A cím természetesen nem másra, mint Cronenberg-re utal, akiről már többször is volt szó a blogon (Paraziták, Veszett vagy az egyik kedvencem, a Légy), folytassuk hát életművének bemutatását egy újabb klasszikussal.

Porontyok - The Brood (1979)

Rendezte: David Cronenberg

A szexualitás most jócskán háttérbe szorul, hogy átadja helyét a Családnak, mint olyannak. A rendező ezúttal nem egy kilátástalan jövőt vizionál, hanem a "ma" családjának állít egy torz tükröt. Nem kell aggódni, azért a kőkemény dráma mellett a horror is jelen van, nem is akármilyen formában.

De néhány szó a történetről. Adott egy széthullott család, amiben anyuka egy speciális szanatóriumban áll kezelés alatt, míg apuka spártaiként harcol a kislányáért, nehogy már a zakkant asszonynál legyen. Hogy mitől spéci ez az intézmény? Attól, hogy a vezetője képes az elfojtott dühüktől szorongó betegeit gyógykezelni Ezt leginkább szerepjátékokkal végzi el, vagyis a doki eljátssza a beteg konfliktusait okozó ismerőseit. Csak hogy, amikor az érintett anyuciról van szó, akkor az említett személyek a beszélgetés után meghalnak, elég bizarr módon. Konkrétan ronda (értsd: mutáns, degenerált) gyerekek támadnak az érintettekre. Apuka meg persze nyomozásba kezd.

Úgy tűnik, kénytelen vagyok máris visszakanyarodni a '70-es évekhez, remélem nem hiába.

Halálos álom - Dead of Night / Deathdream (1974)

Rendezte: Bob Clark

Andy a vietnámi háborúban szolgál, míg egy nap értesítik a családját a halálhíréről. Ők természetesen nehezen dolgozzák fel a hírt, azonban még aznap éjjel bekopog hozzájuk a halottnak hitt fiúk. Erre mondják, hogy valóságos csoda. Vagy csak adminisztratív tévedés. Ugyan a srác kissé furcsán viselkedik, de miért is ne lenne fura egy olyan ember, aki pár napja még az életéért küzdött a dzsungelben? Úgy hogy a szülők megnyugodnak, legalább él a fiúk, és ami a legfontosabb: hazatért.

Az lesz a legjobb, ha rögtön elárulom a lényeges momentumot: Andy egy zombi. Vagy valami olyasmi. Mert beszélni és gondolkodni tud. Azonban nincsenek testi szükségletei, ha csak az nem számít, hogy időnként embereket öl a vérükért, ami végül is egyben tartja. Kvázi külső elváltozást sem észlelni rajta. További érdekesség, hogy a "zombiizmust" nem terjeszti, szóval csak simán mészárol. Mondanom se kell, hogy a viselkedése abszolút nem a megszokott: a beszélgetés nála kimerül a tőmondatokban, amiket persze nem ő kezdeményez. Ja és kedvenc időtöltése a hintaszékben való üldögélés.

Remélhetőleg a törzsolvasóknál már elvárás, hogy ha sokáig nem írok, akkor valami grandiózussal rukkolok elő, ez most is így lesz. Ezúttal egy féltucat rossz filmről lesz szó, mind különböző évjáratú, különböző műfajú többféle vidékről. Szemezgessetek.

1. Hell of the Living Dead / Virus (1980)

Rendezte: Bruno Mattei (mint Vincent Dawn) és Claudio Fragasso

Ennek a borzalomnak a fényében az olyan általam rossznak tartott klasszikusok, mint a Holtak hajnala, vagy a Zombi igazi mesterművek még az én szememben is. Hiába olasz-spanyol koprodukció, a végeredmény szánalmas, ami kilométerekről szaglik az alacsony költségvetéstől és hozzá nem értéstől.

Egyetlen erénye az, hogy van mondanivalója. A történet szerint ugyanis a gazdag, fejlett államok nem akarnak többet bajlódni a Harmadik Világgal, ezért megpróbálják egy kísérleti gázzal kiirtani őket. Természetesen a dolog balul sül el és kitör a zombi-járvány, ami ugye nem tesz különbséget szegény és gazdag között. De ez csak a háttér, az igazi cselekményeket egy négyfős dilettáns kommandós alakulat és egy riporter pár harcát mutatja a dzsungelben. Ami természetesen mindössze pár kilométerre van a járvány kiindulási pontjától, így a környék hemzseg az élőholtaktól, akik vérgagyin néznek ki. De még ez a legkisebb baj, mert a lassú mozgásukat itt-ott humorosra vették.

Magát az új-guineai dzsungelt (vagyis a spanyol tengerpartot) ugyanis úgy tették "hitelessé", hogy archív természetfilmekből származó képkockákat vágtak a vérengzések közé! Nagyon szánalmas. A színészek borzasztóak, amit még egy kis meztelenkedés se tud kompenzálni. Magukra a belezésekre nem lehet panasz, de azokat se lehet komolyan venni a béna sminkek miatt. A grimaszoló zombi gyerek meg mindent visz. Nagyon-nagyon rossz, csak elfogult rajongóknak!

Ezt a filmet már sokan kértétek, hogy nézzem meg és írjak róla. Amúgy is megtettem volna, mert érdekelt, annak ellenére, hogy a trailere számomra nem volt valami meggyőző. Végre kellemeset csalódhattam.

Grave Encounters (2011)

Rendezte: The Vicious Brothers

Gondolom nem kell bővebben kifejtenem, hogy manapság a kézikamerás horror filmek reneszánsza van, amik el akarják hitetni, hogy a látottak igaziak. Vagy legalábbis csak azt az érzést akarják kelteni bennünk, nézőkben. Ez azonban csak ritkán működik, legtöbbször a készítők beleesnek egy csomó hibába, pl. hogy unalmas dolgokat is felvesznek (Paranormal Activity), vagy akkor is kameráznak, amikor a legtöbb ember már eldobta volna azt a vackot (Holtak naplója). Vagy csak egyszerűen nézhetetlen a végeredmény (Ideglelés). Mindenesetre a bevételek láttán megéri így forgatni, és úgy tűnik, igény is van rá. Ezzel viszont egyre több fércmű keletkezik, amiket csak kínukban raknak össze, hogy eladható legyen. Ebből a mocsok tengerből emelkedik ki a Grave encounters.

Amilyen amatőrnek tűnt első ránézésre, annyira profi a valóságban. Már maga az alaphelyzet is nagyon hálás: egy szellemekre vadászó műsor stábja (ilyeneket hazánkban is látni egyes adókon) bezárkózik egy elhagyatott szanatóriumba. Ahonnan aztán nem tudnak majd kijönni. Tudom, ez kissé klisésen hangzik, de mégis működik. A többi meg már kit érdekel?

Gutterballs (2008)

Rendezte: Ryan Nicholson

Nicholson egy elég nagy név a szakmában, mivel rengeteg (de tényleg) filmben és sorozatban volt maszkmester. Nem ragadnék ki egyet se, csekkoljátok le inkább az imdb-n. "Mellékállásban" meg kis költségvetésű horrorokat készít. Ezek ugyan nem valami sikeresek, de vélhetően a rendező ezeket maga is csak szórakozásból vállalja be. Vagy ha ebből akar megélni, akkor ott már gondok vannak.

Mindenesetre az alábbi műve nem semmi, azt rögtön szögezzük le. Ugye a trash az olyan film, ami annyira rossz, hogy az már jó. Konkrétan az olyan ZS-kategóriás művek, amiket maguk a készítők se akarnak komolyan venni. Ezért direkt túlzásokat tesznek alkotásaikba, mivel minden mindegy alapon megtehetik. Egyébként a műfaj leghíresebb képviselői a japánok, de erről bővebben majd egy külön posztban lesz szó.

A következő két film nagyon sokban hasonlít egymásra, azonban tényleges kapcsolatot a közöttük nem találtam. Mindenesetre mindkét történet a kínai Éhes Szellemek Hónapjában játszódik, és ki nem találjátok, de lényegében erről is szólnak. A főbb szerepekben ázsiai színészek találhatóak, a címet pedig kínai (most vagy kantoni, vagy mandarin) írásjellel tarkították. Ja és mindkettő bűnrossz.

