A tegnapi vásárlásra ösztönző posztom után jöjjön egy vásárlás elrettentő. Ezt a "gyöngyszemet" 400 forintért találtam egy áruházban. Utólag belegondolva magam sem tudom, hogy az olcsó ár mellett mi vett rá, hogy megvegyem. Talán csak akartam egy butácska, hentelős szörnyfilmet. Mert bár maga a borító egy az egyben a Dögnek a koppintása, azért ez a pofa eléggé "csábító". Aztán rá kellett jönnöm, hogy engem csúnyán átbasztak.
A szörnyeteg - The Blackout (2009)
Rendezte: Robert David Sanders
Most rendhagyó módon előbbre helyezem a hazai DVD borítóját és alulra a külföldi egyik alternatíváját, hogy lássátok az égbekiáltó különbséget. Gyorsan teszem hozzá, hogy ez a változat odaát is létezik, szóval nem a honi kiadó "turpisságáról" van szó.
A film ugyan karácsonykor játszódik, de mivel a történet szerint 30 fokos rekordhőség van éppen, így nem okoz nekem gondot, hogy nem a szezonális rovaton belül mutatom be. Mert semmi, de semmi ünnepi hangulata nincs. (Más milyen se.)
Tehát, elviselhetetlen forróság van és a nagyvárost még áramkimaradások is sújtják. Egy toronyház lakóit láthatjuk, kiknek a többsége egy partin lődörög. Aztán megjelenik egy mutáns szörny és szép sorban lemészárolja az embereket. Nagyjából ennyi. Igen, nem túl sok, de egy ilyen kaliberű filmtől semmi extrát nem vár az ember. Ráadásul 80 perces sincs, szóval azt hihetnénk, hogy jó pörgős agymenés. Nem, nem az.
Nem is tudom, hogy a felvezetés mennyi időt vett el, lehet, hogy csak 10 percet, de én rohadtul untam. Hovatovább lefekvés előtt álltam neki és bizony nagy küzdelem volt az ébren maradás. Tetézve a bajt, az egyik szereplőnek 2 perc sem kellett, hogy olyan szinten megvessem és megutáljam, amiből már a szememben nincs visszaút. De ő legalább kiváltott belőlem valami érzelmet, míg a többség olyan szinten feláldozható iktatós papír szintjén vannak jelen, hogy az már valahol rekord.
Hogy a '95-ös remake-re mennyire nem volt szükség, az nyilvánvalóvá válik az eredeti láttán. A cselekmény ugyanis 80%-ban megegyezik, az eltérések meg nem túl számottevőek. 
Már a film nyitánya megüt egy biztató hangot: a kocogásáról hazaérkező nőt szó nélkül hasba lövik, majd lefényképezik. Kemény. Sajnos nem egy elborult sorozatgyilkos mindennapját fogjuk követni, hanem egy klasszikus gengszter leszámolásba csöppenünk. Vagyis adott a főgóré, akit az egyik alkalmazottja meglopott fél misivel, ami azért nem kis pénz. Neki meg szüksége van rá, hogy izibe elhagyhassa az országot. Éppen ezért szól a változatos összetételű bandájának, hogy minden lehetséges gyanúsítottat kérdezzenek ki, majd a biztonság kedvéért öljék meg. A fénykép meg bizonyítékként kell, hogy elvégezték az igencsak határidős melót.
A film a jó öreg "mit tennél egy kisebb vagyonért?" kérdéskört feszegeti. Mivel írok róla, így sejthető, hogy bizony a pénzszerzésnek igen nagy ára lesz...
A kezdés nagyon megkapó: egy lekötözött, pánikban lévő férfit látunk, akit laboratóriumi körülmények között megkínoznak. Szépen kivitelezett, figyelemfelkeltő. Őszintén szólva el is ájultam a bravúros operatőri munkától. Utóbbi azonban csak szerencsés véletlen lehetett, vagy csak valami profi megmutatta Stewart Yosnak, hogy hogyan is kellene ezt csinálni. Mert utána amit művelt, azt büntetni kellene.
Igen, 26 rendező egyetlen filmhez (és legalább ugyanennyi író)! A képet azonban árnyaljuk, hiszen nem egy nagy egészről, hanem nagyjából 5 perces kisfilmekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szerte a Nagy Világból megkerestek filmeseket, egy-egy random betűvel. Mindenki kitalálhatott hozzá egy, az adott betűvel kezdődő tetszőleges szót. Ezzel, és a halállal kapcsolatban kellett filmet forgatniuk. A megkötés ennyi volt, minden másban szabad kezet kaptak, vagyis mindenki kiélhette magát. Sokan a nagy szerencsénkre ezzel vissza is éltek.
Külváros, este. Fiatal lány (Carol Kane) sétál oda az egyik házhoz. Ő fog vigyázni a gyerekekre, amíg a szülők elmennek vacsorázni és esetleg moziba. Nem lesz nehéz dolga, hiszen a picik már alszanak. A szülők távoznak, a lány (Jill) nekilát a matekleckének, közben felhívja a barátnőjét is. Kellemes, nyugodt este.
A film az azonos című nagy sikerű könyvnek az adaptációja. Hogy mennyire hitelesen adja vissza annak hangulatát, azt sajnos az olvasásának a hiányában nem tudom megmondani.
A nyitány a sorozat intrójával kezdődik, nehogy elfelejtsük, hogy mit nézünk. Aztán folytatódik egy vicces-csöcsös jelenettel, benne a jó öreg Kriptaőrrel. Végül csak elkezdődik maga a film is. 
Friss kommentek