Ezer éve nem volt klasszikus DVD ajánló/ nem ajánló, most is csak egy kérdőjeleset tudok prezentálni, pedig nem rég bevásároltam lemezekből:)

Jákob lajtorjája - Jacob's Ladder (1990)

Rendezte: Adrian Lyne

Bevallom kissé ellentmondok most magamnak, mert pont a múlt héten írtam a Sleepaway Camp magyar kiadása kapcsán, hogy számomra kockázatos vásár, hiszen semmi extra, sztereo hang és ráadásul még csak nem is láttam. Erre fel pedig megveszek ugyanennyiért (990-ért) egy ugyan olyan kategóriájú alkotást. Mert most megmondom, hogy a korongon semmi, de semmi extra sincs. Ráadásul a feliratozás is úgy van beállítva, hogy aki eredeti nyelven szeretné megnézni, az nem tudja kilőni a magyar feliratot (a menüben nem volt ilyen opció, lehet, hogy manuális a lejátszón keresztül megoldható).

Mindezek ellenére maga a tartalom alapjába véve jó, nem véletlenül szokás a klasszikusok közé sorolni. Kár, hogy ezt nem 5-10 éve láttam, különben sokkal nagyobb élmény lett volna számomra, a befejezés is megdöbbenthetett volna, így viszont ennyi film távlatából már abszolút kiszámíthatóvá vált. Bár magában az alkotásban is van egy szöveg, amire ha odafigyel az ember, akkor hamar leesik neki, hogy kvázi miről is van szó.

Funny Games (1997)

Rendezte: Michael Haneke

Igen, végre sikerült megnézem. Még az Eden Lake-nél sokan írták, hogy "á, ez sem a Funny Games-hez képest, na az durva". Én pedig megint hallgattam a kedves olvasókra, csak úgy, mint a Radírfej esetén, így minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy beszerezhessem eme produkciót. Sajnos a párhuzam duplán indokolt, mivel David Lynch alkotásához hasonlóan, ebben is csalódnom kellett. Itt azonban gyorsan le kell szögeznem, hogy maga a film jó, csak megint indokolatlanul túlértékelték.

Aki kíváncsi a filmre, amiben elég kemény pszicho-terror folyik és egyben nyomasztó is, az MOST rögtön hagyja abba az olvasást, mert úgy szerintem sokkal jobban fog ütni, ha nincs semmi előzetes információnk róla.

A türelmetlenebbek, na meg persze azok, akik már látták, ők folytassák nyugodtan a poszt olvasását, végül is nem azért írom, hogy senki rá se nézzen:)

Dread (2009)

Rendezte:Anthony DiBlasi

Az már egyből felcsigázza az ember érdeklődését, ha egy filmnek bármi köze is van a horror-mesterhez, Clive Barkerhez. Most is így van, hiszen a Dread eredetileg egy rövid novella, amiről néhány hollywoodi fejes úgy gondolta, hogy érdemes vászonra vinni. Az író pedig még jó szokásához híven még egy produceri posztot is bevállalt. Szerintem nem tévedtek nagyot, mert egy egész jó kis film lett belőle, ami először a tavalyi After Dark Horrorfest-en volt látható.

A középpontban az emberek félelmei, fóbiái vannak, persze nem a "szokványos" tériszonyra és társaira kell gondolni, mert akkor az elég unalmas lenne. Sokkal inkább egyedi, leginkább trauma következtében kialakult szorongások látnak napvilágot. Így találkozhatunk olyannal, aki gyermekként egy baleset következtében három évig süketté vált, emiatt attól retteg, hogy ez egyszer meg fog vele ismétlődni. Vagy az egyik főszereplő lány esete is érdekes, aki kénytelen úgy élni, hogy testének a felét hatalma, egybefüggő anyajegy alkotja. Ő meg nyilván nem szeretne megszégyenülni, de gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy igen, egy eléggé kínos helyzetbe fog kerülni szegényke.

