A poszt félig "remake vs. eredeti" lesz, azzal a különbséggel, hogy szó lesz az amerikai változat két folytatásáról is. Így többek között az is kiderül, hogy érdemes-e befektetni a gyűjtődobozára. Na jó, azt most megmondom, hogy nem.

1. Kairo / Pulse (2001 - Kiyoshi Kurosawa) - Mezsgye / Pulse (2006 - Jim Sonzero)

A Kör sikere felébresztette Hollywoodban a feldolgozási lázat. Így jöttek is szépen sorban az ázsiai filmek pofátlan átiratai: a The Grudge-féle Átok, a Fekete víz, Az Árnykép, a Hívatlan vendég, a Nem fogadott hívás, a Tükrök, A túlvilág szülötte és még ki tudja, hogy mik. Ezek többsége ugyan szánalmas újraforgatás, de van azért olyan, ami érzésem szerint jobban sikerült az eredetinél. Reményeim szerint majd egy nagyobb cikk keretében ki fogjuk mindezeket tárgyalni. De egyelőre maradjunk jelenlegi tárgyunknál, a Mezsgyénél.

Azt kell, hogy mondjam 11 év távlatából, hogy a Kairo megelőzte korát. Emlékeztek még 2001-re? A DOS-ra? A floppy lemezre? A Windos XP, YouTube, Facebook, Twitter előtti időkre? A betárcsázós internetre? Arra, hogy még egy kép betöltése is sokszor időigényes volt? Ami nekünk ekkor még az internet hajnalát jelentette, addig a nálunk fejlettebb országokban már a kézzel fogható valóság volt.

De mit is értettem az alatt, hogy ez a film megelőzte a korát? Azt, hogy már ekkor felhívta a figyelmet egy, azóta már világszerte létező társadalmi problémára. Ez pedig nem más, mint az individuum teljes elszigetelődése a külvilágtól, az "én" önkéntes magányba menekülése. Ez a jelenség pedig úgy érzem, hogy sosem lehetne aktuálisabb a közösségi oldalak idején (most is azon csüngsz, mi?) és a tudaton, hogy jóformán már el sem kell hagynia az embernek az otthonát, mert a világháló segítségével a székben ülve el tudunk bármit intézni (na jó, itt Kelet-Európában, a sárga csekk földjén ez még annyira nem lehetséges). Tudom, hogy nem tűnik olyan vészesnek a helyzet, mi több, paradicsomi állapotnak, csak így az ember szociális képességei erősen csökkennek.

Úgy rémlik az oldalon még nem esett szó egy-egy moziban bemutatott friss horror eredményeiről, szóval bele is vágok az első box office posztba.

Amerikában pénteken küldték a mozikba a The Apparition-t, amelyben Ashley Greene, Julianna Guill és Sebastian Stan küzd egy gyilkos kedvű természetfeletti jelenséggel. A produkció már a startnál elvérzett, ami az előjelek fényében abszolút nem meglepő.

Todd Lincoln elsőfilmes rendező még 2010 februárjában látott hozzá a forgatáshoz, amiből leszűrhető, hogy az alkotás legalább két éve várt már arra, hogy végre valahára a nagyközönség elé kerüljön. Miért nem láthattuk eddig a filmet? Nos, valószínűleg a fejesek inkább kivágták volna a szemétbe a kész művet, más részt pedig Joel Silver producer állítólag összezördült a Warnerrel.

Silver 25 éve már, hogy a Warnerrel karöltve dolgozik, de kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva útjaik idén szétválnak. Produkciós cégét, a Silver Pictures-t az Universal veszi pártfogásba és úgy tűnik, hogy a Dark Castle is ehhez a stúdióhoz kerül. Hozzá kell tenni, hogy a kész film abszolút nem nyerte el a forgalmazó (azaz a Warner) tetszését, még sajtóvetítését sem tartottak. Hogy miért került a gyöngyvásznakra? Bizonyára egy vastag paksamétában, valahol az egyik szerződésen van egy olyan kitétel, le van írva feketén-fehéren hogy be kell mutatni.

Inkább nem is kommentálom...

Angol produkció, ami egy kísértet járta kolostorról szól, illetve egy a közelben lévő fáról, amire fiatal párok szokták felkötni magukat. Egy fiatal pár pedig pont arrafelé nyaral, és ha már ott vannak, megnézik maguknak a helyi folklórt. A többi pedig sejthető.

