A V/H/S tavaly akár zseniális lehetett volna azzal az alapötlettel, hogy több, különböző "talált" felvételből rakjon össze egy antológiát. Azonban a kisfilmek erősen hullámzó teljesítményt nyújtottak, ráadásul a kifejezetten ostoba (és szerintem felesleges) kerettörténet is csak rontott a helyzeten. Hogy ez most mennyiben változott, az mindjárt kiderül!

V/H/S 2 (2013)

Rendezte: Simon Barrett, Jason Eisener, Gareth Evans, Gregg Hale, Eduardo Sánchez, Timo Tjahjanto, Adam Wingard

A folytatást hihetetlenül gyorsan leforgatták, ami okot adhat az aggodalomra, hogy valami elkapkodott szart kapunk, de szerencsére nem így lett. Köszönhető a párhuzamos forgatásoknak.

Erőltetett kerettörténet sajnos megint van: két "magánnyomozó" (vagyis megbízottak, hogy buktassanak le hazug embereket) betör egy házba, ahol elvileg az egyik kliensük pici fiacskája héderezik. A lakás nagyjából (?) ugyanolyan, mint az előző részben és most is akad egy rakás kazetta, meg egy laptop. Utóbbi tartalmaz egy aranyos kis utalást az előzményre.

Aztán szépen sorban előkerülnek azok a bizonyos filmek és "hőseink" beszopják, ahogy kell. Sajnos azonban az alkotások között kettő olyan is akad, ami egyszerűen nem maradhatott titokban, nem lehetett egy mezei kézikamerás felvétel, mert olyan nagyságrendekben gondolkozik, ami egyszerűen túllép a műfaj határain. Így viszont kizökkenti a nézőt a naiv beleélés akol melegétől. Akkor viszont mi szükség van az ilyen tálalásra?

Na de lássuk őket egyenként!

UPDATE: A drága jó blog.hu még mindig nem oldotta meg azt a bugot, aminek köszönhetően egyes posztokhoz nem lehet kommentelni. Ezért most kirakom még egyszer. Ha ehhez se lehet, írjatok e-mailt!

Magam is meglepődtem, amikor a meghirdetett könyvkritikusi posztunkra négyen is jelentkeztek. Mivel véleményem szerint mindegyikük elég tehetségesnek tűnik a felvételre, ezért nem akartam önkéntesen döntést hozni. Elvégre Ti fogjátok őket olvasni, így döntsetek róluk Ti!

Alant látható lesz a négy versenyző írása, a kommentek között pedig írjátok le annak a nevét, akitől szívesen olvasnátok még az oldalunkon! Csak egy nevet lehet írni! Nyugodtan tessék megindokolni, kritizálni a mindegyiküket - kulturált keretek között! Hogy biztosítsuk a verseny tisztaságát, csak azoknak a kommentjeit fogjuk elfogadni, akik 2013. június 16 előtt regisztrálták magukat!

Természetesen, nekünk szerkesztőknek is lesz 1-1 titkos szavazatunk, már csak azért is, hogy így növeljük az izgalmakat:) Esetleges egyenlőség esetén én fogok dönteni, jobb módszert nem tudok.

Gondolkodtam, hogy két fordulós legyen, ezáltal "párharcokból" alakulna ki egy döntő, de egyrészt ez kissé igazságtalan, másrészt meg ehhez kéne még egyet írniuk. Könyvkritikánál meg ugye nem kérhetünk számon senkit, hogy pár napa alatt készítse el.

Fontos! A versenyzők nem tudták, hogy nyilvános párharc lesz, így nem is úgy készültek. Továbbá mivel én se így készültem, ezért semmiféle elvárásom nem volt. Így a terjedelemben és témákban bőven lesznek eltérések. Ezt tessék figyelembe venni!

A szavazás vasárnapig, azaz 2013. június 30 éjfélig fog tartani! Eredményhirdetés és ünnepélyes beiktatás másnap este.

Az írásokon csak formailag változtattam (illetve. a teljes neveket vettem ki), a képeket minden esetben én vadásztam.

A sorrend a beérkezés szerint alakult.

Hajrá!

A Gyilkos vágyak után az ADS Service ismételten lehetőséget biztosított számomra, hogy jóval a premier előtt nézhessem meg egy filmjüket (köszi). Ezúttal kivették a zavaró lógójukat a kép közepéről, ellenben nem kaptam semmiféle magyar vonatkozást. Szerencsére ez nem okozott túl nagy gondot, ugyanis ez a film annyira egyszerű, hogy akár szavak nélkül is meg lehet érteni.

A kritika ezúttal kissé spoileres lesz, de más különben nem tudnék róla érdemlegeset írni.

A kolónia  - The Colony (2013)

Rendezte: Jeff Renfroe

A nem túl távoli poszt-apokaliptikus jövőben járunk. A civilizációk nem háborúkban, vagy űrlény invázióban tűntek el, hanem mert el kezdett esni a hó és soha nem állt el... Igen, beköszöntött egy új jégkorszak. Akár a Holnapután 2-nek is hívhatnánk, leszámítva annak pozitív kicsengését. 

