Mivel már meggyújtottuk az első adventi gyertyát, hivatalosan is beköszöntött a karácsonyi szezon. Mi sem maradhatunk le, így örömmel jelentem, hogy idén is lesz karácsonyi horror rovat. Íme.

Jack Frost 2: The Revenge of the Mutant Killer Snowman (2000)

Rendezte: Michael Cooney

 Az első részt a maga módján szerettük, hiszen egy jópofa baromság volt, néhol beteg ötletekkel. Sajnos a folytatás azonban még a kategóriához mérten is színvonaltalan lett.

A kezdés jól sikerült, hiszen a legtöbb második rész megköveteli azt, hogy az előzményekről is essen szó, kiváltképp, ha a két film között 3 év telt el. Így láthatjuk, amint a szerencsétlen (ex-) seriff egy nem túl empatikus pszichológusnak meséli el a Gyilkos Mutáns Hóember történetét. Ami jó, mert az ilyesmit hamar le lehet zavarni, ráadásul még humoros is. Ezután kezdődnek a gondok, hiszen a család Karácsonykor elutazik egy trópusi szigetre, hátha ez jót tesz majd a főhősünk traumájának. Csak hogy Jack Frost feltámad (elég béna módon), és utánuk ered. Mi több, új képességekre is szert tett, továbbá ezzel együtt az ereje is megnövekedett.

Mivel már anno se ártott neki a meleg, így a túléléssel nem lesz gondja. A hóember kellékeit (orr, szem stb.) meg igen változatosan szerzi meg. Vagyis annyira nem, mert egyszerűen mindenkit legyilkol. Voltaképpen a teljes alakját elég későn éri el. A nyaraló tulaja (aki egy angol karikatúra) pedig nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy egy gyilkossal van dolguk, még  a szétlapított hulla láttán sem. Aztán persze elszabadul a pokol, ami egy hatalmas vérfürdőben mutatkozik meg. Igaz, ez a része is lehetett volna hatásosabb.

Lényeg, hogy a film kifejezetten ótvar, gagyi. A színészek még tehetségtelenebbek (pedig 1-2 szereplő a régi), a dialógusok szánalmasabbak, a cselekmények pedig még bugyutábbak lettek. Az a kellemes atmoszféra is eltűnt, hála a napsütésnek és a strandpapucsoknak. A poénok laposak, bár tény, hogy egyszer-kétszer jókat nevettem, de legtöbbször csak kínomban. Az olyan újítások, mint hogy Frostnak gyerekei (?!) születnek, meg csak tetézték a bajt. Mert ugyan ötletes, csak egyszerre erőltetett is. Pláne, hogy ennek mikéntjére magyarázatot se kapunk.

Csöcsike most is van, de elég minimálisan. A képi világ egy tévéfilm hangulatát idézi, ahogyan az effektek is. Hiába a kivágott szempár, ha elviccelik. Némelyik karakter meg egyenesen irritáló (pl. "Boldogság Kapitány" fejét kalapáccsal vertem volna szét).

Így lett egy bizarr módon vicces kis bugyuta filmből egy ZS-kategóriás hulladék. Kár érte. De legalább a rendező nem erőltette tovább ezt a pályát és inkább megmaradt a forgatókönyvírásnál. Amihez némileg van tehetsége, hiszen példának okáért az Azonosság egy kifejezetten jó film.

Értékelés: 3/10