A szellemek havában - They wait (2007)

Rendezte: Ernie Barbarash

A rendezőt ismerheti a magyar közönség, hiszen az első alkotása a Kocka 3 volt, ami szerintem nagyon jóra sikeredett. Most meg itt van ez a valami, ami előtt értetlenül állok.

Van egy család: kínai apuka, amerikai anyuka és a csak angolul beszélő kisfiúk. Ők hárman a férj nagybácsijának a temetésére utaznak Amerikába, ahol elkezdődnek a furcsaságok. Elég hamar kiderül, hogy a gyerek amolyan "látó", amit anyucitól örökölt. Konkrétan látják a szellemeket, démonokat, álruhába bújt ÁNTSZ-eseket. Na de ez még hagyján, de a kölykök hamar megszállja egy szellem, akiről kiderül, hogy csak üzenni akar a nőnek! Hiszen a kísértetünk nem tud békében nyugodni, és vagy megtalálja a gondok okozóját a nő, vagy a gyermeke meghal. Ugye milyen rendes ez egy szellemtől? Ez így nem más, mint színtiszta zsarolás. Ennek következtében a szellemlány (mi más is lenne) története már nem is olyan megrázó. Szóval drámát ne nagyon várjunk.

Stephen Kay a Boogeymannel kritikai szinten ugyan elbukott, de korrekt bevételt hozott a horror. A rendező azonban inkább nem erőltette a mozis karriert, e helyett inkább tévés alkotásokat készített, mint pl. Kemény zsaruk, Sons of Anarchy sorozatokat. A Cell 213-at Kanadában június 10.én mutatják be, ám valószínű, hogy DVD-n nagyobb sikere lesz. A főbb szerepekben Eric Balfour, Michael Rooker és Bruce Greenwood lesz látható. Balfour egy tökös ügyvédet játszik, aki a vádlottak padján találja magát, ártatlanságát hiába bizonygatja sittre vágják. Talán jobb lett volna, ha másik állást választ, hiszen így talán elkerülhette volna a rá váró szörnyűségeket.

Tudom, tudom, mostanság hanyagoltam kissé a blogot, ennek több oka is van, amire most nem igazán térnék ki. Szerencsére koimbra tartotta a frontot, ezúton is köszönöm neki.

Jöjjön akkor a tradicionális "bocsánat csomag", amiben kivételesen egész jó filmek kerültek. Természetesen csak tömören.

1. Az elcserélt gyermek - The Changeling (1980)

Rendezte: Peter Medak

Ez a film is a "para-toplista" keretében került megtekintésére, mivel sok külföldi oldalon említik, teszem hozzá gyorsan, hogy jogosan. Itt is fellelhető az a minimalista professzionalitás, ami a Woman in Black c. remekmű esetében felmerült: nagyon apró, mégis mai szemmel nézve triviális eszközökkel képes befosatni az embert.

A történet első hallásra nem több egy szabvány kísértethistóriánál: "frissen" özvegyült férfi beköltözik egy régóta elhagyatott hatalmas házba. Aztán hamar feltűnnek neki furcsaságok (pl. különböző természetellenes zajok), aminek hatására hív egy médiumot, aki közli, hogy itt bizony egy halott gyermek szelleme nem talál nyugalmat. Azonban ahelyett, hogy az alkotók ennek a kölöknek a fejével rémisztgetnék a nézőt, inkább folytatják a különböző paranormális jelenségek egymásra pakolását.

De még ez se minden! Ugyanis itt a szemünk előtt egy kész összeesküvés bontakozik ki, kvázi egy krimi a horrorban, nagyon elegáns párosítás, meg kell hagyni. Manapság sajnos az ilyesmi ritkaság.

A színészekkel maximálisan megelégedhetünk, hiszen maga a főszereplő egy Oscar-díjas színész, George C. Scott (A tábornok c. háborús filmben nyújtotta alakításáért kapta). De a többségnek sincs szégyenkeznie, hiszen az egyik mellékszereplő a két Oscar-díjas Melvyn Douglas. Szóval a minőségre nem lehet panasz, de ugyanez mondható el a film minden technikai részletére is. Engem hangulatában leginkább az Ómenre emlékeztetett, csak itt még említés szintjén se jelenik meg a Sátán, ami nem is baj.

