A slasher elválaszthatatlan az ünnepnapoktól, hiszen a műfajteremtő zsánerfilmek eleve jeles eseményekhez köthetőek: Black Christmas, Halloween, Péntek 13 és a Mother's Day. Most pedig elérkezett az ideje a Valentin-napnak is. Következzen három horror a giccs szerelem napjáról.
My Bloody Valentine (1981)
Rendezte: George Mihalka
Kissé meglepő, hogy ehhez a naphoz először a kanadaiak nyúltak, az még inkább, hogy a rendező magyar származású. Úgy tűnik, hogy anno a kanadai-magyarok nem kicsit képviselték magukat a műfajban (lásd még: A Sátán kapuja).
A történet meglepően jó és egész kidolgozott. Szép lassan kibontakozik előttünk egy kisvárosi legenda, mely szerint a közeli bányában anno történt egy baleset, aminek az egyetlen túlélője (Harry Warden) érthető módon bekattant. Rá egy évre megölte a felelősöket és kitépte a szívüket. Miért is? Mert mindkét esemény február 14-én történt. Az azóta eltelt 20 év alatt egyszer sem ünnepelték meg a városlakók ezt a napot, egészen idáig. Csak hogy ezzel a gyilkosságok újra elkezdődnek. A rendőrség pedig bonbonos dobozokba csomagolt emberi szíveket kapnak, frappáns versecskékkel.
A műfajtól szokatlan módon a seriff és a polgármester is hamar elfogadja a tényt, hogy a tettes ugyanaz. Vagy legalábbis valaki, aki rohadtul nem szeretné, ha a fiataloknak szánt táncos mulatság összejönne. Éppen ezért az egészet lefújják, még a borzasztóan giccses városi dekorációktól is megszabadulnak. Azt említettem már, hogy a hely neve nem kicsit ironikus módon "Valentine Bluffs" és a címerük szív alakú? Mindenesetre a pánik elkerülése végett pont a lényeget nem mondják a lakosságnak, hogy nagy veszélyben vannak. Éppen ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy a fiatal bányászok a barátnőikkel a telepen csapnak egy tiltott bulit. Gyilkosunk persze lecsap.
Maga a tettes rohadtul menő, azt el kell ismerni. Egyrészt a bányász felszerelés a gázmaszkkal nagyon ütősen néz ki. Nekem is kéne egy ilyen szerelés. Az "elsődleges" fegyvere pedig stílszerűen egy csákány, de képes az adott helyzethez igazodni, pl. a forró vízbe simán beledugja az ember fejét. Ha már itt tartunk: még a mai szemmel is nagyon kemény gore-t kapunk, végre nincsenek finomkodó "leszúrom/elvágom a torkát" kombók. Csöcsi sajnos nincs, bár ennek a hiányát most nem éreztem.
A karakterek szimpatikusak, ami nagy szó, mert így a többségért tudunk izgulni. Egyedül az orrán keresztül kólát szívó hülyegyerek volt irritáló. Na meg az a tény, hogy az ominózus esetet a többség "legendaként" fogja fel, ami baromi abszurd, hiszen a városlakók közül nem egy ember még élt akkor! Vagy azon sose gondolkodtak még el, hogy egy Valentin nevű városban hogy a végbélrákba nem tartják számon ezt az ünnepnapot?! Mivel a helyzet adja magát, ezért kapunk egy kissé erőltetett szerelmi háromszöget is, ami azért annyira nem volt zavarba ejtő.
A film jó ritmusú, technikailag sincs vele gond, van egy sajátos hangulata. Bár nekem ez a "Hazárd megye lordjai" életérzés a sok "Yeee-Haaaa-val" nem igazán jött be, és ezen az aláfestő bendzsó zene sem segített. Azért a végén még egy klausztrofób atmoszférát is átélhetünk, egy érdekes csavarral megtoldva. Ugyan előrevetítik egy esetleges folytatás lehetőségét, de sajnos ez sosem jött össze. Ellenben a filmet az amcsik feldolgozták és "háromdésítették", így született meg a hazánkban is forgalmazott...
Véres Valentin 3D - My Bloody Valentine 3D (2009)
Rendezte: Patrick Lussier
A rendező munkásságát látva már éledhet a gyanú, hogy itt bizony nem fogunk csúcsminőséget kapni: Angyalok háborúja 3, Drakula 2, Drakula 3 és a Drakula 2000 (na jó ez egyszer nézhető). Ilyen múlttal nem biztos, hogy egy 15 millió dolláros, 3D-s projektet kellett volna rábízni... De lépjünk túl ezen, lássuk, hogy mennyiben nyúltak hozzá az eredeti sztorihoz.
"Szerencsére" eléggé, így nem egy másolatot kapunk, hanem egy teljesen más sztorit. Csak az a baj, hogy borzasztóan buta. Itt is megvan ugyanaz a háttértörténet, csak épp Harry Warden jelen esetben válogatás nélkül kezd el ölni a bányakatasztrófa után. Semmi stílus, csak hentelés. Aztán eltűnik, viszont 10 évvel később "feltámad". A probléma csak az, hogy nincs igazán rá oka. Így rögtön felmerül a kérdés, hogy miért várt eddig? A másik gond, hogy míg elődje tisztelettel nyúlt az ünnephez, addig jelen esetben ilyesmiről szó sincs. Hiszen megtudhatjuk, hogy szerelem nincs és mindenki megcsal mindenkit. Így a Valentin nap jelen esetben csak alibi, nincs igazi funkciója.
