Ugyan Tarantino és Rodriguez egész szépen tálalták anno a kis projektükkel a "Grindhouse-érzést", ami az európaiak többségének kimaradt az életéből. Ez annyit takar, hogy az autós moziban a fiúk-lányok beültek valami béna, nem túl bonyolított horrorra, ahol jóformán csak cicik és brutális gyilkosságok voltak. Mint ahogyan az alábbi kettőben is.

Mil gritos tiene la noche / Pieces (1982)

Rendezte: Juan Piquer Simón

A kezdés csillagos ötös: 10 év körüli kisfiú egy intim-puzzlet rak ki, ami anyunak persze nem tetszik, ezért azt elkobozza. Válaszul a fiacskája felaprítja egy baltával apró darabokra. Azonban annyira hidegvérű, hogy eljátssza a besokkolt, tétlen áldozatot, mintha valaki betört volna. Majd vágás, és egyszer csak a "jelenben" találjuk magunkat. A puzzle ismét előkerül, és bár nem látjuk a tulajdonosa arcát, tudjuk, hogy ki is ő. Azon kívül, hogy a gyilkos, aki majd szépen felaprítja az egyetemista lányokat.

Igazából ez utóbbi kijelentésem egy kicsit túlzás, mert mindegyiktől "csak" 1-1 darabot vesz el, pl. fej, karok stb. A célja pedig a tapasztalt horror-fanoknak pedig nyilvánvaló, így nem marad más rejtély, hogy kicsoda is ő, amivel persze elindul a nyomozás.

Lehet, hogy egy átlagos egyetemet már két brutális haláleset után egyszerűen bezárnának, de nem ezt! Itt erről szó sem lehet! A diákok meg persze úgy kezelik, hogy "velük ez úgysem történhet meg", így nem kezdenek el tömegesen lázadni, még ha a '80-as években ez divatban is volt. Mondjuk én valószínűleg inkább elmentem volna sörözni, mint hogy kockáztassam a saját testi épségemet, bár az igaz, hogy nem vagyok lány, így nem biztos, hogy lett volna emiatt aggódnom.

Jobban belegondolva, ez akár egy feltunningolt giallo is lehetne, már ha egy olasz és nem egy spanyol rendezte volna. Viszont szinte minden más hozza az olasz thriller hangulatát: nincs maszk, csak kezek, van viszont jó sok cickó. Egyedül talán az a lényegi különbség, hogy sokkal több benne a trancsír, a gore-ra igazán nem lehet panasz. Az eszköz meg többnyire egy láncfűrész, az meg ugye sosem fog kimenni a divatból.

A nyomozás siralmas, főleg onnantól, hogy az egyik lelkes diák tanulás helyett inkább szépen megoldja az ügyet. Pontosan. A rendőrök megint csak kb. dísznek vannak, igazán nem is értem, hogy minek ide rendőrakadémia, nyomozói kiképzés, amikor ezt mind meg tudja csinálni egy egyetemista pár nap alatt? Nálunk még a kordonon belülre se mehetne, nem hogy beinvitálják aktákat átvizsgálni... röhej.

Aztán persze fokozzák azzal a töketlenséget, hogy kitalálják, hogy beraknak csalinak egy híres teniszezőt, mint tanár, hátha akkor őt próbálja meg elkapni a pszichopata! Zseniális  ötlet mondhatom! Persze tipikus húzásként sosem azt kell elkapni, akiről először feltételeznék, de ez elvárható.

A rendezés, képi világ közepes. Nem igazán ül le a sztori, amint kezdenénk unatkozni, rögtön meghal valaki látványosan. Végül is nem rossz film ez, ha nem koncentrálunk rá, hanem egyszerűen csak agyunkat kikapcsolva nézzük. Amolyan tipikus haverok-sör kombós film.

The Slumber Party Massacre (1982)

Rendezte: Amy Holden Jones

Nem csalás, nem ámítás, '82 termékeny év volt ilyen téren, sajnos ez egy gyengébb, de mindenképp egyedibb alkotás a többinél.

A rendezést egy kezdő hölgyre bízták, szerintem akkoriban örült volna bármilyen lehetőségnek, csak hogy rendezhessen. Ettől eltekintve hiába a lelkesedés, ha maga a film harmatgyenge. Több szempontból is. Most nem azért, de cicik terén eléggé visszafogott, mert akad, de a cím alapján többet várna az ember. Hiszen ez egy balul elsült "pizsama-partyról" szól könyörgöm! Persze erőltetett lett volna egy párnacsatából szexuális kísérletezgetős mellékszál, de ki kíváncsi arra, ahogy a lányok egymást kibeszélik? Szerencsére itt egy valóságos mészáros tarol, jó sokan meghalnak a film során, ezzel is kompenzálva az alacsony csöcs-faktort.

Egy valamit azonban el kell ismerni, ez sokkal jobban anti-slasher, mint a Sziklák vére. Miért? Mert itt a gyilkos nem hogy szépen, komótosan totyog, mint pl. Jason, hanem  szinte sprintel. Ez még hagyján, de az arca sem titok! Ráadásul már eleve egy olyan helyzetbe csöppenünk, hogy az első perctől fogva tudjuk, hogy ő egy elmegyógyintézetes-szökevény. Így nincs semmi találgatás, csak azért izgulhatok, hogy vajon ki éli túl. Illetve izgulnánk, ha lenne kivel azonosulni, vagy lenne olyan, aki szerethető lenne. Én ilyet azonban nem találtam. Még a pubertásba hajló, banánt szexuális segédeszköznek használó kislány se volt szimpi, egyedül talán a nővére, de azt meg eléggé sótlan, unalmas karakterré faragták.

A filmet tényleg csak a töménytelen gyilkolászás menti meg a süllyesztőtől, bár sajnos nem olyan látványos, mint a fentebb kitárgyalt Pieces-ben. A történet rém gagyi, a pszichopatánk motivációja meg szinte semmi, őrült, oszt' kész. Szerintem ez még a műfaján belül is egy buta és erőltetett film, de legalább egyedi, ami mindenképp pozitívum. Akár csak a gyilkos eszköz: egy olyan fúró, ami úgy néz ki, mint egy óriás, elektromos dugóhúzó. Sajnos azonban néha nem árt, ha maradunk a sablonnál, vagy legalább jobban kidolgozzuk a történetet.

Pieces: 6/10

The Slumber Party Massacre: 4/10

A végén pedig az előzetesk, amiket össze lehet vetni a közismert Grindhouse kamu-trailerekkel: