Ezer éve nem írtam mozis beszámolót, ennek oka egyszerűen az anyagiakban keresendőek, de most egy olyan műről van szó, amire muszáj volt rááldoznom. Nem is tudnám megmondani, hogy legutóbb melyik lehetett az a film, amit ekkora várakozás, hype és marketing vett  körül. Főleg itthon. Én bevallom nem is emlékszek olyanra, hogy egy filmet ennyire nyomattak volna a média minden egyes felületén. Arra se, hogy a megtekintése után ennyien írtak volna róla. De tényleg, alig lehet olyan filmes portált, blogot említeni, aki nem írt volna már róla kritikát. Így én se maradok ki a sorból.

Prometheus (2012)

Rendezte: Ridley Scott

Azt gondolom mindenki tudja, hogy ez egy amolyan Alien előzményfilm. Pontosabban a Nyolcadik utas: a Halál történései előtt játszódik jó harminc évvel, de direkt kapcsolat nem igazán van közte. Már csak azért sem, mert a várakozásokkal ellentétben (ha jól tudom) nem ugyanazon a bolygón játszódnak az események. A lényeg, hogy ugyanabba az univerzumba helyezhető.

A történet röviden -és viszonylag spoilermentesen- annyi, hogy egy lelkes tudós szerelmes pár néhány kőbe vésett alakra hivatkozva úgy gondolja, hogy az embert idegen lények teremtették. Szerencséjükre találnak befektetőket (igen, a Cég személyében), akik segítenek nekik eljutni egy bizonyos bolygóra, ami vélhetően az "emberiség bölcsője". A csoport tagjai még különböző tudósok és zsoldosok. A főszereplőkre még külön kitérek.

A csapat megérkezik egy látszólag sivár területre, majd szépen besétálnak egy barlangrendszerbe. Nem kell sok hozzá és találnak egy lefejezett űrlény holttestet. A film felszínessége már itt árulkodó, hiszen szemmel láthatóan a Föld még azóta se látott igazi UFÓ-t, így mondhatni már ez önmagában az évezred felfedezését kellene, hogy jelentse. Erre a csapat biológusa kvázi le se szarja, inkább elhúz a picsába! Ez most mégis mi?! A Viszont a többiek lelkesedése se nagyobb annál, mint amikor én beszerzek valami ritka DVD-t... Aztán persze ahogy az lenni szokott, előkerülnek a "gonosz" hátsószándékok, az intrikák, veszélyes paraziták, mutációk és rengeteg emberhalál. Amit el is vártunk.

„Akinek elég bátorsága és türelme van ahhoz, hogy egész életében a sötétségbe nézzen, elsőként fogja meglátni benne a fény felvillanását.“

Dmitry Glukhovsky a kortárs orosz irodalom egyik legérdekesebb alakja, a Metró 2033 című regénnyel robbant be a köztudatba. A könyv rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert, tavaly óta szerencsére magyarul is olvasható. 

A regény egy posztapokaliptikus világban játszódik. Egy atomfegyverekkel vívott háború után Moszkva szellemvárossá változott. Csak azok élték túl a nukleáris csapást, akik időben le tudtak menekülni a metróba, ami a világ egyik legnagyobb atombunkere. Hogy ezt a nukleáris csapást ki indította, miért tört ki a háború, és mi lett a világ többi részével, azt senki nem tudja. Még az sem egészen biztos, hogy mikor játszódik a regény cselekménye – az egyedüli támpont a címben megjelölt dátum, és az, hogy élnek még a metróban emberek, akik emlékeznek a fenti világra. 

A régi felszínre. Mert az új már csak nyomaiban emlékeztet rá. A radioaktív háttérsugárzás miatt életveszélyes akár egy percet is a felszínen tartózkodni. A levegő mérgező, a nap perzselően éget, minden sugárfertőzött. A város romokban hever, a romok között pedig új, mindennél veszélyesebb életformák jelentek meg. Az ember számára nincs maradás. 

Liev Schreiber, Olivia Williams, Romola Garai, Elias Koteas, Tom Cullen, Goran Kostic és Johnny Harris szerződött le a The Last Days of Mars-ra, amelyet az ismert reklámrendező, Ruairi Robinson készít.

A történet nagy része a Marson zajlik, ami elég bátor vállalkozás, hiszen a vörös planétán játszódó filmek általában bukni szoktak. Néhány asztronauta a bolygón kőzetmintákat gyűjt, majd azokat tüzetesen megvizsgálva döbbenten és lelkesen konstatálják, hogy élet nyomaira bukkantak.

Ketten visszamennek a lelőhelyre, hogy további mintákat gyűjtsenek be, de a rutinnak számító úton egyikük balesetet szenved és elhalálozik. A felfedezett létforma átveszi a teste felett az irányítást.

Az utóbbi években mintha kezdene feltámadni a horror-vígjáték kategória, még ha ebből mi magyarokat nem sokat látunk. Azért szerencsére akadnak kivételek. A színészekre egyik esetben sem térnék ki, mert minden esetben hozzák az elvárt minőséget.

