Itt egy újabb adag bizonyíték, hogy én igenis "dolgozom" azon, hogy minél tökéletesebb listát állítsak össze, hiszen mégiscsak a 10 legparáztatósabbat keressük. Korábban már beszámoltam egy fél tucat műről, amiben rémisztgetést ígértek, helyettük viszont jóformán kínszenvedést kaptam. A most következőek már egy fokkal jobbak, de még így is elég gyengusok az elvárásaimhoz képest.

1. The Echo (2008)

Rendezte: Yam Larans

Na ez egy érdekes film, ugyanis a rendezője, a saját, 4 évvel korábbi filmjét remake-elte, hogy Amerika-kompatibilis legyen, az amúgy a Fülöp-szigetekről származó alkotás. Ennek fényében az eredeti sem lehet annyira jó, hiszen anno a Körnél is ugyanaz a rendező dolgozott a japán verzión, mint a feldolgozásánál is.

A lényeg: frissen szabadult csóka az elhunyt anyuka, régi, lerobbant bérházába költözik, ahol fura hangokra lesz figyelmes. Leginkább a szomszédok veszekedésére, de történnek más furcsaságok is. Voltaképpen itt sincs semmi más, "gyszerűen" szellemek garázdálkodnak, minket pedig megpróbálnak megijeszteni. Ez a része egyszer-kétszer sikerül is, hiszen már maga a kezdés is eléggé hátborzongató. De ezt, és még egy jelenetet leszámítva, kissé unalmas és kiszámítható az egész.

Technikailag nincsen vele semmi gond, szépek a színek, van a filmben bőven munka, csak épp maga a forgatókönyv nevetséges. Egyszerűen nem tud meglepni. Pedig ez elvárás lenne, ha már "rejtélyeket" akar felgöngyölíteni a főszereplőnk. Egyébként meg buta is a film. Ahogy a karakterek többsége is az. Ráadásul mindenféle eredetiséget nélkülöz. Kár érte, pedig ígéretesnek indult.

Mivel holnap már Szenteste, ezért vegyük mi is egy kicsit könnyedebbre a blogot. Következzen a két legabszurdabb horrorfilm a Karácsony téma keretében, ezeknél a filmeknél már központi szerepet kap.

Jack Frost (1997)

Rendezte: Michael Cooney

Szegény Cooney-nak csak ezt és ennek a folytatást sikerült rendeznie. Azonban íróként olyan filmeket köszönhetünk neki, mint pl. az Azonosság. Talán így járt mindenki a legjobban.

Jack Frost, mint olyan, az amerikaiaknál egy eléggé ismert mesekarakter. Ő alapvetően egy olyan hóember, akit egy varázskalap életre keltett. Ez köszön vissza egyébként az azonos című (nálunk Hóbarát néven futott) családi filmből is. De teljesen más kontextusban találkozhatunk vele a Télapu 3-ban is. A sok rajzfilmsorozatos utalásról pedig már ne is beszéljünk (Family Guy: Epic).

A lényeg, hogy itt a hóember nem más, mint egy genetikai baleset során létrejött élő hó, akinek a tudatát egy mániákus sorozatgyilkos adja. Kvázi olyan, mint a Homokember, aki mese szinten valójában ugyan úgy egy kedves lény, nem pedig egy őrült. Azonban alapvető különbség, hogy amíg ez utóbbi félelmetes, addig egy öldöklő hólényt nem lehet egyszerűen komolyan venni. Ezt a készítők is nagyon jól tudták, ezért igyekeztek az egészet viccesre kreálni, ez sajnos nem igazán jött össze. Pedig bárki megállapíthatja, hogy ebben lenne potenciál.

Új, ideiglenes rovat, melynek keretében karácsonyi témájú horror filmekről olvashattok kritikákat.

Karácsonyi rémálom - While she was out (2008)

Rendezte: Susan Montford

Ebben a filmben már sokkal nagyobb szerepet kap a Karácsony, mint olyan, ennek ellenére, a történet szempontjából ez teljesen mellékes.

A rendezőnőnek ez az első filmje, korábban csak producerkedett, ahhoz képest pedig nem egy rossz szárnypróbálkozás, de ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor csak simán felejtős alkotásról beszélünk.

Lássuk a történetet: külvárosi anyukát terrorban tartja az apuka, aki meg persze egy szokványos "öltönyös f*sz". A gyerekek pedig ártatlanok, mint a ma született bárányok, bár igaz, hogy a játékaikat azért elpakolhatnák maguk után. Vagy legalábbis az anyjuk, de nem. Ő karakterileg egy egyszerűen megtört nő, akit voltaképpen a fia meg a lánya tart életben. Szóval, Szenteste van, ő meg kiruccan csomagolópapírért a közeli plázába. Aztán egyszer csak négy fiatal (20 év körüli) "gangxta" bekergeti egy erdőbe, azzal a szándékkal, hogy megerőszakolják és megöljék. Természetesen fordítva sül el a dolog. Nagyon egyedi...