A túlélők kis kolóniákban élik túl a mindennapokat. Meglepő módon a megmaradt emberiség nem esik egymás torkának. Így amikor az egyik telep segélyhívást ad le, akkor egy másik miniexpedíciót indít, hogy utána nézzen. Igen, ennek a közösségnek az életét láthatjuk. Azért ne essünk túlzásba humanizmus terén, ugyanis rögtön a kezdéskor rögtön lelövik azt, aki csúnyán köhög. Mert ugye nincsenek gyógyszerek és senki sem szeret kockáztatni. Hideg racionalizmus, amit ki nem találtok, de az egyikük agyára fog menni...

A horror sajnos nem e feszült környezetből adódik, hanem kannibállá vált vademberekből. Akik vélhetően visszafejlődtek az evolúcióban, mert beszéd helyett csak üvöltenek. Másrészről viszont megtanulhattak teleportálni, mert ez az egyetlen magyarázat a gyorsaságukra. Konkrétan hőseink hiába robbantják maguk mögött a kijáratot, meg egy egész hidat, ennek ellenére is csak pár órát tudnak lefaragni. Őrület.

Nem mostani, de egyrészt egy olvasónk szót emelt érte, másrészt meg a filmet hazájában csütörtökön mutatják be  (reméljük koimbra kolléga rittyent majd róla box office posztot).

A film háttértörténete meglehetősen elborult: Amerikában a jövőben minden szép és jó, mert a kormány évente egy éjszakára megengedi, hogy a polgárok azt csináljanak, amit akarnak. Mármint szó szerint. Hogy ez mennyire működne a valóságban, abba ne menjünk bele. Mindenesetre már maga az ötlet üdítően hat.

Csak sajnos nagyon úgy néz ki, hogy végig egy családi ház "ostromát" látjuk majd. Ebben ugye az a pikantéria, hogy nincs kinek szólni segítségért... De ettől függetlenül ilyet témájú filmet nem egyet láthattunk már. A legszembetűnőbb hasonlatosságokat a Hívatlanokkal kapcsolatban lehet felfedezni. Persze ne legyen igazam. Meglátjuk.

A főszerepben a két Oscar-díjra jelölt Ethan Hawke, aki már tavaly is megpróbálkozott a horrorral a sablonos Sinister képében.

(Az alsó poszteren lévő dátum ne tévesszen meg senkit se.)

.

Emlékeztek még a Halloween Night Festre? Én anno többek között azért is hagytam ki, mert végül pont azt a három filmet nem tudták levetíteni, melyekre kifejezetten kíváncsi voltam. A forgalmazó ADS Service azonban nem volt rest kiadni őket szép sorban DVD-n, mondhatni teljesen titokban. Ezek közül kettőt be is mutatok, mivel a harmadik, a Menekülés műfajából adódóan nem az oldalra való.

A rend - The Cloth (2013)

Rendezte: Justin Price

"Danny Trejo és Eric Roberts papot alakít egy ördögűzős akció-horrorban?! Látnom kell baszki!" - Ezzel a felkiáltással vártam rá, hiszen ez a felállás egy olyan erős B-filmet is takarhatott volna, amire a Machete óta várunk. Sajnos várnunk kell továbbra is a Machete Kills-re, mert ez egy simán szar film.

Már akkor gyanút kellett volna fognom, hogy bajok lesznek, amikor még ki se írták a címet, de Trejo nem túl erős karakterét rögtön kinyírták. Mégis milyen film az, amelyik a legnagyobb húzóneve egy olyan B-listás színész, akinek csak 5 perc játékidőt voltak hajlandóak kifizetni?! Eric Roberts ugyan három jelenetet kapott, de az egyikben még arra is képtelen volt, hogy egy helyben megálljon, holott csak ennyi lett volna a feladata (agyilag biztos már az ebédnél járt). A másodikban flörtöl, a harmadikban meg csak simán leütik. Nagyszerű! Ennél még a Sharktopusban is jobban megerőltette magát!

Akkor lássuk magát a történetet, de abban sem lesz köszönet! Adott a "Rend", mely egy titkos katolikus akcióegység, kik ádáz harcot folytatnak a démonok által megszállt emberekkel szemben. Beavatnak egy újoncot, kinek egyébként semmi kedve hozzá, nincs is felszentelve, nem is annyira vallásos és csak azért vonják be, mert az apja anno ragaszkodott hozzá. Bár van valami démonmegállító szuperképessége, amire elvileg a végén fény derül, de addigra én már el-el kalandoztam és csak a stáblistát vártam

Habár purga szünetet rendelt el, de szerintem a blognak pörögnie kell tovább (remélem nem lesz senkinek kifogása).