1. Idegen arcok - Attack the Block (2011)

Rendezte: Joe Cornish

2011 legjobbjai kapcsán volt aki számon kérte tőlem, hogy ez hogy maradhatott ki. Ennek oka prózai: én úgy tudtam, hogy ez egy akció-scifi-vígjáték, azzal nem voltam tisztában, hogy közben könyékig gázolnak a vérben. Mindazonáltal, nem biztos, hogy bekerült volna, mert azért annyira nem egy ütős darab. De kezdjük az elején.

A film legnagyobb problémája rögtön a kezdéskor megmutatkozik, hiszen néhány brit gettólakó tizenéves kirabol és halálra félemlít egy szerencsétlen lányt. A pumpa már ekkor felszökött bennem, és baszki, velük kell azonosulnunk 90 percig! De ez lehetetlen! Én rögtön az Eden Lake szemétládáira asszociáltam, és most komolyan: Ti át tudtátok érezni a társadalmi helyzetüket, szociális környezetüket? Hogy nem ők tehetnek róla, hogy ilyenek? Vagy csak az aljas férgeket láttátok bennük? Mert itt ugyanaz a helyzet. Amin semmi nem tud változtatni. Hiába tolják a valóban humoros szlenget, kerülnek vicces helyzetekbe. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ezek csak fiatalkorú gengszterek. A készítők még rá is tesznek egy lapáttal, amikor a vezéregért megteszik drogfutárnak, erre a társai gratulálnak neki! Álomkarrier faszom.

A tegnapi posztnál Darkcomet olvasónk megemlítette az Őrült Stone-t (Split Second), amit hasonlóan rossz minőségben adtak ki, mint a Fenyegetést. Azért ez egy fokkal jobb, a kép és a hang tisztább. Ezt még anno a Fangoria Magazin hozta be DVD-n, majd később átvette tőle az R'N'R Média. Elvileg még lehet kapni, szintén párszázas kategória. Erre már érdemesebb beruházni, már csak azért is, mert maga a film szórakoztató és ugye itt van nekünk Rutger Hauer is.

Akkor csapassuk továbbra is a VHS-korszak hangulatát! Előre a távoli jövőbe, 2008-ba! :)

Ugye nem rég számoltam be arról, hogy sikerült egy csomó egész jó filmet bagóért beszereznem. Ugyan nem szép dolog egy már csődbe ment kiadóba belerúgni, de a kiadványt látva muszáj megírnom a panaszaimat. Meg akkor már a filmről is beszámolok.

Fenyegetés - The Warning / Without Warning (1980)

Rendezte: Greydon Clark

Már azon érdemes elgondolkodni, hogy egy filmnek hogy lehet két ennyire különböző címe. Hiszen teljesen más képet fest a "Figyelmeztetés", mint a "Figyelmeztetés nélkül". Nagy szerencse, hogy ebben az esetben mindkét változat találó lehet, csak belemagyarázás kérdése. Maga a mű egyébként itthon VHS klasszikusnak számít, szóval jogos volt kiadni, az már más kérdés, hogy hogy... De erről később.

A történet igazából baromi egyszerű. Van egy titokzatos, hidegvérű földönkívüli, amolyan pre-predator, aki egy eldugott erdőben vadássza le a jónépet. A módszere elég egyedi, ugyanis valamiféle tapadókorong szerű parazitákat hajít áldozataira, amik megbénítják őket. Szóval eléggé stílusosan nyomatja az ipart.

Egy szokásos fiatal túra két túlélője (egy fiú és egy lány) beviharzik egy kocsmába és előadják az ufóinváziós sztorijukat, amit persze a többség kétkedve fogad. Kivéve egy "Őrmesternek" nevezett vietnami veteránt, aki olyan kattant, mint az állat. Nem is értem, hogy miért nincs diliházban. Ő persze hisz nekik, de ebből hamarosan azt szűri le, hogy a két tinédzser is űrlény, azaz kiirtandó ellenség. Ez a vonal tetszett is, hogy egyszerre két fenyegetés leselkedett hőseinkre, jó ötlet volt. Sajnos azonban ez is kevésnek bizonyult hangulat szempontjából. A vége meg kissé nevetségesre sikeredett, konkrétan a félelmetes idegenünk szinte végig egy helyben állt.

„A folyamatosan pusztuló és újjászülető, örökké fiatal és megállíthatatlan élet olyan, mint egy földön álló létra, mely egyre feljebb nyúlik, egészen a csillagok birodalmáig.“

                                                                H. G. Wells

Kevés olyan dolog van, ami annyira képes megmozgatni az ember fantáziáját, mint a körülöttünk elterülő végtelen világűr. Az ember talán egyszer képes lesz az igája alá hajtani a Földet, de minden alkalommal, mikor felnéz a csillagos égre, kénytelen lesz szembesülni azzal a ténnyel, hogy fajunk csupán egy apró porszem az univerzum egészéhez képest. Ez a tudat egyrészt alázatra tanít, másrészt hihetetlen kíváncsiságot szül.                                         

Nem véletlen, hogy számos könyv, novella és film foglalkozik a világűr felfedezésével, s az sem meglepő, hogy ezek között igen gyakoriak a horror felé hajazó történetek. Hiszen maga az alaphelyzet – egy magányos űrsiklóban száguldani az ismeretlen felé, ezernyi veszélynek kitéve, teljesen önmagunkra utalva – elképesztő feszültséggel telített. Erre a toposzra épít a következőkben bemutatásra kerülő novella is. 

