Hiánypótló kritika következik, hiszen anno én is nagyon vártam, amit ráadásul a hazai mozikban is bemutatták.

Daybreakers - A vámpírok kora (2009-2010)

Rendezte: Michael Spiering, Peter Spiering

A témával már találkoztunk a Stake Land kapcsán, csak amíg ott egy poszt-apokaliptikus környezetet láthattunk, addig itt egy szabályosan felépített civilizációt, melyben a vámpírok vannak többségben. Természetesen nem alternatív valóságban járunk, hanem egy olyan közeli jövőben, melyben az emberiség 95%-a vérszívóvá alakul. A társadalom ennek megfelelően rendezkedik be: nappal ablak nélkül közlekedő autók, föld alatt gyalogosforgalom és persze minden épületen sötétítő.

A bibi, hogy mindenki vérrel táplálkozik, a készletek -vagyis az emberek- száma pedig apad. Így viszont már nem is olyan menő dolog vámpírnak lenni, hiszen ki vagy szolgáltatva a hatalomnak, ami vagy tud adni megfelelő táplálékot, vagy nem. Vagy van rá pénzed, vagy éhen halsz... ja bocs nem, átalakulsz egy "korcsá". Ami voltaképpen egy emberi denevér formát jelent, megfejelve azzal, hogy a tudat ösztönszerűvé alakul át. Vagyis ezek a véglények csak táplálkozni akarnak és semmi mást. Igazából ez is egyfajta halál...

Már több, mint egy éve annak, hogy megírtam a horror színészekkel foglalkozó TOP 10-es listámat és azóta gondolkozok ennek a női megfelelőjén. Most eljött az idő. Noha a megszerkesztése ennek sokkal nehezebb volt. Mert most komolyan, fejből tudnátok mondani tíz olyan színésznőt, akikkel megírható lenn egy ilyen lista? Emlékezetes szerepek persze vannak, de legtöbben -férfi társaikkal ellentétben- nem ragadnak bele a műfajba. Aztán persze egy kis kutató munka és máris jönnek a homlokcsapkodások, hogy "ó, tényleg... neki is benne kell lennie!". Ekkor pedig jön a ló túlsó oldala és meg kell húzni egy kényes határt.

Szóval jó szokásomhoz híven a lista ezúttal is szubjektív lesz, persze azért próbáltam bizonyos elvárásoknak megfelelni. Igyekeztem olyanokat összeszedni, akik valamilyen szinten meghatározóak műfajon belül és nem csak egy adott szériához köthetőek. Így esett ki végül Neve Campbell, akiről valljuk be, hogy a Sikoly-szérián kívül más nem ugrik be. Illetve nem akartam megfeledkezni azokról se, akik sorban vállalták el a nem túl ismert B-horrorokat.

A sorrend nem kőbe vésett, inkább tekintsetek rá úgy, hogy van ez a tíz nő, akik egyaránt maradandót alkottak.

Egy újabb, gyermekkori VHS emléket idézek fel a kedves olvasóimnak. Az már csak a hab a tortán, hogy kiknek a neve is fűződik ehhez a méltánytalanul elfeledett produkcióhoz...

A kéz - The Hand (1981)

Rendezte: Oliver Stone

Remélhetőleg a három Oscar-díjas rendezőt nem kell bemutatnom senkinek. Ha mégis, akkor az illetőén komoly filmtörténeti hiányosságok vannak. Mindenesetre jómagam is meglepődtem, hogy Stone második nagyjátékfilmje egy igen erős horror-dráma egyveleg. (Nem mellesleg az első filmje, a Seizure is horror, remélhetőleg egyszer majd arról is lesz szó.) Nagy kár, hogy azóta se tért vissza a műfajhoz, pedig érzéke volt hozzá, az egyértelműen látszik.

A két Oscar-díjas Michael Caine szereplése ilyen tekintetben annyira nem meglepő, hiszen láthattuk már tőle a Rajzást, a Gyilkossághoz öltözvét és a kissé félresikerült Cápa 4-et. Jelen esetben egy képregényrajzolót alakít, aki a sors kegyetlen fintora folyamán elveszíti azt a kezét, amivel a kenyerét kereste. Az a szerencsés ember volt, aki abból élhetett, amit szeretett csinálni.

