Meghívást kaptunk a Big Bang Médiától A gyilkos médium (Red Lights) forgalmazójától a tegnap esti sajtóvetítésére. Én pedig örömmel éltem a lehetőséggel és sikerül partnerként egy kedves ismerősömet is elráncigálnom.

Már a belépéskor kissé "exkluzívnak" érezhettük  magunkat, hiszen a Strongbow promózta magát azzal, hogy kis talpas műanyag poharakba öntötte italát, amihez még jeget is szervíroztak. Bevallom én most kóstolhattam meg először és maradjunk annyiban, hogy megittam, de nem hiszem, hogy valaha is fogok érte fizetni.

Aztán felvezetésképpen jött maga Danny Blue (képen), a hazai Mentalista nyertese. Mit ne mondjak, siralmas volt. Nem voltak nagy elvárásaim az előadásával kapcsolatban, de amit művelt, arra nincsenek szavak. Már a legelső "trükkje" kínosra sikeredett, amikor az egyik néző által gondolt kétjegyű számot akarta kitalálni. Most szó szerint idézem, hogy hogy zajlott, mert ez megmaradt bennem:

"- 94? - Nem. - 34? Nem. - Ööö 38? - Nem. - De közel járok? - Igen - Öööö nem tudom, mi volt? - 43. - Majdnem!"

Innentől kezdve pedig lehetetlen volt bármit is komolyan venni. Volt óvodajeles rajzolgatás, aztán boríték húzogatás, de valahogy mind olyan olcsón hatott. Egyikünknek se volt olyan pillanata, hogy "ezt meg hogy csinálja?". Minden magyarázható volt mezei pszichológiai trükkökkel. A szórványos tapsokból ítélve nem csak mi gondolhattuk így. Igazából kár volt erőltetni, csak lefárasztott.

A végén pedig öten még valami ajándékcsomagot is kaptak, akiknek boríték volt a székük aljára ragasztva.

Na de térjünk rá magára a filmre, az azért nagyobb élmény volt (persze a léc ezek után alacsonyan volt).

Egy üzletember thai származású feleségével és közös kisfiukkal szörnyű balesetet szenved Bangkokba vezető útjukon. Következményképp megtapasztalják, hogy létezik egy árnyékvilág az élet és a halál között, ahol a végtelen sötétség lakozik.

A filmben szerepelni fog az Oscar-díjas William Hurt (Erőszakos múlt, Dark City) és Cary Elwes (Fűrész 1 és 7)

Öt évvel ezelőtt Laura Price 11 másik esküdt kíséretében bűnösnek találta a hírhedt sorozatgyilkost, Simon Bourdiast, és halálra ítélték. Most azonban titokzatos esetek történnek a bírálóbizottság tagjaival, és tragédiák egész sora követeli életüket. Laura felismeri, hogy a gyilkosságok nem a véletlen művei, mikor nyomozni kezd az ügyben Fletcher és Callendar nyomozó segítségével. Hamarosan veszélyes igazságra derít fényt - mint előtte minden esküdtet, őt magát is "BEIDÉZIK".

Vagyis még egy kísértetes horror, ami jövőre ígérkezik. A  szereplők között olyan nevek vannak, mint az Oscar-díjas Cuba Gooding Jr. (Jerry Maguire - A nagy hátraarc, Üldözési mánia, Vírus), Ashley Scott (A királyság, Útvesztő, a Jericho c. sorozat) és Bailey Chase (Patkányok, Dark Metropolis).

Az író-rendező meglepő módon Peter Sullivan, aki eddig jóformán csak kutyás, karácsonyos és ezeknek a keverékével foglalkozó filmekkel foglalkozott. Ja meg volt egy Game Over nevű akció-drámája is.

Az előzetes a "tovább" mögött tekinthető meg.

Ismét egy igazi ínyencfalattal kedveskedek a mi drága olvasóinknak a Hullajó formájában. Ez a film maga a tökély, nem véletlen, hogy a rendező Peter Jackson azóta magáénak tudhat három Oscar-díjat is (remélem nem kell leírnom, hogy mikért kapta). Sajnos még mindig nem kapható itthon semmilyen formában sem, ami számomra teljesen érthetetlen.

Kötelező darab! (Most nagyon komolyan.)

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Anno a The Ward-ban nagyot csalódtunk, hiszen Carpenter készített egy olyan filmet, ami vagy tíz évvel ezelőtt tudott volna ütni. De! Ő legalább tisztességesen kivitelezte sablonhorrorját. Az alábbi műre viszont nem találni mentségeket.

