A héten sehogy se volt kedvem posztolni, még szerencse, hogy időközben volt aki küldött egy vendégírást. Az alábbit Jason13 nevű olvasónknak köszönjük. A tartalommal abszolút egyet kell, hogy értsek. Jómagam is gondolkoztam, hogy megemlékezzek róla, de feleslegesnek tartottam, de ha már így alakult...

Rémálom az Elm utcában - Nightmare on Elm Street (2010)

Rendezte: Samuel Bayer

Wes Craven 1984-n tette le az asztalra egyik leghíresebb horrorját, ami még mai is nagy rajongásnak örvend: ez a Rémálom az Elm utcában, melynek főszereplője nem más, mint az álmokban garázdálkodó, összeégett Freddy Krueger. Mivel a film sikeres lett, jött megannyi folytatás, sőt, még a végén maga Craven is újraértelmezte "főhősét" a bűn rossz Új rémálomban.

Tehát erről a témáról rengeteg bőrt lehúztak már, de a Platinum Dunes fejesei úgy gondolták, szükség van egy remake-re. Úgyhogy fogtak egy videó-klipeket rendezgető férfiút, név szerint Samuel Bayer-t, pár trendi tini arcot és Jackie Earle Haley-t, és kezdődhetett is a forgatás. A végeredmény pedig az egyik legérdektelenebb és legszükségtelenebb újragondolás lett.

A történet szinte szóról szóra ugyanaz, mint a '84-s klasszikus esetében, egyedül pár helyszín és szituáció lett picikét megváltoztatva. Vagyis van pár gimis tinédzser, akik rosszakat álmodnak, csakhogy nagy részük ezekből nem riad fel, mert miután meghalnak az álomban, úgy a valóságban is. Ez picit felborzolja a kedélyeket köreikben, így hát a még életben maradt Nancy és barátja, Quentin elkezdenek nyomozni és végül egy sötét, a múltban gyökerező titokra bukkannak.

Az év első kritikája legyen egy kissé morbid hangulatú olasz remekmű.

Buio Omega / Beyond the Darkness (1979)

Rendezte: Aristide Massaccesi azaz Joe D'Amato, aki legalább 60 különböző álnéven forgatott élete során

A film, szokatlan módon az olaszoktól, egy remake. Az eredetije az 1966-os, fekete-fehér Il terzo occhio. A rendező nyilvánvalóan látta a lehetőséget egy sokkal naturalistább, véresebb újraértelmezésben.

Az ifjú milliomos Frank a családja után élete szerelmét is elveszíti, köszönhetően a házvezetőnő -Iris- ármánykodásának. Ugyanis a nő csak magának akarja a férfit, aki így egyszerre válik anyává és szeretővé, ezt pedig tessék szó szerint venni. A srác ezt már nem tudja megemészteni és elborul az agya. Mivel amolyan "hobbi-taxidermista", ezért nem jelent neki akadályt, hogy az elhunytat kipreparálja. Ezzel kvázi megdöntve a "míg a halál el nem választ" tézist. Persze szegény próbálkozik azért élőkkel, de azok rendre elhaláloznak. Egy idő után Irisnek már kissé terhes lesz a kvázi "vetélytársa", ám a bonyodalmak csak ekkor kezdődnek igazán.

A kivitelezés több mint korrekt. A maszkmesteri munka abszolút valósághű. Erre a legjobb példa a teljesen élethű és totálisan naturalista boncolás. De a savas hullaeltüntetés se lett semmi. A zenéért a The Goblins / Goblin felelős, akik akkoriban számos olasz horror elengedhetetlen kellékeinek számítottak. Legtöbbet Argento-nak dolgoztak (pl. Sóhajok), de ott voltak a borzasztóra sikeredett Hell of the Living Dead-nél is. Mindazonáltal itt kiváló munkát végeztek, a főtéma egy önmagában is élvezhető zeneszám. A fényképezést nagyon eltalálták, ami néhol rásegített az egyébként sem cinizmustól mentes hangvételre.

Eljött az ideje, hogy idén is beszámoljunk egy olyan karácsonyi filmről, amit a magyar nagyközönség is láthatott, hiszen az alábbi alkotást nálunk is kiadták DVD-n.

