Szauna - Sauna (2008)
Rendezte: Antti-Jussi Annila
Igen, a finnekről van szó, már ők is le tudtak rakni az asztalra egy színvonalas horrort, amíg mi a Gesztesi- és Csányi-féle romantikus-vígjátékok terrorjától szenvedünk. Na majd egyszer... Addig itt van ez, ami képi világát tekintve simán kenterbe veri az amerikai filmipar jelentős hányadát, de merüljünk csak el jobban.
Szegény finnek... nem elég, hogy végre sikerül egy világot bejáró filmet forgatniuk -ami persze itthon elkerülte szokás szerint-, de a történet pont abban az időszakban játszódik, amikor a hazájuk nem is létezett. Nevezetesen a 25 éves svéd-orosz háború lezárásáról, ami abból állt, hogy ki mennyit szerzett a rokonaink földjeiből. Ehhez persze kellettek olyan határkijelölő csapatok, amik közül egy, a kritika alá vont alkotásban is szerepel. Természetesen ebben a csoportban mindkét fél képviselteti magát. A gond csak akkor kezdődik, amikor elérkeznek egy nem bejegyzett kis mocsári faluhoz, ami jó finn szokás szerint tartalmaz egy szaunát...
Persze ez csak a felszín, hiszen a sztoriban helyet kap a látszólag érzelem nélkül idős (szemüveges!) gyilkológép és az elég sötét titkot magával hordozó testvére is. De a többieknek is vannak takargatni valóik, ahogy a legtöbb embernek az életben. A lényeg, hogy talán az öreg orosz főmuftin kívül senkinek se tiszta a lelkiismerete. Ez pedig utoléri őket, mindenkit a maga démona/démonai. Itt jön a képbe a szauna, ami jelképként, sőt, egy fajta erőként van jelen, mert aki betéved ide, az már nem ugyanaz az ember lesz utána. Természetesen közben néhány szereplő meg is hal, elvégre horrorról beszélünk vagy mi a szösz. Ettől függetlenül a film megérdemli az "egyedi történet" jelzőt, ami valljuk be, manapság elég ritka.
Sajnos azonban ez egy egyáltalán nem tökéletes alkotás. Mert először is roppant vontatott néhol, ami fura, ha figyelembe vesszük, hogy csak 80 perces. Elég sok a felesleges párbeszéd is, ami ráadásul nehezen befogadható az átlagembernek. Ráadásul nehezen hiszem, hogy a 16. században ennyi szóvirágot használtak volna a svéd katonák. Jó, előfordulhat, hogy valakinek pont ez tetszhet, hiszen ha egyszerű nyelvezetre vágyik az ember, annak millió lehetősége van erre. Aztán a másik legnagyobb baj az, hogy az elején össze-vissza ugrálunk a történésekben, így kb. az első 20 percben azt sem tudjuk, hogy mi is az, amit mi voltaképpen látunk. Iszonyatosan zavaró, szerintem szegény rendező próbált egy kicsit Tarantino lenni, nem sok sikerrel.
A két legnagyobb pozitívum közül a film atmoszférája a legerősebb: szinte árad belőle a hidegség, majd hogy nem látod közben a saját leheletedet. Nagyon jól eltalálták a készítők, amihez párosult a fantasztikus képi világ, respect az operatőrnek. Ez teszi lehetővé, hogy az "ijesztgetések" még hatásosabbak lettek, sajnálatos módon ebből kevés van, bár szerencsére már néha maga a kivárásba is beleborzongtam, hogy "na most lesz valami durva", néha lett is.
A másik erőssége a műnek pedig a hiteles színészek alkalmazása. Senki se megy át ripacsba. Igaz, nőt alig látni, de legalább be vagyunk biztosítva a "rinyálós picsák" ellen is egyúttal. A szemüveges arc meg egymaga képes lenne a hátán elvinni az egészet. Kár, hogy ők sem tudták megmenteni a Saunát attól, hogy ne legyen egy középkategóriás film. Ide egy tehetségesebb rendező kellett volna, azonban félő, hogy egy esetleges remake pedig pont a sajátos varázsát nem tudná megfelelően reprezentálni.
Kedves Antti-Jussi Annila! Azt tanácsolom, hogy gyakorolj még. Vagy dolgozz hazánkban, mert még így is tehetségesebb vagy, mint a legtöbb magyar rendező...
UPDATE: A Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon azért bemutatták, yeah.
Friss kommentek