Twixt (2011-2012)

Rendezte: Francis Ford Coppola

"Írta és rendezte az öt (!) Oscar-díjas Francis Ford Coppola (Keresztapa trilógia, Apokalipszis most!, Drakula), a főszerepben pedig Val Kilmer (Mindörökké Batman, A vörös bolygó, Durr, durr és csók)." - Pusztán ennyivel úgy 10-15 éve hatalmasat lehetett volna robbantani a mozi pénztárakban, legyen szó bármilyen filmről. Sajnos azonban míg a főszereplő meghízott és sorban vállalja el a gyenge, B-kategóriás filmeket (khm... Gyilkos paraziták), addig a rendezőzseni legutóbbi munkáira nem igazán kapja fel az ember a fejét. Most komolyan, a fekete-fehér művészfilmjét, a Tetro-t hányan nézte meg közületek? Emlékeztek rá egyáltalán arra, amikor két éve bemutatták nálunk? Mert én nem. De mindegy, Coppola már megteheti, hogy forgasson egy önkifejezésre alkalmas europér alkotást. Ugyanakkor mégis mi a búbánatért készítene el egy ilyen silány vackot, mint a Twixt?

A történet próbál egyszerre több szálon mozogni, minél több rejtélybe keveredni, de ez olyan ügyetlenül történik, hogy az ember könnyen belezavarodik. Azért van egy erős gerince a filmnek, ami Kilmer karakteréhez köthető. Ugyanis ő egy lecsúszóban lévő horror-író, aki városról városra járva tart könyvdedikálásokat. Az egyik ilyen piciny városkában azonban elidőzik egy csöppet, ugyanis ihletet kap egy új, vámpíros regény megírásához. Természetesen a figura iszákos, rosszban van a nejével és még egyetlen kislányát is elveszítette, ami miatt állandó lelkiismeret-furdalás gyötri. Igen, elég sablonos, tudom.

Semmiképpen sem keverendő össze a vámpíros gagyisággal! Ez egy klasszikus öko-horror katasztrófafilm a zseniális Michael Caine-el a főszerepben. Gyilkos mutáns méhek árasztanak egy amerikai várost és a kormány tehetetlen, Ugyan érezni rajta, hogy nem mai darab (a felboruló vonatról kilométerekről látszik, hogy makett), de még így is baromi hangulatos. A rendező pedig az Oscar-díjas Irwin Allen (Poszeidon kaland, Város a tenger alatt).

Sajnos még nem jelent meg itthon DVD-n és televízióban is ritkán látni, úgy hogy nosza!

Ismét egy különlegességet hoztam nektek. Ugyanis ezt a filmet sajnos még nem adták ki idehaza DVD-n, és a TV is ritkán adja le.

A főszerepben az ifjú Nicholas Cage látható, aki képtelen eldönteni, hogy egy nő, akivel afférja volt, az vámpírrá változtatta vagy sem. Emlékeim szerint ez egy kellemes kis horror-vígjáték, melyben Cage a szerep kedvéért tényleg megevett egy élő csótányt. Riszpekt!

Következzen négy  olyan film, ami egy életre elveszi a kedvetek attól, hogy szórakozzatok a kamionosokkal. Ezekhez képest Bud Spencer labdába se rúghat.

1. Párbaj - Duel (1971)

Rendezte: Steven Spielberg

A népszerű és közismert rendező legelső nagyjátékfilmje, meglepő módon direkt tévére készült. Így az 1.33:1-as (4:3) képaránya egyből érthetővé válik. Sajnálatos, mert megérdemelné a 16:9-et. Ehhez képest viszont kifejezetten profi alkotásról beszélhetünk. Spielberg tehetsége már ekkor kitűnt.

A történet nagyszerűsége abban rejlik, hogy egy mindennapos, bosszantó szituációt nagyít fel, nem is kicsit. Történetesen azt, hogy a sietős David (Dennis Weaver) megelőz egy ütött-kopott kamiont az országúton. A sofőrének ez nem tetszik, így az visszaelőz, viszont a komótos tempóját megtartja. Így hősünk ismét megelőzi. Na, ekkor kezdődnek a bajok.

Ugyanis a kamionosról kiderül, hogy egy csendes pszichopata, aki szabályosan üldözőbe veszi Davidet. Ezzel megkezdődik a Párbaj, ami nagyon hamar élet-halál kérdésévé válik. A film pedig voltaképpen erről szól. Nincsenek felesleges kanyarok, másfél órán keresztül ezt a feszültséggel teli ámokfutást láthatjuk. Így leírva nem tűnik túl izgalmasnak, pedig az.