Ha ez még nem lenne így is elég tragikus, szembe kell néznie azzal, hogy felesége szép lassan elhidegül tőle. Folyamatosan azzal terrorizálja, hogy külön kellene élniük. Ja és persze vinné a kislányukat is. Mindeközben egy fitnesz-guruval szűri össze a levet, eléggé szembetűnően.

Bár magát az embert nem kedvelem, hiszen nehéz olyat kedvelni, aki megerőszakol egy 13 éves lányt, majd megszökik a bíróság elöl, ugyanakkor el kell ismernem, hogy átkozott jó rendező. Nekem ő a harmadik kedvencem. Jó, neki is vannak félresikerült és túlértékelt alkotásai (A zongorista, ehh...), de mellette rengeteg pazar, maradandó darabot is készített. Nem egy közülük a horror berkein belül született, ezekről lesz most szó.

A cikkben három filmjéről lesz szó, az Iszonyat szándékosan marad ki, mivel ahhoz meg kellett volna néznem még egyszer és inkább vágjanak tarkón egy péklapáttal. Mert ugye azt is eléggé túlértékelik.

1. Vámpírok bálja - Dance of the Vampires / The Fearless Vampire Killers (1967)

Igazi, klasszikus értelemben vett horror-paródia. Nem olyan harsány is direkt, mint a mai, abszurditásba hajló obszcén filmek (Horrorra akadva-széria), hanem meglehetősen finom humorral operáló gyöngyszem. Sajnos a finomsága miatt a gegjei egy kissé megkoptak.

A történet egy idős vámpírkutató professzorról, és annak fiatal segédjéről (akit maga Polanski alakít!) szól, kik Erdélybe mennek, hogy megtalálják és elpusztítsák a Gonoszt. Mondanom se kell, hogy rá fognak találni. Mindez egyébként a 19. század végére tehető.

A környezet, amiben a film játszódik, elképesztően hangulatos. Két nagy színhelyet különíthetünk el egymástól: a békés helyiek fogadóját és az ódon kastélyt. Előbbiben remekül visszahozzák a gótikus horrorokra jellemző falusiakat, akik tudják az igazságot a "balesetekről", de még egymásnak se mondják ki. Inkább kellemes hazugságokkal áltatják egymást. Erre a legjobb példa, amikor arról győzködik egymást, hogy a szerencsétlen fickónak a vérét farkasok szívták ki...

Nem mostani, de egyrészt egy olvasónk szót emelt érte, másrészt meg a filmet hazájában csütörtökön mutatják be  (reméljük koimbra kolléga rittyent majd róla box office posztot).

A film háttértörténete meglehetősen elborult: Amerikában a jövőben minden szép és jó, mert a kormány évente egy éjszakára megengedi, hogy a polgárok azt csináljanak, amit akarnak. Mármint szó szerint. Hogy ez mennyire működne a valóságban, abba ne menjünk bele. Mindenesetre már maga az ötlet üdítően hat.

Csak sajnos nagyon úgy néz ki, hogy végig egy családi ház "ostromát" látjuk majd. Ebben ugye az a pikantéria, hogy nincs kinek szólni segítségért... De ettől függetlenül ilyet témájú filmet nem egyet láthattunk már. A legszembetűnőbb hasonlatosságokat a Hívatlanokkal kapcsolatban lehet felfedezni. Persze ne legyen igazam. Meglátjuk.

A főszerepben a két Oscar-díjra jelölt Ethan Hawke, aki már tavaly is megpróbálkozott a horrorral a sablonos Sinister képében.

(Az alsó poszteren lévő dátum ne tévesszen meg senkit se.)

.

Ideje letudni egy újabb klasszikust. Már csak azért is, mert szegény Tobe Hoopernél állandóan visszatérő hivatkozási elem ez a film a Texasi láncfűrészes mészárlás mellett, hogy igenis tudott ő jó filmet rendezni a sok hulladék mellett.

Poltergeist - Kopogó szellem (1982)

Rendezte: Tobe Hooper

Idilli kertvárosi lakótelep, nagy boldog család, kutyuli - maga a megtestesült Amerikai Álom. Aztán meglehetősen gyorsan kiderül, hogy a házban bizony paranormális jelenségek uralkodnak. Anyuka az elején még kifejezetten örül is neki, hiszen jó mókának tűnik az, hogy a konyhában a székek maguktól csúszkálnak. Apukába szerencsére azonban akadt annyi józan ész, hogy rögtön felfogja a helyzet súlyosságát.

