Ezzel a filmmel már nagyon-nagyon régóta tartoztam. Lássuk, hogy hazánkba milyen kiadványban jelent meg.

Borzongás - Creep (2004)

Rendezte: Cristopher Smith

Ez kérem egy közös angol-német koprodukció, ami abban merül ki, hogy a főszereplőn  (Franka Potente, aki maga is germán) kívül a filmben minden az Egyesült Királysághoz köthető. Ami nem nagy szó, mert a helyszín a föld alatt játszódik, egy metróalagút és csatornahálózat kereszteződésével. Egyébként a rendező neve ismerősen csenghet egyes számára, hiszen a leghíresebb filmje, a Csapatleépítést nálunk még a mozikban is vetítették. Alanyunk pedig az első nagyjátékfilmje, amiben érződött, hogy van érzéke a szakmához. Vagy legalábbis a horrorhoz.

A történet alapfelvetése eléggé bután tűnik, vagy legalábbis elképzelhetetlennek: egy amolyan "szingli ribancz" nem tud taxit fogni az éjszakában (nálunk elmaradott magyaroknál bezzeg lehet hívni telefonon a taxitársaságokat), ezért úgy dönt, hogy elmegy metróval. Épp időben, mivel már az utolsó szerelvény érkezik, ez később még egy fontos adalék lesz. Sajnos senki nem szólt neki, hogy a fű+vodka kombináció nem a legjobb az ébren maradáshoz, ezért elalszik a peronon. Mire felébred, a metrót lezárták...

Nőnap alkalmából mi más is lehetne megtisztelőbb a gyengébbik nem iránt, mint egy olyan horror, amiben egy Nő majdnem kiírtja Montrealt?

Veszett - Rabid (1977)

Rendezte: David Cronenberg

Remélhetőleg ezzel a darabbal pedig sikerült egy kicsit visszafognom magam a kanadai filmekből. Na nem mintha bajom lenne az országgal, csak hát fő a változatosság. Viszont a rendező neve mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A filmet sokan a Paraziták "testvérének" tulajdonítják, nem véletlenül, ahogy az sem az, hogy itthon is egyszerre adták ki őket DVD-n. Ugyanis nagy a hasonlóság a két mű között: itt is nagy szerepet kap a szexualitás, ami egy veszélyes vírus terjesztésével párosul. Ahogy a tudomány előrehaladásának a kritikai értelmezése is nagy hangsúlyt kap.

A felvezetéssel nincs tökölés: épp hogy lement a cím, máris egy motorozó szerelmespár karambolját kapjuk a képünkbe. A lányt csak egy újfajta bőrátültetéssel lehet megmenteni, a műtét pedig természetesen sikerrel zárul, a beteg felépül. Igaz, mellékhatásként akárkit (férfit, nőt) bármikor leteperne, hogy a hónaljából (!) kitörő lény (?) megsebesítse, esetenként megölje áldozatát. Ami hagyján, de utána elkapnak egy újfajta veszettség vírust. Ez nem csak a száj habzásában merül ki, hanem abban is, hogy a betegek előszeretettel aprítják fel a körülöttük lévő egészségeseket. Mondhatni ez majdnem egy zombifilm, csak annál azért kifinomultabb.

Pin... (1989)

Rendezte: Sandor Stern

A rendező neve ne tévesszen meg senkit se, Kanadában született 1936-ban, szóval nem mondanám biztosra, hogy magyar, de ez nem is annyira lényeges. Ami viszont az, hogy ez volt az egyetlen olyan filmje, ami nem direkt televízióra szántak, hanem bizony a mozivásznat is megjárta. Egyébként a horror terén még az Amityville 4 is az ő nevéhez fűződik.

Sajnos a történetet muszáj lesz kissé spoileresen felvázolnom, mert nem szeretném nagyon körülírni, meg kacsintgatni, hogy "majd meglátjátok úgyis".

