Lécrezgősen, de még a premier hetén sikerült írnom róla. Noha kérdéses, hogy van-e értelme győzködnöm bárkit is egy olyan filmről, amit a hétvégén még 800-an se néztek meg... Pedig messze nem olyan rossz!

Utórengés - Aftershock (2012 - 2013)

Rendezte: Nicolás López

Ez Eli Roth filmje, hiába más rendezte papíron. Mert az látszik, hogy nem csak a forgatókönyvbe segített bele. Mondhatni majdnem újraforgatta a Motelt, csak a vígjáték-rendező López elkomolytalankodta az egészet. Ami nem feltétlenül áll neki rosszul, csak épp egy sokkal jobb film is lehetett volna a végeredmény.

Mert van abban potenciál, hogy horrort csináljunk egy katasztrófahelyzetből. Amiben ráadásul nem direkt a katasztrófa pusztításában gyönyörködhet a publikum, hanem az azt követő káoszban. Amikor kiderül, hogy mennyit is ér az ember. Hogy mennyire igaz lehet az a mondás, hogy "ember embernek farkasa". Megjelennek a fosztogatók, a gátlástalan hullarablók és jóformán minden mocsok, ami csak feltörhet a mélyből.

A film próbálja ezt bemutatni, de nem mer, nem tud elég nagy ívű lenni. Eleve a helyszín -Chile- nem teszi befogadóképessé, hitelessé az ún. "nyugatiak" számára  a lényeget, vagyis az emberi állatias ösztöneinek a kibukását. Mert mit tudunk mi Dél-Amerikáról? Hogy ott egymást érik a a gazdasági válságok, hatalmas drog ültetvényekkel rendelkeznek és előfordul, hogy egy focimeccs is ki tud robbantani egy háborút. A lényeg, hogy nem megszokott látvány az, hogy az emberek arrafelé Molotov-koktélokat dobnak a rendőrökre, vagy hogy az utcai huligánoknak nem bicskájuk, hanem pisztolyuk van.

A másik probléma, hogy a (már említett Motelhez hasonlóan) iszonyatosan hosszú a felvezetés, a karakterek bemutatása. Vannak összesen hatan, de ez alatt a cirka 40 perc alatt jóformán semmi olyat nem tudunk meg róluk, amit ne ismertünk volna már meg az első 20 percben. Tovább megyek: semmi horrorra utaló jelet nem látni.   Ez lehetne akár egy Másnaposok-light is. Mert vannak ugyan emészthető poénok, de basszus, egy idő után azon kapod magad, hogy már idegesen várod azt a rohadt földrengést.

Aztán amikor bekövetkezik, olyan hirtelen megy végbe, hogy nem lesz akkora súlya, amit egy ilyen felvezetés után elvárna az ember. Véresnek nem lehetne mondani, drámainak meg végképp nem. Utóbbit sikeresen kiölik a morbid humorizálással. Ez persze nekem tetszett, csak épp nem erre ültem be. Egyszerűen nem találták el a helyes arányokat. Próbál mindennek megfelelni egyszerre, amiből persze egy jó nagy katyvasz lesz.

A végére természetesen totálisan elszabadul a pokol. Vannak kifejezetten ütős pillanatai.

Ennyi leszólás után térjünk a pozitívumokra, mert szerencsére vannak. Egyrészt abszolút nem kiszámítható, hogy kik halnak meg és milyen sorrendben. Na jó, egyiküket leszámítva, de az tényleg túl egyértelmű. Aztán hiába írtam hosszas felvezetésről, az nem azt jelenti, hogy a maga módján nem működik. A szereplők szimpatikusak, élő, lélegző emberek, még ha túl sok mélység nem is jutott nekik. Tetszett, hogy mennyire felvették a ritmust a mai "okostelefonos-generációval", annyira, hogy még internetes mémeket is megidéztek. 

A kivitelezés pazar. Meg se látszik a szerény 2 milliós költségvetés. Szép operatőri munka -volt milyen tájakat felvenni- és jól eltalált party zenék. Sőt, Magyarországról még külön megemlékeznek egy ritka sztereotip dallal is.

A színészek jók, és igen Osvárt Andreára büszkék lehetünk, mert nem csak hogy szépen teljesít, még az angolján sem érezni a magyar akcentust. Eli Roth meg annyira laza, hogy látszik rajta, hogy abszolút poénnak fogta fel az egész projektet. Na igen, ez nem a Becstelen Brigantyk...

Egyszer simán meg lehet nézni, mert azért ki tud kapcsolni. Ennél a fogadtatásnál többet érdemel...

Értékelés: 6/10

Előzetesért és egyéb infókért klikk egy régebbi posztunkhoz.