A V/H/S tavaly akár zseniális lehetett volna azzal az alapötlettel, hogy több, különböző "talált" felvételből rakjon össze egy antológiát. Azonban a kisfilmek erősen hullámzó teljesítményt nyújtottak, ráadásul a kifejezetten ostoba (és szerintem felesleges) kerettörténet is csak rontott a helyzeten. Hogy ez most mennyiben változott, az mindjárt kiderül!
V/H/S 2 (2013)
Rendezte: Simon Barrett, Jason Eisener, Gareth Evans, Gregg Hale, Eduardo Sánchez, Timo Tjahjanto, Adam Wingard
A folytatást hihetetlenül gyorsan leforgatták, ami okot adhat az aggodalomra, hogy valami elkapkodott szart kapunk, de szerencsére nem így lett. Köszönhető a párhuzamos forgatásoknak.
Erőltetett kerettörténet sajnos megint van: két "magánnyomozó" (vagyis megbízottak, hogy buktassanak le hazug embereket) betör egy házba, ahol elvileg az egyik kliensük pici fiacskája héderezik. A lakás nagyjából (?) ugyanolyan, mint az előző részben és most is akad egy rakás kazetta, meg egy laptop. Utóbbi tartalmaz egy aranyos kis utalást az előzményre.
Aztán szépen sorban előkerülnek azok a bizonyos filmek és "hőseink" beszopják, ahogy kell. Sajnos azonban az alkotások között kettő olyan is akad, ami egyszerűen nem maradhatott titokban, nem lehetett egy mezei kézikamerás felvétel, mert olyan nagyságrendekben gondolkozik, ami egyszerűen túllép a műfaj határain. Így viszont kizökkenti a nézőt a naiv beleélés akol melegétől. Akkor viszont mi szükség van az ilyen tálalásra?
Na de lássuk őket egyenként!
1. Phase I Clinical Trials
Az, hogy a kamera voltaképpen egy beépített szem-implantátum, zseniális húzás, még ha kissé futurisztikus is. Ezzel voltaképpen minden olyan eshetőséget kizártak, amiben gyakorta megbicsaklik a műfaj. Mindezt megfejelték a Szemből már láthatott narratívával, hogy főszereplőnk ezáltal el kezd halottakat látni.
A paráztatás hiába hatásvadász, így kvázi FPS nézetben mégis baromi hatásos. Sikerül beleélni magunkat a fickó helyébe. Nagy kár, hogy a szexjelenetet megkurtították, mert hát ez lenne a technikai megoldás jótékony hatása...:) Másrészről viszont, ki az az állat, aki képes egy bio-elektronikus műszer felvételét VHS-kazettára másolni?! És hogy a rákba?! Már itt feleslegesnek és kártékonynak érezzük az említett kerettörténetet...
Maga a film nem rossz, eléri azt, amit akar. Csak sajnos korántsem hibátlan. Például iszonyatosan kínos, hogy a fürdőszoba végig amolyan "háznak" minősül, ahová a szellemek nem tudnak belépni... Illetve egy nagy forgatókönyves lyuk a fül-implantátumos csajszi karaktere (láthatni a kebleit, nyami), aki egyáltalán hogy talált rá hősünk házára?
Azonban bevezetésnek, hangulatkeltésnek ideális. Persze az első részéhez nem mérhető...
Adam Wingard alkotása, az egyetlen, aki megmaradt a rendezői gárdából. Közben szerzett tapasztalatot a The ABCs of Death forgatása alatt is - övé volt a kacsás.
2. A Ride in the Park
A filmes világ egy újabb "hogy ez eddig nem jutott senkinek az eszébe" fejezete. A sztori egy férfiról szól, aki a sisakjára szerelt kamerájával felveszi a biciklizését, majd elkapja egy zombi és ő maga is azzá változik. A felvétel meg nem áll le, vagyis egy zombi ámokfutását láthatjuk első kézből! Kurva nagy ötlet!
Másrészről viszont több ponton is táptalajt adott a morbid humorizálásra, ami jelen esetben káros hatással van az atmoszférára. Nincs rettegés, csak zsigeri élvezkedés a látottakon. Továbbá az említett globalitás problémája is itt csúcsosodik ki, de nagyon. Nekem ne beszéljék már be, hogy egy élőholt járványt ilyen könnyen el lehetne tussolni Amerikában! Baromság. Fuck Kerettörténet #2.