Az alapszituáció: gazdag kertvárosi család két gyerekkel. A szülők roppant szigorúak. Apuka orvosként állandó jelleggel a gyermekek elméjének pallérozásával foglalatoskodik, míg az anyuka meg egyszerűen bakterofób. A minden téren való tisztaság és a karriercentrikusság  szelleme körbelengi a fészküket. Élmény lehet így felnőni, nem? A nevelés hatása teljesen másképp mutatkozik meg a két testvér életvitelében. A srác bezárkózott lesz, aki nem tud normális kapcsolatokat kialakítani, míg a lány egyszerűen már 15 évesen befogadóképes lesz a f*sz iránt.

Halálos barát - Deadly friend (1986)

Rendezte: Wes Craven

Ez most egy igazi VHS-klasszikus, nem kisebb névvel az élén, mint a Rémálom az Elm utcában megteremtőjétől. Én még kiskoromban láttam: a felirat még túl gyors volt nekem, angolul pedig egy büdös szót sem tudtam (általánosban németet tanítottak). Akárhogy is, engem egyszerre megfélemlített és megnevetetett. Ez a kettőség így évek múltán is megmaradt bennem.

A történet középpontjában egy valóságos tinédzser zseni áll, aki ösztöndíjjal megépíthetett egy önállóan mozgó, cselekvő, és ami a legfőbb: gondolkodó robotot. A "teremtmény" mellesleg nagyon aranyos, amit tetőz a bizarr, sajátos hablaty nyelvezete is.

Természetszerűleg előkerülnek a jól bejáratott klisék: a fiút anyuka egyedül neveli, akik éppen beköltöznek egy kisvárosi házba. Az egyik szomszéd alkoholista, a másik pedig csak simán egy közveszélyes vénasszony. Ez utóbbit az az Anne Ramsey alakít, akit a nagyközönség például a Kincsvadászokból, vagy a Dobjuk ki az anyut a vonatból-ból ismerhet. Most is hozza a tőle elvárt karaktert. Egyébként viszonylag még ő a legismertebb, de azért Kristy Swanson neve sem lehet közömbös jó pár olvasónak (pl. a '92-es Buffy, a vámpírok réme főszereplője is ő).

Mivel legutóbbi posztomban többen is (ketten) kérték, hogy írjak róla, no meg hogy vigyünk egy kis aktualitást a blogba, íme, tessék. Előre szólok, hogy mivel az interneten mindenki csak úgy áradozik róla (joggal), így sok új nézőpontot én se tudok hozzátenni, nem úgy mint a túlértékelt Hibrid esetében.

Fekete hattyú - Black swan (2010)

Rendezte: Darren Aronofsky

A rendezőnek mindig is a súlyos drámák voltak az erősségei, elég ha csak a legutóbbi Oscar-díjra jelölt Pankrátort, vagy a zseniális Rekviem egy álomért c. valóságos eposzt nézzük. Most is alapvetően egy kamaradrámát láthatunk, csak éppen egy sajátos pszichothrillerbe csomagolva. Hogy ezt hogy tessék elképzelni, azt mindjárt kifejtem bővebben.

Maga a forgatókönyv zseniális abban a tekintetben, hogy a film története remekül illeszkedik a Hattyúk tava c. balettelőadáshoz, mondanom se kell, hogy ezt fogják a lelkes balerinák előadni. A darab röviden arról szól, hogy a kedves és szerethető hercegnőt, (vagyis a Fehér hattyút) madárrá varázsolták, akik csak az éj leple alatt ölthetik fel emberi alakjukat. A hercegnőbe ily módon beleszeret a herceg, ám őt később a lány ikertestvére, a Fekete hattyú rútul elcsábít. Azonban a vége happy end, hiszen a király junior elmeséli az egészet a lánynak, az átok meg megtörik és mindenki boldog. Sajnos ez így ebben a formában nem lett volna elég hatásos a filmhez, ezért átírták sokkal tragikusabbra a végét: igen, bánatában a hölgy a mélybe veti magát.

Snuff 102 (2007)

Rendezte: Mariano Peralta

Igen, Argentínának is vannak beteg horror filmjei, nem csak szappanoperáik. A kérdőjel pedig azért jogos, mert van még egy-két figyelemfelkeltő darabjuk, mint pl. a hangzatos című Sadomaster. Szóval egyértelműen nem tudnám megítélni neki az "első helyezést". Azért az ominózus TOP 10-be beleférhetne.

