Nőnap alkalmából mi más is lehetne megtisztelőbb a gyengébbik nem iránt, mint egy olyan horror, amiben egy Nő majdnem kiírtja Montrealt?
Veszett - Rabid (1977)
Rendezte: David Cronenberg
Remélhetőleg ezzel a darabbal pedig sikerült egy kicsit visszafognom magam a kanadai filmekből. Na nem mintha bajom lenne az országgal, csak hát fő a változatosság. Viszont a rendező neve mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
A filmet sokan a Paraziták "testvérének" tulajdonítják, nem véletlenül, ahogy az sem az, hogy itthon is egyszerre adták ki őket DVD-n. Ugyanis nagy a hasonlóság a két mű között: itt is nagy szerepet kap a szexualitás, ami egy veszélyes vírus terjesztésével párosul. Ahogy a tudomány előrehaladásának a kritikai értelmezése is nagy hangsúlyt kap.
A felvezetéssel nincs tökölés: épp hogy lement a cím, máris egy motorozó szerelmespár karambolját kapjuk a képünkbe. A lányt csak egy újfajta bőrátültetéssel lehet megmenteni, a műtét pedig természetesen sikerrel zárul, a beteg felépül. Igaz, mellékhatásként akárkit (férfit, nőt) bármikor leteperne, hogy a hónaljából (!) kitörő lény (?) megsebesítse, esetenként megölje áldozatát. Ami hagyján, de utána elkapnak egy újfajta veszettség vírust. Ez nem csak a száj habzásában merül ki, hanem abban is, hogy a betegek előszeretettel aprítják fel a körülöttük lévő egészségeseket. Mondhatni ez majdnem egy zombifilm, csak annál azért kifinomultabb.
Szóval a fő csapásirány egyértelmű: a hordozó (azaz a lány) nincs tisztában azzal, hogy mit cselekszik, mert "ölelgetéskor" mindig kikapcsol agyilag, ezzel is megerősítve az emberben a szexualitást, mint ösztönös reflexet. Csak hogy az általa megfertőzöttek is elkezdenek más embereket is a kórral sújtani. Így kialakul egy szép kis járvány, amire már a kormány is felfigyel. Itt előkerülnek az azóta már rengeteg filmből ismert katonák, orvosok és megmagyarázó politikusok. A kukásautók hullaszállítóvá avanzsálása meg szerintem egy tiszteletadás a '73-as kultikus sci-fi film, a Zöld Szója előtt. Azonban a poszt-apokaliptikus hatás itt csak mérsékelt, hiszen nincsenek egyértelmű utalások arra, hogy ez akár egy világméretű járvány is lehetne. Vagy csak a kanadai kormánynál jobban működnek a blokádok, mint amiket az amerikai filmekben láthatunk? Mindenesetre hiányzik az a vészjóslóság, amit a Paraziták végén kaptunk, de a befejezés itt is felér egy gyomrossal a maga nyersességével. Bár az már igaz, hogy eléggé összecsapott lett, mintha Cronenberg egyszerűen azt mondta volna, hogy "na jó, ennyi elég lesz, jó ez így, ahogy van".
A történetvezetéssel nincs semmi kivetnivaló, szépen gördül, bár az egy kissé dramaturgiai lyuk, hogy hogyan is alakulhatott ki ez a veszettség. Meg mindenféle tudományos magyarázat hiányzik nekem, egyszerűen csak elénk dobják, hogy "így alakult, ez van, nem lényeges". Ettől függetlenül szépen gördül a cselekmény.
Gore van rendesen. Ilyen szempontból sokkal inkább horror, mint a "testvér". Sajnos azonban talán éppen emiatt, nem jött át az a sajátos atmoszféra, amit abban a rendező teremteni tudott. Bizonyos értelemben ez csak egy önismétlés, azzal a különbséggel, hogy a helyszín sokkal nagyobb és szerteágazóbb. Azért vannak jó pillanatai is, ilyen pl. amikor a plázában lelövik a Mikulást. De már az is önmagában szép, ahogy az apróságokban megjelenik az igen erőteljes társadalomkritika. Erre a legjobb példákat maga a nő áldozatai szolgálják, akiknek a többsége bizony megérdemli a sorsát. Igen, perverz disznó férfiakat tessék elképzelni, fúj.
Technikailag ugyanazt a színvonalat képviseli, mint a nagy elődje, csak épp látszik, hogy a költségvetés immáron nagyobb volt. A színészekkel sincs különösebb gond. A karakterek viszont eléggé egysíkúak, nem igazán látni jellemfejlődéseket. Ez még a főszereplőnél seincs igazán kidolgozva. A fényképezés kifejezetten szép lett.
Végül is ez egy jó film, csak jobban tudnám értékelni, ha ez lett volna mondjuk az első filmje Cronenbergnek, mert így csak az jön át, hogy ugyanazokat a gondolatokat még egyszer le akarja nyomni a torkunkon. Szomorú.
Értékelés: 6/10
Friss kommentek