Dolph Lundgren ezúttal zombikkal és robotokkal száll szembe. Kétség sem férhet hozzá, hogy az akcióhős megoldja a problémát. A Battle of the Damned története a közeli jövőben játszódik. Egy vírus az emberek többségét vagy megölte vagy átalakította. Lundgren küzd a zombikkal, azonban felbukkan a színen jó néhány üzemzavaros, hibás robot prototípus és ezek sem könnyítik meg az emberek dolgát. Páncélozottak és rendkívül veszélyesek.

Rég írtam már "tisztességes" posztot, rég írtam már "retro cikket" és már régóta be akarom pótolni azt a hiányosságot, hogy nem írtam még Cronenberg legmeghatározóbb filmjéről. Na de most!

A légy - The Fly (1958 Kurt Neumann - 1986 David Cronenberg)

A '80-as évek nem csak a slasherekről és a szinti popról, hanem az '50-es évek sci-fi zsánerfilmjeinek az újraértelmezéseiről is szólt. Elég csak A masszára, vagy A dologra gondolni. Ez a folyamat azonban már 1978-ban elkezdődött a Testrablók támadásának feldolgozásakor. Ha végig nézzük eme remekműveket, akkor rögtön feltűnik, hogy anno a remake még nem szitokszó volt, és nem is azt jelentette, hogy egy régi filmet újraforgatunk, csak modernebb környezetbe helyezve. Nem, ekkor még radikálisabb változtatásokat eszközöltek, mindössze csak az alapkoncepciót hagyták meg.

Így van ez A légy esetében is. A történetet mindenki jól ismeri: egy megszállott tudós maga próbálja ki a teleportáló szerkezetét, csak sajnos szó szerint légy kerül a levesbe  és hősünk kissé átalakul. Mai szemmel nézve az eredeti változat eléggé bájosan hat, már pusztán azzal az értelmezéssel, hogy a két élőlény nem egyesül, hanem csak néhány testrészt "cserélnek egymással". Vagyis lesz egy emberfejű és karú rovarunk, illetve egy emberünk, légy fejjel és karral. Noha a készítők mentségére legyen mondva, hogy a végeredményt csak a legvégén láthatjuk, addig a főszereplőnk gondosan takargatja magát.

A tegnapi vásárlásra ösztönző posztom után jöjjön egy vásárlás elrettentő. Ezt a "gyöngyszemet" 400 forintért találtam egy áruházban. Utólag belegondolva magam sem tudom, hogy az olcsó ár mellett mi vett rá, hogy megvegyem. Talán csak akartam egy butácska, hentelős szörnyfilmet. Mert bár maga a borító egy az egyben a Dögnek a koppintása, azért ez a pofa eléggé "csábító". Aztán rá kellett jönnöm, hogy engem csúnyán átbasztak.

A szörnyeteg - The Blackout (2009)

Rendezte: Robert David Sanders

Most rendhagyó módon előbbre helyezem a hazai DVD borítóját és alulra a külföldi egyik alternatíváját, hogy lássátok az égbekiáltó különbséget. Gyorsan teszem hozzá, hogy ez a változat odaát is létezik, szóval nem a honi kiadó "turpisságáról" van szó.

A film ugyan karácsonykor játszódik, de mivel a történet szerint 30 fokos rekordhőség van éppen, így nem okoz nekem gondot, hogy nem a szezonális rovaton belül mutatom be. Mert semmi, de semmi ünnepi hangulata nincs. (Más milyen se.)

Tehát, elviselhetetlen forróság van és a nagyvárost még áramkimaradások is sújtják. Egy toronyház lakóit láthatjuk, kiknek a többsége egy partin lődörög. Aztán megjelenik egy mutáns szörny és szép sorban lemészárolja az embereket. Nagyjából ennyi. Igen, nem túl sok, de egy ilyen kaliberű filmtől semmi extrát nem vár az ember. Ráadásul 80 perces sincs, szóval azt hihetnénk, hogy jó pörgős agymenés. Nem, nem az.

Nem is tudom, hogy a felvezetés mennyi időt vett el, lehet, hogy csak 10 percet, de én rohadtul untam. Hovatovább lefekvés előtt álltam neki és bizony nagy küzdelem volt az ébren maradás. Tetézve a bajt, az egyik szereplőnek 2 perc sem kellett, hogy olyan szinten megvessem és megutáljam, amiből már a szememben nincs visszaút. De ő legalább kiváltott belőlem valami érzelmet, míg a többség olyan szinten feláldozható iktatós papír szintjén vannak jelen, hogy az már valahol rekord.

Röstellem a mostani poszt-szűkölködést, de sajnos rengeteg túlórám van a munkahelyemen. Így most kivételesen az alábbi videók elő csak nagyon minimális információt fogok szolgáltatni.

The Colony

Poszt-apokaliptikus horror. Akár a Holnapután folytatása is lehetne, melyben maga Laurence Fishburne fog menekülni  gyilkos mutánsok (?) elől. Nem néz ki rosszul, bár a CGI néhol kifejezetten ótvar.