A befejezés meg annyira giccses, hogy csak tovább ront a helyzeten. Ennél sokkal kényelmesebb megoldást is választhattak volna. Ráadásul egy bizonyos gyerek-zabálós határt sem mertek átlépni. Pedig, ha van film, amiben ezt megtehették volna, akkor az ez volt.
Ez Gregg Hale és Eduardo Sánchez közös munkája. Utóbbit mindenki ismeri az Ideglelés 1-2-ből és a khm.. Lovely Molly-ból. Jó lenne, ha folytatná ezt az utat, mert pislákol még benne a tehetség.
3. Safe Haven
A kedvencem. Indonéz, ami még egy plusz pikantériát is ad az összképhez. Itt egy tévéstáb munkáját láthatjuk, amint riportot készítenek egy vallási szekta központjáról. Ahol nőket és gyermekeket tisztítanak meg bűneiktől. El lehet képzelni, hogy mi lesz ebből...
Nagyon sokféle kameraállással operál: külső biztonsági kamerák, "egyszerű" felvevők és rejtett kémkamerák a gombokon. Utóbbira nem értem, hogy miért volt szükség, pláne minden egyes stábtagnak. Ilyet maximum a riporterre raknak, ha inkognitóban vannak, de basszus, ez egy mezei interjúnak indult! De még ezek sem tudják kedvemet szegni, ugyanis hihetetlenül hátborzongató lett a végeredmény.
Eleve van valami természetes hidegrázása az embernek a szektáktól, de amit itt képesek voltak lépcsőzetesen felépíteni, az elképesztő. A végére konkrétan kialakul egy, a Silent Hillt megidéző őrület, amit csak egy bizonyos lény jelenléte tud beárnyékolni. Érte viszont nagy kár.
Véres, groteszk és para. A legjobb kombináció. Gareth Evans már A rajtaütésben megmutatta, hogy tud indonézeknek megfelelő instrukciókat adni, de mellé még akadt segítségnek Timo Tjahjanto. Őt szintén a The ABCs Death-ből (Libidó baszki!) és a Macabre c. belezős horrorból ismerhetjük. Korrekt munkát végeztek.
Ugyanakkor ez a másik olyan, amire azt mondhatnánk, hogy ez az esemény se maradhatna titokban...
4. Slumber Party Alien Abduction
Mivel ezúttal csak négy epizódot forgattak le, így az utolsónak valami nagy durranásnak kellene lennie. Nem az. Sőt, ez mind közül a leggyengébb.
Egy tipikus "öcsi basztatja nővérkét" családi hajcihőből lesz egy ufós-elrablós ámokfutás. Itt rögtön pontosítanék, ugyanis már a film eleje is kaotikus és követhetetlen, szóval az éles váltás annyira nem rázott meg. Inkább csak meglepett.
Azonban a legnagyobb probléma, hogy szinte végig egy kutyára szerelt kamerával látjuk a cselekményeket. Aki annyira sztoikusan fogadja a bekövetkező eseményeket, hogy az már zavarba ejtő. Könyörgöm egy átlagos kutya már egy szokatlan neszre el kezd istenigazából ugatni, ez meg mindenféle fény és hangterrort úgy kezel, mintha ez mind természetes lenne. Mondanom se kell, hogy ez is baromi illúzióromboló hatású.
Annyira ledarálják az egészet, hogy szinte semmi nem maradt meg bennem ezzel kapcsolatban. Az űrlények kinézete sem riasztó - és ez még enyhe kifejezés. Nem tud érzelmeket kiváltani a nézőből, mert nem hagyja, hogy meg tudjuk emészteni a látottakat.
Jason Eisener legrosszabb munkája, hol van már az a tabukat döntögető humor, ami megvolt a Treevenge c. kisfilmben, vagy a Hobo with a Shotgun-ban?
Összegzés
Kivitelezését tekintve ugyanazt kapjuk, mint legutóbb. Nagyon sok jó ötlettel rukkoltak elő, látszik a fejlődés. Jellegéből adódóan szerintem még jó pár rókabőrt meg fog élni a széria. Kérdés, hogy kell-e ez nekünk.
Viszont tény, hogy ez már jobban tetszett. Nem volt egy unalmas történet sem és az idővel is jobban bántak. Megnézős.
Friss kommentek