Eredetileg egy hármas kritika darabjának szántam, de túl sok mindent tudok róla írni ahhoz, így megérdemel egy külön posztot. Már csak azért is, mert a "széria" nagy mumusa a blognak. Vegyük sorjában: az 1978-ban készült, a norvég koppintás és a remake. Most pedig ez utóbbinak a "folytatását láthatjuk". Az írás kissé spoileres lesz, mert csak így tudom a problémáim sokaságát feltárni. Mindazonáltal egy zsánerfilmnél nem hiszem, hogy túl sok meglepetést tudnék ellőni...
I Spit on Your Grave 2 (2013)
Rendezte: Steven R. Monroe
Jogos lehet a kérdés, hogy mégis mi a jó manófütyiért kell ezt a filmet folytatásnak tekinteni, miközben a szerkezeti felépítéstől eltekintve semmi köze nincs az első részhez?! A válasz egyszerű: mert manapság ritkán készülnek rape & revenge filmek. Vagy legalábbis nem olyan gyakorisággal, mint a '60-as, '70-es években. Akkoriban a nézőket nem érdekelte, hogy már a tizedik film szól ugyanarról, mert a tizedik is ugyanúgy ki tudta elégíteni azokat az ösztönszerű, aljas igényeket, amiért az egész exploitation műfaj életre kelt. Vagyis, ha ezt a filmet bármilyen más címmel próbálnák eladni, akkor jönne a -egyébként teljes jogos- reklamáció, hogy ez egy koppintás. A másik, és pénzzel foghatóbb ok, hogy ez már egy jól bejáratott név és Hollywood, akár még ilyen szinten is, de imádja a rókabőrt húzni. Hiszen ezt a célcsoport már ismeri és azért az elődnek megvolt a maga sikere. Pénz beszél, a filmes forgat.
Bizalomra adhat okot, hogy a rendező ugyanaz maradt, noha azóta se sikerült semmi más maradandót alkotnia. Mindenesetre szolgai módon leforgatta majdnem ugyanazt a filmet. Mert hiába dolgoztak ketten is a forgatókönyvön, meglehetősen slendrián munkát végeztek. Erre még bővebben ki fogok térni.
A szállító űrhajó az út közben megsérül és lezuhan egy szokatlan bolygón. Egy kopár, sivatagos planétán, mely körül három (!) Nap kering, az egyik ráadásul kék fénnyel ragyog. Mint sejthető, sosincs éjszaka és sosincs hideg. Csak 22 évente egyszer, akkor viszont elszabadul a pokol.
Az alapötlet, ha nem is hibátlan, de kurva jó. A közeli jövőben ugyanis Amerika bevezet egy olyan napot (estét pontosabban), amikor 12 órán keresztül megszűnnek a törvények szerte az országban. Mivel a legtöbben ilyenkor a védteleneken engedik ki alantas vágyaikat, így a szegénység és a munkanélküliség hihetetlenül alacsony lesz. Hiszen szó szerint kiirtják azt. Vagyis Amerika az aranykorát éli, és mondhatni mindenki boldog - mármint a társadalom nagy része természetesen.
A Grimm testvérek munkásságának horrorizálása nem új keletű, emlékezzünk csak a 
Adott egy eldugott kis amerikai redneck közösség, melynek tagjai egy közeli gödröt imádnak. Vagyis nem csak hogy vallásuk tárgyát képzi, hanem konkrétan hozzá imádkoznak, neki hódolnak. Ugyanis a gödör alján lévő víz gyógyító erővel bír: aki megmártózik benne az egészséges lesz. Ehhez azonban néha emberi áldozatot kell bemutatniuk.
A témával már találkoztunk a 
Már önmagában szívmelengető és kreatív ötlet horror forgatni arról, hogy egy titkos náci kísérlet keretén belül holtesteket élesztenek újjá úgy, hogy összevarrják mindenféle szerkezettel. Vagyis lesz olyan lény, amelynek fúró van az állán, vagy propeller a feje helyén, esetleg fűrészbe végződnek a karjai. Az kombinációk végtelenek, tisztára olyan, mint valami bizarr LEGO. Ezzel a lehetőséggel a készítők éltek is rendesen, noha némely teremtény annyira elborultra sikeredett, hogy az már sajnos átcsúszott röhejesbe.
Félreértés ne essék, ha eltekintünk a meglepően magas büdzsétől (78 millió!), a profi kivitelezéstől, akkor ugyanúgy egy trasht kapunk, mint amiket az említett stúdiók hánynak ki magukból. Eleve szuperokos, "tunningolt" példányokkal van dolgunk, ami fel is veti azt a kérdést, hogy nem minősül inkább ez inkább valamiféle szörnyfilmnek? Részletkérdés, ha cserébe úgy képes szórakoztatni, hogy az nem a nevetségességéből táplálkozik - bár sajnos erre is akad példa.
Az, hogy ez a film szar, az soha nem is volt kérdés. Nem lehet jó, nézhető alkotást alkotni azzal az ötlettel, hogy tornádók kapnak fel cápákat a tengerből és hajítják be őket Los Angeles utcáira. Egyszerűen nem lehet komolyan venni. Ezt a komolytalanságot viszont ügyesen ki- és fel lehet használni, humorforrássá változtatni. Vagyis a maga módján szórakoztató lehet a végtermék, ahogyan a fentebb említett két kultikus mocsok is.
Friss kommentek