Egy újabb, gyermekkori VHS emléket idézek fel a kedves olvasóimnak. Az már csak a hab a tortán, hogy kiknek a neve is fűződik ehhez a méltánytalanul elfeledett produkcióhoz...

A kéz - The Hand (1981)

Rendezte: Oliver Stone

Remélhetőleg a három Oscar-díjas rendezőt nem kell bemutatnom senkinek. Ha mégis, akkor az illetőén komoly filmtörténeti hiányosságok vannak. Mindenesetre jómagam is meglepődtem, hogy Stone második nagyjátékfilmje egy igen erős horror-dráma egyveleg. (Nem mellesleg az első filmje, a Seizure is horror, remélhetőleg egyszer majd arról is lesz szó.) Nagy kár, hogy azóta se tért vissza a műfajhoz, pedig érzéke volt hozzá, az egyértelműen látszik.

A két Oscar-díjas Michael Caine szereplése ilyen tekintetben annyira nem meglepő, hiszen láthattuk már tőle a Rajzást, a Gyilkossághoz öltözvét és a kissé félresikerült Cápa 4-et. Jelen esetben egy képregényrajzolót alakít, aki a sors kegyetlen fintora folyamán elveszíti azt a kezét, amivel a kenyerét kereste. Az a szerencsés ember volt, aki abból élhetett, amit szeretett csinálni.

Ha ez még nem lenne így is elég tragikus, szembe kell néznie azzal, hogy felesége szép lassan elhidegül tőle. Folyamatosan azzal terrorizálja, hogy külön kellene élniük. Ja és persze vinné a kislányukat is. Mindeközben egy fitnesz-guruval szűri össze a levet, eléggé szembetűnően.

Bár magát az embert nem kedvelem, hiszen nehéz olyat kedvelni, aki megerőszakol egy 13 éves lányt, majd megszökik a bíróság elöl, ugyanakkor el kell ismernem, hogy átkozott jó rendező. Nekem ő a harmadik kedvencem. Jó, neki is vannak félresikerült és túlértékelt alkotásai (A zongorista, ehh...), de mellette rengeteg pazar, maradandó darabot is készített. Nem egy közülük a horror berkein belül született, ezekről lesz most szó.

A cikkben három filmjéről lesz szó, az Iszonyat szándékosan marad ki, mivel ahhoz meg kellett volna néznem még egyszer és inkább vágjanak tarkón egy péklapáttal. Mert ugye azt is eléggé túlértékelik.

1. Vámpírok bálja - Dance of the Vampires / The Fearless Vampire Killers (1967)

Igazi, klasszikus értelemben vett horror-paródia. Nem olyan harsány is direkt, mint a mai, abszurditásba hajló obszcén filmek (Horrorra akadva-széria), hanem meglehetősen finom humorral operáló gyöngyszem. Sajnos a finomsága miatt a gegjei egy kissé megkoptak.

A történet egy idős vámpírkutató professzorról, és annak fiatal segédjéről (akit maga Polanski alakít!) szól, kik Erdélybe mennek, hogy megtalálják és elpusztítsák a Gonoszt. Mondanom se kell, hogy rá fognak találni. Mindez egyébként a 19. század végére tehető.

A környezet, amiben a film játszódik, elképesztően hangulatos. Két nagy színhelyet különíthetünk el egymástól: a békés helyiek fogadóját és az ódon kastélyt. Előbbiben remekül visszahozzák a gótikus horrorokra jellemző falusiakat, akik tudják az igazságot a "balesetekről", de még egymásnak se mondják ki. Inkább kellemes hazugságokkal áltatják egymást. Erre a legjobb példa, amikor arról győzködik egymást, hogy a szerencsétlen fickónak a vérét farkasok szívták ki...

Mint azt már megírtuk a nyereményjátékunknál, hogy a forgalmazó volt oly kedves és a nyeremény jegyeken kívül szerkesztőség minden tagját is meghívta a premier előtti vetítésre. Mi pedig éltünk is a lehetőséggel. Két tagunk ugyan nem tudott eljönni, de időközben ők is pótolták a hiányosságot, hogy egy rendhagyó poszt keretén belül mindannyiunk véleménye helyt kapjon.

Hogy ne fulladjon a poszt unalomba, így meglehetősen tömör kritikákat kértem mindenkitől. A történet pedig annyi, hogy egy csapat katona bevesz egy üres tátongó erődöt, majd bekattannak és szép lassan kinyírják egymást.

