Tudom jól, hogy az olvasók többsége ki van éhezve egy jó kis beteg filmre, ezt az étvágyat szeretném most az alábbi művel valamelyest csillapítani. Erre pedig legyen garancia a szerb mivolta. Azt azonban előre bocsájtom, hogy közel sem olyan kemény, mint a kvázi "testvére".

The Life and Death of a Porno Gang / Zivot i smrt porno bande (2009)

Rendezte: Mladen Djordjevic

Lefejezés, szex, homoszex, zoofilia, öngyilkosság, heroin, snuff, hányás, arcra pisilés, erőszak, AIDS, mutáns tehén és emberi sorsok. Leginkább ezekkel a szavakkal lehetne a filmet jellemezni, de ez csak a látszat. Mert az aberrált felszín alatt valódi értékekre bukkanhatnak a türelmes és erős gyomrú nézők. Ezek pedig igaziak, nem pedig belemagyarázások, mint a Szerb film esetében.

A főszereplő egy amolyan meg nem értett művész, kinek álma, hogy nagy rendező lehessen. A kezdeti amatőr kisfilmek és reklámok után belevág a pornózásba. Azonban kijátssza főnökét, hogy saját álmait megvalósíthassa, létrehoz egy pornó színházat. Vagyis a nézők előtt élőben dugnak a színpadon. Amiben többek között egy AIDS-es meleg pár is kitesz magáért. Az előadás természetesen botrányba fullad, elvégre a tíz évvel ezelőtti Jugoszláv Szövetségi Köztársaságról beszélünk. Így a társulat vándorszínházzá alakul és körbejárják az eldugott hegyi falvakat, hogy "megreformálják a szerb népet". Meg persze a pénz is jól jönne. Mondanom se kell, hogy ennél merészebb ötletet nem is tudnék elképzelni. Ezt überelni talán csak egy feminista zsidó szakszervezet alapítása tudná Szaúd-Arábiában.

Mostanság erősen rákaptam a régebbi alkotásokra, így egyre több ilyen jellegű kritikára számíthattok. Persze azért továbbra is lépést tartok a frissen érkezettekkel is.

From Beyond the Grave (1974)

Rendezte: Kevin Connor

A film voltaképpen egy horror antológia, négy, teljesen különböző történettel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a Hammer stúdió elkészítette volna a maga Mesék a kriptákból-ját. Ez az jelenti, hogy nincs kihegyezve a humorra, ugyanakkor van egyfajta gótikus, klasszikus horror hangulata.

A Rémmesékhez hasonlóan itt is van egy keret sztori: mindegyik történet egy régiségkereskedő áruihoz kapcsolódik. Bár azt meg kell jegyezni, hogy az említett Romero-filmtől eltérően itt a kapcsolat sokkal direktebb. Itt mindenki pórul jár, aki valamilyen módon át akarja verni szegény boltost. Akit egyébként az egyik legendánk, Peter Cushing formál meg a maga legtermészetesebb módján. Külön mókás, ahogy a görbe pipáját szívja, vélhetően ezzel emlékeztetve a nézőket egy korábbi ismert szerepére, a Sherlock Holmes-ra.

Az első mese egy borzasztóan áron alul megvásárolt tükörről szól. A tulaj a barátaival "csak úgy spontán" szellemidézésbe kezdenek, aminek az lesz az eredménye. Ugyanis a tükörben később megjelenik egy szellemalak, aki folyamatosan gyilkolásra sarkalja hősünket. Hogy miért nem képes simán elhagyni a házat a "józan" pillanataiban, az rejtély. Nem egy nagy sztori, de azért élvezhető. Sajnos nem elég véres, de ez az egész filmről elmondható. A vége mókás, bár lehetett rá számítani. David Warner pedig ismerős lehet az Ómenből és Az őrület torkából.

Rendhagyó vendégkritikát kaptunk Zsuzsi nevű olvasónktól, aki egy animációs meséről írt. Ami a kritika alapján nem lehet túl gyermekbarát. Ráadásul macskás - ez ma már csak egy ilyen nap. Az egyébként érdekes, hogy ezzel párhuzamosan egy olvasónk szeretett is volna erről olvasni. Íme.

Ezúton is köszönjük az írást!

Karmok harca - Felidae (1994)

Rendezte: Michael Schaack

Akif Prinicci német szerző Bársonytalpon oson a halál című novellájának moziváltozata. Eredetileg krimi címkével reklámozzák, de szerintem a horror-thriller jelző jobban körülírja. Az egész olyan, mint egy önmagából kifordult Walt Disney-alkotás, mégis jóval több annál. Üzenete van. Érinti a világuralmat, a vallást, a hatalommal való visszaélést, a hiszékenység csapdáját, a félelmet, az eredendő hülyeséget. Szóval tessék felkészülni egy abszolút felnőtteknek kitalált társadalomkritikára, melynek főszereplői macskák.

