Korábban, a hentelős-gyilkosos szavazásomkor már volt róla, úgy döntöttem, hogy most megérdemel egy külön posztot ennek a remek kis fickónak. Úgy hogy vegyük szépen sorjában a történeteit.

1. Gyilkos kobold / A törpe bosszúja - Leprechaun (1993)

Rendezte: Mark Jones

Az gondolom sokat elárul egy rendezőről, hogy korábban rajzfilmsorozatot rendezett, név szerint a Heathcliff-et, amit régen nálunk is lehetett látni a Cartoon Networkon. Ugyanakkor egy másik vicces horror-film is köthető a nevéhez, még hozzá a Démonpofa (Rumpelstiltskin - 1996, ő is megérdemel majd egy külön posztot). Itt már el is árultam magam, hogy a szériában többet fogunk nevetni, mint rettegni, ám sokszor sajnos kínunkban.

További érdekesség, hogy ennek a résznek a főszereplője maga Jennifer Aniston (Jóbarátok),  aki az elkényeztetett városi nagylány karakterét remekül hozza. A történet nincs túlbonyolítva: adott egy vidéki házikó, amibe apuka és a nagylánya beköltözik a nagyvárosból. A pincében azonban egy kobold lakozik, akit véletlenül kiszabadítanak. Persze itt a történet lényegi eleme, hogy a koboldunknak az üstnyi aranyát (ahogy tartja az ír legenda) megtalálja egy szó szerint tökfilkó és a kb. 10 éves barátja. Ők persze nem adják oda a rendőröknek, vagy a felnőtteknek, hanem elrejtik, hogy reményeik szerint majd ki tudnak belőle fizetni egy agyműtétet a nagydarab tuskónak. Aztán meg ott van a helyi, segítőkész jóképű fickó is, mert e nélkül akkoriban életképtelennek tűnt egy horror-film (sajnos a mai napig sokan gondolják így).

Természetesen a komikus színészről és nem az énekesről lesz most szó. Igen, az, akit leginkább olyan filmekből ismerhetünk, mint a Jumanji, Az apák napja vagy a Patch Adams, gondolta kipróbálja magát valami egészen más műfajban is. Még hozzá thrillerben! Ráadásul ezt nem is egyszer, hanem többször is véghezvitte, lássuk is mindjárt párat.

Sötétkamra - One hour photo (2002)

Rendezte: Mark Romanek

Ritka az, amikor a forgalmazók sokkal jobb filmcímet találnak ki, na ez egy ilyen eset. Itt Williams egy olyan szerencsétlent alakít, aki mint egy pláza fotókidolgozója, teljesen rákattan egy bizonyos családra. Ezt úgy kell érteni, hogy a képeik hatására (ami min. 7 év folyamatos kidolgozást jelent) azt képzeli, hogy ő is tagja a famíliának. Amolyan "Sy bácsi". Ez egyelőre kimerül a képzelgéseiben, de egy idő után egyre jobban fokozódik a vágya az iránt, hogy valakihez tartozzon. Így időnként "spontán" összefut a szülőkkel, megajándékozza a kisfiúkat, stb. Aztán történik valami és egyszer csak elpattan benne valami.

A film mit ne mondjak, zseniális. Abszolút thriller, miközben (bocs a spoilerért) senki se hal meg. Olyan feszültséget képes teremteni pusztán a színekkel, hogy ihaj. Ezt miért is emelem ki külön? Mert valami elkápráztató azok az apróságoknak tűnő dolgok, hogy ugyanaz a két szín váltakozik, illetve egybe olvad: a kék és a fehér. Ezt majd tessék megfigyelni.

A karakterek élethűek és nagyon is emberiek. Az anyukának fontosabb az anyagi biztonság, mint az önérzete. Az apuka egy f*sz. A kisfiú, aki szeretné, ha szeretnék. Na és persze Sy bácsi, aki csak szeretne egy normális életet, önön üres, monoton napjai helyett. A végére ráadásul kiderül egy elég fontos dolog az életéről, szóval teljesen lesz a kép a karakteréről.

