyan nem tudni, hogy mi van, de "felismerhető lesz". Valamiért (?) ezt a bűncselekményt is rögzítik, ráadásul mindjárt két kamerával!

Bemennek, az öreg már halott, és találnak egy rakás, címke nélküli kazit. Amelyet meg-megnézegetnek és amiket mi is láthatunk - ezek lennének a kérdéses történetek, ha eddig nem jöttetek volna rá.

Akkor térjünk is rá a lényegre és lássuk egyesével a kisfilmeket:

Öt történet, egy ház. A többit elmesélik az előzeteseben, még hozzá verselve!

Ez még az idén a mozikba kerül Amerikában.

Mostanság erősen rákaptam a régebbi alkotásokra, így egyre több ilyen jellegű kritikára számíthattok. Persze azért továbbra is lépést tartok a frissen érkezettekkel is.

From Beyond the Grave (1974)

Rendezte: Kevin Connor

A film voltaképpen egy horror antológia, négy, teljesen különböző történettel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a Hammer stúdió elkészítette volna a maga Mesék a kriptákból-ját. Ez az jelenti, hogy nincs kihegyezve a humorra, ugyanakkor van egyfajta gótikus, klasszikus horror hangulata.

A Rémmesékhez hasonlóan itt is van egy keret sztori: mindegyik történet egy régiségkereskedő áruihoz kapcsolódik. Bár azt meg kell jegyezni, hogy az említett Romero-filmtől eltérően itt a kapcsolat sokkal direktebb. Itt mindenki pórul jár, aki valamilyen módon át akarja verni szegény boltost. Akit egyébként az egyik legendánk, Peter Cushing formál meg a maga legtermészetesebb módján. Külön mókás, ahogy a görbe pipáját szívja, vélhetően ezzel emlékeztetve a nézőket egy korábbi ismert szerepére, a Sherlock Holmes-ra.

Az első mese egy borzasztóan áron alul megvásárolt tükörről szól. A tulaj a barátaival "csak úgy spontán" szellemidézésbe kezdenek, aminek az lesz az eredménye. Ugyanis a tükörben később megjelenik egy szellemalak, aki folyamatosan gyilkolásra sarkalja hősünket. Hogy miért nem képes simán elhagyni a házat a "józan" pillanataiban, az rejtély. Nem egy nagy sztori, de azért élvezhető. Sajnos nem elég véres, de ez az egész filmről elmondható. A vége mókás, bár lehetett rá számítani. David Warner pedig ismerős lehet az Ómenből és Az őrület torkából.

A film 9 történetből fog állni, ami elsőre elég merész húzásnak tűnik. Mindenesetre az előzetes baromi hangulatos. Nagyon várós!

A huszadik ingyen filmes bejegyzésnek valami olyasmit gondoltam, ami egyszerre ritkaság és közkedvelt is. Így jöjjön két mű, ami King novelláiból készült kisfilmeket tartalmaznak. Mert ugye az írót mindenki szereti, vagy legalábbis elismeri.

Íme a Macskaszem és a Történetek a sötét oldalról. Na jó, kissé csaltam, mert ez utóbbiban csak egy King-adaptáció van, a "Macska a Pokolból" című. Aminek a forgatókönyvét egyébként George A. Romero írta. De attól még ritkaság, hiszen nem adták (még) ki DVD-n és TV-ben se nagyon látni. Továbbá létezett egy azonos című horror-sorozat, ez annak amolyan "esszenciája". Majd egyszer azt is végig rágjuk.

Ez a rovat már egy jó ideje kívánkozik a folytatásra (első rész, második rész). Ugyan legutóbb azt írtam, hogy remélem a következő részre nem kell másfél évet várnotok, erre tessék kettő is eltelt. Ezért elnézést is kérek. Úgy hogy inkább vágjunk is bele egyből.

Ezúttal is spoileres rövid kritikákra tessék számítani, mivel ezek alapműveknek tekintendőek.

A tűzgyújtó – Firestarter (1984)

Rendezte: Mark L. Lester

Egyike azon kevés King adaptációknak, amik a legközelebb állnak a könyvhöz. Mondhatni sikerült visszaadni annak a hangulatát, és úgy igazából nem variáltak túl sokat rajta. A történet így ugyanaz maradt szóról szóra: a pszichokinézissel rendelkező apuka menükel a pirokinézissel bíró kislányával a gonosz kormányemberek elől. Jó ritmusú, kellemes film lett belőle. A színészgárdára semmi panasz nincs: Martin Sheen ezúttal is hozza a karaktert a Holtsávból, a „tűzgyújtót” pedig a nagyon fiatal Drew Barrymore (Charlie angyalai 1-2) alakítja, egész jól. De az apára (a kétszeres Golden Globe jelölt David Keith - U-571) és a bérgyilkos indiánra (az Oscar-díjas George C. Scott - Az elcserélt gyermek) se lehet panasz. Igazából itt csak apróságokba lehet belekötni, hogy pl. elfogásukkor a kislány pont akkor miért nem „látta” a támadást előre. A befejezés epikus, igaz, már ekkor látszott Kingen az ötlettelenség, hiszen a sztori elég sok hasonlóságot mutat a Carrie-ével. Igaz, maga a könyv is elég klisés és kiszámítható.

