Az egyik legismertebb és legsikeresebb found footage horror az Ideglelés volt, a pár ezer dollárból készült produkció irgalmatlanul sokat termelt a mozikban. A hatalmas siker után néhányan azt vizionálták, hogy a piacot dömpingszerűen elárasztják a hasonló művek, ez azonban mégsem történt meg.... legalábbis akkor. Éveket kellett várni, mire a műfaj felkapottá vált, egyre-másra érkeznek a kézikamerás-stílusban készült produkciók, csak hogy néhányat említsek: Cloverfield, [REC], Az utolsó ördögűzés és a Paranormal Activity. Amerikában az idei év első filmje a The Devil Inside volt, amire csak úgy özönlött a nép bemutatásakor, a stúdiót valószínűleg nem érdekli, hogy utána csúnyán megcsappant az érdeklődés a film iránt, mert így is szép profitot termelt. Szóval 2012 a found footage-ről fog szólni? Meglehet, de az már más kérdés, hogy minőségi lesz-e, ijedezhetünk-e rajtuk vagy csak álmosan legyintünk. A shocktillyoudrop összeszedte azokat a tervezeteket, amelyekre számíthatunk, ezek közül a The Last Exorcism 2-ről volt szó korábban.

Mint azt a 2011-es évértékelő posztomban is írtam, hogy igyekeztem minél több filmet bepótolni, csak hogy hitelesnek mondható legyen a lista. Ez szerintem úgy-ahogy sikerült is. Íme néhány film, amik kimaradtak a felsorolásból. Némelyik akár a legjobb tízbe is bekerülhetett volna.  valami bizarr módon egyik sem "vegytiszta" alkotás. Lássuk.

1. A pokol kapuja - 11-11-11

Rendezte: Darren Lynn Bousman

A rendező nagy visszatérője a blognak: volt vendégkritika a Repo!-ról és összehasonlítottam a Mother's Day feldolgozását az eredetivel. Persze leghíresebb művei egyértelműen a Fűrész 2-3-4. Ezúttal próbált valami misztikus thrillert összehozni, aminek a központi témája egy dátumra esett (ez gondolom egyértelmű). Nem ártott volna, ha valaki szól neki, hogy ez már az Ómen 666 esetén se működött anno.

A film meglehetősen sablonos: egy világhírű író elveszíti a családját, amitől meghasad és megtagadja Isten létét. A gond csak az, hogy a fivére pap, akinek ráadásul saját közössége is van. Vele pedig mindenképpen találkoznia kell, mivel az apjuk haldoklik. A 11-11-11 pedig nem csak azért kapcsolódik a filmhez, mert ezen a napon történni fog valami, hanem mert a 11-11 eddig is a család életének a része volt. Konkrétan mindig meghalt valaki vagy abban az órában, vagy napon. Ahogy viszont közeledik a Nagy Nap, egyre több furcsaság történik főhősünkkel, mindenhol szellemeket, démonokat lát. Közben pedig vadul nyomoz, hogy mi is fog bekövetkezni.

A film voltaképpen roppant hatásvadász és mindent erre, illetve a "Nagy Csavarra" tesz fel, ami nekem teljesen egyértelművé vált már a játékidő felénél. Ez még nem is lenne akkora nagy baj, ha rendesen megmagyarázták volna, helyette inkább félinformációkat kapunk. Nincs rendesen kibontva a háttértörténet. A cselekményvezetés roppant lapos, az ijesztgetések pedig már az unalomig ismertek. Voltaképpen semmi egyedit nem képes felmutatni.

Egyszer nézhető, de teljesen érdektelen alkotás. A kivitelezéssel nincs gond, bár a lények néhol elég bénán néznek ki. A színészek felejthetőek. Mi több az ifjú papot alakító  Michael Landes (Végső állomás 2) abszolút hiteltelen volt számomra.

Az Asylum persze valami nagy kasszasikerre számított, amiből parazita módján maguk is csemegézhetnek. De melléfogtak, mert így a saját selejtjüket (a zseniális 11/11/11) se fogja senki se megnézni. Remélhetőleg.

Amerikai-spanyol koprodukció.

A múltba merengés után itt az ideje a jövőbe tekintésnek. Ezért álljon itt egy kis összeállítás a 2012-es év várható horrorjairól.

Mint azt sokan tudjátok, koimbra kolléga a saját blogján már írt erről egy posztot, így félig-meddig lustaságból, de azokra én nem is pazarolnék plusz leírást. Azonban szerencsére még találtam egy párat, igaz, többségük filléres vacaknak ígérkezik. De nem baj, hiszen mi eleve azokra vagyunk leginkább szakosodva, melyeknek nincs túl nagy hype-ja. No akkor lássuk!

A Deamonium horror sci-fi akció ötvözet producere az argentin Hernan Moyano volt, a történet egy olyan világban játszódik, ahol démonok is léteznek. További részek várhatóak, elvileg 5 epizód kerül ki a netre.