Mivel úgy alakult, hogy mostantól sorozatokról fogok beszámolókat készíteni, az örömöm mellett elkezdtem kicsit parázni, ugyanis nem mondanám magamat jártasnak horror sorozatok terén... valószínűleg ezért nem hallottam még sosem korábban a Hemlock Grove-ról. De aztán szép sorjában jöttek a jelek, amik felkeltették az érdeklődésemet. Eli Roth, mint állandó producer? 50 millió dolláros összköltség? Ami pedig végképp meggyőzött, az a trailer... aki nem látta volna az előzetest, elöljáróban annyit, hogy a megtekintését korhatárhoz kötötték, például bizonyos lesbian necrophilia miatt. Fincsi!

Szerintem kezdjük az elején! Tehát, a Hemlock Grove a Netflix sorozata, Brian McGreevy azonos című regényének adaptációja. Eddig egy teljes évaddal rendelkezik, ami 13, részt számlál. A sorozatot a horror rendező Eli Rothtal (Motel, Kabinláz, Utórengés) szokták kapcsolatba hozni, hiszen ő nemcsak mint producer, de mint direktor is tevékenykedett, igaz, csak az első részt rendezte.. A történet egy kisvárosban játszódik, ami enyhén Twin Peaks-re hajaz, tele rejtélyes emberekkel, és titokzatos legendákkal. A sztori fő vonalát egy vérfarkas titokzatos lény adja, aki fiatal lányokat szaggat szét, ahogy az egy jó vérfarkashoz titokzatos lényhez illik. Ezen kívül majd képbe kerülnek angyalok, vámpírok, sárkányok, és egy rend is, aminek tagjai nagyon érdekeltek a városka történéséivel kapcsolatban. Azt gondolom érzékelitek, hogy titkokból és misztikumból nem lesz hiány. Na, innentől essünk neki spoileresen! 

Avagy egyszer pótlok egy régi hiányosságot és írok egy olyanról, amiről hetek óta rágjátok a fülemet:) Mert ugyan a trilógia másik két részéről már írtam a humoros zombis posztomban, de úgy érzem, hogy az első ebbe a körbe nem férne bele. Ki is fejtem, hogy miért.

Gonosz halott - The Evil Dead (1981)

Rendezte: Sam Raimi

Mindig nehéz dolgom van, amikor egy olyanról írok, ami a műfajon belül alapvetésnek számít. Ha nem tetszene, könnyű dolgom lenne, hiszen akkor legalább beállhatna a sorba Romero Holtak hajnala és Argento Sóhajok-ja mellé. Azonban ezt történetesen én is szeretem.

'81-ben még nem számított lerágott csontnak a "öt fiatal bulizni megy egy erdei házba, majd beszopják" kezdetű történet, már csak azért sem, mert a slasher hullám épp hogy elindult. Továbbá a jelen esetben megszállottságról és kvázi zombulásról beszélhetünk. Ezt a kettőt se nagyon kombinálták ezelőtt.

A film az első perctől kezdve sugároz egyfajta nyugtalanító légkört, elég, ha csak a ritmikusan mozgó, majd hirtelen megálló hintaágyra gondolunk. De maga a lerobbant, ódon házikó sem az az épület, amit a nyugalom szigetének lehetne nevezni. Aztán előkerül egy bizarr könyv és az a bizonyos magnófelvétel...

A humor itt még nem direkt jelenik meg. Még ha arra az ominózus jelenetre is gondolunk, melyben egy fa konkrétan megerőszakolja az egyik szereplőt. (Aminek a kivitelezése előtt le a kalappal.) Ma szemmel nézve persze vicces némelyik maszkmesteri megoldás. Illetve az olyan "bakik", hogy az ekkor még korántsem hősies Ash milyen rezignáltan veszi tudomásul a körülötte lévő eseményeket és jóformán nem csinál semmit. Külön forgatókönyvi mélypont, hogy az egyik démont konkrétan le se szarja, mintha nem jelenthetne rá veszélyt.

Nagyon úgy tűnik, hogy az idei év nem az eredeti ötletektől lesz emlékezetes, már ami a horrorfilmeket illeti. Feldolgozások és folytatások tömkelege. Utóbbiról lássunk két elrettentő példát.

The Last Exorcism Part II. (2013)

Rendezte: Ed Gass-Donnelly

Már maga az ötlet, a cím sugallja, hogy ennek a filmnek egyszerűen nincs joga létezni. Az első rész attól volt újító, hogy kézikamerával vettek fel egy ördögűzést. Na meg attól, hogy a rítust végző pap kvázi "csaló" volt. Akárhogy is, akadtak benne épkézláb ötletek.