A "snuff" kifejezést mi, a műfaj szerelmesei ismerjük, de azért a laikusok számára íme a definíció, bár ez elhangzik magában a filmben is: "Egy emberi lény meggyilkolását örökítik meg, s a kegyetlen aktus célja a filmek terjesztésén keresztüli profitszerzés." Az Urbanlegends oldalon egyébként van erről egy remek cikk, érdemes elolvasni. Már csak azért is, mert így nekem nem kell megemlítenem a legelső snuff-filmnek titulált Snuff c. '76-os filmet, vagy kitérni az olyan "finomságokra", mint a Halál 1000 arca sorozat. A lényeg, hogy ilyen felvétel, amiben bizonyítottan embert ölnek, kifejezetten haszonszerzés céljából, ilyen még nem került napvilágra. Egyébként hasonlóan a pedofil-filmekhez, ezeknek a pusztán megtekintése is börtönbüntetést von maga után. Azonban kivételt képeznek a kivégzés videók, ezek a Közel-Keletről csak úgy áradnak. Persze "szakavatottak" tudnának még olyan neten terjengő felvételeket mutatni, amelyikben feltehetően tényleges gyilkosság történt. Ilyenekre most had ne mondjak egy példát se, erre van a világháló, akit ez érdekel, az nézzen utána.

Folytassuk sorozatunkat azokról a filmekről, amelyekről az (magyar) emberek többsége nem is gondolná, hogy remake. Ráadásul kicsit eleget teszek azoknak is, akik kivannak már éhezve a retro-rovatra is. Akik nem követnék rendszeresen a blogot, azoknak itt az első rész, itt pedig a második.

Ház a Kísértet-hegyen  - House on Haunted Hill (1959 William Castle - 1999 William Malone)

Igen, a kellemes kis kísértethistória sem egy túlzottan eredeti forgatókönyvvel rendelkező film, ám nagyon sok a különbség közöttük. Sajnos kissé spoileres lesz, de muszáj így megírnom, különben nem lenne értelme az összehasonlításnak.

Kezdjük a hasonlóságokkal: mindkét esetben az alaptörténet ugyanaz: egy gazdag milliomos embereket hív meg a frissen megvásárolt kísértetházába, hogy rávegye őket egy kis "mókára". Ez annyiban merül ki, hogy a résztvevőknek egy teljes éjszakát ki kell bírniuk a helyszínen, aki ezt teljesíti az busás összeget kap pirkadatkor. Értelemszerűen  az infláció meglátszik a két alkotáson, mert míg az előbbiben elég volt 10 ezer zöldhasú, addig a későbbiben már 1 millió kell ahhoz, hogy meggyőző erővel hassanak. A játékosok mindkét esetben felülmotíváltak, hiszen a többségüknek még a töredékével is beérné, annyira nagy kaksiban úszkál. Na de most jön a lényeg: a "ház" mindent elkövet majd, hogy a többségnek még az élettől is elmenjen a kedve, nem hogy a reménybeli gazdagságtól. Vagyis a paranormális jelenségek elszabadulnak.

Szörny csapat / The Monster Squad (1987)

Rendezte: Fred Dekker

Nem is olyan régen írtam Dekker zseniális tiszteletadásáról, a Rémes egy éjszakáról, ideje egy hasonló kaliberű, ám jóval gyermekdedebb filmet bemutatni tőle. Előre szólok, hogy ez sokkal inkább egy ifjúsági teleregény, mint horror, ám aki oda van az Universal legendás szörnyfilmjeiért, magyarul a klasszikusokért, annak kötelező darab.

A rendezőnek a horror iránti rajongása itt is adja magát, elég, ha csak az alapötletet nézzük, hiszen nem kis elszántságra vall az, hogy ezeket a lényeket valaki egy filmbe tömörítse. Persze nem ő találta fel a spanyolviaszt, hiszen ilyen próbálkozások már korábban is voltak, mint pl. a '44-es Frankenstein háza. Sőt, nála se ért véget az ilyesmi, hiszen 2004-ben meg jött a Van Helsing, ami eléggé átértelmezte a német tudósról eddig kialakított képet. Szóval mindig is volt igény az ilyen crossoverekre, hiszen ki ne képzelte volna már el, hogy mikre lennének képesek ezek a kreatúrák együtt? Nos, a film során nem sokra.