Következzen három film az idei évből, amelyek a found footage szellemében készültek. Ráadásul mindegyik rendelkezik spanyol részvétellel. Igaz, az utolsó enyhén szólva is kilóg a sorból. Egyébként úgy tűnik, hogy 2011 ennek a technikának az évében telt, elég, ha csak a korábban általam beszámolt Grave Encounters-re, vagy a norvég Trolljegeren-re gondolunk. És akkor még a Paranormal Activity 3-ról (Parajelenségek 3) még nem is beszéltünk...

Ezek közül kettőről még volt szó az év elején, és nagy várakozás övezte őket, legalábbis részemről biztos. Csalódtunk? Az mindjárt kiderül.

A cím természetesen nem másra, mint Cronenberg-re utal, akiről már többször is volt szó a blogon (Paraziták, Veszett vagy az egyik kedvencem, a Légy), folytassuk hát életművének bemutatását egy újabb klasszikussal.

Porontyok - The Brood (1979)

Rendezte: David Cronenberg

A szexualitás most jócskán háttérbe szorul, hogy átadja helyét a Családnak, mint olyannak. A rendező ezúttal nem egy kilátástalan jövőt vizionál, hanem a "ma" családjának állít egy torz tükröt. Nem kell aggódni, azért a kőkemény dráma mellett a horror is jelen van, nem is akármilyen formában.

De néhány szó a történetről. Adott egy széthullott család, amiben anyuka egy speciális szanatóriumban áll kezelés alatt, míg apuka spártaiként harcol a kislányáért, nehogy már a zakkant asszonynál legyen. Hogy mitől spéci ez az intézmény? Attól, hogy a vezetője képes az elfojtott dühüktől szorongó betegeit gyógykezelni Ezt leginkább szerepjátékokkal végzi el, vagyis a doki eljátssza a beteg konfliktusait okozó ismerőseit. Csak hogy, amikor az érintett anyuciról van szó, akkor az említett személyek a beszélgetés után meghalnak, elég bizarr módon. Konkrétan ronda (értsd: mutáns, degenerált) gyerekek támadnak az érintettekre. Apuka meg persze nyomozásba kezd.

Remélhetőleg a törzsolvasóknál már elvárás, hogy ha sokáig nem írok, akkor valami grandiózussal rukkolok elő, ez most is így lesz. Ezúttal egy féltucat rossz filmről lesz szó, mind különböző évjáratú, különböző műfajú többféle vidékről. Szemezgessetek.

1. Hell of the Living Dead / Virus (1980)

Rendezte: Bruno Mattei (mint Vincent Dawn) és Claudio Fragasso

Ennek a borzalomnak a fényében az olyan általam rossznak tartott klasszikusok, mint a Holtak hajnala, vagy a Zombi igazi mesterművek még az én szememben is. Hiába olasz-spanyol koprodukció, a végeredmény szánalmas, ami kilométerekről szaglik az alacsony költségvetéstől és hozzá nem értéstől.

Egyetlen erénye az, hogy van mondanivalója. A történet szerint ugyanis a gazdag, fejlett államok nem akarnak többet bajlódni a Harmadik Világgal, ezért megpróbálják egy kísérleti gázzal kiirtani őket. Természetesen a dolog balul sül el és kitör a zombi-járvány, ami ugye nem tesz különbséget szegény és gazdag között. De ez csak a háttér, az igazi cselekményeket egy négyfős dilettáns kommandós alakulat és egy riporter pár harcát mutatja a dzsungelben. Ami természetesen mindössze pár kilométerre van a járvány kiindulási pontjától, így a környék hemzseg az élőholtaktól, akik vérgagyin néznek ki. De még ez a legkisebb baj, mert a lassú mozgásukat itt-ott humorosra vették.

Magát az új-guineai dzsungelt (vagyis a spanyol tengerpartot) ugyanis úgy tették "hitelessé", hogy archív természetfilmekből származó képkockákat vágtak a vérengzések közé! Nagyon szánalmas. A színészek borzasztóak, amit még egy kis meztelenkedés se tud kompenzálni. Magukra a belezésekre nem lehet panasz, de azokat se lehet komolyan venni a béna sminkek miatt. A grimaszoló zombi gyerek meg mindent visz. Nagyon-nagyon rossz, csak elfogult rajongóknak!

Végre! Egy emberként lélegzenek fel azok, akik már a listát várják lassan egy éve. No igen, jó munkához idő kell. Azonban végig nézve a címeket, sajnos meg kell állapítanom, hogy teljesen felesleges volt ennyit várnom, kutakodnom és megnéznem mindenféle jött-ment hulladékot. Ugyanis már tavaly is ezeket választottam volna, ha akkor megírom. Így jártam. Nosza.

