Az utóbbi években mintha kezdene feltámadni a horror-vígjáték kategória, még ha ebből mi magyarokat nem sokat látunk. Azért szerencsére akadnak kivételek. A színészekre egyik esetben sem térnék ki, mert minden esetben hozzák az elvárt minőséget.
1. Idegen arcok - Attack the Block (2011)
Rendezte: Joe Cornish
2011 legjobbjai kapcsán volt aki számon kérte tőlem, hogy ez hogy maradhatott ki. Ennek oka prózai: én úgy tudtam, hogy ez egy akció-scifi-vígjáték, azzal nem voltam tisztában, hogy közben könyékig gázolnak a vérben. Mindazonáltal, nem biztos, hogy bekerült volna, mert azért annyira nem egy ütős darab. De kezdjük az elején.
A film legnagyobb problémája rögtön a kezdéskor megmutatkozik, hiszen néhány brit gettólakó tizenéves kirabol és halálra félemlít egy szerencsétlen lányt. A pumpa már ekkor felszökött bennem, és baszki, velük kell azonosulnunk 90 percig! De ez lehetetlen! Én rögtön az Eden Lake szemétládáira asszociáltam, és most komolyan: Ti át tudtátok érezni a társadalmi helyzetüket, szociális környezetüket? Hogy nem ők tehetnek róla, hogy ilyenek? Vagy csak az aljas férgeket láttátok bennük? Mert itt ugyanaz a helyzet. Amin semmi nem tud változtatni. Hiába tolják a valóban humoros szlenget, kerülnek vicces helyzetekbe. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ezek csak fiatalkorú gengszterek. A készítők még rá is tesznek egy lapáttal, amikor a vezéregért megteszik drogfutárnak, erre a társai gratulálnak neki! Álomkarrier faszom.
A lényeg, hogy ezek a kis surmók megölnek egy tacskó méretű űrlényt. Arra már nem számítanak, hogy őt több száz "gorilla-farkas" szerű vérszomjas ufó fogja követni. Amik meglehetősen pofásan és egyedien néznek ki, ezt elismerem. Az alapfelállás, hogy az invázióra csak néhány gettótöltelék figyel fel, mennyire hihető, az is megér egy misét. Mindenesetre pörgős és akciódús. Egy pillanatra sem ül le a cselekmény, ami szintén pozitívum. Poénok is vannak benne, amiken lehet kacagni, azonban ezek nagy része a már említett vicces beszólásokból jön össze. Helyzetkomikumról nem igazán beszélhetünk. Külön fájdalmam, hogy Nick Frost (Haláli Hullák Hajnala, Paul) karaktere abszolút súlytalan és teljesen felesleges volt. Csak ugye kellett egy ismert arc is.
Technikailag semmi kifogásolható nincs benne, sőt. Az is tetszett, hogy néhol tabudöntögető volt, ha fel kellett áldozni egy-két szereplőt. Voltaképpen korrekt darab. Kár, hogy már az elején elszúrták az egészet. Azért egy próbát megér, mert bizonyos értelemben azért elég egyedi.
2. Hé, haver, hol a hullád? - The Revenant (2009)
Rendezte: D. Kerry Prior
A filmről már korábban tettünk említést. A történet voltaképpen ugyanaz, ami ott is olvasható: egy katona elesik Irakban, azonban hazájában feltámad sírjából. Mint kiderül, vámpír lett belőle, igaz nem olyan romantikus fajta, mint Coppola Drakulája vagy a tudjuk ki. Viszont az alapismérvék rá is igazak: vér kell az életben maradásához, illetve nappal képtelen mozogni. Haverja segít mindenben, amiben csak tud. Ez a segítségadás odáig fajul, hogy elkezdik leölni igazságosztóként a környék szemétládáit. Nem csak jófejségből, hanem mert ugye kell a vér az életben maradáshoz. Míg egy nap, a haverból is vámpír lesz...