P2 - A rettegés új szintje (2007)

Rendezte: Franck Khalfoun

Karácsony van, a Nagyon Fontos Üzletasszony pedig még az irodájában dolgozik, miközben a családja epekedve várja. Itt már rögtön kiderül, hogy főszereplőnknek a karrier az első, aztán pedig minden más.Igen ám, de olyan sokáig benn maradt, hogy végül ott is rekedt, ráadásképpen a kocsija is bemondta az unalmast. Az egyetlen még ott dolgozó ember a garázs biztonsági őre, és annak méretes rottweilere. Aki egy kis huzavona után csak foglyul ejti a nőt, hogy eltölthesse vele az estét, meghitten vacsorázva. legalábbis ez a terve. Aztán persze jól sejthető módon a hölgy kiszabadul és kezdetét veszi egy órányi macska-egér játék. Vagyis hol sikerül a derék pszichopatánknak elkapnia áldozatát, hol nem.

Hogy ne legyen egyhangú, időközben egy-két külső személy is belekeveredik a műsorba. De lényegében ez egy elég erős pszicho-thriller, mert ahogy haladnak előre a történések, kiderül, hogy a biztonsági őr barátunk már régóta kiszemelte magának a nőt. Egyébként szerencsére akadnak kifejezetten véres jelenetek is, szóval a film horror része is rendben van.

Még az év elején hatalmas hype övezte a Red State c. filmet, amiről éppen ezért mi nem is írtunk, hiszen feleslegesnek gondoltam. Miért is övezte nagy várakozás? Mivel úgy volt aposztrofálva, mint Kevin Smith első horrorja. Tudjátok, ő az, akinek köszönhetjük a Jay és Néma Bob-os filmeket (Shop-Stop 1-2, Dogma stb.), illetve a Bruce Willis főszereplésével készült Két kopper című akció-vígjátékot is. Mondhatni érdekesnek tűnt tőle egy ilyen projekt, hiszen most jócskán vissza kellett fognia a humoros elemeket. Sikerült végül megfelelni a követelményeknek? Mindjárt kiderül.

Red State (2011)

Rendezte: Kevin Smith

Legelőször is azzal kezdeném, hogy ez abszolút nem horror, bár tény, hogy vannak erre utaló momentumok. Sokkal inkább egy sajátos egyveleg, amit én akció-dráma-thrillernek titulálnék, amiben még humor is akad, elvégre még is csak egy alapvetően vígjáték-rendezőről beszélünk. Mindazonáltal ez senkit ne riasszon el, ugyanis maga a film ettől még kifejezetten jó, még ha a sztori nem is tűnik valami izgalmasnak.

Adott egy amerikai, déli kisváros, ami mellett létrejött egy meglehetősen szerény létszámú vallási közösség. Vezetőjük az "atya", aki ebben az esetben  kétértelmű jelzővel bír, hiszen nem csak prédikátor, de az ő családja teszi ki a szekta tagjait. Igazán megható, ahogy az óvódás korúak "nagypapizzák", amire ő rákontrázva úgy tart előadásokat, mint egy kedves télapó-pótlék. Teszem hozzá gyorsan, hogy csak az előadás módja bájos, a szavai tele vannak gyűlölettel, melynek jelentős hányadát a homoszexuálisok szidalmazása tesz ki, illetve a "nekik köszönhető torz Amerika" becsmérlése. De nem csak papol, cselekszik is: tőrbe csalják a "romlott lelkületű" fiatalokat és kivégzik őket. Egy ilyen "misének" lett áldozata három srác, akik szerettek volna egy kis gang-bang-et egy középkorú anyukával. Akit mellesleg az Oscar-díjas Melissa Leo (A harcos) alakít, igencsak meggyőzően.

Következzen három film az idei évből, amelyek a found footage szellemében készültek. Ráadásul mindegyik rendelkezik spanyol részvétellel. Igaz, az utolsó enyhén szólva is kilóg a sorból. Egyébként úgy tűnik, hogy 2011 ennek a technikának az évében telt, elég, ha csak a korábban általam beszámolt Grave Encounters-re, vagy a norvég Trolljegeren-re gondolunk. És akkor még a Paranormal Activity 3-ról (Parajelenségek 3) még nem is beszéltünk...

Ezek közül kettőről még volt szó az év elején, és nagy várakozás övezte őket, legalábbis részemről biztos. Csalódtunk? Az mindjárt kiderül.

A Karácsony közeledtével ideje belehúzni, ezért most rögtön két filmről is lesz szó, noha, az igazságnak jobban felelne meg a "másfél film". Hogy ez pontosan mit is takar, az kiderül a kritikákból.

Silent Night, Deadly Night (1984)

Rendezte: Charles E. Sellier Jr.

