Közeleg a Sinister bemutatója, így a Summit is ráerősít a marketingre, ezúttal az alábbi előzetest tett közzé, remélve, hogy a reszketni vágyók és a horrorkedvelők felfigyelnek a filmre, ha eddig még nem tették. Ethan Hawke egy írót játszik, aki családjával új lakhelyre költözik, itt rálel néhány rémisztő felvételre, amelyek őt is kikészítik.
Korábban volt már poszter és előzetes.
Mivel ez már talán a negyedik 2013-as poszt, kezdek letenni arról a tervemről, hogy majd valami nagy poszt lesz ilyenekből jövő év elején. De hát tartanunk kell a lépést.
A sztori nem túl eredeti: két kislányról szól, akik eltűntek abban az erdőben, amelyben a szüleiket is megölték. Mikor megkerülnek, egy házaspár befogadja őket. Aztán előkerül a dühös mama szelleme.
A sablon ellenére ígéretesnek néz ki. Sőt, esélyes egy hazai bemutató is, már csak a gyártó stúdió (Universal) és a producer Guillermo del Toro miatt. Bár tény, hogy itthon ő még nem számít akkora húzónévnek (legutóbbi két általa felügyelt film el se jutott hozzánk). Egyébként spanyol-kanadai produkció lesz.
A Summit bejelentette, hogy új horrorfilmjük, a Sinister október 5 helyett október 12-én kerül bemutatásra és gyorsan kidobtak egy újabb posztert is. Ethan Hawke egy regényírót alakít, aki új házában egy rémisztő felvételekre bukkan. A produkciót Scott Derrickson, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért rendezője dirigálta.
Másik poszter és előzetes itt.
A folytatás gyakorlatilag a 2006-os első rész óta be van tervezve, de annak rendezője, Christoph Gans lelépett, a forgatókönyvíró, Roger Avary pedig sittre került. Végül Michael J. Bassett vette kezelésbe a 3D-s második részt, aki tavaly tavasszal forgathatta le a filmet, amelyet idehaza november 1-jén mutatnak be.
Mostanság erősen rákaptam a régebbi alkotásokra, így egyre több ilyen jellegű kritikára számíthattok. Persze azért továbbra is lépést tartok a frissen érkezettekkel is.
Rendezte: Kevin Connor
A film voltaképpen egy horror antológia, négy, teljesen különböző történettel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a Hammer stúdió elkészítette volna a maga Mesék a kriptákból-ját. Ez az jelenti, hogy nincs kihegyezve a humorra, ugyanakkor van egyfajta gótikus, klasszikus horror hangulata.
A Rémmesékhez hasonlóan itt is van egy keret sztori: mindegyik történet egy régiségkereskedő áruihoz kapcsolódik. Bár azt meg kell jegyezni, hogy az említett Romero-filmtől eltérően itt a kapcsolat sokkal direktebb. Itt mindenki pórul jár, aki valamilyen módon át akarja verni szegény boltost. Akit egyébként az egyik legendánk, Peter Cushing formál meg a maga legtermészetesebb módján. Külön mókás, ahogy a görbe pipáját szívja, vélhetően ezzel emlékeztetve a nézőket egy korábbi ismert szerepére, a Sherlock Holmes-ra.
Az első mese egy borzasztóan áron alul megvásárolt tükörről szól. A tulaj a barátaival "csak úgy spontán" szellemidézésbe kezdenek, aminek az lesz az eredménye. Ugyanis a tükörben később megjelenik egy szellemalak, aki folyamatosan gyilkolásra sarkalja hősünket. Hogy miért nem képes simán elhagyni a házat a "józan" pillanataiban, az rejtély. Nem egy nagy sztori, de azért élvezhető. Sajnos nem elég véres, de ez az egész filmről elmondható. A vége mókás, bár lehetett rá számítani. David Warner pedig ismerős lehet az Ómenből és Az őrület torkából.