Ez se egy hétköznapi darab, azt meg kell hagyni. A hülyeség-faktor néhol már olyan szinten kileng, hogy az ember fogja a hasát a nevetéstől. Nagyon elborult poénok vannak benne. Ugyanakkor brutálisan nyers is. Itt most ne csak a vérengzésre gondoljatok, hanem az olyan elképesztő jelenetekre, amikor a rendőrség halomra lő tévedésből (?) egy rakás civilt. Képes az ember minden érzelmét megmozgatni, ha kellőképpen odafigyel. A finom társadalomkritikák előtt meg le a kalappal. Némelyik egészen elképesztő. Igazából ezt a művet egy kifordított szuperhős filmnek is fel lehet fogni.
Azért nem egy tökéletes darab. Egyrészt néhol borzasztóan gagyi. Ami azért is meglepő, hiszen maga a rendező korábban olyan filmek vizuális effektjeiért volt felelős, mint A mélység titka. Itt meg néhol két forintos Asylum-féle gagyi lángokkal találkozhatunk. Azért a maszkmesteri munka már egész pofás. Remekül adják vissza hőseink rothadó testét. De minden más effekt kifejezetten siralmas. Elhiszem, hogy kevés volt a pénz, na de akkor ne erőltessük az ilyesmit. Továbbá a végét már eléggé elhúzták, kissé erőltetett lett. Szerencsére ezek a dolgok sokat nem rondítanak az összképen.
Külön köszönet a Cinemaxnak, amiért elhozta nekünk, még ha a magyar címért büntetni kellene.
3. DeadHeads (2011)
Rendezte: Brett Pierce, Drew T. Pierce
Ezt a művet még 2011-ben nagyon vártuk, nem hiába. Már az előzetesből látszott, hogy elborult darab lesz, és az is lett. A sztori szerint egy srác felébred egy erdő közepén és hamar rájön, hogy ő bizony zombi. Aki mellesleg tud beszélni. Kisvártva találkozik egy ugyan ilyen állapotban lévő sráccal. Hamar ráeszmélnek, hogy nincsenek egyedül, kitört a zombiinvázió A "társaik" valamiért azonban nem olyan beszédesek, mi több, eléggé agresszívak is.
A kezdés baromi hangulatos, ahogy megidéződik Az élőhalottak éjszakája, csak ugye teljesen más szemszögből. Egyébként a történet során még két Romero-film előtt fejet hajtanak, azt most nem tudnám megmondani, hogy más korábbi élőholtas alkotás előtt is tiszteletüket tették-e. Akár hogy is, a srácok kitalálják, hogy elmennek egyikük nagy szerelméhez, hiszen ha már éltében nem tudott szerelmet vallani, akkor legalább ilyen állapotban tegye meg. Így kapunk egy fasza kis road-movie-t füves veteránnal, dilis zombivadászokkal és egy feka macsóval. Mondhatni minden kötelező elem megvan. Útjuk során még egy Fido szintű házi kedvencre is szert tesznek, ami rengeteg poén forrása lesz a későbbiekben.
Ha már itt tartunk: kellőképpen viccesre sikeredett, azonban az abszurditást néhol kissé eltúlozták. Nem tetszett ez a "Lego-effektus", hogy a testrészeiket gond nélkül le-fel tudják rakni, valahogy kizökkentett a minimális valóság érzetből is. De a következetlenség se tetszett: a film elején egyikük gondtalanul eszi az emberhúst, aztán hirtelen nem kívánja többé? Akkor társaik meg miért? A vége meg olyan giccsesre sikeredett, hogy hiába érezni az iróniát, attól még cinkes. Meg olyan hiteltelen, olyan "zárjuk már le valahogy" érzésem volt tőle.
A maszkmesterek itt is kitettek magukért, a látvány közepes, azonban maga a hangulat kifejezetten pofás. Ezt is bátran merem ajánlani, mert a hibái ellenére jókat lehet rajta nevetni.
Friss kommentek