A legutóbbi hír, hogy az Eden Lake kijön nálunk korongra, annyira felcsigázott, hogy azóta azon kattogok, hogy vajon még miknek örülnék, illetve örülnénk, ha behoznának hozzánk. Ehhez szorosan kapcsolódik az a hír is, hogy a 100 feet is megjelent, 100 halálos lépés néven, mondanom se kell, 990 Ft-os áron. Ami hamar le fog menni, amint az emberek meglátják a gagyi CGI szellemet:)

Tehát az én kis listám, elsősorban miket várok:

Tegnap sikerült megnéznem a harmadik részt is, jelentem, az is szinkronos, viszont semmi extrát nem tartalmaz, így csak szigorúan azoknak, akiknek az első két rész is bejövős volt.

Sleepaway Camp (1983)

Rendezte: Robert Hiltzik

Szegény rendező nem vitte sokra, jóformán egész munkássága ebből a filmből és a folytatások utáni jogdíjakból áll, számomra érthetetlen okokból. Mert ez egy igazi gyöngyszem a slasher tengerben.

1983... Az említett műfaj a fénykorát éli: A Péntek 13 már 3 részt is megélt, aztán ott volt Az erdei fantom is, ami ugyan másolatnak tűnik, de ettől függetlenül egy élvezhető darab. Közös vonás, hogy a helyszín mindig egy tóparti tábor, ahogy itt is. Ez pedig abszolút tudatos. Látszólag nem akar különb lenni, mint egy akkori átlagos slasher, pedig nagyon is az.

Végig furcsa kettőség jelzi a filmet: ugyan nem látjuk a gyilkost "munka" közben, de mégis tudjuk, hogy ki az. A rendező abszolút nem akar csapdát állítani a nézőknek, hogy a végén a képükbe röhögve közölje azt, hogy "háhá, nem is Ő volt az!". Teszi ezt minden joggal, hiszen a végén akkor is lesz egy akkora fordulat, hogy még jómagam is ledöbbentem. Nagyon nagy ötlet, semmiképpen se szeretném lelőni a poént, remélem a kommentelők se fogják (különben szankcionálok).

Új, ideiglenes rovat, melynek keretében karácsonyi témájú horror filmekről olvashattok kritikákat.

Ezzel most a maradék adóságomat törlesztettem, íme, amire úúúgy vágytatok (remélem). Ráadásul így össze tudtam kötni a kellemeset a hasznossal.

Zsákutca - Dead End (2003)

Rendezte: Jean-Baptiste Andrea és Fabrice Canepa

Nem titok, hogy a blog nagy kedvencei a Franciaországból származó horrorfilmek. Ez is egy olyan darab, amely méltó a többi társához. Azonban most a hentelés helyett sokkal inkább borzongást kapunk. Szerencsénkre.

A történet igazából rövid, nem kell túlragozni: egy szokványos család (apa, anya, öcsi, nővérke + annak a pasija) autóval elmennek a nagyszülőkhöz Karácsonykor, hogy ott  együtt ünnepelhessenek. Azonban az úton egyre furcsább dolgok történnek: nem látnak más kocsikat, találkoznak egy fura lánnyal, ja és szépen, egyenként eltűnnek a családtagok.

Azt mondanom se kell, hogy késő este van, nincs kivilágítás, csak a végtelen erdő, no meg egy elhagyott faházikó. Ezek a körülmények remek táptalajul szolgálnak ahhoz, hogy egy nagyon jól eltalált zenei aláfestéssel a teljes játékidő alatt bennünk legyen az ideg. Erre a készítők (nagyon helyesen) még rátettek egy lapáttal: sokkolást is kapunk eleget, de nem viszik annyira túlzásba, hogy az egész film erre épüljön, mint pl. az The Grudge féle Átokban. Azért vannak benne kísértetek, meg lehet nyugodni:)

Akkor íme a "nyeremény" első fele. Aki rendszeres olvasóm, annak valószínűleg nem fog túl sok meglepetést okozni a lista, de azért néha jó összegezni a kiemelkedő alkotásokat egy nagyobb koncepció keretében.

Szóval itt mindenki láthatja a horror filmtörténelem leggonoszabb gyermekeit. A határvonalat a 14 éves kornál húztam meg, az afölöttiek már nem igazán számítanak bele. A sorrendet kegyetlenségi fokozat szerint állítottam össze. Persze lehet, hogy így is hiányozni fog 1-2 darab, ezeknek a hiányát majd lehet reklamálni:) Mindenesetre ezzel a bejegyzéssel is régóta készülök, tehát nem egy nap alatt csaptam össze.

Azt előre leszögezném, hogy halottak, illetve szellemek nem kerültek fel, mert az nem lenne "fair" a többi kis gengszterrel szemben. Meg amúgy is. Továbbá kivettem azokat az alkotásokat is, melyekben a gyermek maga az Antikrisztus (Omen, Babysitter Wanted, stb.), megszállta valamilyen démon (Védtelen gyermek) vagy nemes egyszerűséggel a Sátán lakozik benne (Ördögűző).

Most szólok, hogy a lista erősen befolyásolhatja a gyermekvállalási kedvet:)

A bejegyzés nyomokban SPOILER-t tartalmaz!

