A hétvégén sajnos nem tudtam írni, mivel betegeskedtem, de így legalább jutott időm egy pár filmnek a megtekintésére. Kicsit tematizáljunk, és akkor kapunk három falsúlyos művet frank földről. Érdekesség, hogy mindegyikben "erős" nők a főszereplők, nem tudnám megmondani, hogy ennek mi lehet az oka.
1. A betolakodó - A L'interieur / Inside (2007)
Rendezte: Alexandre Bustillo és Julien Maury
Sokan írják, hogy a francia horror születését a már általam is publikált Magasfeszültséghez lehet leginkább kötni (nahát, már itt is két nőről volt szó...). Ezzel elindult valami, ami ebben a filmben teljesedett ki leginkább.
Előre leszögezném: A betolakodó tökéletes. Minden benne van, ami csak jóvá tehet egy horrort: feszültség, dráma, gore, vér és nem erőltetett fordulatok. A színészek hitelesek, a cselekmény nem ül le egy percre sem, csak úgy visz magával. A rendezés és az operatőri munka is nagyon korrekt. Aminek sötétnek kell lennie, az sötét is, nem úgy, mint sok amerikai filmben, ahol szinte reflektorok vannak az elhagyatott erdőkben...
Miről is van szó? Egy özvegy kismamáról, aki a karácsonyt egyedül akarja tölteni, ami valahol érthető is. Csak hogy, lesz egy nem túl kellemes látogatója, aki igényt tart a gyerekre. A történet kb. ennyi, ha többet írok, az már spoiler. Többet nem is tudnék ehhez hozzáfűzni, be kell érnetek ennyivel. A lényeg, hogy ezt látni kell és kész. Ráadásul hazánkban is lehet kapni DVD-n, mindössze 990-ért, bár igaz, magyar szinkron nincs rajta, de lehet, hogy az csak rontana, mint sok más jó filmen. Ritkán adok maximális pontszámot, most ennek is eljött az ideje.
2. Frontier(s) (2007)
Rendezte: Xavier Gens
A leggyengébb alkotás a három közül, de még így is simán nézhető. A háttértörténet a párizsi gyújtogatásokról szól, meg egy nem láthatott rablásról, amit egy csapat fiatal arab követ el, melybe egyikük bele is hal. Itt megjegyezném, hogy a zavargásokról már A betolakodóban is szó volt, de ott nem volt ekkora jelentősége, mint itt.
Tehát a már csak négy fős csapat ketté válik, hogy majd később egy motelban találkozhassanak. A történet máris ismerős lehet, igen, a Psycho-ra emlékeztet, ami aztán átcsap a Texasi láncfűrészes mészárlásba. Voltaképpen ez a film ennek a kettőnek a keveréke francia atmoszférával.
De folytassuk: a motel tulajdonosai egy bizarr kannibál, neonáci család, élükön a Vaterral, aki keverék nyelven, német-francián beszél. Vannak itt még degenerált, a bányában bujkáló gyermekek is, akikből nem sokat látni, pedig kíváncsiak lennék, hogy hogyan is nézhetnek ki. Egyedül annyit tudni róluk, hogy valaki 0-ás géppel ápolja a hajukat. Apropó, ez meg nem Wes Craven Rémségek házájára hajaz? A többi családtagban igazából semmi extra nincs, amit eddig ne láttunk volna.
Igazából ez egy erőltetett liberális film, ha jobban belegondolunk. Rehabilitálni akarja a kisebbségeket, amiért ők több száz civil autót felgyújtottak, hiszen nekik is nehéz, pláne ha egy rasszista család fel akarja őket falni.
A karakterek jellemfejlődése egyszerűen irracionális, ráadásul nincsenek rendesen kidolgozva. A főszereplő csajjal meg én speciel nem tudtam azonosulni, nem hittem neki, hogy a végére kész Rambo lesz. Ami érdekessé tette valamelyest, az a családtagok küzdelem a hierarchiában való feljebb jutás volt. Ezt talán legjobban a vacsoránál szemléltették a legjobban, így megtudhattuk a "ranglistát". Másik hasonlóság pedig az előző filmmel: a hősnőnk itt is terhes, hűha.
A rendezéssel úgy magával nincs bajom, ahogy a kép világgal sincs. Itt külön kiemelném azokat a részeket, amikor sötétben csak egy kézi kamerával tudott tájékozódni az illető, na az szép megoldás. sőt még feszültséget is tudott kelteni. A gore is rendben van, de lehetett volna több is, ilyen történettel az embernek vannak bizonyos elvárásai.
Szóval egyszer meg lehet nézni, de semmi több, felejtős. Kár érte.
3. Mártírok - Martyrs (2008)
Rendezte: Pascal Laugier
A legkeményebb és legbetegebb a felhozatalból. Ez a film komoly lelki sérüléseket is okozhat szerintem, megtekintését csak saját felelősségre ajánlom. Több műfaj keveredik benne, amik egymást követik szép sorban: először egy bosszúnak a gyors végrehajtását láthatjuk, majd átcsap drámába, valóságos tragédiába, a végén pedig egy rendhagyó torture porn-t kapunk. Ám itt az erőszak nem öncélú, nem felesleges plusz, hanem maga az eszköz.
A történet két lányról szól, akik együtt nőttek fel az árvaházban, egyikük egy sötét és fájdalmas múlttal maga mögött, ami később kihagy a pszichéjére is. Emiatt arra érez késztetést, hogy egy látszólag boldog, kedves, mondhatni átlagos négytagú családot szó nélkül, hidegvérrel kivégezzen. Amiben szegény társa is segédkezik, pusztán a lány iránt érzett szeretetből (szerelemből?).
A film felénél pedig belecsöppenünk egy elég kemény jelenetsorba, amit nem szeretnék ecsetelni, ezt látni kell, hogy átérezzük a helyzet súlyosságát. Bevallom többet a történetről nem érdemes szólni, mivel egymásra épül. szépen felépített és remekül ível. Azonban nekem vannak hiányérzeteim: a végén a tortúra nekem nem elég megrázó, nem érzem eléggé megalázónak. Voltaképpen ugyanaz ismétlődik gyenge fokozással, ami hirtelen túl sokba fordul át, ami szintén érthetetlen számomra. Még sorolhatnék egy-két hibát, de sajnos spoiler nélkül ezt nem tudnám megtenni, a kedvét meg amúgy sem szeretném elvenni azoknak, akik még nem látták ezt a művet.
Hölgyeim! Lehetőleg Önök ne nézzék meg, főleg ne egyedül, mivel jóformán csak női szereplők vannak, meg amúgy is Önök az empatikusabbak. Szóval, aki nem szeretné magát mély letargiába taszítani, az kerülje. De férfitársaimnak se tudnám teljes szívből ajánlani, mégis, egyszerűen látni kell egy ilyen filmet, hogy utána jobban megbecsüljük egyszerű életünket.
Végezetül pedig el lehet mondani, hogy ideje félszeműnket a francia filmiparon tartani ezentúl, hiszen már most is bizonyítottak, horror terén mindenképpen.
Friss kommentek