December 24 van, a kis Billy már tűkön ülve várja a Karácsonyt, így nincs sok kedve elmenni az agyilag zokni nagypapát meglátogatni, de hát a család, az család. Igen ám, de alig hagyják magára szegény srácot, a papi egy kéjes vigyorral az arcán elmagyarázza, hogy a Mikulás nem csak ajándékoz, büntet is. Még hozzá mindenkit, aki egész évben akár egyszer is rossz volt. Mondanom se kell, hogy a kölyök rendesen megijed, de ez még semmi, ugyanis hazafelé a szüleit lemészárolja egy Télapónak öltözött rablógyilkos. Kell ennél nagyobb trauma ahhoz, hogy valaki élete végéig ódzkodjon ettől az ünneptől? Igen, kell.

Ugyanis egy keresztény, apácáktól hemzsegő árvaházban kell az öccsével együtt felnőnie, ahol aztán megtanulja (saját tapasztalat útján persze), hogy a büntetés szükségszerű és jó dolog. Na meg azt, hogy a szex csúnya dolog. Ezek a traumák mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy szép karácsonyi napon, a már 18 éves Billy bekattanjon és Mikulásként öltözve megbüntessen (értsd: legyilkoljon) mindenkit, akiben valamilyen bűnt talál. Mármint a saját normarendszere szerint. Ennek elég széles a skálája: a lerészegedés, a bujálkodás is a listán van, de szerencsére vannak "jogosak" is, mint annak a gyökér srácnak a lefejezése, aki szánkót lop.

Ez a poszt eredetileg vasárnapra készült volna el, csak pont a szülinapomon beteg lettem, nem volt erőm befejezni. De ha már elkezdtem, be is fejezem. Csak azért is, mert tavaly is sikerült egy szülinapos horrorról beszámolnom, így idén se maradjon ki. Mellesleg, ha erről a darabról előbb hallok, akkor simán bekerült volna a TOP 10 kegyetlen gyermekei közé. Késő bánat...

Bloody Birthday (1981)

Rendezte: Ed Hunt

1970-ben egy amerikai kertvárosban (hol máshol?) születik három gyermek. Szinte ugyanabban a pillanatban. Talán ennek köszönhetően, de ők az évek folyamán országos cimborákká váltak (két fiú és egy lány), míg el nem jön a közös tizedik szülinap. Miért is különleges? Ugyanis ekkor valami bekattan mindhármuknál és elkezdenek válogatás nélkül embereket öldösni. Olyan szinten, hogy még a kislány apját is elteszik láb alól. Szó szerint.

Sokáig nyert helyzetben vannak, hiszen túl azon, hogy őket senki se gyanúsítaná, nagyon módszeresen és körültekintően járnak el. Legtöbbször balesetnek beállítva a történteket. Talán nem meglepő, de az első, aki gyanút fog, az velük egykorú. Szegény kissrác nehéz helyzetben van, mert mégis ki hinne neki? Aztán csak akad olyan, egy idősebb lány személyében. Őt viszont rendre tőrbe csalják a gyerkőcök, ezzel kiváltva a szülők ellenszenvét. Ez a macska-egér játék egy ponton kifejezetten professzionális szintre emelkedik. De a többit már nem írom le.

Következzen néhány film, lényegre törő, rövid kritikákkal.  Minden tekintetben vegyes a felhozatal: nemzet, műfaj, kor és minőség. Ezekről vagy nincs kedvem hosszabban írni, vagy csak egyszerűen nem akartam. Viszont, ha már meglestem őket, legalább ennyi haszna legyen belőlük. Nosza.

The Woman (2011)

Rendezte: Lucky McKee

Az év egyik legjobban várt horrorja. Mi is vártuk, hiszen a The Girl Next Door nagy kedvenc, ráadásul ez a szintén korrektül sikerült Offspring folytatása. Amit, ha nem látott a néző, az se nagy baj, csak így nem tudatosul benne, hogy a főszereplő "Nő" egy szadista, barlanglakó, kannibál család tagja volt, akik bárkit képesek voltak lemészárolni.

A történet szerint a "Nő" egyedüli túlélőként bolyong az erdőben, míg egy férfi be nem fogja, mint egy állatot. Aztán szépen kikötőzi a pincében (!), majd nevelő célzattal megkínozza családja asszisztálása mellett. Rém ismerős sztori, nem? Igen, igen: Jack Ketchum mintha újraforgatta volna a The Girl Next Door-t, csak éppen minden jót kivett belőle. A szereplőkkel nem tudunk együtt érezni, így a lány megpróbáltatásai sem húsba vágóak. A karakterek felszínesek, és elcseszettek. Ráadásul a film végén van egy bizarr fordulat, ami az egész eddigi cselekményeket teljesen más fényben tünteti fel. Vagyis itt nem egy civilizált család degradációját követtük nyomon, hanem egy eleve degenerált közösség életvitelét. Ennek következtében a mondandó is arra redukálódik, hogy a "férfiak mekkora egy állatok", tekintve, hogy hímnemű szereplők eléggé korlátozott számban jelennek meg, míg minden résztvevő nő csupán áldozat.