Örömteli eseménnyel kezdődik az e heti epizód; friss házassággal, melyet azonnal követ is a nászút. Peggy (Amanda Plummer – Hasznos holmik, Angyalok háborúja, Ponyvaregény) és Charles (Stephen Shellen – A mostohaapa [1987]) boldogsága határtalan. Még annak ellenére is, hogy Peggy nénikéje, Edith kifejti nemtetszését 
Charles-nak, ugyanis meg van róla győződve, hogy a férfi csak a pénzéért veszi el szeretett unokahúgát. Charlie fiú azonban finoman elküldi a bizonyosba Edith nénit és már fel is zúg az autó motorja és zörögnek a konzervek a kocsi után.
Idővel besötétedik és vihar kél a nászút közben. Majd egy hatalmas kidőlt fa állja a járgány útját. Mivel túl nehéznek bizonyul az úttorlasz és még a slusszkulcsokat is sikerül elveszíteni, a házaspár a legközelebbi házhoz siet menedékért. Senki nem reagál a kopogásra és látszik is, a hatalmas ház kihalt. A virágcserép alatt a kulcsot is meglelik az ajtóhoz és Charles már át is vitte a küszöbön a menyasszonyt. Villany nincs, de van kandalló, ahová érdekes módon be is van készítve a fa és a papír, ami pár pillanattal később már meleget árasztva lobog is. Hamar kiderül, hogy a hölgyemén túl szemérmes ahhoz, hogy levegye a ruháit szárítás céljából, ami azért lehet, mert még szűz. Ugyanis a nászéjszakára tartogatta szüzességét, az imádott férfinak. Charlie azonban egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki ezt megérdemelné. Folyton beszól a szende lánynak, és idegeskedik. Aztán mikor letámadja a menyasszonyt, hogy megcsinálja a kanapén, Peggy felkiált, mert ő ágyban akarja elveszíteni és egyfolytában a tökéletes nászéjszakáról magyaráz. Semmi gond, az emeleten találnak is egy baldachinos ágyat. Körös-körül a szobában gyertyák, mintha csak rájuk várna.
Charles bevágódik az ágyba és várja Peggy-t, közben a felesége zsíros bankszámlájáról elmélkedik. Edith néni nem tévedett. E közben a lány szépen kirittyenti magát, mint egy rossz életű. Charlie fiúnak ki is kerekednek a szemei, nem okoz neki gondot, hogy fellángoljon benne a vágy és egy akkorát kefélnek, hogy még az óra üveglapja is bepókhálósodik a kéjes sikolyoktól. Miután végeztek, Peggy hihetetlen orvosi érzékről tesz tanúbizonyságot, ugyanis megállapítja, hogy ő bizony terhes lett. Wow. Úgyhogy tökéletesebb nem is lehetne az este.
Igen, ahogy ígértem, most minden eddiginél aktuálisabb leszek. Nem is szaporítanám tovább a szót, tessék:
Rendezte: Steve Barker
Az első részről (az itthon is kapható Helyőrségről) volt egy kissé túlságosan is lelkes vendégírásunk, noha az igaz, hogy egyszer érdemes megnézni. Ez sajnos a folytatásról már nem mondható el. Az előzetesét egyébként egy hónapja már megmutattuk.
A történet tényleg csak annyi, hogy van Lena, a nácivadász, aki eljut egészen a már jól ismert kelet-európai titkos bunkerig. Segítségére lesz régi ismerőse, egy fizikus, aki nagyon is tisztában van a kialakult helyzet komolyságával. Ahogyan a kiküldött NATO katonák is. Olyannyira, hogy hordozható (ám csak egyszer használható) elektromágneses impulzust kilövő fegyvert is visznek magukkal. Hiszen a technológia hátteret ismerve, csak ez az egyetlen esély a náci zombik ellen, akik egyébként már elhagyták "otthonukat" és egyre nagyobb területeken garázdálkodnak.
