Cápák éjszakája - Shark night 3D (2011)

Rendezte: David R. Ellis

Tavaly a világ megkapta a Piranha 3D-t (mi fél év késéssel), ami egész sikeres vállalkozásnak bizonyult. Semmi sem bizonyítja jobban annál, hogy már készül a folytatása Piranha 3DD néven. Nosza, egyesek gondolták, hogy azért idén is prezentálnak egy térhatású, vizes, állattámadásos tini-horrort az erre vágyóknak. Az elkövetők pedig ezúttal legyenek cápák, ami magától értetődő, nem szorul különösebb magyarázatra. Az is, hogy miért pont David R. Ellis kapta meg a rendezés jogát, hiszen neki a Végső állomás 3D óta van tapasztalata ilyen téren, igaz az (is) egy nagy bukta volt.

A történet sejthetően nem túl bonyolult: egy csapat főiskolás elmegy egy tavon lévő szigetre nyaralni, csakhogy hamar rájönnek, hogy a víz nem túl biztonságos. Hozzáteszem, hogy sós vizű tóról van szó, így nem kell valamiféle mutáns cápákat vizionálni. Továbbá igen, sok van belőlük, ennek az okára is fény derül, ami nem egy nagy csavar ugyan, de nem is agyzsibbasztó baromság.

Akkor most lássuk minden tini-film Achilles-sarkát: a karaktereket. Egyszerűen unalmasak. A főszereplő félénk lánynak (Sara Paxton - Az utolsó ház balra remake) a háttérsztorija szánalmas, ahogy a konfliktusa is a volt pasijával. A csajba természetesen szerelmes a szintén szerény srác (Dustin Miligan - Pillangó-hatás 2), akiből persze a film végén előbújik Rambo. Aztán van a keménykedő feka, annak a barátnője (akinek tényleg csak kb. ennyi a személyisége), a "vicces" srác (Joel David Moore - A balta), a dögös-piás csaj és a beképzelt bájgúnár. Személyiségük abszolút nincs kidolgozva, mind kétdimenziós sablonfigura. Igaz, egyik sem idegesítő, csak épp olyan szürkék, hogy a meghaláson kívül semmi emlékezeteset nem csinálnak. Ráadásul még csöcsöt se villantanak, na köszi szépen.

Ezt a filmet nem lenne fair összehasonlítani a Piranha 3D-vel, hiszen míg az deklaráltan egy kellemes baromság, addig a Cápák éjszakája túlságosan is komolyan veszi magát. Ez pedig nagyon nem áll jól egy olyan kaliberű filmnél, ami a trancsírozásra akar hajtani. De még ez a része se az igazi, sok támadásból csak igen keveset látunk. Olyan spielgbergi feszültségteremtésről pedig ne is álmodjunk, mint amit A cápában megtapasztalhatott a néző. A végeredmény túlságosan visszafogott és felszínes. Azt viszont el kell ismerni, hogy ugyanakkor nagyon pörgős és látványos is. A cselekmények csak kevés helyen ülepednek le -ezek akarnak a drámai jelenetek lenni-, a film nagy része szerencsére a maga módján élvezhető. Igazi pop-corn mozi is lehetett volna belőle, ha még több vért és akár egy kevés cicit pakoltak volna bele a készítők. Így viszont kissé íztelen, szagtalan lett.

A színészeknek hiába van tapasztalatuk, itt mindenki csak épp, hogy elviselhetően alakít. A legtehetségesebb közülük a labrador, aki kifejezetten aranyosan viselkedik. A technikai kivitelezés azonban tökéletes. A zenét és a ritmust remekül eltalálták, a CGI cápák pedig egész pofásra sikeredtek. Azt azonban nem értem, hogy ilyen sötét jelenetekkel hogy képzelték el a 3D effekteket, nem csoda, hogy még Amerikában is megbukott... Valószínűleg a hazai forgalmazó meglátta a jegyeladási számokat és beijedt. Így sejthető, hogy egyből DVD-re/BD-re fog hazánkba érkezni. A BD3D-ben nem mernék bízni. Mindenesetre érthető a szempontjuk, szerintem nálunk is elég kevesen fizettek volna be rá.

Azért egyszer nézhető, mert végül is mindent megad, amit egy korabeli cápás film adhat: jó ritmusban tiniket zabálnak fel az éhes állatok.

Értékelés: 5/10

Még valami: ezúttal is szeretnék egy TOP-listát az idei év legjobbjaiból, azonban most igyekszem elkerülni a tavalyi fiaskót és lehetőségeimhez mérten megnézni minél több idei művet. Így ne csodálkozzatok, ha majd mostanság egyre több 2011-es filmről lesz szó.