A folytatás megtartotta "rendes" film formátumát és ezzel voltaképpen sikerült tető alá hozni egy sokadik mezei ördögűzős horrort, ami bravúr, figyelembe véve, hogy ennek van előzménye. Ha már itt tartunk: annak a záró képsorai egy apokaliptikus vég előjeleit mutatták, ettől is volt olyan hátborzongató. Erre bazdmeg kitalálják, hogy az nem is úgy volt, elégett mindenki és a főszereplő áldozati bárány túlélte. Ehh...

Akit természetszerűleg kínozni fognak a múlt árnyai, sötét előjeleket kap és persze Ő maga a kulcs a Sátán segglyukához. A narratíva végig arra lett felépítve, hogy a végén láthassunk majd egy újabb szertartást - hűha!

A legnagyobb baj, hogy az odáig vezető út mindenféle bedobott hatásvadász elem ellenére baromi unalmas. Ráadásul steril. Képtelen drámai lenni, pedig nagyon az akar lenni. Látszólag a központi karakterre épít mindent, de igazából lófasznyi teret sem kap szerencsétlen. Amint lehetősége adódik komplexebb érzelmi vívódásokra, a film rögtön tesz róla, hogy ez megszűnjön, már-már komikus módon. Magyarul kinyírnak mindenkit körülötte.

A V/H/S tavaly akár zseniális lehetett volna azzal az alapötlettel, hogy több, különböző "talált" felvételből rakjon össze egy antológiát. Azonban a kisfilmek erősen hullámzó teljesítményt nyújtottak, ráadásul a kifejezetten ostoba (és szerintem felesleges) kerettörténet is csak rontott a helyzeten. Hogy ez most mennyiben változott, az mindjárt kiderül!

V/H/S 2 (2013)

Rendezte: Simon Barrett, Jason Eisener, Gareth Evans, Gregg Hale, Eduardo Sánchez, Timo Tjahjanto, Adam Wingard

A folytatást hihetetlenül gyorsan leforgatták, ami okot adhat az aggodalomra, hogy valami elkapkodott szart kapunk, de szerencsére nem így lett. Köszönhető a párhuzamos forgatásoknak.

Erőltetett kerettörténet sajnos megint van: két "magánnyomozó" (vagyis megbízottak, hogy buktassanak le hazug embereket) betör egy házba, ahol elvileg az egyik kliensük pici fiacskája héderezik. A lakás nagyjából (?) ugyanolyan, mint az előző részben és most is akad egy rakás kazetta, meg egy laptop. Utóbbi tartalmaz egy aranyos kis utalást az előzményre.

Aztán szépen sorban előkerülnek azok a bizonyos filmek és "hőseink" beszopják, ahogy kell. Sajnos azonban az alkotások között kettő olyan is akad, ami egyszerűen nem maradhatott titokban, nem lehetett egy mezei kézikamerás felvétel, mert olyan nagyságrendekben gondolkozik, ami egyszerűen túllép a műfaj határain. Így viszont kizökkenti a nézőt a naiv beleélés akol melegétől. Akkor viszont mi szükség van az ilyen tálalásra?

Na de lássuk őket egyenként!

Úgy érzem ideje, hogy már róluk is tisztességesen megemlékezzek. Amúgy is hiányoltátok már a "nagyobb projektjeimet". Tessék.

Figyelem! Mivel folytatásokról, egymásra épülésekről beszélhetünk, így óhatatlanul is spoilerezni fogok. Másrészről viszont az ilyen kaliberű művekről nem igazán beszélhetünk nagy fordulatokról...

Háttérzenének a magyar psychobilly-t játszó Yellow Spots egy korai slágerét ajánlanám.

1. A texasi láncfűrészes mészárlás  - The Texas Chain Saw Massacre (1974)

Rendezte: Tobe Hooper

Az igazi klasszikus, ami örökre beírta magát a horror képzeletbeli történelemkönyvébe. A történet annyira jól ismert, hogy azt csak nagy vonalakban ismertetném. Mert már úgyis látta mindenki. Ugye?! (Tessék sürgősen pótolni, kukoricán térdepelve természetesen.)

