Igyekszem állni a szavam, és minden eddiginél jobban szemmel tartom az idei felhozatalt, hogy aztán az év végi toplistám valóban megalapozott lehessen. A mostani adagba szerencsére már egész jó filmek is kerültek.

1. Storage 24

Rendezte: Johannes Roberts

Jók is lesznek, de ez nem az. Idén már nem is tudom, hogy hanyadszorra kell csalódnom egy várva várt filmben. Hovatovább, ezt a művet még arra is esélyesnek lássam, hogy itthon bemutassák, amire remélem végül nem fog sor kerülni. Mert elméletileg mindennek klappolnia kellene: Universal-stúdió, angol alkotók, szűk játéktér és nem utolsósorban sci-fi jelleg. Nekem még az előzetes is kifejezetten tetszett. Mégis, hogy a fészkes fenébe lehetett ezt ennyire elszúrni?!

A helyszín egy bérelhető raktárház. Tudjátok, tőlünk nyugatra nagy keletje van ezeknek a helyeknek, ahová az átlagember a ritkán használt dolgait tárolhatja. Egy ilyen épület mellé zuhan le egy katonai teherszállító repülőgép, ami rendesen összezavarja a raktár biztonsági rendszerét, ezáltal vagy egy féltucat embert fogva tart. Ez még önmagában csak simán bosszantó helyzet, csakhogy előkerül a repülőgép rakományából egy vérszomjas földönkívüli és egyenként széttépi a benn tartózkodókat.

Pozitívum, hogy a leendő áldozatok nem csupán "noname karakterek", akik csak annyi a dolguk, hogy csúnyán elhalálozzanak. Egész konkrétan egy szerelmi háromszög szereplőit láthatjuk, illetve azoknak a barátait. Meg pluszba egy mániákus fickót, aki a felesége elől rejtőzködik a raktárban.

Az utóbbi év horrorjai "megtanítottak" minket arra, hogy bizony Kelet-Európa borzasztóan veszélyes: Szlovákiában embereket rabolnak el és kínoznak halálra gazdagok, Szerbiában és Bulgáriában szervkereskedőktől kell tartani, Romániában a gyerekek ölhetnek meg merő játékból, Horvátországban őrült hegyi emberek garázdálkodnak, Ukrajnában gagyi szellemek rémisztgetnek, míg Ausztriában minden második férfi pedofil és gyerekeket zárnak a pincékbe - ez utóbbi mondjuk igaz is, muhaha. (Az mondjuk elég gáz, hogy ezeknek a turistariasztó alkotásoknak a fele francia...)

Most azonban két film is rávilágít arra, hogy bizony Lengyelország sem kerülheti el a "címkét", ráadásul úgy, hogy az egyiket maguk a lengyelek bizonyítják be. Hogy mi van kis hazánkkal? Nekünk van egy Sas Tamásunk és maradjunk is ennyiben, mert ezzel köröket vertünk minden közelben lévő nemzetre.

Pora mroku  (2008)

Rendezte: Grzegorz Kuczeriszka

"Lengyel horror? No, ezt látnom kell!" - hangzott el magamban a képzeletbeli párbeszéd, mert bizony ilyesmit ritkán lát az ember. Az első reakció persze az, hogy "nekünk mikor lesz már végre?", míg a végén már az, hogy "ezt a szart mi is meg tudtuk volna csinálni". Mert bizony ez a film egyszerűen rossz. Inkább ne is készüljön soha horror ebben az országban, mint hogy ilyen szeméttel szennyezzük a világot. Úgy hogy megkönnyebbülhetünk. De legalább próbálkoztak, azért ezt el lehet ismerni.