A Barlang után egy újabb összehasonlítást láthattok a hasonló magyar című filmekről.

Paraziták - Shivers / They came from within (1975)

Rendezte: David Cronenberg

Menjünk az egyszerűség kedvéért időrendben. Cronenberg-ről szerintem már sokan hallottatok, vagy legalábbis már látattok már tőle filmet. A legismertebb tőle (legalábbis hazánkban) A légy és a King regényének adaptációja, A holtsáv. Persze a tájékozottabbak sokkal több kultfilmjét fel tudnák sorolni, köztük van ez is, nem meglepő módon.

A helyszín minimalista, ám nagyon okosan: ugyanis egy olyan lakó-komplexumról van szó, ami minden fontosabb igényt ki tud elégíteni. Ez konkrétan úgy kell elképzelni, hogy az egyik emeleten saját orvosi rendelő, a másikon saját patika, medence, mélygarázs, sőt azt hiszem még egy áruház is volt említve. Ez mindenképp praktikus, figyelembe véve azt a tényt, hogy ez egy szigeten játszódik (persze híddal összekötve a nagyvárossal), így nyújtva egyrészt egy menedéket a tömegtől, ugyanakkor az ott lakókra nem telepszik az elhagyatottság érzése sem.

A nyitó képsorokkal nincs semmi cicózás: egy idős, szakállas úr rátámad egy diáklányra. Először azt hisszük, hogy erőszakolni akar, aztán persze csak simán felvágja, majd saját magával is végez. Így a néző kellőképpen rá tudott hangolódni, jöhet a "csendes" folytatás, ami csak egy bizonyos pontig tart, szerencsénkre, mert onnantól nincs megállás a cselekményben.

Pár napja bejelentettem, hogy az új "mega-projektem" témája az olyan filmek lesznek, amiken az emberek többsége parázhat nézésük közben, ergo, jó fosatósakat keresek ezerrel. Örömömmel látom, hogy nagyon sok hozzászólás született, többségük érdemleges ötlettel, hogy szerintük melyik film felel meg a kritériumnak.

Mivel egy ilyen lista tartalma alapvetően szubjektív, ezért kutatásaim során a legtöbb jelölt után nem is igazán nézek. Ha megtetszik a történet (vagy bevallom néha csak a boritó és a cím), akkor már nézem is. Ennek azonban az az ára, hogy igen gyakran látok bűnrossz celluloid-termékeket. Én meg sokszor inkább végig szenvedem őket, csak hogy teljesebb képet tudjak majd róluk írni. Jelen esetben az alanyok szellemekről szólnak, mivel szerintem az ilyen jellegű filmek a legjobbak az ijesztgetésre, persze ez is csak az én meglátásom.

Akkor most következzen ezekből egy jó nagy adag, melyeknek a többsége kerülendő. Most láthatjátok majd, hogy mekkora áldozatokat hozok a sikeres TOP-lista összerakásának az érdekében:) (5 film lesz terítéken, szóval érdemes a "tovább" gombra kattintani)

Örülhettek, mert folyamatosan jön az ihlet, ezen a poszton kívül még legalább 8 ötletem támadt, ami még folyamatosan növekszik az általam elfogyasztott filmekkel egyenesen arányosan. Szóval igyekszem saját magamat utolérni:) Ezért is kaptok megint egy hármas csokrot, lehet örvendezni.

Autopsy (2008)

Rendezte: Adam Gierasch

Ezt a filmet pont tegnap este néztem, szóval kezdjük is ezzel.

Gondolom sokatok hallott már az After Dark Horrorfest-ről, aminek keretében egy fél tucat új horrort meg lehet tekinteni, igazi jó móka lehet, nálunk nem tudom, hogy mennyire lenne nyereséges egy ilyen buli. Arról nem is beszélve, hogy ehhez nem két-három hónapos késéssel kellene levetíteni a mozikban az újdonságokat. Mindenesetre ez a 2009-esen debütált (így visszanézve, jó pár általam említett film kapcsán nem írtam meg, hogy azok is részt vettek az adott fesztiválon, bocsi).