A legnagyobb baj, hogy egyszerűen mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Nincs igazi meglepetés (leszámítva azt, amiről az előbb tettem említést). A rengeteg negatívum ellenére valamiért mégis tetszett. Van egy sajátos hangulata és néhány jól eltalált pillanata. Az egyik kedvencem az, amikor az anyuka megindul a pincében, kezében egy deszkával. Ha minden jelenet ilyen erős lett volna, akkor most egy mesterműről beszélnénk. Kár érte, mert ez így csak egy nagy hakni. De legalább a nézhető fajtából.

Apropó, a stáblista után van egy bónusz jelenet, amit én sehogy se tudtam értelmezni. Kérem valaki írja már meg, hogy az mi akart lenni. Vagy csak el kellene olvasni a könyvet?

Mivel már meggyújtottuk az első adventi gyertyát, hivatalosan is beköszöntött a karácsonyi szezon. Mi sem maradhatunk le, így örömmel jelentem, hogy idén is lesz karácsonyi horror rovat. Íme.

Jack Frost 2: The Revenge of the Mutant Killer Snowman (2000)

Rendezte: Michael Cooney

 Az első részt a maga módján szerettük, hiszen egy jópofa baromság volt, néhol beteg ötletekkel. Sajnos a folytatás azonban még a kategóriához mérten is színvonaltalan lett.

A kezdés jól sikerült, hiszen a legtöbb második rész megköveteli azt, hogy az előzményekről is essen szó, kiváltképp, ha a két film között 3 év telt el. Így láthatjuk, amint a szerencsétlen (ex-) seriff egy nem túl empatikus pszichológusnak meséli el a Gyilkos Mutáns Hóember történetét. Ami jó, mert az ilyesmit hamar le lehet zavarni, ráadásul még humoros is. Ezután kezdődnek a gondok, hiszen a család Karácsonykor elutazik egy trópusi szigetre, hátha ez jót tesz majd a főhősünk traumájának. Csak hogy Jack Frost feltámad (elég béna módon), és utánuk ered. Mi több, új képességekre is szert tett, továbbá ezzel együtt az ereje is megnövekedett.

Mivel már anno se ártott neki a meleg, így a túléléssel nem lesz gondja. A hóember kellékeit (orr, szem stb.) meg igen változatosan szerzi meg. Vagyis annyira nem, mert egyszerűen mindenkit legyilkol. Voltaképpen a teljes alakját elég későn éri el. A nyaraló tulaja (aki egy angol karikatúra) pedig nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy egy gyilkossal van dolguk, még  a szétlapított hulla láttán sem. Aztán persze elszabadul a pokol, ami egy hatalmas vérfürdőben mutatkozik meg. Igaz, ez a része is lehetett volna hatásosabb.

Egy kicsit tekintsünk ismét a múltba, hogy bemutathassam a(z) (eddigi) kedvenc giallomat.

Torso / I corpi presentano tracce di violenza carnale (1973)

Rendezte: Sergio Martino

Meglátásom szerint kevés olyan film van a világon, amiben 5 másodperc alatt fedetlen keblek tárulnának elénk. Leszámítva persze a pornófilmeket. Itt viszont ez történik, konkrétan két lány szerez örömet egy ismeretlen pasasnak. Mindeközben egy művészettörténeti előadást hallhatunk, majd vágás után láthatunk is. Igen, főiskolás olasz lányok, akik csíntalanok, és időnként megfojtja őket valaki egy sállal, végül fel is aprítja. Csak a szokásos.

A lényeg, hogy Olaszországban ismét van egy pszichopata őrült, aki emberekre (leginkább nőkre) vadászik, mindezt kissé nevetséges símaszkban. A rendőrség csak egy sálat tud felmutatni, ami vélhetően a tettesé volt. Igen ám, csak hogy az említett városban van egy árus, akinek a portékája rengeteg, hasonló kendőből áll. Ő meg értelemszerűen nem emlékezhet minden vevőre (vagy mégis?), szóval ez is zsákutca. Mindenesetre az egyik főszereplő lány gyanakvása arra készteti, hogy leutazzon egy vidéki kastélyba a barátnőivel, hogy megnyugodhassanak. Csak hogy...