A hazai mozikban most megy a nemes egyszerűséggel Riddick-re keresztelt harmadik (rajzfilmmel együtt negyedik) része a szériának. Amiről csak földbe döngölős kritikákat olvastam, ezért el is ment tőle a kedvem, pedig elvileg visszakanyarodik az első részhez. Ahhoz, amikor még nyers sci-firől beszélhettünk.

Pitch Black - 22 évente sötétség (2000)

Rendezte: David Twohy

A szállító űrhajó az út közben megsérül és lezuhan egy szokatlan bolygón. Egy kopár, sivatagos planétán, mely körül három (!) Nap kering, az egyik ráadásul kék fénnyel ragyog. Mint sejthető, sosincs éjszaka és sosincs hideg. Csak 22 évente egyszer, akkor viszont elszabadul a pokol.

Ugyanis a föld alatt vérszomjas ragadozók ezrei (vagy még több) élnek, melyeknek a fény ugyan szó szerint árt, de a sötétségben majdhogynem legyőzhetetlenek. Na és persze, hogy pont ezen a napon következik be a hármas napfogyatkozás! Úgy hogy a kicsiny túlélők jól megszívják.

Élükön van egy rab, aki lát a sötétben, pontosabban csak akkor lát igazán. Egy racionális gyilkos, akiben a többiek nem bízhatnak meg és jól is teszik. De amúgy halál laza. Igen, ő Riddick (megformálója a Halálos iramban szériából ismert Vin Disel). A többi karakter is érdekes, jól elkülönülnek egymástól. Van muzulmán pap a három fiával, régiségkereskedő meg miegymás. A legérdekesebb az a női pilóta, aki kis híján megölte az egész társaságot landoláskor, hogy mentse a saját életét. Ez a fajta túlélési ösztön végig kíséri a filmet és sok érdekes kérdést vet fel.

Hosszú idő után ismét horror került a hazai mozikba. Megérte rá várni? Kiderül alant!

A bűn éjszakája - The Purge (2013)

Rendezte: James DeMonaco

Az alapötlet, ha nem is hibátlan, de kurva jó. A közeli jövőben ugyanis Amerika bevezet egy olyan napot (estét pontosabban), amikor 12 órán keresztül megszűnnek a törvények szerte az országban. Mivel a legtöbben ilyenkor a védteleneken engedik ki alantas vágyaikat, így a szegénység és a munkanélküliség hihetetlenül alacsony lesz. Hiszen szó szerint kiirtják azt. Vagyis Amerika az aranykorát éli, és mondhatni mindenki boldog - mármint a társadalom nagy része természetesen.

Sajnos azonban ez az alapötlet csak alibi volt a készítőknek ahhoz, hogy néhány filmes leforgathasson egy olcsó "inváziós" horrort. Hiszen 20 éve elég volt a telefonkábel elvágása ahhoz, hogy sakkban, rémületben tartson valaki egy háznak a lakóit, manapság viszont a telekommunikáció idején ez szinte kivitelezhetetlen. (Vajh mi lesz, ha a Google Glass megjelenik a piacon?)

A főszereplő családunk baromi tehetős, köszönhetően annak, hogy apuka abból él, hogy egy masszív biztonsági rendszert árul a környékbelieknek és jóformán mindenki vesz magának. Mert bár erre a városrészre egy szegény ezen az estén (ha van esze) a közelébe se megy, de jobb félni, mint megijedni.

David Cronenberg ugyan mostanság is aktív, de igazán emlékezetes filmet jó ideje nem készített. Jeff Sackman és Michael Baker producerek a rendező életművét átböngészve eljutott egészen 1975-ig, megálltak a Parazitáknál és úgy gondolták, hogy milyen jó lenne, ha összehoznának egy remake-et. Ian Driscoll, a Smash Cut írója körmöli le a forgatókönyvet, a rendezői feladatok ellátását a dán Rie Rasmussenre bízták. A tervek szerint februárban már foroghatna is a kamera, addig meglelik a főszereplőket.

Az eredeti produkcióban egy tudós parazitákat tenyészt, amelyek képesek átvenni az emberek felett az irányítást, a fertőzöttek feltűnően agresszívvá válnak. A fertőzés egy luxus épületházban terjed el, a helyszínre siető orvos minél előbb megpróbálja megtalálni a gyógymódot.

Az alábbi thriller egy tipikus "időutazós" helyzetet pörget a százszorosára.

Van benne három főiskolás, akik egy orbitálisan nagy házi buli közepette észreveszik, hogy egy kicsit visszamentek az időben. Ez azt is jelenti, hogy hirtelen kettő lett mindegyikükből. Ha az előzetes nem egyszerű parasztvakítás, akkor végre egy film, aminek lesz töke ahhoz, hogy olyan szituációknak legyünk tanúi, amikre igazából mindig is foglalkoztattak a zsánerfilmekkel kapcsolatban. Például a nárcisztikus kifejezés egészen új értelmet fog kapni. A lényeg persze, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában...