Egy öt fős baráti társaság elmegy egyikük rokonának az üresen álló házába, hogy bulizzanak egy jót. A helyszín Texas és durván nagy a forróság. Útközben felvesznek egy stoppost, akiről kiderül, hogy kissé beteg. Ki is dobják. Megérkezvén a házhoz, feltűnik egy másik, szintén elhagyatottnak tűnő épület. Csak hogy az rohadtul nem az. Hanem egy belterjes kannibál család lakja. A többi ismert, a srácok szép sorjában elhunynak.

Könyvet lehetne írni a filmről és annak készülésének körülményeiről. Baromi minimális költségvetésből dolgoztak, ami csak néhol tűnhet fel. Az is közismert, hogy a történet hátterét Ed Gein élete adta. Ő volt az inspiráció ahhoz, hogy létrejöhessen egy olyan háztartás, ami hullákból és csontokból szépítgette magát. Ezzel kapcsolatban kitűnő munkát végeztek, a rothadás szaga még ennyi év után is érződik a képernyőn keresztül. Érdemes odafigyelni minden apró részletre: csirke kalitkában? Beteg.

Lécrezgősen, de még a premier hetén sikerült írnom róla. Noha kérdéses, hogy van-e értelme győzködnöm bárkit is egy olyan filmről, amit a hétvégén még 800-an se néztek meg... Pedig messze nem olyan rossz!

Utórengés - Aftershock (2012 - 2013)

Rendezte: Nicolás López

Ez Eli Roth filmje, hiába más rendezte papíron. Mert az látszik, hogy nem csak a forgatókönyvbe segített bele. Mondhatni majdnem újraforgatta a Motelt, csak a vígjáték-rendező López elkomolytalankodta az egészet. Ami nem feltétlenül áll neki rosszul, csak épp egy sokkal jobb film is lehetett volna a végeredmény.

Mert van abban potenciál, hogy horrort csináljunk egy katasztrófahelyzetből. Amiben ráadásul nem direkt a katasztrófa pusztításában gyönyörködhet a publikum, hanem az azt követő káoszban. Amikor kiderül, hogy mennyit is ér az ember. Hogy mennyire igaz lehet az a mondás, hogy "ember embernek farkasa". Megjelennek a fosztogatók, a gátlástalan hullarablók és jóformán minden mocsok, ami csak feltörhet a mélyből.

A film próbálja ezt bemutatni, de nem mer, nem tud elég nagy ívű lenni. Eleve a helyszín -Chile- nem teszi befogadóképessé, hitelessé az ún. "nyugatiak" számára  a lényeget, vagyis az emberi állatias ösztöneinek a kibukását. Mert mit tudunk mi Dél-Amerikáról? Hogy ott egymást érik a a gazdasági válságok, hatalmas drog ültetvényekkel rendelkeznek és előfordul, hogy egy focimeccs is ki tud robbantani egy háborút. A lényeg, hogy nem megszokott látvány az, hogy az emberek arrafelé Molotov-koktélokat dobnak a rendőrökre, vagy hogy az utcai huligánoknak nem bicskájuk, hanem pisztolyuk van.

Egy nagyobb horderejű poszttal akartam jelentkezni, de most csak ennyihez van erőm. Remélem nincs harag:)

Drakula - Dracula (2006)

Rendezte: Bill Eagles

Bram Stoker klasszikusa még közel 100 év elteltével is sokakat megihlet. Az más kérdés, hogy ezredszerre ugyanaz a történet már kissé unalmas. Azonban ennek az angol tévéfilmnek sikerült pár eredeti ötletet és húzást belevinnie ebbe a jócskán lerágott csontba. (Mindazonáltal ezt követően még készültek újabb és újabb adaptációk...)

A történet váza természetesen nem sokat változott. Adott a címszereplő, aki telkeket vesz Angliában és ehhez magához hívja az ifjú ügyvédet, Jonathan Harkert. Akit viszont többé nem látunk, ergo nem is ő lesz a főszereplő. Ez már egy meglehetősen merész lépés volt, örültem is neki.

A másik, hogy Lucy ezúttal nem egy szeszélyes khm... szűzkurva, aki válogat a kérők között, hanem egy nagyon is eltökélt menyasszony. Aki csak simán kefélni akar már az urával. Csak szegényke nem tudja, hogy az illető vele született szifiliszben szenved, ennél fogva a nászt se hálják el. Az úrfi viszont megoldást akar mindenáron, így egy titokzatos úr segítségét kéri, aki ismer egy "spéci vértranszplantációt". Igen, ők intézik el, hogy Drakula megérkezhessen a szigetre.