Maga az alapsztori már-már elcsépelt: Francis, a főhős cica a kissé hóbortos (aki író, és az ihlethez elengedhetetlen a gyakori környezetváltozás...) gazdájával együtt új házba költözik és fenekestül felfordul az élete. Ki hitte volna...? Főhősünk kopót megszégyenítő tempóval felismeri a helyzet súlyosságát: ez a hely bűzlik. És ezt kéretik szó szerint venni. Röviddel ezek után képbe kerül egy újabb macska, Kékszakáll és felbukkan az első holttest. Gyilkosság. A "Konzervnyitók" tették (ezek lennénk mi, emberek). Vagy mégsem ilyen egyszerű a helyzet? Francis nem hajlandó ennyiben hagyni a dolgot, főleg mivel úgy hírlik: sorozatgyilkos arat a környéken.

A legutóbbi Masters of Horror kritika meghozta a kedvem Argento-hoz, így pótoltam egy régóta esedékes hiányosságomat, ami nem más mint a:

Tenebre / Teneabre (1982)

Rendezte: Dario Argento

Peter Neal (az Oscar-díjra jelölt Anthony Franciosa) sikeres amerikai író, aki Rómába utazik népszerűsíteni a legújabb regényét, a Tenebre-t. Amint megérkezik, rögtön azzal fogadja a rendőrség, hogy egy lányt brutálisan megöltek és a szájába tömködték könyvének néhány oldalát. Természetesen nem gyanúsítják, de szemmel tartják, már csak a saját érdekében is, hiszen hamar kap egy fenyegető levelet és telefonhívást is. Egyből feltűnik, hogy a gyilkosnak nem tetszik Neal műve, ami egyébként szintén egy pszichopata sorozatgyilkosról szól. Ahogy pedig az lenni szokott, hősünk magánnyomozásba kezd.

Alapjában véve egy egész tisztességes gialloval van dolgunk. Noha ehhez képest egy picivel kevésbé brutális és cicikből is csak két párat kapunk. A teljes képet ráadásul némileg árnyalja a rengeteg zavaró tényező. A legtöbb tényleg csak apróság: az elején Neal miért nem képes öt méterrel arrébb vinni a táskáját a telefonhoz? Vagy miért hiszi el az áruház tulaja a szarkának, hogy a megadott a cím igazi-e? Meg most tényleg életszerű az, hogy fényes nappal, a lakótelep közepén egy hajléktalan meg akarjon erőszakolni egy nőt? Ez mind a film első 10-15 percében zajlik le, szóval eléggé le tudja hangolni a nézőt.

Mint az sejthető, időnként kapok ajánlásokat, kéréseket, hogy milyen filmekről kellene írnom. Ezeket igyekszem teljesíteni, időnként beleszőve egy-egy nagyobb posztba. Most azonban eljött az idő arra, hogy egy teljes cikkben mutassam be az olvasók igényeit. Ráadásul mindezt egy adott koncepción belül. Mivel ilyen esetekben csak a címeket jegyzem fel, így bocsássátok meg, ha nem írom oda az egyes művekhez, hogy konkrétan ki kérte. Az illető úgyis tudni fogja. Kezdjük is.

1. Az erdő foglyai - Hansel & Gretel / Henjel gwa Geuretel (2007)

Rendezte: Pil-Sung Yim

A dél-koreai rendező már korábban bemutatkozott a blogon az Antarctic Journail-al, ami ugyan baromi vontatottra sikeredett, de megvolt a maga szépsége. Sajnos ez erre a műre már nem igaz. Ja de, ez is vontatott. Ráadásul két órás.

A történet egy amolyan kifordított Jancsi és Juliska, csak egy kissé megkutyulták a dolgokat. Ugyanis aki eltévedt az erdőben, az egy autóbalesetet elszenvedett férfi. Talál egy csodaszép kis házikót a sűrűben, amiben látszólag egy boldog család lakik három gyermekkel. Hogy valami nem stimmel velük, az már akkor látszik, amikor a reggeli menü színes muffinból,  tortaszeletből és drazséból áll. Minden kisgyerek álma és ez itt a kulcs.

Hősünk próbál hazatalálni, de mindig ugyanannál a háznál lyukad ki. A szülők időközben eltűnnek, helyüket átveszi egy pedofil hajlammal rendelkező férfi és a borzasztó barátnője, aki meg szeret lopni. A kölykökről meg kiderül, hogy természetfeletti hatalommal rendelkeznek. meg még sok más is.

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Sikerült egy másik porosodó rovatot is feltámasztani. Most mondjam azt, hogy sajnos? A kritikát csak akkor tessék elolvasni, ha már láttátok az első két részt!

[REC] 3: Génesis (2012)

Rendezte: Paco Plaza

A sorozat első részét szinte mindenki szerette. Képes volt olyat tenni, ami zombis filmnek már évtizedek óta nem sikerült: félelmet kelteni a nézőben. A folytatás sokakkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett, sőt, jobban találtam elődjénél. Hova tovább, engem egyáltalán nem zavart a "cseppfolyós démon fordulat" se. Így különösen nagy reményeket fűztem a harmadik epizódhoz, mert az előzetesek alapján ígéretesnek tűnt. Nem az. (Az első két részről a kritikát itt lehet elolvasni.)