Mielőtt bárki belekezdene a felsoroltak mustrálásába, kérem, előbb olvassa el a kvázi "használati utasítást":

1. Ez egy szubjektív lista, jobb ha ezt rögtön tisztázzuk. Nekem ezek voltak a legmeghatározóbb filmélménjeim, már ami a félelemkeltést illeti. Másképpen nem is lehetne megírni, tekintve, hogy nem lehet semmiféle faktort felállítani, mint pl. a tudjuk melyik listám kapcsán a "brutalitásmérőt".

2. Törekedtem arra, hogy ne a saját félelmeim miatt legyenek egyes művek a listán, illetve általánosságban ne a fóbiák kihasználása kerüljön előtérbe. Ezért olyanokat ne is várjatok, mint pl. az 1990-es Arachnafóbia - Pókiszony c. klasszikust (mondjuk ennek eleve van egy komikus beütése).

3. A lista még így sem tökéletes, vagy végleges. Ugyanis be kellett látnom, hogy rengeteg filmet kell megnézni az ilyesmihez, én meg egyszerűen feladtam. Ha egy év alatt nem találtam semmi újat, akkor most mire várok? Kérdeztem magamtól, és hát tessék...

4. Az 1-es ponthoz kapcsolódóan: nagyon sok klasszikus (amikre lentebb kitérek) azért nem lesz rajta, mert egyszerűen eljárt felettük az idő. Mert elhiszem a kedves 30-as, 40-es kommentelőknek, hogy ők anno, hogy megijedtek a moziban, ami valószínűleg nyomot is hagyott bennük. De mai szemmel nézve bizony sok remekmű egyszerűen nem képes megborzongatni, csak kellemes filmélményt nyújtani.

5. Próbáltam változatosra készíteni, így nem feltétlen a legfélelmetesebbeket láthatjátok majd, hanem esetleg az alműfajon belül a legmeghatározóbbat. Már amelyik kategória képes erre, pl. meggyőződésem, hogy a farkasemberes alkotásokon egyáltalán nem lehet parázni.

6. A félreértések megelőzése végett: nem ezek a legjobb horrorok, sőt. Csak a SZERINTEM leg-félelemkeltőbbek. Így a sorrendet is csak a paráztatási szint szerint kell értelmezni.

Egyébként nyugodtan írjátok le Ti is a saját listátokat, érdekel:)

Továbbá nem elfelejteni, hogy még ma éjfélig lehet ránk voksolni a Kult-Szórakozás kategóriában!

Jó mulatást! Aztán ne nekem panaszkodjatok, ha majd nem tudtok aludni:)

Ugye anno volt egy szép nagy poszt a spanyol horror filmek zsenialitásáról. Na most egy kicsit árnyaljuk a képet.

1. Hideg csontok - Fragile (2005)

Rendezte: Jaume Balagueró

Igazából nem is értem, hogy ez múltkor hogy maradhatott ki, hiszen nekem ez még megvan is van DVD-n már egy jó ideje. A rendezőt pedig nem kell bemutatni, hiszen neki köszönhetjük a [REC] 1-2-t, illetve a Darkness - A rettegés házát is. Akkor most pótoljuk a hiányosságot.

A főszereplő a Golden Globe díjas Calista Flockhart, akit a többség a nálunk is bemutatásra került Ally McBeal c. TV-sorozatból ismerhet. Itt egy bezárás szélén álló gyermekkórházba frissen érkezett ápolónőt alakít. A bezárást tessék a szó legszorosabb értelmében venni, ugyanis már nagyban pakolnak, csak ideiglenes helyhiány miatt vannak még ott a gyermekek és a személyzet. Lényeg, hogy az egyik kis beteg kapcsolatot ápol egy szellemmel, aki néha felkapja a vizet, és akkor tör-zúz. Néha még ölésre is képes. Persze kezdetben nem sokan hisznek neki, aki meg igen, az viszont igyekszik nem rá gondolni.

Vanishing on 7th street (2010)

Rendezte: Brad Anderson

Nekem aztán ne mondjátok, hogy a blogon nincs aktualitás! A filmnek a trailerét korábban már bemutattam, akkor nagy reményeket fűztem hozzá. Azóta már meg is jelent, szóval a tisztesség úgy kívánja, hogy írjak is róla. Mielőtt azonban neki kezdenék, had magyarázzam meg a 2010-es évszámot: maga a film már tavaly elkészült, sőt már két fesztiválvetítést meg is élt, mire beindult a hivatalos forgalmazás. No, lássuk a medvét!

A rendező már feltudott mutatni pár dolgot, mire idáig eljutott, többek között a hazánkban is forgalmazott A gépészt, de a műfajon belül még meg kell említenünk a  Session 9-et is. Ez a két film elég volt ahhoz, hogy az a megtiszteltetés érje, hogy a Horror Mesterei egyik epizódját leforgathassa. Mostanság meg a Rejtély nevű, népszerű sci-fi sorozat egyes epizódjait dirigálja. Szóval az elvárások ennek tükrében igen magasak, vajon meg tudott ennek felelni? Sajnos nem. Képes volt egy borzasztóan unalmas filmet tető alá hozni.