Kéne már valami frappáns rovatnév annak, amikor rossz filmekről írok tömören, egy kupacba tálalva. Mert úgy tűnik, hogy a műfajban már egyre ritkábban találok gyöngyszemekre. Sokkal inkább felejthető, vagy nézhetetlen alkotásokba botlok bele. Akkor lássuk is!

1. Az ördög naplója - Devil's Diary (2007)

Rendezte: Farhad Mann

Kanadai tévéfilm. Még hétfő éjjel adta le az RTL Klub, én meg ott ragadtam. Annyira nem bántam meg, bár a baromi sok reklámszünet nélkül is ellettem volna.

Tipikus tini-horror, ez már a történetből is leszűrhető. Ursula a gimi "kitaszítottja", akit a "menők" folyamatosan megaláznak. Azonban egy napon rátalál Az ördög naplójára, aminek a lapjai üresek. Ő meg el kezd beleírni mindenféle rossz kívánságokat, amik hamar be is következnek. Vagyis a pom-pom csapat vezére eltöri a lábát, az izomagyú pasijának az arca csúnyán összeég stb. Jó dolgokat sajnos nem teljesít, így barátnőjének nem lesznek nagyobb cicijei. Szomorú.

Ahogy azt kell, hamar a könyv megszállottja lesz, azonban van olyan hülye és gyorsan le is bukik vele. Innentől kezdve pedig a napló -ha lehet- még rosszabb kezekbe kerül.

Alapjába véve nem lenne rossz, csak egyrészt nem túl egyedi. Az alaphelyzet engem a Bűvöletre emlékeztet, míg a megvalósítása a haláleseteknek meg egyértelműen a Végső állomás szériát idézik. Egy darabig. Aztán olyan ötlettelenségbe fullad ez a vonal is, amelynek a mélypontja az, amikor az egyik szereplőt egy életre kelt zsinór fojtja meg. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a bevésett kívánság "baleset" volt... A legviccesebb baki azonban az, amikor valamelyik azt szeretné, hogy ő legyen a legszebb, majd másnap rondábban néz ki, mint amilyen volt, mégis döglenek utána a pasik. Vérciki.

A szereplők siralmasan alakítanak, az általuk megformált karakterek meg szabályosan kivágott sablonok. A beleerőltetett két dilettáns pap pedig ebből a szempontból maga a mélypont. Azért film tempója egész feszes, szóval egyszer nézhető, már ha valaki fogékony a műfajra.

A rendezőről meg szerintem elég, ha csak annyit írok, hogy az utolsó mozifilmje A fűnyíró ember 2: Jobe háborúja volt...

Elnézést a büntető címért, de nem hagyhattam ki, hiszen az alábbi két film a "The Hole"-ra hallgat. Meglepő módon azonban a hasonlóság nagyjából ennyiben ki is merült. Szerencsére a hazai forgalmazók tisztességesen megkülönböztették őket. Nosza!

A gödör (2001)

Rendezte: Nick Hamm

Ezt a filmet egy SugarBee nevű kommentelőnk ajánlotta (még dolgozok egy nagy "Önök kérték" jellegű poszton, nem kell aggódni).

A történet spoilermentesen baromi egyszerű:  négy középiskolás fiatal ellóg egy osztálykirándulást, helyette egy elhagyatott világháborús bunkerben bújik meg. Azonban benn rekednek, míg végül csak egyikük jön fel élve... Hogy mi történt pontosan, annak jár utána egy pszichológus. Így voltaképpen egy beszámolót kapunk, ami a végére gyökeresen átalakul. Igen, fordulatokban is lesz részünk.

Igazából ez egy egész hangulatos kis angol tini-thriller. Bár a motivációt kissé erőltetettnek éreztem, de láttunk már rosszabbat is. Szépen felépített, annak ellenére, hogy utólag belegondolva a filmből kb. 20 percnyi rész meg se történt. Mondhatni kissé a Dallas ominózus zuhanyzós jelenete ugrott be egyből. Mert olyat már vászonra vittek, hogy egy adott történést több szemszögből, vagy más megközelítésből látunk. Konkrétan itt a képzelet és a valóság különbségeire gondolok. Ezt úgy lehet szépen és tisztességesen kivitelezni, ha vannak kapcsolódó fix pontok. Mondok egy triviális példát: teljesen más megvilágításba kerül egy váza eltörése, ha az illető elejti, vagy hozzá vágja valakihez. Akárhogy is, a váza eltört, van valami kiindulási pont. Itt viszont semmiféle összhang nincs. Sőt, még a karakterek jelleme se egyezik! Semmi se! Ennyire kétféleképpen elmesélni valamit, már a pofátlanság netovábbja.