A rendező az a Dennis Iliadis, aki anno egész szépen megbirkózott Az utolsó ház balra remakejével. Szóval a feszültségkeltés terén remélhetőleg nem lesz okunk a panaszra.

Hiánypótló kritika következik, hiszen anno én is nagyon vártam, amit ráadásul a hazai mozikban is bemutatták.

Daybreakers - A vámpírok kora (2009-2010)

Rendezte: Michael Spiering, Peter Spiering

A témával már találkoztunk a Stake Land kapcsán, csak amíg ott egy poszt-apokaliptikus környezetet láthattunk, addig itt egy szabályosan felépített civilizációt, melyben a vámpírok vannak többségben. Természetesen nem alternatív valóságban járunk, hanem egy olyan közeli jövőben, melyben az emberiség 95%-a vérszívóvá alakul. A társadalom ennek megfelelően rendezkedik be: nappal ablak nélkül közlekedő autók, föld alatt gyalogosforgalom és persze minden épületen sötétítő.

A bibi, hogy mindenki vérrel táplálkozik, a készletek -vagyis az emberek- száma pedig apad. Így viszont már nem is olyan menő dolog vámpírnak lenni, hiszen ki vagy szolgáltatva a hatalomnak, ami vagy tud adni megfelelő táplálékot, vagy nem. Vagy van rá pénzed, vagy éhen halsz... ja bocs nem, átalakulsz egy "korcsá". Ami voltaképpen egy emberi denevér formát jelent, megfejelve azzal, hogy a tudat ösztönszerűvé alakul át. Vagyis ezek a véglények csak táplálkozni akarnak és semmi mást. Igazából ez is egyfajta halál...

Eredetileg ezt egy nagyobb posztba szántam, de különlegessége miatt úgy gondoltam, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Meg eleve mi már nagyon vártuk itt a blogon. Igaz, a ritka hangulatos teaserek alapján (itt egy, itt meg még egy) teljesen másra számítottam.

Frankenstein's Army (2013)

Rendezte: Richard Raaphorst

Már önmagában szívmelengető és kreatív ötlet horror forgatni arról, hogy egy titkos náci kísérlet keretén belül holtesteket élesztenek újjá úgy, hogy összevarrják mindenféle szerkezettel. Vagyis lesz olyan lény, amelynek fúró van az állán, vagy propeller a feje helyén, esetleg fűrészbe végződnek a karjai. Az kombinációk végtelenek, tisztára olyan, mint valami bizarr LEGO. Ezzel a lehetőséggel a készítők éltek is rendesen, noha némely teremtény annyira elborultra sikeredett, hogy az már sajnos átcsúszott röhejesbe.

Ezekre a kvázi zombikra talál rá egy hét fős szovjet felderítő osztag. Akikkel kapcsolatban sikerült a létező összes sztereotípiát megvalósítani: iszákosak, fegyelmezetlenek, erőszakosak és mindenkiben fasisztát látnak. Sejthető, hogy ehhez a létező legtipikusabb neveket kapták meg (Szása, Iván, Szergej stb.).

Azonban egyikük egy propagandafilmes, aki mindent felvesz kamerával. Vagyis meglepő módon egy sajátos found footage filmet láthatunk. Abba nem lehet belekötni, hogy színes, meg hangos, mert a technológia létezett már akkor is. Baromi hangulatos, hogy a zoomolást lencseváltással oldották meg! Ennek ellenére mégis sikerült belebotlani minden kézikamerás vacak rákfenéjébe: a "mindent felveszek, még ha bajban is vagyok" attitűd rohadtul nem hiteles. Mindazonáltal egy későbbi, dupla-fordulatot figyelembe véve a kényszeresség motivációja már érthetőbb, de ettől még túlságosan is látni mindent. Tudom, én vagyok az utolsó, aki ezt számon kéri a műfajtól, de amit itt művelnek az már túlzás.

Mivel az Asylum a SyFy-al karöltve sorba ontja magából a különböző extrém cápás ZS-förmedvényeket (legutóbb a Sharknado került szóba, mint kiugró siker), jogos lehet sokakban a kérdés, hogy miért nincsenek normális, nézhető cápás horrorok?! Akad azért, nem kell aggódni. Legutóbbi, komolyabb próbálkozás a Cápák éjszakája volt, ami egynek elment, de azért nem tennénk ki az ablakba. Egyeseknek talán még eszükbe juthat a Nyílt tengeren, mint kiemelkedő mű. Sajnos azonban ezen kívül nem marad más, mint a...

Háborgó mélység - Deep Blue Sea (1999)

Rendezte: Renny Harlin

Félreértés ne essék, ha eltekintünk a meglepően magas büdzsétől (78 millió!), a profi kivitelezéstől, akkor ugyanúgy egy trasht kapunk, mint amiket az említett stúdiók hánynak ki magukból. Eleve szuperokos, "tunningolt" példányokkal van dolgunk, ami fel is veti azt a kérdést, hogy nem minősül inkább ez inkább valamiféle szörnyfilmnek? Részletkérdés, ha cserébe úgy képes szórakoztatni, hogy az nem a nevetségességéből táplálkozik - bár sajnos erre is akad példa.

