Reinkarnáció - Rinne / Reincarnation (2005)

Rendezte: Takashi Shimizu

Szögezzük le az elején, hogy túl sok újdonságot ne várjunk tőle. Tipikus japán horror, annak minden kellékével: női főszereplő, hosszú hajú (halott) kislány, szellemek, vér, a múltban történt rossz, ami kihat a jelenre, leülepedő cselekmény, és az elmaradhatatlan "búúú féle ijesztgetés".

Akkor mégis miért írok róla posztot, kritikát? Azért mert ennek ellenére képes elérni azt a hatást, amit nagyon kevés horror nem tud megvalósítani, bármennyire is szeretné: képes beléd fagyasztani a szart. Igazából úgy vagyok vele, mint a már sokszor emlegetett Vörös cipővel: hat rád, de vannak hiányosságai. Mik is ezek? Egyrészt a már említett "tipikus" jelzők, most komolyan, ezek nélkül miért nem tudnak a japánok -meg úgy általában az ázsiaiak- horrort készíteni? Már kezdenek unalmassá válni, bármennyire is hatásosak tudnak lenni. Aztán a szintén említett cselekmény: egyszerűen nem pörög. Bizony, türelem kell hozzá, hogy végig nézzük, szóval azoknak nem ajánlom, akik megszokták a slasher horror filmek menetét. Ugyanakkor ez néha jól is jön ki, mert a monotonitásban hat a legjobban a váratlan "ijesztgetés". Persze nem ettől fogunk félni, hanem az utolsó 10-15 perctől, amiért aztán megéri végig nézni az egész filmet. Még fordulattal is találkozhatunk ám!

A történet szintén lerágott csont, egy kis csavarral: 30 éve egy tanár megölt egy szállodában 11 embert. Most pedig horror-filmet forgatnak az esetről. Azonban az egyik áldozat az egyik színésznőbe reinkarnálódott. A többit meg el lehet képzelni.

Mik még a hiányosságok? A sok, értelmetlen vágás. Némelyik abszolút felesleges, és abszolút nem illik a cselekménybe. Aztán persze az állandó probléma az európai ember számára: a szereplők számunkra tök egyformák, a neveket se tudjuk megjegyezni, nem tudjuk, hogy kiről van szó, vagy hogy éppen kit látunk.

Na de lássunk akkor valami pozitívat is. Van benne egy régi, közkedvelt horror-kellék is: egy játék baba, amit rohadtul parásra sikerült megtervezniük a készítőknek, ez mindenképp plusz pont. Legutóbb ilyet a Halálos hallgatásban láthattunk.

A karakterek lehetnének jobban kidolgozottabbak is, a főszereplőnek pedig nem kéne állandóan rosszul lennie. A színek, a zene és a rendezés is olyan  "tipikus japános", de most pozitív értelemben.

Egyébként ez a mű része volt az egyik After Dark Fest-nek is, amolyan ritkaságként, hiszen erről a vidékről ritkán vesznek be filmet.

Mindenesetre egyszer érdemes megnézni. Beszerezni se nehéz, nekem volt szerencsém egy áruházban 290 Ft-ért megvásárolni, de ez persze nem minősít egy filmet. A DVD kiadványon amúgy nincs túl sok extra, 5 trailer, többek között a Fűrész első három részéről...

Értékelés: 6/10