George A. Romero nem egy művét veséztem már ki, így eljött az ideje annak, hogy megnézzük, hogy azóta ki hogyan nyúlt zombijaihoz. Az eredmény felemás. Na de lássuk is!
1. Az élőhalottak éjszakája - Night of the Living Dead (1990)
Rendezte: Tom Savini
Korábban valamiért sosem tértem ki rá, de Savini egy baromi nagy név a szakmán belül. Leginkább professzionális maszkmesteri munkájáról híres (pl. Péntek 13, Az erdei fantom, az eredeti Holtak hajnala és Holtak napja - ez utóbbi kettőnél inkább a gore-t kell csodálni ugye). Továbbá rengeteg sikeres horrorban vállalt kisebb szerepeket (pl. Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Maniac). Mint sejthető, Romero-val igen csak jóban voltak, így az sem meglepő, hogy a feldolgozásnak a forgatókönyvét is maga Romero körmölte.
A történeten nem sokat változtattak: egy csapat kétségbeesett ember elbarikádozza magát egy vidéki házban. Azonban a karaktereken és a befejezésen nagyon is. Egyrészt a nyafka és idegesítő Barbarából hallgatva az új idők szavára harcos amazon lett, amit megfejeltek egy komplett átöltöztetéssel. Míg az eddigi rasszista bunkó Cooperből egy igazi, vérbeli faszfejet varázsoltak. Kevés ennyire ellenszenves karaktert látni. A kemény feka szerencsére hű maradt elődjéhez, kit nem más formál meg, mint maga Tony Todd (Kampókéz), aki talán ennek a műnek "köszönheti" az örök skatulyát a horror világában.
Kissé merész húzás volt a lassú zombik megtartása Az élőhalottak visszatérnek után. Az meg külön elszomorító, hogy a mindenféle besorolást elkerülendő, külső nyomásra Savininek vissza kellett fognia magát. Igazán ironikus (és tragikus), hogy egy horror maszkmester egyetlen nagyjátékfilmje mennyire vérszegényre sikeredett... Ráadásul szerencsétlennek állandóan beleszóltak a rendezésébe is, csoda, ha a végeredmény ennyire lagymatag lett? Nyoma sincs az előd kézzel tapintható feszültségének. Üres, mint egy lufi. Ugyan vannak pozitívumai, mint a kezdés megrövidítése, de maga a vezérfonal eléggé alul teljesít. Nem így a lezárás! A szemünk elé terülő "redneck-dzsembori" igazi öklös az ún. mai valóságnak, a kor emberének. Telitalálat, amit később Romero át is emelt a Holtak naplójába, igaz, sokkal szerényebben. Talán pusztán emiatt érdemes végignézni.
Az a speciális helyzet állt elő, hogy megkeresett a Fatal Pictures producere, egy bizonyos Zach Green, hogy ugyan nézzem már meg legújabb kisfilmjüket és írjak róla egy kritikát, ha nem nagy kérés. Azonban én a filmet egy zárt, jelszóval védett linken keresztül nézhettem meg, és megígértem, hogy ezt nem adom ki. Így viszont fogalmam sincs, hogy Ti hogy fogjátok majd megnézni. Bár gondolom a többség elég ügyes az ilyesmiben:)
A cselekményekbe rögtön bekapcsolódunk, ahogy egy csapat ballonkabátos gyanús alak leteper egy szerencsétlen hajléktalant, aki egyszerűen rosszul lett, mert ránézett egy nőre. Aki még rosszabbul lett. Kiderül róla (amit még ő maga sem tudott), hogy ő az emberiség egy ritka csoportjába tartozik, a "fürkészők" közé. Nekik amolyan telepatikus képességeik vannak, akik tudják irányítani az emberek akaratát, pusztán gondolatokkal. Most pedig a kormány szeretné felhasználni egy megoldandó probléma orvoslására, ugyanis...
Kissé meglepő, hogy ehhez a naphoz először a kanadaiak nyúltak, az még inkább, hogy a rendező magyar származású. Úgy tűnik, hogy anno a kanadai-magyarok nem kicsit képviselték magukat a műfajban (lásd még: 
A film elején van egy nagyon szépen megkomponált dupla csavar, amit nem szívesen lőnék le. Ezzel ugyan egy mellékszálról le kell mondanom, de a film lényegén nem igazán változtat. Úgy hogy maradjunk szigorúan a vezérfonalnál. Ami abból áll, hogy egy híres rendező hat színésznőt hívat a vidéki házához (elvágva a külvilágtól természetesen), ahol kiválasztja a főszereplőt a leendő filmjéhez. Meglepetésére lesz egy nem fogadott vendége is: egy, a korban már benne levő, ám még mindig sikeres színésznő is, Samantha.
A legérdekesebb (számunkra) ebben a filmben az, hogy nem egy sima kanadai mű, hanem francia-kanadai. Itt konkrétan nem egy koprodukciót kell elképzelni, hanem tudniillik Kanada kétnyelvű ország, mi több Québec területén szinte csak francia anyanyelvűek élnek. Aki erről többet szeretne tudni, annak ajánlom a 
A rendező nagy visszatérője a blognak: volt 
Friss kommentek