A vízalatti kutatólabor 1999-ben már abszolút nem volt újdonság, még ha az alapszituációból eredendően logikusnak tekinthető a választás. Elég csak A mélység titkára vagy A gömbre gondolni. Vicces, hogy utóbbiban nem csak, hogy Samual L. Jackson ugyanúgy szerepelt, de sikeresen lenyúltak 1-2 emlékezetes jelenetet is... Persze nem csak innen "merítettek ihletet" a készítők, hanem meglepő módon például az Alien 4-ből is. Ugyanakkor ezekért kivételesen nem tudok annyira haragudni, mivel a legtöbb jól simul a film atmoszférájába. Meg nem csak Tarantino kiváltsága lehet az ilyesmi...:)

Egyből át is adnám a szót az illetékeseknek:

Dense vagyok, a Blodlust Comics csapatával készítettünk egy digitális, ingyen letölthető kiadványt, egy cyberpunk világban játszódó történetet 'A Neopolisz gyermekei' címmel. Alapvetően nem horror szándékkal íródott de meglehetősen erőszakos és 18+os a koncepció, így hangulatában talán illeszkedik.

A borító Fábián Péter munkája, az írást pedig jómagam követtem el.

Elérhető ITT vagy ITT.

Jó olvasgatást!

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

A láthatatlan ember - The Invisible Man (1933)

Rendezte: James Whale

A rendező második legismertebb munkája a Frankenstein után, a hasonlóságok pedig szembetűnőek. A legkézenfekvőbb közös pont az, hogy mindkét mű egy sikeres regény "laza" adaptációja. Jelen esetünkben a szerző pedig nem kis név, mint H. G. Wells, aki az egyik legnagyobb sci-fi írónak számít a mai napig. Ezzel kapcsolatban el is érkeztünk a második ponthoz: mindkét alkotás tudományos fantasztikus horror. Noha mai szemmel nézve a Frankenstein közelebb áll ehhez a titulushoz, de szerencsére A láthatatlan embernek sem kell szégyenkeznie.

A történet adott: egy tudós saját magán kísérletezte ki a láthatatlanság szerét, sikerrel. Így ha meztelen, semmi se látszódik belőle. A baj csak az, hogy nem tud visszaváltozni, ugyanis az ellenszert még nem sikerült feltalálnia. E nélkül viszont a találmánya is hasztalan, hiszen senki szeretné így leélni az egész életét. Ergo nincs kinek eladni se.

A nagyobb gond az, hogy megjelenik az őrület, mint nem túl kellemes mellékhatás. Ez pedig szépen, fokozatosan bontakozik ki előttünk. Így lesz az elkeseredettségből harag, tombolás, majd a kezében lévő hatalom felismerése. A végére konkrétan megalomániássá válik és olyan gyönyörű monológokat mond, amit akármelyik James Bond gonosz megirigyelne.

Legutóbb azon siránkoztam, hogy idén alig készül valami eredeti. Most lássunk erre is egy példát, ám ha jobban megvizsgáljuk, akkor rá fogunk eszmélni, hogy igazából ez sem az.

Dark Skies (2013)

Rendezte: Scott Stewart

A rendező ismerős lehet, hiszen már két hollywoodi blockbustert is rábíztak: A légiót és A pap - Háború a vámpírok ellent. Mindkettő megbukott, mind kritikailag, mind pénzügyileg (a paposat jó magam is elkezdtem, de képtelen voltam végig nézni). Így most egy szerényebb költségvetésű (3 és fél milla) mezei sci-fi horrort bíztak rá. Úgy érzem, hogy jobban járnánk, ha inkább maradt volna vizuális trükkmesternek...

A film felépítése kísértetiesen emlékeztet a Kopogó szellem-re, ami lassan átcsap a Jelek-re. Vagyis adott egy kertvárosi család, ahol egyszer csak megmagyarázhatatlan dolgok történnek: tárgyak rendeződnek át maguktól, képek tűnnek el stb. Először persze a gyerekek lesznek gyanúsak, de amikor 800 madár csapódik egyszerre a háznak, akkor már a szülőkben is megmozdul valami. Apropó, ez a mozzanat sem túl eredeti: nem csak hogy ugyanezt most sütöttek el a The Last Exorcism Part II.-ben, de már tavaly is a Gyilkos médiumban. Meg még előtte jó pár filmben. Csak úgy mellékesen megjegyzem.

Igen, a furcsaságok mögött ufók állnak. Most lehet, hogy lelövöm ezzel a poént, de gondolom senkiben sem fordul meg komolyabban, hogy a fiatalabb gyermek szavait szó szerint kell venni és tényleg a "Homokember" a felelős.