Csak sajnos a filmet nem profik készítették. Egyedül az operatőri munkán látszik a tapasztalat, amiért egyébként ugyanaz a Kuczeriszka a felelős, aki rendezte is az egész művet. Ilyenkor szokás mondani, hogy a cipész maradjon a kaptafánál. Mert attól, hogy már egy tucat filmnek a készítésénél vett részt az ember, még nem biztos, hogy rendezőnek is be fog válni. Ezt a felvetést a Pora mroku bizonyítja be legjobban, ugyanis tele van ordító bénázásokkal.

Az idei év egyik nagy várományosa, amihez számtalan poszter készült. Ráadásul a Ház az erdő mélyén-hez hasonlóan már napok óta kapom a levélbombákat leveleket, hogy ugyan írjak már róla. Ami egyébként roppant hízelgő, jól is esik. Megérte rá várni? Rögtön kiderül!

V/H/S (2012)

Rendezte: Matt-Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glen McQuaid, Joe Swanberg, Chad Villella, Ti West, Adam Wingard

Igazi underground filmesek a rendezők, szóval senki ne legyen zavarban, hogy ha egyikük neve sem cseng ismerősen. Kivételt képez persze Ti West, akinek már vagy három művéről is megemlékeztünk a blogon (Kabinláz 2, The House of the Devil és a The Innkeepers). Kissé ki is lóg a sorból, ahogyan az ő szegmense is.

Szóval ez a lelkes csapat összefogott, hogy közösen reflektáljanak a kor hívószavára, a found footage horrorokra. Maga az elképzelés egyébként pazar ötlet, ahogyan az is, hogy mindegyik résztörténet más-más alműfajt próbál megidézni.

Természetesen van kerettörténet, bár talán jogos a kérdés, hogy mégis minek? Pláne, ha ilyen a kivitelezése... Ugyanis egy csapat "videó-huligánt" (WTF?) látunk, akik sportot űznek a balfasz felvételek készítéséből. Kezdéskor meg is csodálhatjuk a munkáikat (na jó, a csöcs-mutogatóst meg lehet bocsájtani). Aztán jó pénzért felbérelik őket, hogy törjenek be egy öregemberhez és lopjanak el tőle egy VHS kazettát. Amin ugyan nem tudni, hogy mi van, de "felismerhető lesz". Valamiért (?) ezt a bűncselekményt is rögzítik, ráadásul mindjárt két kamerával!

Bemennek, az öreg már halott, és találnak egy rakás, címke nélküli kazit. Amelyet meg-megnézegetnek és amiket mi is láthatunk - ezek lennének a kérdéses történetek, ha eddig nem jöttetek volna rá.

Akkor térjünk is rá a lényegre és lássuk egyesével a kisfilmeket:

Végre! Már vagy két hónapja várom, hogy jó minőségben kikerüljön az előzetese, mert eddig csak egy kamerás verzió volt a neten, azt én meg ki nem rakom ide.

Rob Zombie új filmje, szerintem ennél többet nem is kell hozzáfűznöm. Az előzetes biztató, a zene telitalálat (Mozart Rekviemje). A "tovább" mögött meg vagy egy féltucat poszter csodálható meg.

Hat barát ott hagyja a városi káoszt és útra kell. Megszállnak egy elhagyott kolostorban, majd ahogy azt kell, elkezdenek bulizni. A duhajkodásnak néhány démon? vagy maga a Sátán? (nem mindegy?) vet véget. Aztán előkerül egy ördögűző pap is. Mindezt kézikamerás tálalásban. Szóval semmi újdonság, azért ez a fránya előzetes csak elülteti a bogarat az ember fülébe...

Még idén érkezik. A készítőkről semmi infót nem találtam.