Szauna - Sauna (2008)

Rendezte: Antti-Jussi Annila

Igen, a finnekről van szó, már ők is le tudtak rakni az asztalra egy színvonalas horrort, amíg mi a Gesztesi- és Csányi-féle romantikus-vígjátékok terrorjától szenvedünk. Na majd egyszer... Addig itt van ez, ami képi világát tekintve simán kenterbe veri az amerikai filmipar jelentős hányadát, de merüljünk csak el jobban.

Szegény finnek... nem elég, hogy végre sikerül egy világot bejáró filmet forgatniuk -ami persze itthon elkerülte szokás szerint-, de a történet pont abban az időszakban játszódik, amikor a hazájuk nem is létezett. Nevezetesen a 25 éves svéd-orosz háború lezárásáról, ami abból állt, hogy ki mennyit szerzett a rokonaink földjeiből. Ehhez persze kellettek olyan határkijelölő csapatok, amik közül egy, a kritika alá vont alkotásban is szerepel. Természetesen ebben a csoportban mindkét fél képviselteti magát. A gond csak akkor kezdődik, amikor elérkeznek egy nem bejegyzett kis mocsári faluhoz, ami jó finn szokás szerint tartalmaz egy szaunát...

A hétvégén sajnos nem tudtam írni, mivel betegeskedtem, de így legalább jutott időm egy pár filmnek a megtekintésére. Kicsit tematizáljunk, és akkor kapunk három falsúlyos művet frank földről. Érdekesség, hogy mindegyikben "erős" nők a főszereplők, nem tudnám megmondani, hogy ennek mi lehet az oka.

1. A betolakodó - A L'interieur / Inside (2007)

Rendezte: Alexandre Bustillo és Julien Maury

Sokan írják, hogy a francia horror születését a már általam is publikált Magasfeszültséghez lehet leginkább kötni (nahát, már itt is két nőről volt szó...). Ezzel elindult valami, ami ebben a filmben teljesedett ki leginkább.

Előre leszögezném: A betolakodó tökéletes. Minden benne van, ami csak jóvá tehet egy horrort: feszültség, dráma, gore, vér és nem erőltetett fordulatok. A színészek hitelesek, a cselekmény nem ül le egy percre sem, csak úgy visz magával. A rendezés és az operatőri munka is nagyon korrekt. Aminek sötétnek kell lennie, az sötét is, nem úgy, mint sok amerikai filmben, ahol szinte reflektorok vannak az elhagyatott erdőkben...

Miről is van szó? Egy özvegy kismamáról, aki a karácsonyt egyedül akarja tölteni, ami valahol érthető is. Csak hogy, lesz egy nem túl kellemes látogatója, aki igényt tart a gyerekre. A történet kb. ennyi, ha többet írok, az már spoiler. Többet nem is tudnék ehhez hozzáfűzni, be kell érnetek ennyivel. A lényeg, hogy ezt látni kell és kész. Ráadásul hazánkban is lehet kapni DVD-n, mindössze 990-ért, bár igaz, magyar szinkron nincs rajta, de lehet, hogy az csak rontana, mint sok más jó filmen. Ritkán adok maximális pontszámot, most ennek is eljött az ideje.

Reinkarnáció - Rinne / Reincarnation (2005)

Rendezte: Takashi Shimizu

Szögezzük le az elején, hogy túl sok újdonságot ne várjunk tőle. Tipikus japán horror, annak minden kellékével: női főszereplő, hosszú hajú (halott) kislány, szellemek, vér, a múltban történt rossz, ami kihat a jelenre, leülepedő cselekmény, és az elmaradhatatlan "búúú féle ijesztgetés".