Azonban ez a film akkor se működne, ha nem lenne összehasonlítási alapja. Ennek az az oka, hogy a szereplők egytől egyig ellenszenvesek. De tényleg, kivel lehet, vagy kivel akarhat az ember azonosulni? A gyilkossal nyilván, csak épp a filmvégi "nagy csavar" ezt is elveszi tőlünk. Nem akarok nagyképűsködni, de én rögtön levágtam, hogy ki a tettes, annyira adta magát. Az külön szánalmas volt az alkotóktól, hogy őt egy nagyon erőltetett jelenettel akarták palástolni. Mondhatni teljesen gyökérnek nézve a közönséget.
Egyetlen előnye a műnek az a valóban brutális trancsír: semmi finomkodás, elképesztő mészárszéket kapunk. A másik örvendetes tény, hogy kivételesen működőképes a 3D. Mert bár én csak 2D-ben láttam, de így is érezhető volt a harmadik dimenzió. Nem erőltetettek az ezt kihasználó snittek. Itt valóban azt kapja az ember, amit elvárhat jelen esetben: felénk repülő csákány és leszakadt állkapocs, ez kell ide. Teljesen más, mint a szánalmas álomjeleneteivel operáló Végső állomás 4. Szóval akinek anno sikerült beszereznie a két lemezes, szemüveges változatot, az szerencsésnek mondhatja magát.
Ettől függetlenül ez egy kliséhalmaz, idegesítő szereplőkkel és otromba fordulatokkal (plusz egy kis cicivel). Sajnos itt is megkapjuk az esélyt egy folytatásra, remélem erre soha nem kerül sor.
Viszont bizonyos értelemben mérföldkőnek számít, hiszen tudtommal ez volt az első 3D-s horror, amit bemutattak hazánkban.
Véres Valentin - Valentine (2001)
Rendezte: Jamie Blanks
A magyar cím ellenére semmi köze nincs az első kettőhöz. Csupán honi sajátosság, hogy az a horror "nem eladható", amiben nincs benne, hogy "véres" vagy "halálos". A rendező ezúttal se kezdő, legismertebb műve a '90-es évek tinihorror divathullámát meglovagló Rémségek könyvének az első fejezete. De a legtöbb filmje igazából kimerül a "valaki egyenként legyilkolja a többieket" képletben. Ezúttal sincs másként.
A gyilkos kiléte az elejétől fogva ismert: egy hányatott külsejű srác, kit a gimiben csúnyán megaláztak a lányok, ezért évekkel később bosszút áll rajtuk. Mivel az incidens eléggé szomorú, én maximálisan együtt tudtam vele érezni. Ennek ellenére mégsem derül fény a titkára, egészen a záróképsorokig, így megmarad az izgalom, hogy tettesünk "kinek a bőrébe bújhatott". Egyébként itt stílusról nem igazán beszélhetünk, ugyanis az elkövető egy nagyon béna Ámor maszkot visel, bár ennek az üveges tekintetében van valami hátborzongató. Az az ötlet viszont ütött, hogy az egyik szukát lenyilazza. Más kérdés, hogy ebben a jelenetben felmerülhetett a kérdés, hogy egy kiállításra hogy visz be bárki is egy íjat, de ne szőrözzünk.
Nem tudom, hogy mennyire szándékos volt-e, de az áldozatokkal egy kicsit sem tudtam együtt érezni. Mi több, végig a gyilkosnak szurkoltam, és rimánkodtam, hogy minél nagyobb kínok közepette dögöljenek meg. Ez szerintem nem csak az én antiszociális attitűdömnek tudható be, hanem itt tényleg arról van szó, hogy a szereplők borzasztóan irritálóak. Mintha a Szex és New York sztárjait mészárolná le valaki, így már remélem érthető a hozzáállásom. Csupa felszínes, ostoba liba, a legundorítóbb közölük Dorothy (Jessica Capshaw - Különvélemény), aki sajnos nem szenved eleget, pedig erre vártam végig. A másik "kedvencem" pedig Paige (Denise Richards - Csillagközi invázió): őt ribancnak próbálták beállítani, de igazából csak egy öntelt picsa. Viszont nem csak ők, hanem jóformán mindenki taszító: a kéjenc nyomozó, a nem különbben kéjenc apuka, a tolvaj szépfiú és az alkoholista udvarló. Ekkora kupac trágyát összelapátolni már művészet.
A rossz karakterek ellenére azért a maga módján egy élvezhető műről beszélhetünk. A sztori pörgős, néhol még humoros is. Vicces Valentin napi versikéket ezúttal is kapunk. A halálnemek annyira nem kreatívak, és nem is túl véresek. Cici meglepő módon nincs. A lezárás csak elsőre tűnt értelmetlennek, végig gondolva azonban szöget ütött a fejemben a "hogy nem gondoltam rá" felismerés.
Egynek elmegy, de igazából ez is eléggé sablonos. Viszont nem annyira idegesítő, mint az előbb említett 3D-s csuda.
Friss kommentek