Eheti epizódunkat felfoghatjuk úgy is, mint a halál megmásíthatatlan tényének leszögezését, mint egy klasszikus démonidézős horrort, vagy akár mint egy újabb epizódot a Horror Mestereiből. Sokatok a jobb részek között tartja számon, jómagam nem estem hasra tőle. Mindez azonban csak nézőpont kérdése, így át is adom nektek eheti boncalanyunkat, ami nem más, mint a:

Fair-haired Child

A cím egyszerű, mint a faék. Bár az első kis őserdős-múmiás-vuduzós jelenet kicsit bekever, azért ne dőljetek be neki! Nincs banya, nincs dzsungel, csak egy szőke hajú leányzó, aki hiába szebb az átlagos tinédzser horrorhősöknél (lásd Carrie), mégis magányos. Elvan a saját kis világában, nem pasizik, nem bulizik, és még a címszerep sem az övé. Jogos kérdés, hogy akkor ki a szőke hajú gyermek? A kritika végén kiderül.

Az első tíz perc úgy indul, mint bármelyik mezei tinédzserfilm: láthatjuk a kiközösített, nagyjából aszexualitás érzelmi szintű Tara (Lindsay Pulsipher) egy átlagos iskolai napját. Aki a napi megaláztatások végeztével a lehető legelhagyatottabb és legfélelmetesebb utat választva hazaindul az erdőn keresztül. Ahol aztán elüti egy semmiből előbukkanó teherautó, sőt, még el is rabolják. Lehetne még rosszabb számára ez a nap? Ó, hogyne! Egy fura nővérke (Lori Petty) még furább kérdésekkel bombázza őt, mint pl.: Meg van-e keresztelkedve? vagy Létesített-e már szexuális kapcsolatot? Ajjaj, itt valami bizony nem stimmel. És hogy mennyire nem, azt nemsokára a ház pincéjéből követhetjük nyomon.

A film jövő nyáron (!) fog érkezni, ennek ellenére már egy egész hosszú előzetest mutattak meg a nagyvilágnak. Amelynek az eleje egészen meseszerű, a második fele meg már kőkemény splatter.

Ehhez a kettősséghez még a sztori is idomul: egy kisfiú talál egy portált egy másik világba, ahol egy démon titkokba avatja őt.

Talán még nem volt olyan film, amiről még a megjelenése előtt ennyit posztoltunk volna, így már csak azért is muszáj volt megnézni. A díjmentes megtekintésért pedig a forgalmazónak, a Fórum Hungary-nek tartozunk köszönettel. Lássuk.

Démoni doboz - The Possesion (2012)

Rendezte: Ole Bornedal

Kezdjük rögtön a legnagyobb bajjal: sem maga a film, sem a történet nem nevezhető egyedinek. A szülők elválnak, apuka egy új házba költözik. Nahát. A lányaik meg ingáznak kettejük között. Aztán egy garázsvásáron a kisebbik megvetet magának egy különös dobozt. Ezt a gyerek sikeresen kinyitja, de utána nagyon megváltozik. Eleinte természetesen ezeket a változásokat a válás által kiváltott szorongásnak tudják be, ugyanakkor az már intő jel, ha a gyerek szó nélkül beledöf egy villát apuka kézfejébe.

Ezt követően a képlet meg szinte már magától értetődik: a fater szív, mint a torkosborz, megjelenik anyuka pöcs udvarlója, anyuka hisztis és egy különös haláleset. Majd jöhet a pap, hogy véghez vigyen egy ördögűzést. Illetve majdnem, ugyanis egy rabbit hívnak, hogy egy "dybbuk"-ot küldjön vissza a dobozába. Most mindenféle bántás nélkül: dramaturgiai értelembe véve, van különbség a kettő között? Ha így nézzük, akkor csak egy újabb "ördögűzős" filmet kapunk, semmivel se többet. Sőt, mondhatni kevesebbet.

A film hazai forgalmazójától, a Fórum Hungary-tól kaptuk az alábbi pár érdekes infót a szeptember 20-án mozikba kerülő Démoni doboz (The Possesion) kapcsán.