Akkor mégis miért írok róla posztot, kritikát? Azért mert ennek ellenére képes elérni azt a hatást, amit nagyon kevés horror nem tud megvalósítani, bármennyire is szeretné: képes beléd fagyasztani a szart. Igazából úgy vagyok vele, mint a már sokszor emlegetett Vörös cipővel: hat rád, de vannak hiányosságai. Mik is ezek? Egyrészt a már említett "tipikus" jelzők, most komolyan, ezek nélkül miért nem tudnak a japánok -meg úgy általában az ázsiaiak- horrort készíteni? Már kezdenek unalmassá válni, bármennyire is hatásosak tudnak lenni. Aztán a szintén említett cselekmény: egyszerűen nem pörög. Bizony, türelem kell hozzá, hogy végig nézzük, szóval azoknak nem ajánlom, akik megszokták a slasher horror filmek menetét. Ugyanakkor ez néha jól is jön ki, mert a monotonitásban hat a legjobban a váratlan "ijesztgetés". Persze nem ettől fogunk félni, hanem az utolsó 10-15 perctől, amiért aztán megéri végig nézni az egész filmet. Még fordulattal is találkozhatunk ám!

Suttogás - Whisper (2007)

Rendezte: Stewart Hendler

Amikor elindítottam a blogot, legfőbb célkitűzésemnek azt tartottam, hogy igyekszem minél több olyan filmet bemutatni, amivel nem igazán találkozhat a nagyközönség. Legfeljebb a boltok polcain (átlagosan) 990 Ft-os áron. Aki jóhiszeműen megveszi, mert a leírása alapján ennyit még megérhet. Hiszen a mozi mégis csak drágább, az internetről töltögetni meg csúnya dolog:) De ennek a hátulütője meg az, hogy kiderül, hogy szar van a palacsintában, vagyis a film megaratyi, egy üres DVD-vel jobban járt volna az illető. A neten meg többnyire csak egy szűk leírást lehet róla kapni. Na, akkor jövök én, megveszem helyettetek (nem azé', mert pénzes lennék, egyszerűen csak gyűjtő vagyok), aztán vagy pofára esek, vagy örülök, hogy hinnye, ez megérte az árát. Ezt én meg leírom a blogomban, így utána lehet nézni, hogy érdemes-e beszerezni az említett művet. Persze véleményem szubjektív, de legalább adok egy irányvonalat, aztán lehet velem szembeszállni.

Ezzel a filmmel azonban egy elég vegyes kép alakult ki bennem: egyrészt van egy nagyon jó hangulata, cselekménye, másrészt meg, csak úgy, mint a Vörös cipőnél, itt is vannak lopások, ami meg eléggé bosszantó. Akkor vágjunk is bele.

Fertőzés - Infection / Kansen (2004)

Rendezte: Masayuki Ochiai

Egyik nap rájöttem, hogy eddig egy fontos témakört még nem érintettem, ez pedig a japán és úgy általában az ázsiai horror műfaját. Pedig ők is tudnak izgalmas filmeket is készíteni, ezt már bebizonyították a Körrel, de most lássuk, hogy mi van azon túl.

Műfajunkban ritka, amikor egy járvány öli az áldozatokat és nem valami más. De erre is tudnánk jó néhány példát mondani. Ebben a filmben azonban nem egyértelmű a fertőzés kiléte, így inkább egy pszicho-horrorról beszélhetünk. A szereplők ugyanis egyszerűen megőrülnek. Na de ne menjünk ennyire előre, lássuk a történetet.

Egy vidéki kórházban játszódik, amit nem sokára bezárnak. A személyzet kevés, a felszerelés pedig vészesen fogy. Az egyik beteget pedig orvosi műhibából eredően megölik. Ezt azonban közös megegyezés alapján inkább eltussolják, mintha nem az ő hibájuk lett volna, hiszen egy ilyen eset egy karrier végét is jelentheti. Ebben a feszült helyzetben jelenik meg egy mentő, ami egy súlyosan fertőzött egyént szállít, akit sürgősen el kell látni. Bár a "rangidős" orvos tiltakozik ellene, mégis ott hagyják a mentősök a beteget, akit pedig kénytelenek lesznek elkülöníteni. A fertőzés tünetei pedig a következők: a bőr feketévé válik és bomlani kezd, a vérének a színe pedig zöldé válik. A lényeg pedig annyi, hogy a beteg megszökik a szellőzőn keresztül és ezzel feszélyezteti a többieket a járvány lehetőségével. Az emberek, főleg a nővérek pedig egyenként meghalnak. Elég bizarr módokon.