Alapvetően két részre tudnám bontani a filmet: az első fele unalmas és gagyi, amin nagyon érződik az alacsony költségvetés. Nagy türelem kell hozzá, hogy meglássuk az élvezhetőbb részét, ami meg igazából semmi más, mint színtiszta gore, de a jobbik fajtájából, már ha lehet ilyet írni.

Kedves olvasóim!

Ti, kik rendíthetetlenül naponta (akár többször is) be-benéztetek az oldalra egy esetlegesen új poszt reményében, most imáitok meghallgatásra talált. Itt vagyok és írok. Kárpótlásul valami nem hétköznapi, igazi underground csemegéről kaptok beszámolót. Remélem elnyeri tetszéseteket.

Men Behind the Sun - Hei tai yang 731 (1988)

Rendezte: Tun Fei Mou

Erről a kis aranyosról már korábban említést tettem a Philosophy of a Knife kapcsán, hogy a témája ugyanaz, csak mégis más. Egyrészt nem 4 és fél órás, hála az Égnek! A másik szembetűnő különbség pedig az, hogy ez teljesen színes, hogy ez most jó vagy sem, el lehet dönteni. Ehhez kapcsolódva pedig a harmadik különbség pedig az, hogy míg a későbbi változat sokkal inkább dokumentumfilm, ebben viszont van kerettörténet, nem csak úgy az arcunkba tolják a vérbő és kegyetlen "kísérleteket".

Ez, mint az eredeti címből is kiderülhet, egy hong-kongi alkotás, ez okot adhat annak az elméletnek, hogy ott aztán tudhatták anno mitől döglik a légy, erről már korábban is megbizonyosodhattunk.

Szóval, a történet ugyanaz, csak épp nem orosz, hanem kínai szemszögből, ami nekem hihetőbb abból a szempontból, hogy Andrej Iszkanov az áldozatok közé szinte csak orosz származásúakat rakott, ami eléggé elfogult gondolat, tekintve hogy a helyszín Mandzsúria, azaz Kína Japán által megszállt területe. A korrektség pedig ebben a verzióban fellelhető, hiszen bár itt a "kísérleti alanyok" között (akiket megvetően "marútnak" hívnak) volt egy fehérorosz anyuka és kb. 10 év körüli kisfia, akiket elgázosítanak. Ráadásul az áldozatok neveit is feltűntetik minden esetben (korával, származásával együtt), már ha lehetőség volt az azonosításukra.

Ééééééééés most fogom csak igazán kicsapni a biztosítékot! Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert félő, hogy elriasztom magamtól még azt a kevés kis törzsolvasómnak a felét is. De nem bírom magamban tartani. A lista erősen szubjektív, előre szólok. Nem zavar, ha majd sok háborgó hozzászólás lesz, amíg az érvekkel fog történni és nem sima anyázással. Úgy hogy jobb, ha tisztázunk még előre 1-2 dolgot:

• Mint ahogy az adatlapomon is látszik, "csupán" 24 vagyok. Így én teljesen más horror-filmeket szocializálódtam, mint a legtöbb 30+ ember. Persze vannak kivételek, mint pl. a Rémálom az Elm utcában széria, amin már kiskoromban is jókat szórakoztam.
• Nem végeztem el semmiféle film vagy médiaszakot (holott szakirányilag erre lett volna lehetőségem), így a filmek többségét rendszerint, mint "egyszerű" nézőként éltem meg.
• Természetesen nem vagyok "suttyó", aki nem lát bele egy-egy alkotás mélységeibe.  Az se igaz, hogy csak is kizárólag műfajon belül érdeklődnék e művészeti ág iránt.  Pl.  imádom a jó művészfilmeket is, amikben aztán jócskán lehet dúskálni a többletjelentéseken (sőt, szinte minden téren van 1-1 kedvencem). Azonban egy horrortól leginkább három dolgot várok: vagy paráztasson be, vagy legyen nagyon merész, vagy csak egyszerűen szórakoztasson.

Ennek tudatában az alábbi listám az "átlag" horror-kedvelőknek szól, akik hajlamosak megbízni a "megmondó emberekben", aminek eredménye általában pofára esés. Mert miről is van szó? Ezek azok a művek, amiket szokás "alap" jelzővel illetni, a legtöbbnél ráadásul előjön a "bezzeg anno még értettek ehhez..." c. mondóka is. Így nem meglepő, hogy a felsoroltak között híres rendezőket fogunk találni, azonban előre leszögezném, hogy legtöbbjüknél csupán az adott művel van kifogásom, nem a teljes filmográfiájával. Szóval ne tessék túl sok "mainstream" filmet várni.

Még valami, bizonyára lesznek olyanok, akik hiányolják majd az Alkonyatot, na már most 1. nem láttam, 2. ez nem horror, hiába a vámpírok meg a farkasemberek.

Akkor kezdjük.

Kivételesen ahelyett, hogy egy nagyon régi Lucio Fulci-s posztomat updatelném, inkább írok egy újat. Akkor lehet, hogy elhamarkodott voltam két film alapján (sőt tuti), de amióta láttam még négyet, azóta megnyugodtam, hogy tényleg egy enyhén szólva túlértékelt rendező. Az ezzel kapcsolatos poszt itt elolvasható. Előre engedtessék meg az a luxus, hogy röviden írok róluk, ennek több oka is van.

3. Zombi - Zombi 2 / Zombie (1979)

Nem, nem két filmről van szó. Ugyanis a magyar cím csak simán "Zombi", míg eredetileg ez egy második rész, noha első az nincsen, legalábbis hivatalosan. Ugyanis Fulci így tisztelgett Romero-nak Az élőhalottak éjszakája előtt. Ez nagyon szép, csak épp a kettő között ég és föld a különbség. Hovatovább pedig a legtöbb (sokszor önjelölt) horror-filmesztéta ezt a filmet tekinti az egyik legkiemelkedőbb alkotásnak. Na ez egy súlyos tévedés.

A történet nem túl izgalmas, legalábbis szerintem: a nő keresi apukáját egy távoli, egzotikus szigeten, egy merész újságíróval. Az apuka persze nem botanikus, hanem orvos, aki egy különleges betegséget tanulmányoz, aminek következtében a holtak feltámadnak és megeszik az élőket. Persze a bennszülöttek vudura gyanakodnak, de ki nem szarja le őket? Igazából kb. ennyi.

Nem bonyolítanám túl, mert nincs mit. Azt elismerem, hogy akkoriban biztos nagy sikere lehetett, hiszen sokkal izgalmasabb, mint Romero '78-as Holtak Hajnala. Na meg a belezések is sokkal jobbak, még ha mai szemmel kissé gagyi is lehet. De legalább nem annyiból áll egy zombi, hogy az embert leöntik hamuval, meg ketchupöt tesznek a szája szélére. Itt rendesen vannak kukacok, meg rothadó test. Röviden ennyi a pozitívum: fasza gore és fasza zombik. Ennyi.

A negatívumokból jócskán van: iszonyatosan lassú és vontatott. A szereplők totál logikátlanul viselkednek. De a legnagyobb baki, hogy kb. 3-400 éves halottakból (is) csinálnak zombikat! Mégis, hogy a jó életbe?! Azokból a konkvisztádorokból már csak csontoknak kellett volna maradniuk! A színészek pocsék alakítást nyújtanak, igazi ripacsok. Fel nem tudom fogni, hogy mi ebben a filmben a jó, a "zseniális". Romero legalább rittyentett egy társadalomkritikát, itt még ez sincs. Ja és tartsatok maradinak, de számomra egy napfényes pálmafás tengerpart nem tud félelmet kelteni bennem, hiába grasszálnak az élőhalottak. A cápa vs. zombi jelenet legalább poén.