Mostanában akaratom kívül elég sok kanadai produkcióval találkozok, és a közeljövőben sem lesz másként, mivel akad még 1-2 gyöngyszem. Ez is egy, mondjuk úgy; kivételes darab.

Továbbá már ideje volt egy sokkolóbb, undort keltő filmnek is,  hiszen a többség ezt szereti. Ne is tagadjátok pupákok;)

Tudatalatti erőszak - Subconscious Cruelty (2001)

Rendezte: Karim Hussain

Valamit rögtön tisztáznunk kell: ez nem horror, hanem sokkal inkább művészfilm, ám azt a rendszeres olvasók tudják, hogy ebben a műfajban is vannak olyan darabok, amelyek képesek elborzasztani. Egyébként sok tekintetben az Antikrisztushoz tudnám hasonlítani a SC-t, a különbségek pedig nyílvánvalóak lesznek.

A film első fele lineárisan halad, van története: egy férfi narrációját halljuk, ahogy a terhes húgával való viszonyáról beszél. Igaz, előtte már az ötödik percben láthatunk egy meztelen nőt teljes valójában, ahogy a méhéből (?) kivesznek egy szemgolyót. Szóval a srác kissé kattant, a saját filozofikus képzelgéseit próbálja tettekkel igazolni. Hogy konkrétan miken tűnődik, azt most hagyjuk. Egyébként "ki szokta csapni" a testvérére, amikor az valami férfival hetyeg. Az igazi töréspont kb. fél óra múltán következik, ugyanis megindul a szülés, amit nem egy Geréb Ágnes vezet le, hanem a mi kis filozófusunk. Aminek az lesz a végkifejlettje hogy - hatásszünet, ha nem bírod a durvaságot, most ugorj egy bekezdést!!! - megöli az újszülöttet egy sniccerrel. Úgy, hogy a feje még benn van!! Aztán egyszerűen a baba vérével megfullasztja a kismamát. Egyébként abszolút hiteles az egész folyamat, itt is MINDENT látunk. Kissé bizarr tudom, de le a kalappal a stáb előtt. Na ugorjunk.

Rémes egy éjszaka - Night of the Creeps (1986)

Rendezte: Fred Dekker

Dekker íróként mindig is a vígjáték-horror-sci-fi tengelyen dolgozott, többnyire ezeknek a kombinációjával. Mely közismert filmek forgatókönyveit köszönhetjük neki? Például A ház, Spionfióka és a Robotzsaru 3, a rendezést azonban ez utóbbi filmmel abba is hagyta, amit ismerjünk el, megértünk. Ez - az első általa dirigált filmje - viszont egy valóságos gyöngyszem.

Nem elég, hogy a fenti "háromszöget" remekül sikerült összehangolnia, de emellett tiszteletét teszi több más mű előtt is. Minden hibája ellenére ez egy mestermunka. Most akkor lássuk, hogy miért is.

A kezdést nem lehet kibírni röhögés nélkül: annyira gagyi, hogy az már aranyos. Két "gumiruhás" földönkívüli üldöz egy harmadikat, akinél valami fura kísérleti anyag van, amit nemes egyszerűséggel kilő a világűrbe. Sajnos többet nem is hallunk róluk. Na és hova fog ez a valami landolni? Igen, kitaláltátok, a mi kis bolygónkra, ahol jelenleg még csak az '59-et írunk. Emiatt a színezés fekete-fehér, ami egy dolog, de a becsapódás egy az egyben az 1958-as Masszát idézi. Minden részletében ugyanazt a hangulatot kapjuk vissza: a párbeszédekben és a fiatalok attitűdjeiben is. Aztán hirtelen belerepül egy "űrpióca" az egyikük szájába, majd vágás és a "jelenben" ('86-ban) találjuk magunkat egy (hol máshol) amerikai egyetemi kollégiumnál.