Ne tessék megijedni, a szavazás még nem zárult le. Ez csak egy köztes kritika, hogy addig se unatkozzatok. Igaz, az már világos, hogy a többség az ázsiai filmművészetért nem igazán van oda.

Darah / Macabre (2009)

Rendezte: Kimo Stamboel és Timo Tjahjanto (nevükből ugyan nem igazán derűl ki, de testvérek, ja és mindkettő férfi)

Szingapúrról töredelmesen bevallom, nem sokat tudtam eddig, csak kb. annyit, hogy létezik. Ezért utánanéztem wikin és találtam egy-két okosságot, de lényegében egyik infó se befolyásolja a film élvezeti értékét.

A filmen nagyon sok külföldi behatást lehet érezni, látszik, hogy a tesók nagy horror rajongók. Ha röviden akarnám jellemezni, akkor azt mondanám, hogy ez az ázsiai Texasi láncfűrészes mészárlás. Persze ha úgy vesszük, már lassan minden nemzetnek lesz egy ikonikus "családi filmje": angoloknak ott a Mum & Dad, a franciáknak a Frontier(s), nekünk meg Győzikéék. Mindenesetre érdekes, hogy ezt a címet nem egy hongkongi vagy egy japán produkció érdemelte ki, mert azért lássuk be, ebből az országból nem sok műalkotás jut el a nagy világba.

Szóval van egy csapat fiatal, köztük egy olyan párral, amiben az anyuka 8 hónapos terhes. Nem tévednek el, nem robban le a kocsijuk, egyszerűen csak felvesznek egy esőben álldogáló lányt, akit jó szándékból hazavisznek. Ő ezt igyekszik meghálálni, ezért a kis családjával vendégül látják őket egy finom vacsival. Aztán mire feleszmélnek a többség megkötözve tér magához, míg az egyik társukat nemes egyszerűséggel lefejezik, majd kicsontozzák, ahogy a henteseknél szokás.

Új, ideiglenes rovat, melynek keretében karácsonyi témájú horror filmekről olvashattok kritikákat.

Véres Karácsony - The Children (2008)

Rendezte: Tom Shankland

A franciák és a spanyolok mellett Európában az angolok is igen előkelő helyen szerepelnek, ha a jó horror filmekről van szó. Most sincs ez másképp.

Rögtön be kell vallanom, hogy itt maga a Karácsony, mint olyan,  csak másodlagos tényező, nincs közvetett jelentősége, a történet ugyan így játszódhatna pl. július közepén is. Mert miről is van szó? Ahogy az sok helyen szokás, ezen az ünnepnapon összejön a család, hogy együtt ünnepeljenek a gyerekekkel egy meghitt vidéki házban. Itt máris van egy érdekes tényező: nagyszülők nincsenek. Egyrészt gondolom fiatalosra akarták venni a figurát (a legtöbb szülő még 30-nak se néz ki), másrészt pedig nem igazán szokás idős embereket felaprítani, mert bizony itt hatalmas vérengzések vannak. Mindenesetre a való életben ott lennének ők is, hogy ügyeljenek az unokákra, amíg a többiek leisszák magukat meg ilyesmik.

Tehát, a család megvan: a gyerekek játszanak, a felnőttek meg persze a saját problémáikkal vannak leginkább elfoglalva. Kettejük között pedig van egy lázadó tini lány, aki a pokolba kívánja az egészet, legszívesebben a barátnőjével bulizna. Ez abszolút érthető, hiszen nem igazán van vele egykorú személy a jelenlévők között, a pesztrálás meg csak púp az ember hátán ilyen idős korban. Bingó, ő a főszereplő.

Mivel az előző posztban Gremlins felköszöntött, Tőletek meg sok jókívánságot kaptam, így stílszerűen egy szülcsi napcsis horrorral hálálom ezt meg nektek.

Happy Birthday to Me (1981)

Rendezte: J. Lee Thompson

A rendező nem volt kispályás: olyan filmek kerültek ki a keze alól, mint a Majmok bolygója 4-5, vagy a személyes kedvencem, a Salamon király kincse. Egyébként neki köszönhetjük az eredeti '62-es Rettegés fokát is, amit később Scorsese remekül feldolgozott. Ez pedig itt egy nem éppen hagyományos slasher.

A történet látszólag semmi extra: egy csapat diák, az "elit",  a suli mellett (helyett?) rendszeresen összeül iszogatni a törzshelyükön. Az egyiküket már az elején megölik, szóval sejthető, hogy a legtöbb is erre a sorsra fog jutni. Elég sokan vannak, ezért mi már előre ujjongunk, hogy jó sok áldozat lesz. Nem fokozom tovább a kedélyeket: így is alakul. Sok-sok gyilkolászás, mindegyik más és más módszerrel végrehajtva. Ha már itt tartunk: némelyik eléggé adja magát, pl. amikor az egyikük sállal a nyakában szerel motorbiciklit, na akkor már sejteni lehet, hogy mi lesz ebből. De helyet kapnak a hagyományos, olaszos eszközök is, mint a zsánerfegyver, a borotva (nem Gilette).