Decembertől itthon is lehet kapni, dupla DVD-n, 3000 pénzért. Ezt csak fanatikusok engedjék meg maguknak, aki nem látta, az nehogy megvegye!

Ugyan Tarantino és Rodriguez egész szépen tálalták anno a kis projektükkel a "Grindhouse-érzést", ami az európaiak többségének kimaradt az életéből. Ez annyit takar, hogy az autós moziban a fiúk-lányok beültek valami béna, nem túl bonyolított horrorra, ahol jóformán csak cicik és brutális gyilkosságok voltak. Mint ahogyan az alábbi kettőben is.

Mil gritos tiene la noche / Pieces (1982)

Rendezte: Juan Piquer Simón

A kezdés csillagos ötös: 10 év körüli kisfiú egy intim-puzzlet rak ki, ami anyunak persze nem tetszik, ezért azt elkobozza. Válaszul a fiacskája felaprítja egy baltával apró darabokra. Azonban annyira hidegvérű, hogy eljátssza a besokkolt, tétlen áldozatot, mintha valaki betört volna. Majd vágás, és egyszer csak a "jelenben" találjuk magunkat. A puzzle ismét előkerül, és bár nem látjuk a tulajdonosa arcát, tudjuk, hogy ki is ő. Azon kívül, hogy a gyilkos, aki majd szépen felaprítja az egyetemista lányokat.

Igazából ez utóbbi kijelentésem egy kicsit túlzás, mert mindegyiktől "csak" 1-1 darabot vesz el, pl. fej, karok stb. A célja pedig a tapasztalt horror-fanoknak pedig nyilvánvaló, így nem marad más rejtély, hogy kicsoda is ő, amivel persze elindul a nyomozás.

A legutóbbi bejegyzésem hatására sikerül egyszerre két kívánságot is teljesítenem: egyrészt hogy legyen "underground" ázsiai, másrészt pedig, hogy legyen egy téma köré csoportosítva. Ez pedig nem más, mint az emberek etetése emberi hússal, természetesen a tudtukon kívül. Amerikában erre legutóbb a Sweeney Todd-ban volt erre példa, ahol a piték voltak megtöltve az utca emberével. Azonban keleten élő embertársaink kicsit brutálisabbra vették a figurát. Íme három film, jó étvágyat hozzá!

Ebola Syndrome  / Yi boh lai beng duk (1996)

Rendezte: Herman Yau

Igen, ez sokaknak ismerős lehet, a már azóta sokszor ismételgetett listám negyedik helyezettje, nem véletlenül. Elég abból kiindulnunk, hogy itt a kannibalizmus csak egy mellékszál, a film nagy része még ennél is durvább. Ez egy igen egyedi, hong-kongi és dél-afrikai koprodukció eredménye, mivel ezen a két helyszínen játszódik, bár a rendőrfőnökön kívül szinte minden főbb szereplő kínai.

A történet főszereplője egy igazi fasz. Nem igazán kell tovább ragoznom, erőszakos, ingerlékeny és még a legyet is röptében. Emellett meg eléggé undorítóan néz ki és viselkedik is. Már az első 5 percben leönt egy kb. 6-7 éves kislányt benzinnel, hogy felgyújtsa, bár szerencsére ez nem jön össze, mert félbeszakítják. A lényeg, hogy elmenekül a távoli Dél-Afrikába, egy kínai étterembe dolgozni, mint kvázi mindenes. Aztán megdug egy haldokló bennszülöttet. Igen, már annyira kanos volt. Pechére elkapta az Ebolát,

De! Mivel ő azon kevesek közé tartozik, akik csak hordozóvá vállnak, ezért letudja az egészet azzal, hogy ő meggyógyult. Így persze tudtán kívül elterjeszti mindkét országban a kegyetlen vírust. Az egyik közvetlen módja pedig az, hogy ledarál néhány embert hamburger húsnak (!), hogy majd azt szolgálja fel a kedves vendégeknek. Na és persze még egyszer-kétszer kufircol, szigorúan gumi nélkül. No nem mintha nyál útján nem terjedne...