A történetről már gondolom mindenki hallott, de azért a biztonság kedvéért íme a hivatalos szinopszis:

A frissen elvált apa, Clyde (Jeffrey Dean Morgan – P.S. I Love You, Watchmen – Az őrzők) még nem szokta meg, hogy külön él ex-nejétől, Stephanie-tól (Kyra Sedgwick – A főnök), mindenesetre abban nem lát sok kivetnivalót, mikor legkisebb lányuk, Em egy kirakodóvásáron kinéz, majd megvesz magának egy titokzatos feliratokkal díszített fadobozkát. Nem sokkal később egyre furcsább dolgok történnek. Em a dobozka megszállottjává válik – nagyjából mindenhová magával viszi faragott zsákmányát. Viselkedése pedig egyre aggasztóbbá válik. Apja, bár megpróbálja, ám képtelen szétválasztani Emet a doboztól, de legalább Stephanie is hinni kezd neki, mivel szerinte a furcsa tárgy az oka annak, hogy kislányuk kezdi elveszíteni az eszét. Ahogy telik az idő, különféle megmagyarázhatatlan és felkavaró események történnek egymás után, mire végül megtudják, mibe keveredtek: egy Dibbuk dobozt nyitottak ki, melyben addig egy ősi zsidó démon raboskodott, és amely most, hogy kiszabadult, megpróbálja elpusztítani új, emberi gazdatestét: Emet.

A "tovább" mögött pedig jöjjenek az említett érdekességek és a magyar feliratos előzetes (amit szintén nem lehet nagy újdonság a többség számára).

Megtörtént eset alapján - hirdeti a Démoni doboz, ami első hallomásra kb. annyi ugorhat be,  hogy egyszer valamikor valakinek volt valami faládikája. Na, de lássuk, hogy valójában miféle történet ihlette a produkció készítőit. Jason Haxton 2001-ben vásárolt egy borosdobozt, nem sokra rá szépen könyv formába öntötte saját történetet, amelyben leírja, hogy az általa vásárolt terméket démon szállta meg. Az úriember az ismerősein és az interneten keresztül terjesztette a sztorit, erre a SyFy is felfigyelt és össze is hoztak az esetről egy dokumentumfilmet. Nem sokra rá a Lionsgate is kiadott egy hasonló alkotást, ebben már felszólaltak a zsidó miszticizmus szakértői is. Nem is csoda, hogy a stúdiót érdekelt volt a dologban, hiszen Sam Raimi produkciós cége, a Ghost House 14 millióból hozta tető alá a filmváltozatot.

Bevett szokássá vált az elmúlt években, hogy horrorral indítják a szeptembert. Tavaly a Cápák éjszakája 3D és az Apollo 18 próbálta becsalogatni a nézőket a mozikba, de egyik sem mozgatta meg igazán az embereket. 2010-ben augusztus végén érkezett Az utolsó ördögűzés (majd egy hétre rá jött a Machete, amely az exploitation műfaja előtt tisztelegne.) 2009-ben pedig a nyár végén futott be a Halloween második felvonása és A végső állomás. A Démoni doboz már tavaly év elején leforgott, de csak most került a vásznakra, egy viszonylag csendesebb időszakra pakolták a bemutatót és úgy tűnik, hogy jól időzítettek.

Átböngészve az alkotók neveit  Raimi számít a legnagyobb névnek, legalábbis az amerikaiak számára. Jeffrey Dean Morgan a Watchmen buktája után inkább a B kategória területén rendezkedett be, Kyra Sedgwick főleg a kisképernyő előtt ülők számára lehet ismert (A főnök sorozat). A rendező Ole Bornedal meg inkább kerülte Hollywoodot, ugyan a 90-es években kapott esélyt arra, hogy leforgassa a Nightwatch remake-jét, de a film keveseket érdekelt. Ezen felül még producerként kivette a részét a Mimicből. Tehát sztárok helyett inkább a marketingre kellett rágyúrni, az előzeteseken és posztereken kívül az alkotók igyekeztek megemlíteni, hogy őket mennyire megrémíti az a bizonyos doboz.