Érdekesség: Ez a film is megélt egy teljesen felesleges folytatást A tűzgyújtó 2: Fellángolás (Firestarter 2: Rekindled 2002, ami kifejezetten tévére készült. Természetesen se az íróhoz, se az eredeti színészekhez semmi köze.

Értékelés: 7/10

Szerencsére elő szokott fordulni, hogy megkerestek és kéritek, hogy egy-egy filmről írjak. Ennek igyekszek is eleget tenni, ám ezt sok tényező befolyásolja (vagy csak egyszerűen megfeledkezek róla, bocsi).

Az alábbi darabról magamtól nem biztos, hogy írtam volna, de egy lelkes törzsolvasóm, illetve "törzsfészbúkozóm" kérte. Igaz, nem mostanság, de az már mellékes:) Továbbra is kérhettek tőlem ilyesmit, de azt nem ígérem, hogy mindenkinek teljesíteni tudom a kívánságát. (Jelenleg egyébként kb. 30 darab filmről tudnék/szeretnék írni, amiket mostanság néztem meg, csak hát én se vagyok gép.)

Little Deaths (2011)

A film három különböző történetet mesél el, az összetartó kohéziós erő a szexualitás és a brutalitás. Ilyesmire már volt példa a blogon, persze akkor csupa nagyágyú fogott össze, míg itt többé-kevésbé ismert rendezők. Természetesen valószínű, hogy hazájukban azért csak elismertek valamelyest. Angol produkció, ami önmagában már biztató, de a végeredményt tekintve ne számítsatok valami nagy durranásra. Lássuk.

George A. Romero 4 [8] általam látott filmje

Tudom, hogy a következő sorok sokaknak nem fog tetszeni, hisz a horror imádók körében Romerot igazi mesternek, filmjeit pedig alapműnek tartják. Cinikusan mondhatnám, hogy valóságos ódákat zengnek róla. Az új filmjét ráadásul nem sokára bemutatják, ami a Diary of the Dead névre hallgat. Nekem az előzetese nem tetszett. Update: azóta láttam, értékelés lejjebb. Update 2: már a Survival of the Dead-et is leforgatta.

Természetesen nem célom szidalmazni magát a rendezőt, sem az összes munkáját, csak szeretném elmondani a véleményemet az általam látott filmjei alapján. Igaz, ezek nem lesznek túlzottan pozitív hangvételűek.

Kezdjük a zombis műveivel.  A Holtak hajnalával (Dawn of the Dead) és a Holtak napjával (Day of the Dead).

Ezek a filmek -beleértve az első részt is, Az élőhalottak éjszakáját (UPDATE: erről kritika alant)-, tették igazán ismerté Romerot. Sokan műfajteremtőnek, a rendezőt meg minden idők legjobb zombi film rendezőjének tartják. Kár, mert ez kissé túzás. Az oké, hogy az első rész 1968-as film, ráadásul fekete-fehér, és akkoriban biztos meghűlt a közönség vére, látván eme alkotást, de szerintem a jó film időt álló.

Térjünk hát rá a lényegre. A második részt csak egyszer bírtam végig nézni, no, nem mintha olyan durva lenne, hanem mert annyira unalmas! Az eleje, elismerem izgalmas is lehetne, mert pörgős és hullanak benne az emberek rendesen, de ezt pont maguk az élőhalottak rontják el azzal, ahogy kinéznek. Hogy hogyan?

Szürkére festett emberek részegnek tűnő fejjel és mozgással. Tudom, alacsony költségvetéssel dolgozott, na de azért lehettek volna valamivel ijesztőbb, vagy legalább undorítóbbak ezek a lények. Azt elismerem, hogy az emberek zabálása igazán szaftosra sikeredett, kellőképpen undorítóak lettek azok a jelenetek, ez pozitívum. De! Most lehet vitatkozni, hogy ötletes, humoros, vagy inkább röhejes az, hogy van benne egy élőhalott krisnás is! Nekem ez kifejezetten nem tetszett, szerintem röhejessé tette az egész filmet.