Aki szereti a régi vágású, visszafogottabb, finoman paráztató horrort, annak ez egy tökéletes választás. Ha már nálad az etalon a gyors vágások és a több liternyi vér, akkor inkább kerüld. Mellesleg érdekes megfigyelni, hogy mennyi mai zsánerfilm vett át tőle jellegzetes elemeket, mint pl. a kútra épített ház megjelenítése, ami mondanom se kell, hogy miben köszön vissza később.

Olybá tűnik, hogy Kanadának a '80-as évek volt a horror aranykora.

Fontos információk! Kéretik előbb ezeket elolvasni!

Napra pontosan 1 éve volt annak, hogy a blog mai napig legnépszerűbb posztját megírtam. Akkor azt mondtam, hogy nem szeretném azt a listát állandó  jelleggel megbolygatni, de úgy gondoltam, hogy ennyi idő múltán már kissé megkopott a fénye. Így eljött az ideje a  frissítésnek, mert azóta több olyat művet is volt szerencsém megtekinteni, amelyek annyira betegre sikeredtek, hogy egyszerűen "kiérdemlik ezt a megtiszteltetést".

Mielőtt belevágnánk, arra kérek mindenkit, hogy előtte nézzen rá az eredeti bejegyzésre, mert nincs kedvem még egyszer ide írni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott mű ide kerülhetett.

Előre szólok, hogy a felsorolás még korántsem teljes, még vagy körülbelül 20 olyan filmről hallottam, ami az elmondások alapján simán dobogós helyezést érne el. Szóval jövő ilyenkorra számítani lehet egy újabb, esetleg teljesen új (?) TOP-listára. Remélem megbocsájtható lesz tőlem az, hogy ami megmaradt, azoknál az eredeti szöveget többnyire meghagytam, az egyszerűség kedvéért.

Továbbá ismételten figyelmeztetem a kedves látogatókat, hogy csak az olvassa tovább, akinek van hozzá gyomra, idegzete. Nem egyszer találkoztam olyan kommentekkel, hogy "én már a leírtaktól is rosszul lettem". A filmek megtekintését pedig tényleg csak saját felelősségre tudom ajánlani, bár gondolom ez úgyis hasztalan, a kíváncsiság gyakorta erősebb a józan észnél. 18 évnél fiatalabbak meg könyörgöm ne ezeknek a megtekintésével próbáljanak "menőzni", mert még megállnak a fejlődésben.

Az olyan megjegyzéseket meg kérem mellőzük, hogy "aki ilyeneket néz, az beteg és börtönbe kellene zárni", mert akkor jogos a kérdés, hogy az illető egyáltalán mit keres itt? Moderálni csak a legvégsőbb és legszélsőségesebb esetben fogok, de ilyenre még nem igazán volt példa, éljen a szólásszabadság:)

Most akkor egy nagy levegő, és kezdjük is el:

Evil Breed: The legend of Samhain (2003)

Rendezte: Crhistian Viel

Ez a film egyszerűen rossz. A történet elfér egy söralátéten is: egy csapat fiatal elmegy Írországba kirándulni, majd szépen megöli őket valami démonszerűség, aki sokkal inkább röhejes, mint rémisztő. A készítők próbálkoztak valami kelta misztikumot is beletenni, de hiába. Egyszerűen bűzlik az olcsóságtól. Szinte érezni azt, hogy az egydimenziós színészek még fizettek is, csak hogy benne lehessenek, ugyanis szellem láthatólag a költségek jelentős része a film splatter mivoltára ment el. De még abból sincs elegendő, hogy legalább elfelejtessen velünk minden mást.

A dialógusokat szerintem úgy improvizálták össze. A hangosítás siralmas: mikor fordul elő az, hogy egy filmben az autó hangja elnyomja a párbeszédeket? A zenei aláfestésnek az alaptémája egyszerű Carpenter-lopás, igaz, legalább őrá megemlékeznek cserébe. Az operatőri munkát meg hagyjuk, én élesebb és élettel telibb képeket hozok össze a saját kis digitális kamerámmal.

Röviden: kerüljétek. Ha nem lenne benne az a minimális gore és egy közepes adag csöcs, akkor járna neki a 0/10. Egyébként ez mind benne van az első 7 percben, többet kár is rá vesztegetni. Kerüljétek. Komolyan.

Értékelés: 2/10