Az Asylum elpusztíthatatlan bástyaként magasodik a trash filmek piacán, alacsony költségvetésű műveik szépen hoznak a konyhára. A fejesek úgy érezték, hogy eljött az idő, hogy a filmszínházakban is kipróbálják magukat. A #HoldYourBreath horrort mérettetik meg a mozikban, amiben a legnagyobb név Katrina Bowden, aki úgy tűnik, hogy A stúdió sorozat sikere után nem igazán erőlködik azzal, hogy esetleg nagyobb, jobbnak vagy sikergyanúsnak látszó produkcióban próbálja ki magát. Láthattuk a The Shortcut-ban és Piranha 3DD-ben, legjobb döntése az volt, hogy bevállalta a Trancsírákat és idén még a Nurse 3D-ben domboríthat.

A film úgy indul, ahogy a sok millió társa: Néhány fiatal kirándulni indul, majd beüt a gebasz. Ezúttal az a probléma, hogy egyikük magasról tesz egy városi legendára. Azaz a srác nem tartja vissza a lélegzetét, mikor elhaladnak egy temető mellett, ezáltal egy megátalkodott sorozatgyilkos szelleme szépen meg is szállja. De hogy még nehezítsék a dolgot kiderül, hogy nem marad meg egy testben, hanem képes átköltözni egy másik testbe, így gyakran csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy kibe bújhatott bele.

Jared Cohn dirigálta az alkotást, aki 2012-ben még lezavarta a 12/12/12-t is, mondanom sem kell, hogy az Asylum berkein belül forgott ez is és Darren Lynn Bousman 11-11-11 filmjét koppintja. Hoppá, de hisz ebből már csináltak egy másolatot.

Most komolyan, tisztességes horror készítésben is le fogunk maradni?

A történeten nem gondolkodtak sokat: néhány fiatal elmegy a Kárpátok közt lévő Synevir tóhoz, mert nagyon sok rejtélyes eset kapcsolódik hozzá. Ezeket mennek kideríteni. Aztán persze -nahát- ráfaragnak. Mindez 3D-ben!

Gonosz vagyok, ha azt mondom, hogy az előzetes alapján a készítők le se tagadhatnák, hogy ukránok? A végén lévő vodkát vedelő orvosnál meg nem is lehetne nagyobb sztereotípiát kitalálni...

Mint az sejthető, időnként kapok ajánlásokat, kéréseket, hogy milyen filmekről kellene írnom. Ezeket igyekszem teljesíteni, időnként beleszőve egy-egy nagyobb posztba. Most azonban eljött az idő arra, hogy egy teljes cikkben mutassam be az olvasók igényeit. Ráadásul mindezt egy adott koncepción belül. Mivel ilyen esetekben csak a címeket jegyzem fel, így bocsássátok meg, ha nem írom oda az egyes művekhez, hogy konkrétan ki kérte. Az illető úgyis tudni fogja. Kezdjük is.

1. Az erdő foglyai - Hansel & Gretel / Henjel gwa Geuretel (2007)

Rendezte: Pil-Sung Yim

A dél-koreai rendező már korábban bemutatkozott a blogon az Antarctic Journail-al, ami ugyan baromi vontatottra sikeredett, de megvolt a maga szépsége. Sajnos ez erre a műre már nem igaz. Ja de, ez is vontatott. Ráadásul két órás.

A történet egy amolyan kifordított Jancsi és Juliska, csak egy kissé megkutyulták a dolgokat. Ugyanis aki eltévedt az erdőben, az egy autóbalesetet elszenvedett férfi. Talál egy csodaszép kis házikót a sűrűben, amiben látszólag egy boldog család lakik három gyermekkel. Hogy valami nem stimmel velük, az már akkor látszik, amikor a reggeli menü színes muffinból,  tortaszeletből és drazséból áll. Minden kisgyerek álma és ez itt a kulcs.

Hősünk próbál hazatalálni, de mindig ugyanannál a háznál lyukad ki. A szülők időközben eltűnnek, helyüket átveszi egy pedofil hajlammal rendelkező férfi és a borzasztó barátnője, aki meg szeret lopni. A kölykökről meg kiderül, hogy természetfeletti hatalommal rendelkeznek. meg még sok más is.

Következzen négy olyan film, amik nem nézhetetlenek, de kihagyásukkal nem veszít sokat az ember. Mindenki döntse el a maga ízlése szerint, hogy melyikre fizet be.