Clarissa meztelenül tér magához egy reggelen. Fogalma sincs, hogy kinek az ágyában lehet, mindenesetre a mellette fekvő fickó tetszik neki. A bökkenő, hogy Dorian sorozatgyilkos, aki megerőszakolja Clarissát, majd megöli. A nő hamarosan újra magához tér és kénytelen rádöbbenni, hogy a halál számára csak a kezdet. Minden egyes alkalommal újra és újra meghal, csak éppen a halálnem változik.

Miguel Urruita írta és rendezte a Wake Up and Die (Volver a Morir) kolumbiai horror-thriller erotikus sci-fi-t. Andrea Montenegro és Luis Fernando Bohorquez játssza a főszerepet.

Még a múlt héten lehetőségem volt ingyen megtekinteni Cronenberg legújabb filmjét, a Veszélyes vágyat. Abban a hiszemben ültem be rá, hogy egy olyan thrillert fogok kapni, amiről esetleg írhatnék is. Ez sajnos nem így lett, ugyanis ez egy dráma, rengeteg szövegeléssel és elfojtott szexualitással. Nem egy rossz darab, de semmi köze a mester korai munkáihoz. Lássunk is egyet abból az időszakából, amikor a párbeszédek helyett a gusztustalan effekteket helyezte előtérbe.

Agyfürkészők - Scanners (1981)

Rendezte: David Cronenberg

A cselekményekbe rögtön bekapcsolódunk, ahogy egy csapat ballonkabátos gyanús alak leteper egy szerencsétlen hajléktalant, aki egyszerűen rosszul lett, mert ránézett egy nőre. Aki még rosszabbul lett. Kiderül róla (amit még ő maga sem tudott), hogy ő az emberiség egy ritka csoportjába tartozik, a "fürkészők" közé. Nekik amolyan telepatikus képességeik vannak, akik tudják irányítani az emberek akaratát, pusztán gondolatokkal. Most pedig a kormány szeretné felhasználni egy megoldandó probléma orvoslására, ugyanis...

Ezzel párhuzamosan egy "über-fürkész" beférkőzik a szupertitkos központba, majd megöl néhány ügynököt, ezzel demonstrálva hatalmát. Az illetőt egyébként nem más alakítja, mint Michael Ironside (Emlékmás, Gyilkos felvonó), akinek elég a nevét kiírni, és máris tudjuk, hogy ő lesz az aktuális rosszfiú. Szegényke nem tehet róla, hogy ilyen zord fizimiskával áldotta meg az ég. Külön érdekesség, hogy itt még volt haja, amivel engem Jack Nicholsonra emlékeztetett.

Ismét emlékezzünk meg egy olyan filmről, amit hamarosan remake-elnek, hogy legyen majd összehasonlítási alapunk.

Chopping Mall (1986)

Rendezte: Jim Wynorski

Ó azok a '80-as évek! Szintipop, idióta frizurák, vasfüggöny és robotok! A hármas számú űrbázis, Rövidzárlat, Halálos barát, Robotzsaru és maga a Terminator. Ekkor az emberiség már biztosra vette, hogy csak idő kérdése és hamarosan gépek fognak minket körülvenni. Erre a "kollektív tudatra" pedig Hollywood is felfigyelt és ontani kezdte magával a robotos filmeket különböző műfajokban, amint az az előbbi felsorolásból is kiderül. Alapvetően azonban kétféle megközelítésről beszélhetünk: egy poszt-apokaliptikus vízióról, és egy "alternatív" jelenről, amiben helye az ilyesmiknek. Jelen filmünk tárgya ez utóbbi kategóriába tartozik.

Adott egy pláza, ami ugyanazt a képet adja, amit idehaza is tapasztalhatunk egy átlagos bevásárlóközpont kapcsán: rengeteg üzlet, kajáldák, fiatalok, pörgés ezerrel. Ez mondjuk kissé lehangoló, hiszen ez az "életérzés" elég sokára ért el hozzánk (az más kérdés, hogy ez most jó vagy sem). Azonban valamiért a vezetőség úgy gondolta, hogy az épület biztonságát három, csúcsszuper robotra bízza. Ne kérdezzétek, hogy ez miért jobb, mint pár éhbérért dolgozó hús-vér ember. Mi több, fokozva az elővigyázatosságot (túlzott paranoia?) még James Bond filmeket megidéző biztonsági acélzsilipekkel is lezárják éjszakára a plázát. Már itt érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezek a költségek mennyivel emelhették fel a szerencsétlen üzlettulajok bérleti díját...