A naiv rácsodálkozást és értetlenséget nagyon hamar felváltja a rettegés, amikor legkisebb gyermeküket szó szerint elnyeli a ház egy meglehetősen látványos vezércsellel kivitelezve. Mivel a televízión keresztül hallják a másik dimenzióban rekedt kislányuk kétségbeesett hangját, így addig nem hajlandóak elköltözni, amíg őt vissza nem kapják. Utóbbi momentum egyébként finoman rávilágít az amerikai társadalom kiszolgáltatottságára a televíziót illetően.

A legtöbb rendező rendelkezik egy olyan filmmel, ami alapján az emberek rögtön be tudják azonosítani, hogy "igen, ő az". A szerencsésebbek, tehetségesebbek többel is. Vannak akiknek még akkor se tudnám a nevét hova tenni, ha már több munkáját is volt szerencsém látni. Mary Harron az a személy, aki eddig jóformán csak ezt tudja felmutatni. Vagy legalábbis jobb, ha nem kérkedik a legutóbbi borzalmával, a The Moth Diaires-el. 

Amerikai pszichó - American Psycho (2000)

Rendezte: Mary Harron

A film az azonos című nagy sikerű könyvnek az adaptációja. Hogy mennyire hitelesen adja vissza annak hangulatát, azt sajnos az olvasásának a hiányában nem tudom megmondani.

Patrick Bateman egy igazi wall street-i nagymenő. Fiatal, gazdag, stílusos, jóképű és kigyúrt. Minden nő álma. Nagy kár, hogy szeret embereket válogatás nélkül ölni. (Az az érzésem, hogy manapság sok nőnek ez se lenne gond...). Továbbá roppant mód beképzelt, hiú, arrogáns, sznob és anyagias. Saját bevallása szerint nincsenek érzései az undoron és a megvetésen kívül. Már nem is olyan jó parti, mi?

Szépen elvan a maga kis steril, fehérre meszelt világában. Bemutatkozásában mindent megtudunk róla, pedig csak elmeséli a reggeli menetrendjét. Szépen felsorolja a kencéket, amiket használ, láthatjuk edzés közben és ahogy egy jeges tasakot tesz az arcára a puffadás ellen. Mondhatni a metro-szexuálisok zászlóhordója.

Mármint amit ő maga rendezett. Mert hiába van már négy Oscar-díja a színészóriásnak a rendezői tehetségének köszönhetően, jó sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Akadémia is felfigyeljen rá. Jöjjön egy elfeledett klasszikus, amely a szerelmi megszállottságról szól! (Figyelembe véve, hogy már tavaly elsütöttem a mai napra legalkalmasabb műveket.)

Játszd le nekem a Mistyt!  - Play Misty for Me (1971)

Rendezte: Clint Eastwood

1971... Eastwood már túl volt a legnagyobb western klasszikusain, és még ebben az évben debütál halhatatlan karakterével, a Piszkos Harry-vel. Gondoltátok volna, hogy már ekkor betöltötte a 41-et? Még férfi szemmel is meg kell hagyni, baromi sármosan nézett ki. Dús haját sok vele egykorú férfi irigyelheti. Így azt kell, hogy mondjam, akkor is megérdemelte volna a főszerepet, ha történetesen nem ő a rendező is egyben. Mert ezt a magának való, nőcsábász díszdzsoké karaktert szinte ráírták.

Szóval hősünk egy népszerű rádiós, aki után csak úgy bomlanak a nők. Főleg egy bizonyos, aki mindennap betelefonál, hogy "Játszd le nekem a Mistyt!". A dolgok úgy alakulnak, hogy Dave (Eastwood) akaratlanul felszedi egy bárban az előbb említett nőszemélyt, Evelyn-t. Mint kiderül, még imponált is neki ez a fajta rögeszme. A fickó a tettek embere, és rögtön az ágyban kötnek ki. Ugyanakkor gerinces ember, így hamar tisztázza, hogy nincsenek kötöttségek, vagyis a hölgy ne várjon tőle semmi mást. Látszólag meg is köttetik az alku.

Aztán másnap reggel Evelyn megjelenik a fickó házában egy rahedli kajával, hogy főzzön neki ebédet. Mintha csak házasok lennének. Na itt már sejthető, hogy valami nincs rendben vele. Ami természetesen csak a kezdet...