Kezdjük azzal, hogy bármilyen jel is mutasson rá, ez kérem nem egy [REC] 3. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy az. A film ugyanis szinte minden téren szakít elődjeivel. Az nem gond, ha ezúttal nem egy kézikamerás horrort kapunk. Legyen, azt már úgyis unjuk. Az se, ha a helyszín ezúttal nem ugyanaz a bérház, hanem egy esküvő. Legyen, sőt, ez még egy nagyon jó ötlet is. Na de hogy az atmoszférát, a sajátos hangulatot képtelenek visszaadni, az már nekem sok. Mielőtt jobban kifejteném, gyorsan fussuk át a teljesen egyszerű sztorit.

Mostanában szinte csak fikázás volt, ideje valami jót is bemutatni. Következzen egy vérbeli angol farkasemberes horror! Amire korábban már volt itt példa a Démoni harcosok képében. Egyébként a két filmen ugyanazok a producerek dolgoztak.

13 Hrs / Night Wolf (2010)

Rendezte: Jonathan Glendening

Sarah visszajön Amerikából, hogy egy kis időt együtt tölthessen családjával. A családi birtok természetesen egy eldugott erdőben van és egy valóságos kastély áll a közepén. Apuci a számlákkal szenved, anyuci meg egyszerűen lelépett valahova. A tesók meg a baráti körrel szívnak és buliznak. Teszem hozzá, hogy bevették a 13 éves kisöcsit is, ami igencsak büntetendő cselekmény.

Mindenesetre látszólag minden rendben van, sztorizgatnak, hülyéskednek. Igaz, az már ekkor levehető, hogy a csapatban ott lappanganak a korábbi sérelmek is, amik majd később a felszínre fognak törni. Ez a felvezetés eléggé unalmas és semmi jelet nem mutatna arra, hogy mi most egy horrort látunk. Nem tudom, hogy ez szándékos húzás volt, de annál nagyobbat ütött, amikor hirtelen felfedezik apuka kibelezett tetemét. Mondhatni elég gyorsan bedobnak minket a mélyvízbe, ami jól esik, főleg ilyen melegben (bocs a képzavarért).

Hamar kiderül, hogy valamiféle lény a hunyó, ami nem szarozik és hamar rájuk ront. Kínjukban a padlásra menekülnek. Persze itt sem időzhetnek időtlen időkig, úgy hogy egymás után jönnek a többé-kevésbé sikeres ötletekkel. Végül is sikerül rendőrt hívniuk, innentől fogva meg néha párhuzamosan láthatjuk az illetékes biztos urat, aki segítségül hív egy sintért (elvégre valami veszett állatról locsogtak a kölykök).

Következzen egy igazi csemege a vasfüggöny innenső oldaláról.

Vámpír négy keréken - Upír z Feratu (1982)

Rendezte: Juraj Herz

Már pusztán a származása miatt felkeltette az érdeklődésemet, na de hogy a főszereplő egy vérszívó autó... ezt bizony látnom kellett. Sajnos azonban bármennyire izgalmasnak is hangzik, eléggé jellegtelen egy alkotás lett a végeredmény.

Ennek legfőbb oka az égbe kiáltó baromságok tucatjai. Már a kezdés agyzsibbasztó: egy mentőautó betegért igyekszik, közben szemtanúi lesznek egy sportkocsi által okozott balesetnek. Konkrétan felborul egy paradicsomokat szállító teherautó. Az orvos kiszáll és mit csinál? Szól a mögöttük állóknak, hogy forduljanak meg, mert beteghez sietnek!!! A szerencsétlen teherautó sofőr meg nagy ívben le van szarva! Utána kiderül, hogy a balesetért felelős autóversenyző nő hívta ki őket, majd kicsivel később váratlanul meg is hal. A dokink meg noha most látta életében először, és csak egy percet beszélt vele, de máris nyomozni kezd a rejtélyes halála miatt! Motiváció zéró.

A mai gyűjteménnyel véget ér a három napos trailer-áradat. Tegnap Amerikát vizsgáltuk, most lássuk a világ többi részét. Régi olvasóink már úgyis tisztában vannak azzal, hogy az igazi csemegék már nem Hollywoodból érkeznek. Sajnos ezúttal ez nem így lesz, a felsoroltak közül keveset fogunk majd igazán várni.

Haladjunk Nyugatról Kelet felé.

1. Exit Humanity

Polgárháborús zombik Kanadából. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam, amit kellett. Mondjuk nekem már most soknak tűnik a moralizálás és a pofázás. A rendező egyik korábbi filmjéről, a Scarce-ről már volt korábban szó. A színészek közül kiemelném Bill Moseley-t, akit legutóbb a Rogue Riverben láthattunk, illetve az abszolút horror-veteránt, Dee Wallace-t (Cujo, Az üvöltés).

Mennyire várós? 7/10