Fertőzés - Infection / Kansen (2004)
Rendezte: Masayuki Ochiai
Egyik nap rájöttem, hogy eddig egy fontos témakört még nem érintettem, ez pedig a japán és úgy általában az ázsiai horror műfaját. Pedig ők is tudnak izgalmas filmeket is készíteni, ezt már bebizonyították a Körrel, de most lássuk, hogy mi van azon túl.
Műfajunkban ritka, amikor egy járvány öli az áldozatokat és nem valami más. De erre is tudnánk jó néhány példát mondani. Ebben a filmben azonban nem egyértelmű a fertőzés kiléte, így inkább egy pszicho-horrorról beszélhetünk. A szereplők ugyanis egyszerűen megőrülnek. Na de ne menjünk ennyire előre, lássuk a történetet.
Egy vidéki kórházban játszódik, amit nem sokára bezárnak. A személyzet kevés, a felszerelés pedig vészesen fogy. Az egyik beteget pedig orvosi műhibából eredően megölik. Ezt azonban közös megegyezés alapján inkább eltussolják, mintha nem az ő hibájuk lett volna, hiszen egy ilyen eset egy karrier végét is jelentheti. Ebben a feszült helyzetben jelenik meg egy mentő, ami egy súlyosan fertőzött egyént szállít, akit sürgősen el kell látni. Bár a "rangidős" orvos tiltakozik ellene, mégis ott hagyják a mentősök a beteget, akit pedig kénytelenek lesznek elkülöníteni. A fertőzés tünetei pedig a következők: a bőr feketévé válik és bomlani kezd, a vérének a színe pedig zöldé válik. A lényeg pedig annyi, hogy a beteg megszökik a szellőzőn keresztül és ezzel feszélyezteti a többieket a járvány lehetőségével. Az emberek, főleg a nővérek pedig egyenként meghalnak. Elég bizarr módokon.
A film hangulatához minden adott: távoli, zárt hely, éjszaka, sötétség, vihar, feszültség, félelem és még szellemek is. Igen, azok is vannak, vagy csak a képzeletük játszik? Ami ront az összképen talán az, hogy a vér szine mindenkinél zöld. Igaz, ennek is meg lesz az oka, ami a végén ki is derül, és majd jól meglepődik a néző. Sajnos eléggé vontatott a film helyenként, sok az üres járat. Azonban végig az lesz az érzésünk, hogy "na, mindjárt történik valami". Persze sokszor csalódnunk kell.
Azoknak nem ajánlom, akik még nincsenek hozzá szokva az ázsiai filmekhez, mert például, bevallom én ilyenkor mindig zavarban vagyok, hogy ki-kicsoda. Nem csak a kinézetük miatt, hanem a neveiket se könnyen jegyzi meg az európai-amerikai ember. Mindenesetre izgalmakkal teli, aminek elég sok "forró pontja" van. Pszicho jellege miatt kapunk egy tükröt az emberi természetről, hogy milyen gyarlóak is tudunk lenni, vagy hogy a félelmeinkkel nem tudunk szembe nézni. A végére nem is tudjuk már, hogy akkor most ki a gyilkos: a járvány, a megszökött fertőzött, az egyik ott dolgozó, egy szellem, vagy valami más? Igazából ez pont az a film, aminek a végén el kell gondolkodni, hogy akkor ez most hogy is volt. Aztán vagy tiszta lesz a kép, vagy maszatos.
Mivel ez nem egy nagy hollywoodi film, így a látvány terén elég szerények, de mégse lesz hiányérzetünk. A színekkel nagyon jól kombináltak, és itt most nem csak a már említett zöld-pirosra gondolok, hanem mindenre. A kék és (természetesen) a fehér az uralkodó szín. A karakterek jól kidolgozottak, ami kell is, hiszen például a három nővért (bruhaha) könnyen össze lehetne keverni.
Minden apróbb hibája ellenére egy nagyon egyedi stílusú filmmel lesz dolga annak, aki rászánja azt a másfél órát. érzésem szerint megéri, csak nem szabad túl mereven hozzáállni.
Friss kommentek