Hiába maradt ugyanaz az író és rendező, ha módszeresen kiöltek minden olyan pozitívumot, ami az első részt nézhetővé varázsolta. Egyrészt eltűnt a nyomasztó, klausztrofób környezet. Ugyan ijesztőnek kellene lennie, hogy cserébe városokban portyázó náci zombik grasszálnak, de így valahogy súlytalanná vált az egész. Arról nem is beszélve, hogy "elfelejtették" a teleportálós képességüket, ami ugyan kézzel foghatóbbá tette őket, de valahogy ezzel ki is ölték belőlük azt a pluszt, ami megállíthatatlanság érzést kölcsönzött nekik. Na nem mintha ez az érzés nem köszönne vissza akkor, amikor vagy egy tucat tárat beléjük lőne, csak hát így mégis más, meg ugye ezt hívják következetlenségnek.
Még csak fél órája van kinn a neten, így most hála egy lelkes olvasónknak, frisseen, forrón tálaljuk! Az első részről itt írtam (aminek a megítélése a mai napig vita tárgya), a folytatás szinopszisáról meg itt olvashattok. Továbbá tudom, hogy velem van a hiba, de én már most bekaksiztam rajta.
Megtörtént eset alapján - hirdeti a Démoni doboz, ami első hallomásra kb. annyi ugorhat be, hogy egyszer valamikor valakinek volt valami faládikája. Na, de lássuk, hogy valójában miféle történet ihlette a produkció készítőit. Jason Haxton 2001-ben vásárolt egy borosdobozt, nem sokra rá szépen könyv formába öntötte saját történetet, amelyben leírja, hogy az általa vásárolt terméket démon szállta meg. Az úriember az ismerősein és az interneten keresztül terjesztette a sztorit, erre a SyFy is felfigyelt és össze is hoztak az esetről egy dokumentumfilmet. Nem sokra rá a Lionsgate is kiadott egy hasonló alkotást, ebben már felszólaltak a zsidó miszticizmus szakértői is. Nem is csoda, hogy a stúdiót érdekelt volt a dologban, hiszen Sam Raimi produkciós cége, a Ghost House 14 millióból hozta tető alá a filmváltozatot.
Bevett szokássá vált az elmúlt években, hogy horrorral indítják a szeptembert. Tavaly a Cápák éjszakája 3D és az Apollo 18 próbálta becsalogatni a nézőket a mozikba, de egyik sem mozgatta meg igazán az embereket. 2010-ben augusztus végén érkezett Az utolsó ördögűzés (majd egy hétre rá jött a Machete, amely az exploitation műfaja előtt tisztelegne.) 2009-ben pedig a nyár végén futott be a Halloween második felvonása és A végső állomás. A Démoni doboz már tavaly év elején leforgott, de csak most került a vásznakra, egy viszonylag csendesebb időszakra pakolták a bemutatót és úgy tűnik, hogy jól időzítettek.
Átböngészve az alkotók neveit Raimi számít a legnagyobb névnek, legalábbis az amerikaiak számára. Jeffrey Dean Morgan a Watchmen buktája után inkább a B kategória területén rendezkedett be, Kyra Sedgwick főleg a kisképernyő előtt ülők számára lehet ismert (A főnök sorozat). A rendező Ole Bornedal meg inkább kerülte Hollywoodot, ugyan a 90-es években kapott esélyt arra, hogy leforgassa a Nightwatch remake-jét, de a film keveseket érdekelt. Ezen felül még producerként kivette a részét a Mimicből. Tehát sztárok helyett inkább a marketingre kellett rágyúrni, az előzeteseken és posztereken kívül az alkotók igyekeztek megemlíteni, hogy őket mennyire megrémíti az a bizonyos doboz.
Ugyan csak tegnap írtam róla, de minek várni? Ja és már ott is megemlítettem, hogy azért érdemes DVD-n is bezsákolni!
Friss kommentek